Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-21 / 117. szám

1985. május 21., kedd Somogyi Néplap 5 Újra megalakult a Berzsenyi-társaság Kaposvár szellemi élete jelentős eseményének volt a színhelye tegnap a városi tanács díszterme, ahol száz­ötven taglgal újra megala­kult a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Tár-' saság. Somogy irodalmi és mű­vészeti életének képviselői mellett részt vettek az ala­kuld közgyűlésen a me­gyénkből elszármazott alko­tókon kívül más megyék, köztük Vas megye, Berzse­nyi Dániel szülőföldjének és Niikla község küldöttei. A Berzsenyi Dániel nevét viselő ' társaság 1904-ben bontott zászlót a szellem- óriás emlékének ápolására vállalkozva, a Berzsenyi­kultusz ébrein tartásárai A költő Berzsenyi szavait idézte föl A magyarokhoz című verts előadásával Cser- nők Árpád, a Csiky Ger­gely Színiház művésze, majd Papp János, a városi tanács elnöke köszöntötte a köz­gyűlés résztvevőit; írókart, költőket, építészeiket, kép­zőművészeiket, zenei és színházi életünk jeles kép­viselőit annak szellemében, hogy a társaság a múzsák testvériségét hirdeti. A Berzsenyi-társaság új­jászervezését előkészítő bi­zottság 'nevében Laczkó András, a Somogy főszer­kesztője vezette le a köz­gyűlést, melynek első részé­ben a társaság hagyomá­nyairól . tartottak előadást. Az 1949-ben megszűnt társaság egykori elnöke, Ta- káts Gyula párhuzamba ál­lítva jellemezte és értékel­te Berzsenyi és Hölderlin költészetét; dr. Kanyar Jó­zsef a Berzsenyi -társaság történetét elevenítette föl; Csorba Győző egy 1947-beli felolvasóestre emlékezett; Fodor András, az akkori társaság legfiatalabb, még gimnazista' tagja szintén sze­mélyes emlékeit idézte föl. Vidák Gizella, a városi tanács elnökhelyettese az írásba foglalt alapszabály­tervezethez adott szóbeli ki­egészítése után dr. Ujkéry Csaba fűzött magyarázatot a társaság „törvényéhez”. A vitában kikristályosodott alapszabályban helyet ka- pött többek között, hogy a Berzsenyi - hagyományok ápolásán, túl a társaság fel­adatának tekinti a szűkebb régió irodalmi, művészeti hagyományainak ápolását, támogatását. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta az indítványt, majd Kiss Dé­nes — aki szintén részt vett a szervező bizottság mun­kájában — ismertette a tár­saság programját. A nemzeti közművelődés ügyét szolgáló feladatok kö­zül elsőnek szólt klassziku­saink munkásságának nép­szerűsítéséről, amit a tag­ság .vállal. Berzsenyi szüle­tése kótszáztizedik évfordu­lójának tiszteletére jövőre országos szavalóversenyt kívánnak rendezni, melynek döntőjét Vas vagy Somogy megyében rendezik meg. A niklai Berzsenyi-múzeum­ban emléket kívánnak állí­tani a jeles Berzsenyi-kuta­tónak, Merényi Oszkárnak. 1986-ban tudományos em­lékülést szerveznek, képes­lapokon terjesztik Martyn Ferenc Berzsenyi-rajzait. A társaság védnökséget vállal Somogybán éppúgy, mint Vas megyében az ünnepi könyvhét és a költészet nap­ja rendezvén/ei fölött. Há­romévente tehetségkutató pályázatot hirdetnek. Ki­emelt feladat az anyanyelv ápolása is. Kapcsolatot tar­tanak fönn a költő nevét viselő iskolákkal, intézmé­nyekkel, szorgalmazzák, hogy a diákság alakítson Berzsenyi irodalmi szakkö­röket. Három kiadvány megje­lentetését is tervezik: soro­zatban szándékoznak bemu­tatni az -aradi vértanúk és az Árpád-házi királyok éle­tét, még az idén szeretnék eljuttatni az Olvasókhoz a Berzsenyi-kalendáriumot. Javaslatként a programba került, hogy a társlaság ala­pítson Berzsenyi -koszorút ama alkotók munkásságá­nak elismeréséül, akik je­lesül veszik ki részüket a hagyományápolásban, Ber­zsenyi szellemének őrzésé­ben. A közgyűlés végül a tiszt­ségviselőiket választotta meg. A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Műveszeti Tár­saság védnökei: Csorba Győző Kossuth-díjas költő, Martyn Ferenc Kossuth-dí- jas festőművész és Varga Imre Kossuth-díjas szobrász. Elnök: Takáts Gyula, Jó­zsef Attila-díjas költő. Társelnök: Papp János, a Kaposvári Városi Tanács el­nöke, dr. Balassa Tibor, a Somogy, Szabó László, a Vas megyei tanács elnökhelyet­tese. Társelnökként került a vezetőségbe Ágh István, Fo­dor András, Eigel István és dr. Kanyar József. A főtit­kári teendőket Kiss Dénes József Attilá-díjais költő lát­ja el. Tizenöt alkotót vá­lasztottak meg az elnökségi tagok sorába. H. B. Műemlék­védelem Esztergomban Az esztergomi Szent Ta­más-hegyen az idén befeje­zik a kálvária-stáció restau­rálását, megnyitják a felújí­tott, patinás belvárosi kávé­házat és folytatják több más műemléki épület helyreállí­tását. Félszáz egyedi gyártá­sú kandelábert, hangulatos díszkivilágítást szerelnek föl a régi városrészben. Húsz­ezer négyzetméternyi parkot felújítanak az idén, 6 ezer rózsatövet ültetnek el és százezer új kockakővel bo­rítják az útfelületeket, a sé­tányokat. A Duna-kanyar „fővárosá­ban” az utóbbi időben meg­gyorsult a műemlékvédelem, a városszépítő munka. A Budapesti Műszaki Egyetem és a VÁTI szakembereivel közösen számba vették az összes műemlék épületet, hogy meghatározzák felújí­tásuk módját és sorrendjét. A műemlékvédelmi intézke­dési terv szerint a következő években mintegy 80—90 épü­letet kell felújítani, újrafes­teni Esztergomban'. Jelenleg a Széchenyi téri épületek helyreállításán dol­goznak, ezekben 21 lakást újítanak fel és a .korabeli hangulatot idéző sör- és étel­bárt nyitnak. A patinás há­zak újrafestésére különleges színezési technológiát dol­goztak ki a szakemberek: stílusuknak, jellegüknek megfelelően választják ki a korabeli hangulatot vissza­adó színárnyalatokat. A régészeti feltárásokkal egyidejűleg folytatják az esztergomi Vár-hegy re­konstrukcióját. Elkészültek a tervek a hegy északi és nyu­gati lejtőinek tereprendezé­sére és parkosítására. Az új program szerint elszállítják innen a bazilika építése so­rán felhalmozódott nagy mennyiségű törmeléket. Ez a földdel keveredett törmelék ugyanis letakarja a fehér mészkősziklasorokat és ront­ja a városra néző kilátást is. A törmelék elhordása után lehetőség nyílik egy közép­kori gyalogút, és Vitéz János, a középkorban oly híres füg­gőkertjének a rekonstrukció­jára is. Mindez növeli majd a sziklanyelvre épült palota­rész középkori hangulatát. Készülnek a tervek a Vár­múzeum épületeinek a hely­reállítására is. A Vár-hegyen emelkedő bazilika külső