Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-14 / 111. szám

1985. május 14., kedd Somogyi Néplap 5 Leonardo Washingtonban Aligha túlzás fontos kul­turális eseménynek nevezni azt a kiállítást, amely má­jus 12-én nyílt meg a nagy­közönség számára a wa­shingtoni National Gálilery Of Artban, az amerikai fő­város rendkívül gazdag anyagú képzőművészeti mú­zeumában. A bupdapesti Szépművészeti Múzeum rajz- gyűjteményéből összeállított és nagy mesterek száz raj­zát tartalmazó bemutató nemcsak az első ilyen* a két ország múzeumainak együtt­működésében, hanem egyút­tal olyan művészettörténeti anyagot tartalmaz, amely az Egyesült Államokban nem. vagy aligha ismerhető meg. m Elet a padokon A Washingtonban bemuta­tó rajzok a XV. századtól a XIX. századig terjedő idő­szakiban keletkeztek. Bár nagy szerepet kaptak a ko­rai német mesterek alkotá­sai — Dürer, Crahaoh, Hans Bäldung, Altdorfer rajzai —, mert azok az amerikai mú­zeumok anyagában legfel­jebb dlvétve láthatóak, a legnagyobb kincs talán még­is Leonardo da Vinci három rajza: két tanullmányfej, amely harcosokat ábrázol, s a szákértőik szerint a nagy olasz mester egy soha be nem fejezett freskójához ké­szült tanulmány. A harma­dik ugyancsak tanulmány: Francesco Sforza lovasszob­rának elkészítésére szolgált. Első ízben szerepel a Szép- művészeti Múzeum gyűjte­ményének ilyen gazdag vá­logatása az Egyesült Álla­mokban. A washingtoni mú­zeum igazgatója, J. Carter Brown „szupersztár-kiállí­tásról” beszélt, amikor a saj­tó képviselőinek bemutatta az anyagot. Völgyi Dezső festőművész képeit eddig csak közös tár­latokról ismerte a közönség. Első önálló kiállítása május elején nyílt meg a Kaposvá­ri Galériában. Az első teremben kellemes színhatású olaj tájképek fo­gadják a belépőt. A Balaton- jelvidty, A tihanyi . part, a Téli táj, A pilisi hegyek té­len — megannyi ismerős vi­dék, és ismerős a megfogal­mazás is. Megnyugtató, nagy színfoltok, enyhén elmosódó körvonalak. Ügy látszik, a kaposvári festőt vonzzák a hegyes-dombos vidékek, a szelíd lankák. Kedves té­májához újra és újra visz- szatér, akár a somogyi táj, a szőlőhegy vagy a velencei Lidó környéke az. Az igazi csemegét azonban a másik két terem tartogat­ja a tárlatlátogató számára. Itt a művész szénrajzai ke­rültek a falakra, önarcké­péről alig néhány határozott vonással megrajzolt, komor, keserű férfi tekint ránk. Zárt, összeszorított ajkú ar­cát mély barázdák teszik még keményebbé. Hasonló keménységet áraszt Pieta cí­mű rajza. A keresztről levett Krisztus élettelenül csüngő feje, keze mellett különös hangsúlyt kap a gyászruhás anya büszke tartása, keserű méltósága. A tárlat túlnyomó részét a Parkban-sorozat darabjai alkotják, nyilván nem ok nélkül. Völgyi Dezső ezek­ben a skiccszerűen papírra vetett zsánerfigurákban mu­tatja meg igazán, hogy mit tud. Több mint harminc kép — pádon ülő emberek. A testtartások, a mozdulatok variálásával azonban a mes­Vidám tavaszi diáknapok Egy hétig tartottak a szom­bathelyi Berzsenyi Dániel Ta­nárképző Főiskolán a diák­napok. A vidám rendezvény- sorozat idején az egyik „rek­torjelölt" kortesei a római ko­ri Romkertben korhű öltözék­ben vonultak fel, s a korabeli játékokat, szokásokat eleve­nítették föl. (MTI-íoto: Czika László - KS) VÖLGYI DEZSŐ KIÁLLÍTÁSA tér a végtelen sorát tárja elénk. A padokon magányosan vagy csoportosan ülő figu­ráknak nincs arcuk, mégis mindent megtudunk róluk. Hogy miből? Például a test­tartásukból : előre dőlnek vagy hátra, kényelmesen el­terpeszkednek vagy épp csak , a pad szélén kuporognak. A fej, a kéz tartása, a könyök­lés módja is mind-mind árulkodik. Tudjuk, hogy a pádon ülő figura férfi vagy nő, fiatal vagy öreg, sejthet­jük, mi a foglalkozása, sőt azt is, hogy milyen céllal ült le a padra, és hogy mennyi ideig fog ott ülni. Ahány rajz, annyi hangu­lat: múló pillanatok, futó ta­lálkozások. A kalapos öreg bácsi komótosan dől hátra újságjával, a munkás izmait nyújtóztatja, a művész épp alkot, a válltáskás diáklány könyvvel a kezében való­színűleg a vonatot várja. Szinte halljuk, mit suttog az összebújó szerelmespár, mi­ről csivitelnek . a kupacba verődött lányok, miről me­sél a férjéhez forduló öreg parasztasszony. ötletességről, remek meg­figyelőkészségről és nagy mesterségbeli tudásról árul­kodnak a sorozat képei. A mostani tárlat, azt hiszem, sokunk számára a finom mozdulatok remek ábrázoló­jaként, az egyszerű eszkö­zökkel való jellemzés mes­tereként teszi emlékezetessé Völgyi Dezső nevét. Tersztyánszky Krisztina LESKÓ LÁSZLÓ Nem lesz a te talpadnak nyugalma 79. Valami nagy baj van, Der.gecz bácsi, olyan nagy, hogy azt elmondani sem lehet. Az uraim júdássá lesz, mert vám az úgy, hogy az ember fiának júdássá kell lennie. Ha bárányként bé­get a farkas a nyáj kö­zepén, nem kell-e kampóval kicifoállni onnan, még ha magad bánod is? Haris sze­me villanásából kiolvasom, nem osztozik Kochhal a sza­badságon, ha elveszítjük a .magunk részéit, akikor sem. Szaggató kis fájdalmat okoz­va jelez bennem a világra készülő, meg is szédülök egy pillanatra. — Nincs semmi baj, Der- gecz bécsi. Úgy látszik, nyá­ron is tévedhet jégre az em­ber lánya. Néz rám értetlenül, mint akinék túl nehéz számtan­példát adott a tanító. 3. Mustízű, piros ősz volt. még nem mosták ízetlenre —és hidegre a .locsogás, bő esőik, amikor majd a ké- miényelkibőll már nem itud lo­bogva kázászlósodni a füst, és lief élé terjeszkedik, mint Káin áldozati oltáráról. Éj­szakára azonban már előme­részkedétt vackáról a hideg, hogy melegedni bebújjon az éjt nappallá tevő ruhája alá. A itáj nyálkásan csillo­gott, mintha székérnyi csi­gák csúszkálták volna össze. Nemsokára eljön / az idő, amikor a tesítesedő köd kö­zelebb hozza az estéiket és reménytelen messzeségbe burkoltja a reggeleket. Erő­feszítést kíván a lélegzeté­vel is; alkárha kis hüllőket nyelnének. Még egy hónap, és ihóiszagú -napokkal üzen rájuk a ítél. Kaposvárig csák egy bá- dogl'appail kerítéseziett vas­kályha fűtötte a vagont, a tömzsi iWalauz tessék-lássék módira dobott egy-egy lapát szenet a parázsra: Október közepén még éjszaka sem jár itöibb meleg az utasnak. Azért a rozsdás köpenyű kályha közelében ülők kihá-' mozfák miagukat felsőruhá­zatukból. Az ablakon, me­lyen hideg húzott be, nem lehetett kilátni, a pára le­csapódott rá, olyan volt, mint a yalkoitás tükör: vissz- képet sem adott. A nagybe­teg módjára ziháló mozdony dunnányi gőzfelhőket köhö­gött fel és sziporkákat kö­pött a feketeségbe. Az ok­tóberi éjszakát nem sarlózta fejük fölött a hald; a sö­tétség bolyhos bundiasapka- ként nyomta a világot. Langné nem mert elszundi­kálni, mert amikor egy pil­lanatra elnyomta az álom — ő csak pillanatnak érezte —, vöröses zászlók erdejé­ben találta magát, a zászlók közepén fehér körök- voltaik, olyanok, minit a tojások, és ezekből a tojásokból osupa- láb, félelmetes pókok keltek ki, amelyek kezdtek feléje csapolni. A fiatalasszony amióta a németek átvonulá­saikor Bürgerék padlásabla­kában .kiilbomllott a horogke­resztes lobogó, egyre gyak­rabban látott ilyet, és nem­csak a Keimben, amikor sánta Vanik beparancsolta oda. A fekete krikszkrafcszo- kiaít mindig póklábaiknak gondolta, bele ás borzongotl a gondolatba. Irtózott a pó­koktól. A szemhéja mögül szemlé­lődött, így mások nem lát­határaik belé. Mert egy ma­gyar baka — szerencsére később Kadarkúton leszállt — rögtön csapdát verdesett neki a szempilláival, megért kikecmeregni ebből az erős hurokból, mely ugyan anyagtalan, mégis erősebb a drótnál, mert szemtelenség­ből és pimasz vágyból fon­ták. E hézagos zsa-lugater védőiméből egyenként szemügyre vette útitársait, más szórakozása, amíg de­rengeni nem kezdett, nem is volt. Az alvás lespongyázta róluk azokat a vonásokat, melyeket mások kedvéért Vagy a maguk hasznáért pré­seltek az arcukra. Az alvók védtelenek és közönségesek égyszerre: kiszabadulnak ab­ból a börtönből, melyben nemcsak a rabok, hanem az őrzők is ők. Az álmoknak szaguk van, a rossz áimúak savlanykás párát lehelnék, a könnyű álmúalk édeskés illatot szu­szognak; pállott lesz a leve­gő ott, ahol sok ember szunnyad. A testeket Lanigné eleven romoknak látta: a tartás kiveszett belőlük, egymásra hanyatlottak, de egyik sem tartotta meg a másikait, mintha csontja sem vollna. Csupa tehetetlen kéz. vatta-láb. Egy kisgyerek szája sarkában nyál hamis- gyémántja csillogott. Az anyja feüaján'likozó pózban szundikált mellette, feje a mellére csulklott, és az üte­mes bókkantásoktól egészen a szemöldökéig csúszott le fejkendője. (Folytatjuk.) _______TV-NÉZŐ K ényes kérdések reflektorfényben Az elektronikus sajtóban rádióban, televízióban — az utóbbi időben elharapózott egy új műfaj. Talán kérde­ző műsornak lehetne nevez­ni leginkább. Kérdéseket vet föl, nyilatkozókat sorakoztat a közönség elé, aztán vagy „szöveg nélkül” hagyja a hallottakat, vagy rövid kom­mentárt fűz hozzá — több­nyire ismét kérdések formá­jában. A fölvetett problémák fölötti töprengést és az eset­leges állásfoglalást pedig a közönségre bízza. (Ilkei Csaba Új reflektor magazin című sorozata, melynek májusi adását pén­tek este sugározta a televí­zió, alapos okot ad rá, hogy a fenti kategóriába soroljuk. Igaz, mint erre a cím is utal, magazinműsornak álcázza magát. A kezdő és a záró percekben — remek lélek­tani érzékkel — a mostani adás is szórakoztató összeál­lítás látszatát keltette. A Népszava két látványos ren­dezvényéről: a politikai fó­rumról és a családos futó­versenyről adott színes tu­dósítást. A könnyebb fajsúlyú anya­gok közé ágyazva azonban három, ugyancsak elgondol­kodtató és nyugtalanító kér­dést vetett föl az adás. Ho­gyan válhat sikkasztóvá a vállalati gmk közös képvise­lője a nagynevű cég vezetői­nek és önnön beosztottainak gyanútlan jóhiszeműségétől övezetten ? Milyen módsze­rekkel lehetne elérni, hogy a javítóintézet neveltjei ne szökésben töltsék büntetésük nagy részét, hanem olyan nevelésben részesüljenek, amely segíti őket beillesz­kedni a társadalomba? Es végül kell-e, és ha igen, miért kell a művelődéshez engedély? Az utóbbi kérdés különö­sen érzékenyen érint ben­nünket, somogyiakat, ugyan­is erre egy megyénkbeli pél­dából kiindulva keresték a választ a műsor szerkesztői. A Csornán társadalmi ösz- szefogással épült és nagy lelkesedéssel beindult műve­lődési ház megtorpanását próbálták körüljárni az érin­tettek megszólaltatásával. Vajon miért kell a művelő­dési ház működéséhez írásos engedély? Ha kell, miért nem adnak a kérésre? És ha most kell, miért nem kellett tavaly, az ünnepélyes meg­nyitáskor és még az után is hónapokig? Miért csak ígér­get a területileg illetékes ta- nács, és miért hárítja egy­másra a felelősséget a me­gyeszékhelyen a művelődési osztály és a művelődési köz­pont? Megannyi felvetődő és megválaszolatlan kérdés. A közönségben, legalábbis ben­nem, újabb kérdéseket szül­nek. Valóban arról van szó, hogy egy öntevékeny, meg­becsülést érdemlő társadalmi kezdeményezést törtek de­rékba a „hivatal packázá- sai”? Vagy valami olyan in­dok lappang a felszín alatt, amit valami miatt senki sem mert a nagy nyilvánosság előtt elmondani? Nem tudom. Egy tanulság azonban mindenesetre kínál­kozik az esetből. A magas rangú vezetők egyike sem adott érdemi magyarázatot, nem foglalt állást. Ezzel ma­guk nyitottak utat az — esetleg rosszhiszemű — ta­lálgatásoknak. Csak egy utolsó kér,dést: megérte? T. K. Tovább javult az orvosi alapellátás . Három év után Isimét na­pirendre tűate a Kaposvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága a város és a városkörnyék egészségügyi alapellátásának helyzetét, a fejlesztés legfőbb tenniva­lóit. Huszonhárom általános körzeti orvosi rendelő mű­ködik a megyeszékhelyen, új rendelő épült a Kinizsi- és a kaposfüredi városrész­ben. Az alapellátást nem zavarja orvoshiány, mind­össze egy állás betöltetlen. A rendelőik zsúfoltságán enyhít, hogy az üzemorvosok is ellátják a rászoruló bete­geket. A város környékén huszonhat általános orvosi körzetet alakítottak ki, új orvosi rendelő épült — la­kással együtt — Simonién, IgaJlban, Somogysárdon, társ­községi orvosi rendelőt ala­kítottak ki Kiskorpádon és Kercseligeten. A tanácsok törődését kifejezi, hogy több helyen fizikoterápiás készü­lékeket vásároltak a rende­lőkbe. Ám a társközségek­ben az eddigieknél nagyobb gondot kell fordítani a ren­delőik fejlesztésére. Kaposváron éppúgy, mint a városkörnyéken a körzeti orvosokra nagy feladat há­rul a gondozómunka során a keringési betegségben szen­vedőik rendszeres kezelésé­vel. A fogorvosi szolgálat is bővült Kaposváron: a don- neri városrészben a Béke—• Füredi- és a Kinizsi-lakóte­lepeken bővült az ellátás. Segítik a körzeti fogor­vosok munkáját az üzemi rendelők: a lakóterületről jelentkező betegek öllátását a Pamutfonóipard Vállalat kaposvári 'gyárában, a hús­kombinátnál és a Volánnál kialakított fogorvosi Ande- lők biztosítják. Ezáltal a megyei rendelőintézetben csökkent a zsúfoltság. Ka- darfcúton, Nagybajomban, Igáiban, Samogyjádon és Göllében működik fogorvosi rendelő. Kaposváron nem szükséges a fogorvosi ellátás fejlesztése, öllenben a kör­nyék településein nagy igény ván rá. Még az idén átadják a nagyberki és a mernyei fogorvosi rendelőt, s Hetesen is megteremtik létesítésének a feltételeit. Az iskolái-fogorvosok és asszisztensek számát — a 14—18 évesek ellátásának érdekében — a jövőben no- ■jölnii ‘kell. A bölcsődei háló­zat fejlesztésére csupán Nagyibaj ómban van szükség — állapították meg. A végrehajtó bizottság foglalkozott az ügyeleti rend­szerrel is. Tizennégy orvosi körzetben működik rendsze­resen orvosi ügyelet a hét végén Kaposváron és a vá­ros környékén. Kadarkúton, Igáiban, Nagybaj ómban egy­két éve működik állandó hétvégi ügyelet. Súlyos gon­dot okoz ellenben a város­ban és környékén a telefon­hálózat zsúfoltsága, illetve hiánya. Épp ezért a város­ban működő körzeti orvosi rendelőket felszereltük CB- készüllékköl. A végrehajtó bizottság a tennivalóik közül kiemelten foglalkozott az or­vosi rendelőik hírközlési lán­cának továbbfejlesztésével. JFontos feladatul szabta egy újabb általános körzeti or­vosi szolgálat megszervezé­sét Kaposmérőiben, az ifjú­sági védőnőd hálózat bőví­tését Kaposváron, a körzeti gyerékorvosi szolgálat kiépí­tését Kaposfüreden. H. B.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents