Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-15 / 112. szám
4 Somogyi Néplap 1985. május 15., szerda URASAN Piaci napokon hosszabb a félfogadás Igazolványra várva Hentesszálló a város szélén A gondnoknő széttárja a karjait: — Azt várja, hogy a fiúk balhéit meséljem el? Az háromcsiliiagios hotelben is megtörténik, hogy valaki berúg, s nem tudja fékezni az indulatait. Nálunk is volt ilyen1. Volt olyan srác, aki kivette hetvenezer forintját, és egy hét alatt elköltötte. Rongyosan jött haza, ezer forint adóssággal. Van egy cigányfiúm, aki bebútorozta az anyja lakását, magnót vett a családjának, hazaadja vagy félreteszi a pénzét.. . Nem angyalok ezek a fiúk, de ide még a rendőrség botrány miatt nem jött ki... A víz vezeJtékcsöveket ugráljuk át a Kaposvári Húskombinát Gorkij utcai munkásszállójának folyosóján Kümmel Lászlóval. Laci a mellékterméküzemben segédmunkás. Szemrebbenés nélkül mondja, „levettek egy forintot az órabéremből, piálás miatt. Megérdemeltem/’ A szerelőkre bök: — Ha tőlem függne, az övékéből is levennék legalább egyet. Egy év óta nincs melón vizünk, ők meg hetek óta tologatják ezt a munkát. Délelőtt van, amolyan álmos, hétközi. A szállón levő tíz hentes délutáni műszakos. Ilyenkor az egész délelőtt vacak és haszontalan mondja az egyik fiú. Benyitunk a szobákba. Az ágyon fekszenek, a mennyezetet nézve. Néhányan a konyhában beszélgetnek, míg egyikük éppen a heti 80. Az idegen baka keze titokban a fiatal nő dereka mögé kúszott, és megtelepedett annák széles csípőjén. Az asszony megmoccant, de nem tiltakozott. A katona barna szeme sárgára izzott. Két kofa még álmában is a portékát védve ölelte a vékákat: egyhangú kánont horkoltak. Egy család feketében, temetésre utazhatnak Kappslba. A legsötétebb sarokban Rosanlbeng Számi szuszogott. Nem, az nem lehet: Éva a saját szemévéi látta, amikor április 24-én elhurcolták őket Erdősről. Tizennégy napi élelmet és ötven kilogramm poggyászt vihettek, fejériként egy rend ruhát és két váltás fehérneműt. Ügy hírlett, előbb a kaposvári gettóba, aztán idegen földre vitték őket. Beszélték azt is, hogy sokfelé örlkezük)ke.l vetettek véget az életüknek az elhurcolásra szántak. Erdősre kiszállt a csendőrség, zoknikészletét mossa ki. Kümmel Laci, a népszerű Pufi ugratja is: — Legalább nem az enyémet húzod föl. Éppen ideje volt kimosnod. — Hentesálom a szállón lakni? — kérdem tőle. — Nekem van saját házam is Somogygesztiben — válaszolja. — Édesapám és édesanyám meghalt, a testvéreim sem élnek már a faluban. Olyan szomorú és kihalt a ház: nincs miért ha- zamennem. Ez a szállás száznegyven forintba kerül mindenkinek. A meleg vizet leszámítva nem lehet okunk a panaszra, — Tedd még hozzá, jó lenne egy sportpálya, újságok, használható rádió és miegymás — ezt Wágner Feritől hallom,’ de mellette Szita Imre is bólogat. — Fölvetettük már az ifjúsági parlamenten is ezeket a dolgokat. Jártunk személyesen a KISZ-titkárinál, de valahol mindig elakad a rendezés. Wágner Feri bedegkéri, az országos csontozóversenyen szép sikereket ért el. Nem akar véglegesen itt maradni. — Máir három éve lakom itt, s a katonaságig még a szálló marad az otthonom. Aztán majd meglátjuk, közelebb kellene kerülni a faluhoz, mégiscsak ott vannak a barátaim ... A szállón mindenkinek van beceneve. Szita Imrét. „Atom”-nak hívják maguk között. — Egy kérni aórán