fel­újítása megtörtént, már csak az északi oldalon vár befeje­zésre a tető javítása. A ha­talmas templom külső tata­rozására, a kincstár bővíté­sére, az orgonaépítésre és a Bakócz-kápolna rekonstruk­ciójára eddig az egyház 75 millió forintot költött. Az orgonaépítéshez és a kápolna rendbehozásához az állam is hozzájárult. WBi , iMm A tihanyi múzeumban megnyílt az idei balatoni szezon első kiállítása, amely a dunán­túli barokk szobrászművészet válogatott anyagából ad áttekintést. A XVII—XVIII. szá­zadi egyházi rendeltetésű faszobrászat negyven alkotását a veszprémi püspökség Egyház- megyei Múzeuma bocsátotta a kiállítás rendelkezésére. Hegyei díszhangverseny Kaposváron Éneklő és nem éneklő ifjúság J óikéra disszonanciával kezdődött az Éneklő ifjúság mozgalom „előfutamaiban” legjobbnak bizonyult álta­lános és középiskolai ének­karok megyei díszhangver­senye vasárnap délután Ka­posváron, a Munkácsy gim­názium aulájában. Kideirüllt: mind a vendéglátó intéz­mény, mind a Táncsics gim­názium illetékesei lemond­ták a szereplést, és a fonyó- di Karikás Frigyes gimnázi­um is csupán „csonka csa­pattal” képviseltethette ma­gát. A két kiemelkedő kö­zépiskolai kórus hiánya rter- mészetesen meghatározta a színvonalat és a hangulatot egyaránt. Jó volna tehát, ha a megyei KISZ-bizottságnak és az ú ttörőszöv etségnek a szervezésért felelős munka­társai legközelebb elgondol­kodnának azon, érdemes-e a gálahangversenyt akkor rendezni, amikor az ének­karokban döntő számmal részt vevő negyedikesek már javában az érettségi vizsgá­ra készülnek, s ráadásul ép­pen vasárnap délután, ami­kor — a kórusok tagjain kí­vül — csalk két-hánom tu­catnyi pedagógus és szülő ül a nézőtéren. Másféle, tartalmi jellegű töprengésre adhat okot az a tény, hogy „minőségi” gyer­mek- és ifjúsági énekkara­ink képzeletbeli térképén még mindig nagyok a fe­hér foltok — ilyen például Marcali és környéke, de jószerével a siófoki régió is —, valamint az, hogy me­gyénk másifiéi tucatnyi szak- középiskolájából, illetve |Ég| Nem lesz a te talpadnak nyugalma V'Vs? . . ........... 85. Nincs szemem a kitárul- kodó tájra: a dorozmás dom­bokra, a simuló síkokra, a palióhíjas hídra a kiszáradt árok fölött, a fehér nyírlige­tekre. Nem kutatom pillan­tásommal sötét vágásokban a túlérett, vérpöttykicsii sza­mócát, bokros lejtőkön a jó illatú kakukkfüvet, a szed­resek fekete .gyümölaskéit, az árnyékos .részeken sárgálló rőkaigomlbát. Nincs fülem a vörösbegy hangjára, az ökör­szem morzézására, a har- kálykopogásra. Menni, siet­ni, iramodni, szaladni, futni, rohanni!... Csoszogok, to­tyogok, cammogok, vonszoló­dom. Fűrészfogú fájdalom nyi- szál, de nem a keretesé vagy a kenigyelfűrészé, hanem a körifűrészé; megfordul a ha­samban és kezdi újra. A szívem tompa fejű fakala­pácsként zuholja börtöne csontrécsozatát. írva van: „Felette igen megsokasítom vtselősséged fájdalmait, fáj­dalommal szülsz magzato­kat ...” Félek a testeimet szaggató kíntól. Araikor Li- zikémet vártam, még nem tudtam, minek nézek elébe; most már nem burkolóziha- tom a tudatlanság homá­lyosként palástjába. Akkor gondos asszonyt kezek elren­deztek körülöttem mindent: tisztára söpörték, felöntözték a szoba sárga földjét, az ágy melletti szekrénykén dara­bokra metélt, ropogósán friss vászon, a széken mosdótál háromnegyedéig víz, új tö­rülköző a .karfán. Fájdalma­san feszül a mellem, szinte egész belső részemben ér­zem újra, ahogy Házikóm belőlem ákar életet szívni magába. . Hiábavaló volt mindkettőnk gyötrelme. — Jaj, istenem! Egy pffllanatra elhomályo­sul előttem a világ. Ingem alatt verejtékező, testemre mintha pelyva ragadt vol­na, viszket mindenem. Kéz­fejjel törlőm ki szememből a homályt. Fölnyársalja szí­vemet a felismerés, miért nem volt látásom a letakarí­tott mezőkre, satnya lucli- getékre, búvóhely bozótosok­ra. Mert kopóként keresem a nyomot, melyet Hans hagyhatott hátra. Ezért kezd gennyezni a lelkem minden vöröset csillanó tócsától csalk nem az ő vére? Rosz- szu.llét környékez, meg kell kapaszkodnom egy csenevész vackorfa ágában. Bicsakló lábam helyett a karom tart­ja meg omlani készülő tes­temet. Izzóvá vörösödiik a világ, mintha a nap ki akar­na pörkölni a földről min­dent, ami él. Könnyű dol­ga lesz, szí j ácsszerűvé szá­radt a növényzet, csak úgy zsierreg a talp alatt. Hol az a csipkébokor, mely csak nékem lángol sorsomat vi­lágítva úgy, hogy a tűz nem emészti meg egyetlen galy- lyacskáját sem? Mózes óta csak olyan csipkebokorfák- lyák vi'lágolnak, melyek a jövő zegzugaiba nem vetnek fényt, a múltba pislákolnak vissza a lelkünket gyanút­lan lepkeként perzselve fe­ketére. Fölöttem váratlanul kele- pelni kezd egy gólya. Em­berarca van. Ki is ez? Pö- röspusztán láttam: Erich Kessler. — Ellldős kis pont, ha ön­magában nézem. De Ulaikos­sága nagy nép Utászé, ezt ne felt tejtsék elit, baltlátaim! Bálltái is mocskoltlja magu­kat! IKelepelését elnyomja a la­kodalmas ének: Piros répa, zöld levelű kapor, Keresztlányunk eddig volt menyasszony. Félre a koszorút, ide a neccet! Félre a koszorút, ide a neccet! Pörgők a menyecsketánc- ban, de már Stagl Marian­nák disznótorán forgat a gyonspollka egy maszka kar­ján. Ami nénit nekivágják a falitükörnék; kormos ar­cú táncosam beleperzsel le­heletével a fülembe: — Neked nincs félnivalód, őzike. (Folytatjuk.) szakmunkásképző intézeté­ből egyetlen együttes sem volt képes átjutni a rosta lyukán. Ügy gondoljuk, a penzumszerűen elvégzett szervezésien kívül ezek a kérdések is az ifjúsági szer­vezet illetékességi körébe tartoznának. Pontosabban: oda is. Szigorúan szakmai kér­dés viszont, miért oly_ ke­vés karvezető tűzte műsor­ra az egyetemes és a hazai kórusirodalom remekeit, s miért hangzottak fel a moz­galmi repertoárból is éppen azok a már-már csasztuska- színvomalú szerzemények, amelyek harminc esztendeje is mosolyt fakasztottak a csiszoltabb ízlésű emberek arcán. A legkörültekintőb­ben szerkesztett, vallóban „selejtmentes” összeállítást a kaposvári Tóth Lajos és a II. Rákóczi Ferenc Általá­nos Iskola úttörőitől hallot­tuk, s ugyanazon a magas színvonalon, amelyet Záká­nyt Zsolt, illetve Kardos Kálmánná növendékeitől már megszokhattunk. Rész­le tszépségeket természete­sen a többi hét általános is­kolai és egy középiskolai kórus produkciói is tartal­mazták. Az év kórusa kitüntető címet hét énekkar kapta meg. A Tóth Lajos iskola kisdobosai és úttörői, a Rá­kóczi iskola kisdobosai, a Hámán Kató általános is­kola úttörőkórusa, valamint a Munkácsy, a Táncsics és — egyetlen nem kaposvári résztvevőként! — a fonyódi Karikás gimnázium együtte­se. A hétből három nem le­hetett jélen a megyei dísz- hangversenyen ... L. A. I TV-NÉZŐ ~ Szép versek A napokban végighall­gattam Szentmihályi Szabó Péter és Sediánsizky János vitáját a tv-ben, mely ar­ról szólt, hogy mennyire be­csüli a televízió az irodal­mat. Szentmihályi, az író úgy vélekedik, hogy a képer­nyőn mostohagyerek az iro­dalom, Sediánszky, a tévé­szerkesztő pedig örülve a röpiratnlak”, ahogy Szentmi­hályi írását nevezi, azt fej­tegeti, mi mindent tett a televízió az irodalom nép­szerűsítéséért. Hozzáfűzve, hogy tovább növelhető az irodalmi műsoridő. Szombaton szép példáját láttuk, hogyan lehet a szép verseket a képernyőn hatá­sosan megszólaltam. Az idei Szép versek-kötetet dolgoz­ták föl a műsor készítői, ügyesen válogatva és kis interjúkkal kiegészítve. Mondhatnánk, megkésett műsor, április 11-e táján lett volna időszerű, a költé­szet napján (erre külön mű­sorral készült a televízió), ám jobban örülök annak, hogy hétköznapi ünnep va­rázslata töltötte meg a szo­bát fél órára. Liptay Kata­lin mikrofonja előtt a fen­séges költészet igaz hétköz­napjait elevenítették föl val­lomásaikban a megszólalta­tott költők. Különösen meg­fogott Csukás István szívből fakadó megnyilatkozása az elveszett barátról, Kormos Istvánról. Liptay kérdései mögött ott bujkált az a szándék is, hogy az olva­sóval megkedveltesse a Szép versek című antológiát, a költészetet. A minap rádiójegy zetíró kollégám azon lelkesült föl, hogy a rádió miként örven­deztette meg hétköznapi cso­dával a zenebarátokat, most a televíziós . jegyzetírón a sor. A múlt héten, csütörtö­kön baráti körben kérdezős­ködtek, láttam-e egy nappal korábban a Magyarország fürdőnagyhatalom? című dökuimentuimfilmet. Igen — válaszoltam, s máris olyan hullámok között éreztem ma­gam, mint a balatoni fürdő­vendég. Záporoztak a kérdé­sek annak a dokumentum­filmnek a nyomán, mely föl­tárta, hogy Magyarországon mintegy kétezer település alatt található meleg víz, s ennek csupán két-három szá­zalékát hasznosítjuk. Hi­ába vagyunk világelsők a termálvíz mezőgazdasági hasznosításában, a gyógyászat alig él vele. A film ugyan nem teljesen friss, hiszen a hévízi új szállóról, a Hotel Aquáról még jövő időben be­szélt, de nyilván azért ke­rült képernyőre, mert még mindig aktuális a melegvi­zek hasznosításáról, illetve ki nem használásáról be­szélni. Sok bába között el­vesz a gyerek — e bölcs mondás ráillik melegvízfcu- taiink helyzetére is. Hiányol­tuk a dokumentumfilmfoől a vidéki köriképet. Igaz, hogy Budapesten is van termál­víz, ám ugyanilyen alapon több helység ugyancsak sze­repelhetett volna. Néhány megnyilatkozó langyos sza­vakkal, hideg következteté­sekkel ecsetelte a melegvíz hasznosításának "helyzetét, de a bővizű meleg vizes forrá­sok forráságának fókát alig éreztük szavaikban. Horányi Barna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents