Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-13 / 86. szám

1985. április 13., szombat Somogyi Néplap 3 Kubai szakszervezeti vezetők látogatása Kaposváron Háromtagú szakszervezeti küldöttség élén a Paimut- fonó-ipari Vállalat Kaposvá­ri Gyárát látogatta meg teg­nap Roberto Veiga Menén- dez, a Kubai Dolgozóit Köz­pontjának főtitkára, a Ku­bai Kommunista Párt Poli­tikai Bizottságának póttagja. A küldöttség a SZOT meg­hívására érkezett hazánkba. A vendégek elsősorban a magyar szakszervezetek munkájának tapasztalatait tanulmányozzák. Olyan mód­szereket keresnek, melyeket hElzájukban is hasznosíthat­nának a vállalati demokra­tizmus erősítése érdekében. E célt szolgálta a gyárláto­gatás ás, mely egyben jó al­kalmat adott számukra, hogy megismerjék a magyar pa- mutfonó-iparban dolgozó, mintegy 250 'kubai lény élet- és munkakörülményeit, szak­mai fejlődését. A vendégeket Szerényt János, az SZMT vezető tit­kára köszöntötte, majd Csorba Jánasné, a vállalati szakszervezeti bizottság tit­kára és Baj er Nándor gyár­iigazgató tájékoztatta őket a termelés és a szakszervezeti műnké eredményeiről és gondjairól, a kiváló címet az idén' már 15. alkalommal el­nyert gyár hétköznapjairól. A vendégek mindenekelőtt az új vállalatirányítási rendről, s a vállalati önállóság növe­lésének tapasztalatairól1 ér­deklődtek. Roberto Veiga Menéndez szólt arról, hogy a kubai szakszervezeteknek is legfontosabb törekvése erősíteni a dolgozók beleszó­lását a vállalatok irányításá­ba. Éppen a textiliparban kezdték meg elsőként önel­számoló egységek kialakítá­sát. Több -kérdés hangzott el a szakszervezeti munka napi feladatairól, például, hogy mi a bizalmaik feladata, s melyek a jogaik? A gyár vezetői részletesen beszámoltak a Kaposváron dólgozó 100 kubai lény éle­téről, munkájáról. A tartalmas eszmecserét követően gyárlátogatásra menteit a vendéglek. A gépek meűllett dolgozó kubai lé­nyeit arca felderült a hazai szót hallva. Délután immár valámennydüklkel1 találkoz­hattak a vendégek a gyár leányotthonának kubai klub­jában tartott kötetlen beszél­getésen. Divat a boltív. Ma már az a furcsa, ha egy épülőfélben lévő ház nélkülözi az ívelt formáikat. A bolthajtásos be­járati ajtók, ablakok gyors elterjedésük és uniformizált- ságuk ellenére is üdítőbbek látványként, mint a négyszö­gek szigorú, rendjére zárt társaik. Vállalkozó van bő­ven az alkalmazásra, de — mint sok minden másban — itt is előbb volt az igény és csalk jóval ezután az ezt ki­egészítő háttéripar. Akik a boltívekhez alkalmas ajtót, ablakot szerettek volna be­építeni, ezeket kizárólag ma- gánkisiparasolkkal csináltat­hatták meg. A legújabb építkezési di­vatra felfigyeltek a Somogy- vári Építőipari Szövetkezet­nél. Eddig is készítettek itt egyedi ajtókat és ablakokat, de most a tervék szerint a körbolitíves változatúakka) is bővítik ezeket. — Az ötlet szinte magá­tól adódott, hiszen most min­denki így építkezik. Az em­berek megunták a hagyomá­nyos kockaházakat és a bolt­íves ajtók, ablakok egy kis változatosságot, könnyedsé­get jelentenek. — Magori Géza, a faipari üzem veze­„Megunták az emberek a kockaformát...” A minta már elkészült tője magától érthetőnek tart­ja az ötletet. De — nem későn egy kicsit? — Hol és mikor lehet kapni az új termékeket? — Körülbelül április köze­pétől. Az Építésügyi Tájé­koztatási Központ kaposvári irodájának szervezésében a házépítők boltjában fogjuk bemutatni a nagyközönség­nek az újdonságokat. Amneny- nyiben igény van rá, úgy szeretnénk megkezdeni a sorozatgyártást. — Van-e elég ember, aki ezek gyártásával foglalkozik? — Jelenleg 10 dolgozónk foglalkozik ezzel. Sajnos, ke­vés a fiatal, nincs utánpót­lás. Most is több nyugdíja­sunk dolgozik, de ők csak meghatározott óraszámban lehetnek itt, pedig szükség lenne a több munkáskézre. Lelkes József 61 éves. In­nen ment nyugdíjba, de az­után unta magát otthon és visszajött dolgozni. — Húsz éves korom óta fával dolgozom. Sajnos, ma már nem olyan jó a fia mi­nősége mint régen, mert nincs idő kivárni, míg kiszá­rad az anyag. Ebben a ro­hanó világban szükség van a gyors munkára, ez pedig nem mindig hoz jó ered­ményt. Én mindig igyekez­tem becsülettel és szépen el­végezni a munkáimat. Most is én csináltam meg először az első boltíves formákat. A minta kész, ha ilyenből több is kell, megcsináljuk, azért vagyunk itt. — Mást is készít? — Nemrég készült el egy pincébe való faragott sa­rokgarnitúra. Kicsit morgo- lódolk miatta, mert a fiatalok beptálcolták. Szebb és iga­zibb, áhogy a fa erezete lát­szik. Bänder er József ugyancsak nyugdíjas. Kacifántos úton. jutott ei a faipari üzemig 63 éves korára. — Közel négy évtizedie voltam a Volánná], autóbusz­vezető. Előtte azonban 13 évig az erdészetinél1 dolgoz­tam faipari technikusként, tehát érteik valamit a fához. Én még többször is jönnék, de az előírt óráikat be kell tartani. Mindent megcsiná­lok, mert kevesen vagyunk, s megtanultam a különböző munkafolyamatokat. Most éppen a fűrész mellett dol­gozom. A boltíves ajtók, ab­lakok gyártásába is belejö­vünk, bár ez elég babra- munka. De ha erre van szük- tég... A faipari üzem árbevételi terve az idén meghaladja a 3 és fél millió forintot. En­nek több, mint harmada a lakossági és a közületi szol­gáltatásból áll. A félmillió forintos tervezett nyereség­hez ezek a hamarosan kap­ható új — már régóta hi­ányolt — termékek is hozzá­járulnak. Nagy Zsóka A munka élményszerű megismerése Vélemények az állattenyésztők gyakorlati oktatásáról A Kaposvári Mezőgazdasá­gi Főiskola tanácsa három évvel ezelőtt úgy döntött, hogy a hallgatók gyakorlati oktatását tömbösíttk. Három ilyen tömb alakult ki, s en­nék keretében egy-egy osz­tály teljes létszámmal, hosz- szabb időn át vett, illetve vesz részt üzemi gyakorlaton a fogadó gazdaságokban. A módszer eddigi tapasztala­tait összegezték tegnap a fő­iskolán a mezőgazdasági nagyüzemek képviselői; a konferencián részt vett dr. Horn Péter főigazgató is, A megjelenteket dr. Széles Gyula oktatási főigazgató­helyettes köszöntötte, s el­mondta: a főiskola oktatási- nevelési feladatai között ki­emelt helyet foglal el a gya­korlati képzés. A korszerű eszközök, technológiák csak így ismerhetők meg „élő­ben”, termelés közben; a szakemberré válásban fon­tos szerepet tolit be a gya­korlati munka él’ményszerű megismerése. Dr. Babinszky Mihály intézeti igazgató­helyettes a főiskola gyakor­lati oktatásának rendszerét mutatta be, hangsúlyozva, jó állattenyésztési üzemmérnö­köket csak akkor képezhet­nek, ha az elméleti ismere­tekhez kellő gyakorlati tu­dás párosul. Ehhez a hallga­tókat olyan „élethelyzetbe” kell állítani, ahol próbára te­hetik tudásukat, képességei­ket, rátermettségüket és megismerhetik a termelés valódi körülményeit. Helyes­lik ezt a szülők is — erről tanúslkodnak a tőlük kapott levelek. A gyakorló gazdaságok jó partnerek, segítik a főiskola munkáját abban, hogy az itt végzett hallgatók növekvő igényeket kielégíteni képes vezetőikké váljanak. A me­zőgazdasági üzemek képvise­lői szerint elméleti tudással gazdagon fölvértezett fiata­lok érkeznek hozzájuk a fő­iskoláról üzemi gyakorlatra. Elmondták, hogy a pálya­kezdő szakemberekre falun nemcsak az állattenyésztési ágazatiban várnak felada­tok, hanem a közművelődés életre keltésében vagy élet­ben tartásában is! A nagy­üzemi és a háztáji állatte­nyésztés integrálása is az ő dolguk, fontos, hogy erre is f öilkészü 1j enek. A halászat sem nélkülöz­heti a magas fokon képzett szakembereiket, s szívesen látnának több, a szakma iránt érdeklődő főiskolást üzemi gyakorlaton. A javaslatokat, észrevéte­leket dr. Széles Gyula össze­gezte. Ezután a gyakorlati oktatási konferencia résztve­vőinek bemutatták a főisko­la oktatási intézeteit, ké­szülő létesítményeit. H. F. Á HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA Locsolással kezdődött a hét megyénkben is. Ahol a talaj engedte, húsvét más­napján is dolgoztak a gé­pek a földeiken. — amíg a természet locsolása közbe nem szólt, s nem eredtek meg az ég csatornái. A so­mogyi gazdaságokban a hét elején járva tapasztalhat­tuk, hogy igyekszenek pótolni a pótolható!, vagyis behozni a hátrányt, amelybe a mezőgazdaság az időjárás kedvezőtlen alaku­lása miatt került. Szemlá­tomást a természet is igyek­szik törleszteni adósságából, a növényzet egyik napról a másaikra megélénkült. Mint­ha a nlaptár után akarna kapaszkodni: a nemrég még szunnyadó határ, ha lassan is, de tavaszi ruhát ölt és nem csak a mező munkásait, hanem a kirán­dulókait is hívogatja. A föld­művelők — köztük a kis­kertek tulajdonosai, a szőlé­szek és a gyümölcskerté­szek — abban bíznak, hogy a hosszan tartó és szigorú tél nem hagy súlyos nyo­mokat maga után, s mi­előbb utolérik magukat az időszerű tennivalóikban. Fásítunk, vi rágós ítunk ebben az idő­szakban, szebbé és egészsé­gesebbé tesszük környeze­tünket. De arra is gondol­junk ültetés közben, hogy a természet cslak akkor szol­gál bennünket szépségével, harmóniájával, ha mi is védjük, gondozzuk, hogy megőrizhessük értékeit ma­gunknak és a jövő nemze­dékeinek ! Ünnepi elnökségi ülésen emlékezett meg hazánk fel­szabadulásának 40. évfor­dulójáról csütörtökön, a Mű­szaki és Természettudomá­nyi Egyesületek Szövetségé­nek Somogy megyei Szerve­zete. Sugár Imre, a megyei szervezet elnöke méltatta a megye négy évtizedes gaz­dasági, társadalmi fejlődését és foglalkozott az ebben az időben elért műszaki, tudo­mányos eredményeikkel. A felszabadulás utáni somo­gyi ipartelepítések során a könnyű-, élelmiszer- és gép­ipar. nagy utat tett -meg. A mezőgazdaság szocialista át­szervezése nyomán erőteljes műszaki fejlesztés zajlott le a termelőszövetkezetekben. Az ipari fejlődés és a me­zőgazdaság műszaki bázisá­nak erősödése erőteljesen igényli a szakemberképzést, a munkákat végző és irá­nyító dolgozók ismereteinek gyarapítását Az ötvenes éveikben mindössze kilenc - száz felsőfokú végzettségű szakember dolgozott me­gyénkben, számuk ma már mintegy hétezer. Ott van­nak — hasznosítva tudásu­kat — a somogyi ipari, me­zőgazdasági üzemekben, ok­tató és kutató, illetve irá­nyító intézmónyekibem. Mun­kájuk a termelési eredmé­nyeikben gyümölcsözik. A napok, a hetek múltá­val egyre erőteljesebbek a választási előkészületek, s maholnap elérkezik az or­szággyűlési képviselőik és a tanácstagok válaszitásánalk ideje megyénkben is. Ezen a héten mái- ott voltak a he­lyi tanácsok hivatali helyi­ségeiben a választókról ké­szített nyilvántartások, s tegnap járt le az a határ­idő, mely alatt a nyilván­tartással kapcsolatos esetle­ges kifogást az illetékes he­lyi tanács vb-titkáránál írás­ban vagy szóban be lehe­tett jelenteni. Több, mint kétezer jelölőgyűlés zajlik majd Somagyban, s az új választójogi törvény elemei­nek megvalósítása ezúttal különösen növeli a válasz­tások jelentőségét. Hemesz Ferenc Miért csak a városé ? A településfejlesztés forrásai — Amikor arról volt szó, hogy valamit meg kell olda­nunk, a rendelkezésünkre álló pénz mindig kevésnek bizonyult — mondja Pirk- hofferné Szarka Ilona a so- mogyjádli közös tanács vég­rehajtó bizottságának titká­ra. — S ezért meglepődtünk, amikor összesítettük, hogy mennyit fordítottunk telepü­léseink fejlesztésére saját eirőbőli az Itteni gazdaságok támogatásával, a lakosság társadalmi munkájával. Azon persze vitatkozni le­hetne, vajon sok vagy ke­vés ez a pénz. A lényeg, hogy Somogyjádon és a társközségekben sok fontos feladatot sikerült megoldani. Az egyik az óvodai háló­zat fejlesztése volt. Ma mér eljutottunk odáig, hogy min­den jelentkező apróságot föl­vesznek. Fejlődött az iskola- hálózatuk, a települések új utakkal, járdákkal gazda­godtak. — Legnagyobb feladatunk, hogy jó ivóvizet juttassunk a településekre. Várdát kap­csoljuk először a regionális vízvezetékre. Első lépés a vízműtársulás megalakítá­sa: 178 családból már 170 jelezte belépési szándékát, de a többit is megnyerjük. A szomszédos Magyaregres la­kói Várdát követően oldhat­ják meg hasonló gondjukat — sorolja a vb-titkámő. A munkát tavasszal kez­dik, a kivitelezéshez a helyi Alkotmány tsz-en kívül több helyről várnak segítséget. A munka elvégzésére verseny- tárgyalás alapján ad megbí­zatást a vízműtársulás, me­lyet a várdaiiak a magyareg- resieklkel közösen alakítanak meg — noha ez a település már nem Somogyjádhoz tar­tozik. A következő lépés a 400 lakosú Alsóbogát egészséges ivóvizének biztosítása]. Ez csak jövőre várható, de a munkát már az idén elkez­dik. E településen kutat fúr­nak, s glóbusz segítségével juttatják el a lakásokba a vizet. Az öreglaka Állami Gaz­daságnak a településen csi­benevelője, vágóhídja és fel­dolgozó üzeme van. Így ne­kik is érdekük, hogy zavar­talan legyen a vízellátás; amélynék megvalósításához eddig 1,7 millió forintot ad­tak. — Az öreglaka gazdaság az elmúlt évek során so­kat segített településeink fejlesztésében, az óvoda-, és az iskolaépítésben. Szép támogatásit kaptunk a helyi Alkotmány Tsz- től. Községeinkből ezer ember jár el dolgozná, több­ségük Kaposvárra. iSofcan dolgoznak egy helyen. Eddig azonban a Pamutfonó-ipari Vállalat kaposvári gyárán kívül még senki nem kere­sett meg bennünket, hogy miiyen segítséget nyújthat­nának településeink fejlesz­téséhez — panaszolja Pirk- hoíferné Szarka Hona. A bejáró dolgozók is el­mondták: szívesen vesznek részt kommunista műszak­ban, segítik a városok gaz­dagodását, ám még nagyobb örömmel tennék ezt, ha la­kóhelyük is részesedne va­lamilyen formában a közös­ségek munkájának összefo­gásaiból. Vannak erre jó példák: a villamossági, és több más kaposvári gyár szocialista brigádjai a megyeszékhely környékén lévő falvakban — Oiroi, Zimány — már sok tár­sadalmi munkát végeztek. S hozzájuk hasonlóan néhány nagyatádi, siófoki és tabi gyár, üzem szocialista közös­ségei is a saját vidékükön. Az kellene, hogy a bejáró munkásokat foglalkoztató üzemek és a lakóhelyek ta­nácsainak vezetői a jövőben szorosabb kapcsolatot tart­sanak és kölcsönösen segít­sék egymást. Szalad László

Next

/
Thumbnails
Contents