ragadt rám elszólás miatt. Itt is meg az exportcsontozóbam, ahol dolgozom, így hívnak. Húszévesen nem lehet életcélom, hogy itt lakjak továbbra is. A bűvös lakán szót azonban eddig akárhol mondtam ki, csak mosolyt és ígérgető vállveregetést kutakodtak, ki rejtegeti a Számliék holmijait. Ennék itt a sarokban sárga csillaga sincs, mint Ro- senibergöknök volt. Éva magának sem vallotta volna be, hogy most még Számi szatócs társaságának is örülne. Ezerki léncszáznegy v enn égy októberében az .utazás a Dunántúlon sem volt biztonságos. Légvédelmi össztűz sem védhette meg a bombázógépek célpontjait. Mégis sok ezren kerekedtek útra mindennap, szerelvényeken íür- tösödve, mint méhraj az ágon. — Anyálhám! — nyammog- ta vtaíNki álmában a vagon egyik sarkában. — Anyácskám! A gyász uniformisát viselő család tagjai egykedvű szorgalommal ropogtatták a tökmagot, a sárgásfehér héj két apró csónakká válva kötött ki a piszkos padlón. Puha, langymeleg nap reménységével virradt. Óarany színű, nyájas vénasszonyok nyara volt: a nyílt vizeket lúdbőröztdtő hideg éjszakáváltott ki. Lehet, hogy mégiscsak haza kell mennem Kéthelyre vagy a környékére... Hartai Tibor, iá húskombinát KISZ-bizoittságénak titkára másként értékeli a fiúk problémáit: — Két év óta kérem ezektől a srácoktól, hogy legyen egy megbízott vezetőjük, v:agy legalább egy fiú, aki elmondaná a napi panaszaikat. Majd mindennap találkozunk: Gyertek föl a Somogyiért, a Magyar Ifjúságért — kérem tőlük ... Építettünk sportpályát, átkát öikömyálúsz'tatóan langyos nappalok váltották. A futónöivényzettől bodro- sodó peronú kaposvári állomáson át kellett szállnia. Alig kapott helyet. Végül egy nyüzge, borszagú vasutas és egy pattogatott kukorica-pufók, javaik ortalb éli asszonyság közé sikerült be- préselődnie. Nyugtalanul át- virgolódott éjszaka után izgágák az emberek; egy mlaglas vérnyomású ország céltalan csélekvéskényszere kereseti levelezést a hangoskodásban, handabandá- zásban. De btílü.1 balsejtelemtől reszketett a lélek. Langné azt gondolta, ugyanazért hangoskodnak, amiért a gyerek fütyörészik, ha egyedül kell megjárnia a félhomályos erdőt. Nem tudta volna magyarázatát adni, hogy ezután miért éppen Erős plébános jutott az eszébe: előző héten vitte el a Gestapo. Feje tetején áll a világ, csak az tud eligazodni rajta, aki tótágast csinál. — Lehet még beljebb, menyecske ? ... Csak az ura meg ne tudja! Űjság helyett rádión jönnek a hírek — mondja Wágner Ferenc. járhatunk a Vörös Hadsereg úti iskolába sportolni, társasjátékaink, sporteszközeink vannak- Hiába. A vállalati könyvtárba csak né- hányan járnak a szállóból. Az ifjúsági klubban, a rendezvényeinken elvétve látom őket. Mintha nem is akarnának kimozdulná, pedig csak a közönyösségből kellene valamit lefaragni. Talán nekünk is másként kellene csinálnunk, mert a szervezés, a hívó szó úgy látszik kevés . . . Kinek kell hát mozdulnia? A szállón lakó, kényelmesen panaszkodó fiúknak, vagy az értük felelősöknek, akiknek néha kívül esik a látókörükön a Gorkij utca. Felnőtt, jól kereső emberek, érettek intézni ügyes-bajos dolgaikat. Az# első lépés rájuk vár. A gondnoknő azzal búcsúztat: — Jólesett nekik panaszkodni, beszélni valakivel. De csak kérdezze meg .tőlük, ki lakna a Rippl-Rónai utcában, a belvárosban, .ahol ott a mozi, a könyvtár, a színház. Lefogadom, kevesen ... Jól fogadott volna. Megkérdeztem tőlük. Békés József Hopp, egy kis víz, és már nem is vagyok álmos ... Aki mosakszik: Szita Imre. — ... Józsikám, úgy nézel, mint akii csütörtököt mondott pénteken. — Na, mama, egyenes vagy görbe maguknál az az uborka, amit nem szoktak savanyítani ? A férfiember csordában mind ilyen, amikor asszony közelébe .kerül: szereti, ha ráfigyelnek, és pirulnák a fehérnépek, még verseng is a többiekkel, ki mond orca- pirítóbbat. De félúton már ilyen mondatok cserélik a gazdát: — Szeged már a muszkáé. Kii fogadja a vonatot Kelenföldnél, a nyeles palacsintát markoló vasúti, vagy az iván? — Csak meg ne szórják a szerelvényt a Ráták! Mert akkor már mindegy, ki várja ezt a vicinálist a végállomáson, magyar baka vagy ruszki szoldát. — Nana, emberek, az ilyen defetista beszédek miatt már maguknál bárá- nyabbaiknak is kifolyatták a vérét... (Folytatjuk.) Az ember a tejüveg által . átláthatatlan ablakoknál beáll a sorba. Kezdődik az ügyfélfogadás. Amikor sorra kerül, kissé bizonytalanul, a járatlan emberek sutaságával rebegi el mondandóját: lejárt a személyi igazolványa, meg is rongálódott, ráadásul a fénykép is mintha az öregapját ábrázolná .... jó lenne talán kicserélni, Az ablakon túl a hölgy hallgatja az óhajt, de közben jár a keze, ellenőrzi az iratokat, dolgozik. Nincs sok idő a lélekelemzésre, már jön a következő ügyfél. A mi emberünk pedig érti, hogy a tömegben neki is csak egy szürke kis szerep adatott. Elsomfordál hát az ablaktól, s illemtudóan — ahogyan ilyen helyen szokás — leül az egyik székre. Vár. A többiekkel együtt. Mellette valaki újságot olvas, ketten beszélgetnek, hogy hamarabb teijék az idő. ő csak ül. Tíz percig, húsz percig vagy fél óráig. Közben az ablakoknál elfogy a sor, az ügyintézők bezárják a „boltot”. Most bent dolgoznak: érvényesítik a régi személyi igazolványokat, kitöltik az újakat, ragasztják a fényképeket. Végre újra feltárul az ablak, és hangosan sorolják a neveket. Boldogan veszi át az igazolványát, a régit. Forgatja a kezében, s rájön: tényleg nem annyira szakadt ez még, s a fénykép is jobb talán, mint fél órával ezelőtt gondolta... * * « A Kaposvári Rendőrkapitányság igazgatásrendészeti osztályán tavaly mintegy tizenhétezer állampolgár sze- mélyiig’azoilvány-ügyeit intézték. Több mint kilencezer volt az érvényesítés, a többi pedig új személyi igazolvány kiadása. A város és a körzet általános iskoláiban ünnepélyes keretek Régóta hasznosan szolgálta a környező mezőgazdasági nagyüzemeket a kaposvári Mezőgazdasági Termelőeszköz-kereskedelmi Vállalat barcsi, Táncsics Mihály utcai telepe: igény szerint keverték itt a műtrágyát, s ezt a szilárd halmazállapotú talajgazdagító anyagot szállították az üzemekbe, a fel- használás helyére. A telep fölszerelése, berendezése azonban az évek során amortizálódott, a felújítás pedig nem fizetődik ki az Agrokernek. Maga a létesítmény viszont érdemes arra, hogy célszerűen hasznosítsák. Ez a körülmény és az, hogy a környező mezőgazda- sági nagyüzemeknek továbbra is szükségük van műtrágyára, arra késztette a barcsi, a lakócsai, a csokonya- visontai, a homokszentgyör- gyi és a vízvári termelőszövetkezetet, valamint a kaposvári Agrokert, hogy megalakítsa a Dráva menti Agrokémiai Gazdasági Társaságot, s ennek keretében a korábbi Agroker-telepen folyékony műtrágya előállítására alkalmas üzemet létesítsenek. A társaság a közelmúltban tartotta alakuló ülését a közös képviseletet ellátó gesztorgazdaságban, a barcsi Vörös Csillag Tsz-ben, s társasági szerződésben rögzítették a tennivalókat. Eszerint közösen végzik a folyékony műtrágya előállításához szükséges anyagok beszerzését, tárolását, a szuszpenzált műtrágya készítését és készletezését, a társult gazdaságoknak és a társaságon kívüli üzemeknek történő forgalmazást. Arra is vállalkoznak, hogy növényvédő szereket és más kemikáliákat között 1624 fiúnak és lánynak nyújtották át életük első személyi igazolványát. A rendőrségi ügyintézésre is rányomja bélyegét a „hivatali átok”, azaz a várakozás. A kaposvári kapitányságon a várakozási idő csökkentésére újítást vezettek be: bővítették az ügy- félfogadás idejét. Piaci napokon, azaz kedden és pénteken 7-től 12, csütörtökön pedig 8-tól 18 óráig várják a lakosságot a „rendes” ügyfélfogadási időn (8—12 órán) túl. — Sajnos nem élnek ezzel a lehetőséggel — mondja Jakoda Emil százados, az osztály vezetője. — Pedig így sokkal hamarabb, kevesebb várakozással tudnák elintézni ügyes-bajos dolgaikat. Azt tapasztaltuk, hogy az emberek nem törődnek kellőképpen a személyi igazolványukkal; évről évre több a megrongálódott igazolvány. Az 1983— 84. évi adatok szerint elveszett igazolvány 475 volt, illetve 631, megrongálódott 520, illetve 598. Az emelkedés ez évre is érvényes, hiszen a tavalyi hasonló időszakban 127, az idén 166 megrongálódott okmány cseréjét végeztük el. * * * A kaposvári rendőrkapitányság igazgatásrendészeti osztályán 1983-ban 39, 1984-ben 47 személyt bírságoltak meg, mivel személyi igazolványukat nem érvényesítették időben, vagy szándékosan megrongálták azt. A helyszíni büntetésre azonban csak végső esetben kerül sor. A rendőrségi azon fáradozik, hogy minél gyorsabban, egyszerűbben intézhessék ügyeiket az emberek. Ehhez mindkét fél türelmére és együttműködésre van szükség. beszereznek, illetve értékesítenek. Az agrokémiai társaság tagjai természetesen együttműködnek a szuszpenziós üzem létrehozásában is, és részt vállalnak azokból a terhekből, amelyek a beruházás megvalósításával járnak. A szövetkezetek szántó- területük arányában fizetik a hozzájárulást — ez a terület az öt téesznél együttvéve mintegy 20 ezer hektár —, s mihelyt a társult üzemek a pénzfedezetet a gesztornál letétbe helyezték, megkezdődik a beruházás kivitelezése az agrokémiai telepen. A társaság igazgató tanácsa — a tagszöveitkezetek elnökei, illetve az Agróker igazgatója — az alakuló ülésen tájékoztatót hallgatott meg a folyékony műtrágya 'készítésének és felhasználásának tapasztalatairól, egyébék mellett arról, hogy a módszer külföldön már igencsak népszerű, hazánkban és Somogybán is egyre terjed, éppen hatékonysága, viszonylag alacsony munka- és költségigénye miatt és azért, mert a folyékony műtrágya alkalmazásának a környezetvédelemben is jelentős a szerepe. A szövetkezetek előrelátásának is tulajdonítható, hogy a Dráva .menti Agrokémiai Gazdasági Társaság rövid idő alatt megalakult — az ötlettől a megvalósulásig alig telt el több három hónapnál —, s ez a telepi beruházás befejezését is előbbre hozhatja: jövőre már folyékony műtrágyához juthatnak az üzemek a barcsi agrokémiai telepről. i3 Nem lesz a te talpadnak nyugalma Gy. L. Folyékony műtrágya öt gazdaságnak BARCSON ÉPÜL AZ ÜZEM
