Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-12 / 85. szám

1985. április 12., péntek Somogyi Néplap 5 Hol tart a számítástechnikai kultúra? Csak a nyolcvanas évektől terjed igazán A számítástechnika 'alkal­mazásának, elterjesztésé­nek kérdéseit a Neumann János Száimítógéptudomá- nyi Társaság fogja össze. Az MTESZ egyik szervezete­ként működő társaság me­gyei ülésein rendszeresen foglalkoznak a somogyi szá­mítástechnikai kultúra ügyé­vel. Előadásokat, tájékozta­tókat, kiállításokat, be­mutatókat szerveznek. Ja­vaslataik hozzájárultak ah­hoz, hogy az oktatásban is minid jobban terjed a számí­tástechnika. Kaposváron rendezték egyebek között az országos operációkutatási konferenciát és a hozzákap­csolódó számítástechnikai bemutatót is. A vezetőség részletesen ismeri a megyei helyzetet. Műdig Istvánt, a társaság megyei szervezeté­nek elnökét kerestük föl. hogy somogyi „terepszem­lénk” eredményeit egészítse ki. — Részletes adatokkal rendelkezünk — mondja az NJSZT megyei szervezeté­nek elnöke. — A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 1983-ban fölmérte a helyze­tet, s akkor 44 számítógép üzemelt a megyében. A gé­pek 20,5 százaléka az ipar­ban, 6,8 százaléka az épí­tőiparban, 9,1 százaléka a mezőgazdaságban, 29,5 szá­zaléka a közlekedésben és 20,5 százaléka a vízgazdál­kodásban. E gépek kéthar­mada 1983-ban nem idősebb egy évnél, vagyis a számí­tástechnika igazán csak a nyolcvanas évek elejétől terjed megyeszerte nagyobb ütemben. A somogyi gaz­dálkodó szervek számító­gépednek csaknem negyede állt 4-5 éve szolgálatban. — Van-e adatuk arról, hány üzemórát működnek e gépek? A fölmérés ezt is vizsgál­ta. A Somogybán alkalma­zott számítógépeknek 56,8 százaléka csak egy műszak­ban dolgozott 1983 végén. Három műszakban egy sem. A működtetők vagy a szük­ségesnél nagyobb kapacitá­sú gépet szereztek be, vagy nem tudták megszervezni a műszakok számának növe­lését. Az üzemeltetők 18,2 százaléka csak időszakosan használta á gépet: talán hiányzott a szakember, a jó programcsomag, esetleg — ilyen is volt — divatból vették meg a gépet. — A KSH-adatokon kívül milyen módon tájékozódik a társaság megyei szerve­zete? — A társaság tagjai mind a számítástechnikai szak­embereik, s e területiekről közvetlen információik van­nak. J ómagam január-feb­ruárban végeztem munka­társaimmal megyei fölmé­rést. A teendőinket is job­ban látjuk, ha pontos ké­pünk van a helyzetről. — Mit állapítottak meg? — Egyértelműen látszik, Képünk a tavalyi számítástechnikai kiállításon készült hogy a megyében a számí­tástechnika konkrét alkal­mazása túlnyomórészt az ügyvi telgépesítésre korlá­tozódik, a termelésproigra- mozás, gyártás- és gyárt­mányfejlesztés minimális. Ami éppen akad, az is most van alakulóban. Sokféle tí­pust használnak a megyei vállalatok, gazdasági egysé­gek, intézmények, talán túl­ságosan is sokat. Ez gondot okozhat a programok elké­szítésénél, azok más típusú gépeken való lefuttatásénál. A sokféle gép, sokféle al- katrészigénye sem előnyös a szerviznél, és a kezelők szakismeretének hasznosí­tását szántén befolyásolja. Ennél nagyobb gond, hogy csekély a távadat-földolgo- zás és az adatbankok lét­rehozása vontatottan ha­lad. E tekintetben; példamu­tató az OTP, a húskombi­nát, a Fűszért és a SZÜV kapcsolata. Nagyon az ele­jén tart még a komplex fel­dolgozás amely lehetővé tenné, hogy az adatok egy­szeri betáplálása után bár­mikor lehívhatók legyenek. Ehhez az is (kellene, hogy a szükséges postai vonalak rendszere gyorsabban épül­jön ki. Ezzel együtt az utób­bi néhány évben biztató fej­leményeket is látok. — Például? — Ä nem termelő szerve­zeteknél az ügyvitelgépesí­tés mindenütt általános. Or­szágosan is az elsők között vitte számítógépre a taná­csi költségvetés, bérelszá­molás és az adóigazgatás munkáit a Tanácsi Költség­vetési Elszámoló Hivatal Somogyhan. E munka 70 százalékát gép végzi ma már. A pénzintézeteknél mindenütt kialakultak a számítástechnikai rendsze­rek, ezek természeténél fog­va jobban központosítva. Többnyire az adatrögzítés történik helyben, a földol­gozás a fővárosi számítóköz­pontokban. A somogyi vál­lalatoknál megindult a ré­gi, elavult Ascota könyvelő­gépek kiselejtezése, újab­bakkal való fölváltása. Saj­nos, mé|g ezek vannak több­ségben. Azt is kedvező jel­nek tartom, hogy erőtelje­sen nő a személyi és kis- számítágépék aránya. Azon­ban meg .kellene vizsgálni, érdemes-e ezeket a gazdál­kodóknak megvenni, hi­szen a különböző kiegészí­tésekkel együtt áruk eléri, sőt meghaladja a középka­tegóriájú gépekét. S ak­kor pedig az utóbbiak vá­sárlása lenne célszerűbb. Egyre több a jól használha­tó programcsomag, de jogos kifogásokat is hallottam. Szerintem a jól megválasz­tott gép és a helyszínen adaptálható prognamcsomag elősegítené az elektronikus rendszer gyors bevezetését, hibamentes működését. — Néhány éve a „számí­tástechnika fehér foltjának” minősítette a termelőszövet­kezeteket egy szakember. Egyetért-e ezzel? — Semmiképpen sem. Sok minden történt a tsz-éknél is az elmúlt néhány évben. A megye csaknem minden tez-ébe,n megtalálhatók az alacsonyabb szintű ügyvi- tel technikai feladatok meg­oldására képes könyvelő­gépek, sőt napjainkban is tart ezek felváltása progra­mozható, asztali kalkulátor­ral, néhány helyen Sharp asztali számítógépekkel. A megyei szövetség — Teszöv — használatukhoz ikész programajánlatokat ad, és ellátja a szervezői teendő­ket is. Ezeknek azonban a számviteli alkalmazáshoz kicsi a kapacitásuk, s nincs megteremtve az egységes alkalmazási rendszer sem, amelyre az elektronikus adatfeldolgozás ráépíthető. Egyébként hat megye terü­leti szövetsége — köztük Somogy — mikraszámítógé- pes társulást alakított Fejév megyei központtal: a mező- gazdasági ügyvitel' komplett gépesítését és hélyi alkal­mazását szeretnék ezzel megoldani. Mi üdvözöljük a lépést, s ugyanakkor sze­retnénk, ha a megyében olyan szövetkezeti bázis, vagy bázisok alakulnának ki, amelyek a számítástech­nika megyei központjai le­hetnének. Jómagam a köve|tkező évektől lendületesebb fej­lődést várok, s remélek a számítástechnikában. 1980 óta egyébként szervezési és ügyvitel technikai eszközök beszerzésére banki hitelt is fölvehetnek a gazdálkodó szervek. Csupor Tibor A névadó: József Attila Ma volna 80 éves. Milyen lenne? Balga kérdés! Talán riporterek keresnék fel egy könyvekkel zsúfolt lakásban? Vajon miit mondana a ri­portereiknek? Még balgább kérdés... Elképzelhető-e a Margit-szigeten gyötrődő Arany mellett a behavazott fejű Petőfi? Vagy az afozai töviskoszorús séta közben — mondjuk a budapesti Rákó­czi ültön — valamelyik régi barátja kíséretében? Fiatalok fehér inge, lelke­sedése a szárszói reggelen. Április 11-e, József Attila születésnapja — a költészet napja. Az iskola irodalmi színpa­da és énekkara színvonalas műsorral készült az ünnepre. A költő legfontosabb mon­dataiból idéztek. Szárszót a véletlen irodalmi kegyhellyé avatta. József Attila tragikus hailálla után néhány évvel, a háború vércseszámyának ár­nyékában itt rendezték azt az írótalálkozót is, amelyet Veres Péter az első nép­fronttalálkozónak nevezett. Erről is tudnak — beszéltek róla műsorukban — a szár­szói diáikok, akik a költészet napján új, korszerű iskolá­juk névadó-ünnepségét is megtartottak. Ká lehetne más a névadó, mint József Atti­la?! Tegnaptól az intézmény falán, márvónytáblá emlé­keztet erre. Történelemről, irodalom­ról, az oktatás feladatairól beszélt az ünnepi szónok, dr. Szőke György, a Siófoki Vá- rösi Tanács művelődési osz­tályának helyettes vezetője, majd a közelii szobor talap­zatát koszorúkkal borították. A nagyközségi pártbizottság és a helybeli, valamint a siófoki tanács, a KISZ-bi- zottság, az úttörők, a József Attila nevét viselő munkás­őr zászlóalj s más közössé­gek képviselői járultak a költőóriás elé a kegyelet vi­rágaival!. Az ünneplés után a sió­foki városi és a szárszói KISZ-bizottság a helybeli termelőszövetkezet közre­működésével versmondó ver­senyt rendezett, amelyen 10 fiatal vett részt. Mindenki két verset adott elő (a köte­lező természetesen egy-egy József Attila költemény volt), s az első három helye­zett (Neitzer Ildikó, Pupp Tünde, Jurcsek Katalin, a Siófoki Perczel Mór Gimná­zium tanulói) oklevelet, pénz- és könyvjutalmat ka­pott. Valamennyi versmondó egy-egy könyvet vihetett ha­za a szép tavaszi születés­nap emlékezetére. A TÁBORNOK Száraz György könyve Szikár, rokonszenves férfi airca néz ránk a könyv bo­rítójáról ; szája sarkában enyhe mosoly. Meleg, értel­mes tekintet. Pálffy György, a tábornok. A felszabadulás utáni magyar történelem el­ső éveinek egyik legmarkán­sabb egyénisége, a koncep­ciós perek egyik áldozata. Száraz Gyöngyöt évek óta foglalkoztatja a tábornok sokszínű életútja. Az 1980- ban elkezdett kéziraterecske lassan folyammá dagadt, és a szerző — saját bevallása szerint — még csak az 1933- as évnél tart. A tragikus be­fejezésiig még 16 év ívét kell átfognia. Mert ez a mű kor- rajz is. Egy bonyolult, lük­tető koré, a XX. századi magyar történelemé. Száraz György megkísérli a legne­hezebbet: egy kor minden lényeges elemét igyekszik föl eleveníteni. A kor eseményáradatában azonban soha nem tűnik el a főhős arca. Ellenkezőleg! Könyvespolc A tábornok személyiségje­gyéi még színesebbé válnak. A befejezetlen és bizonyára számtalanszor átcsiszolandó műben már így is megvaló­sulva érezzük az író szán­dékát: a ma nemzedéke is­merje meg azt a kort, ame­lyet eredményeivel és hibái­val együtt vállalni kell. Amelynek tragikus tévedései soha többé nem ismétlőd­hetnek meg. A szerző szavaival: „Meg­győződésem, hogy hősöm kü­lönös pályája, tragikus sor­sa csakis a kaiba, a folyvást változó világba ágyazottan válik érthetővé, elsősorban az önhibájukon kívül amné- ziás múlttudatú fiatalabb nemzedék számára.” Egy részt kaptunk a most készülő műből. Egy részt, amit mégis egésznek érzünk. Tisztelgés ez a 75 éve szüle­tett Pálffy György emléké­nek. Befejezetlen műnél — még ha egységesnek hat :s — nehéz az értékelés. Ne­héz, mert az író váltogatja az idősíkokat és sokszor ta­lán azt érezzük, hogy elve­szünk a részletek,ben. Csak a végén döbbenünk rá, hogy a sok részlet egységes kép­pé olvad össze. Ezt az élet­rajzot csak így lehetett meg­írni ... Részéinek a dokumentu­mok és beszél a főhős leve­lezése. Mindez alapvető se­gítség az írónak az életút fölidézéséhez. „Pálffy György igazát csak teljes életével bi­zonyíitthatam.” Ehhez a teljes­séghez azonban nélkülözhe­tetlen az egész változó világ megragadása. Pállffy Györgyöt 1932-ben avatták hadnaggyá a Ludo- vikán, s 1939-ben kérte el­bocsátását a hadseregtől. 1942-ltől már a KMP tagja. A szűkszavúan tudósító mondatok egy életút megha­tározó fordulópontjai. A szembefordulás saját osztá­lyával egyben leszámolás is a múlttal. Leszámolás mindazzal, mihez valamikor oly erősen kötődött. 1944 jú­liusában az egykori főhad­nagy ezt írja a honvédség tiszti karához címzett röp- iratában: „Magyarország je­lenlegi áruló vezetői az or­szág sorsát a német fegyve­Akik az éledő természet, a kirándulások helyett a vá­rosokban, falvakban töltik a hétvégét, gazdag kulturális programból válogathatnak. Nem mindennapos ren­dezvénynek ígérkezik ma a Kilián György Ifjúsági és Űttörő Művelődési Központ­ban a karisruhed Theater die Spur amatőr színpad be­mutatója. A héft órakor kez­dődő műsorban Günther Weisenborn: Eulenspiegel legenda című zenés darabját láthatja a közönség. Az if­júsági ház szombaton a Fe­kete István természetvédel­mi vetélkedő városi elődön­tőjének, vasárnap pedig az amatőr művészeti szemlé­nek lesz a helyszíne. Nagyatádon április 13-án az olimpiai ötpróba futó­próbájának megyei rendez­vényére kerül sor. Gyerme­kek, nők és férfiak 7-től 28 kilométeres távon mérhetik össze fizikai erőnlétüket. A Gábor Andor Művelődési Központ Nagyatádon kedves programot ajánl gyermekek­nek vasárnap: A csodálatos nyúlcipő című mesejáték nagy érdeklődésre számít­hat. Ugyanennek a korosz­tálynak ígér ma önfeledt A somogyvári emlékhely szórakozást a marcali mű­velődési ház színháztermé­ben a Kíváncsi elefántkö- lyök című mesefeldolgozás a Bóbita bábszínház vendég­játékában. A segesdi gyer­mekek ma a Holló együttes Bolond bál című műsorát láthatják. Marcaliban vasár­nap tíz óraikor a helyőrségi művelődési otthonban a Csizmás kandúr a világ kö­rül című japán rajzfilmet vetítik az iskolásoknak. A barcsi Móricz Zsigmond Művelődési és Ifjúsági Köz­pont vasárnap este ifjúsági táncestet rendez a Spi­rál együttes közreműködé­sével. Megtekinthető még a Barcs, 40 éve című fotóki­állítás, s a Dráva Múzeum­ban Csiszár Elek festőmű­vész kiállítása is várja .még az érdeklődőket. Kaposváron a megyei mú­zeumban a somogyi képző­művészek felszabadulási tár­lata látható. Nagyatád 40 éve képekben című fotóki­állítás április 14-ig tekint­hető mag a művelődési köz­pontban. Csurgó felszabadu­lásának 40 évfordulója tisz- telétére rendezett kiállítás Csurgói Máté Lajos festő­művész-grafikus műveiből még egy hétig .tárja ki ka­puit a látogatók előtt. Felszabadulási pályázat­írókat, költőket jutalmaztak Tegnap a városi tanácson kiosztották a hazánk felsza­badulásának negyvenedik évfordulója alkalmából meg­hirdetett irodalmi pályázat díjait. A Kaposvári Városi Tanács VB és a Somogy kulturális folyóirat szerkesz­tősége néhány hónapijai ez­előtt felhívta a megyénkben élő és innen elszármazott tolílforgatóikat: versben, elbe­szélésiben, szociográfiában mondják el gondblataikat, emlékeiket, érzéseiket az év­fordulóról. A pályázatra közéi hatszáz oldalnyi munka érkezett be, harmincbárom alkotótól. Ek­kora érdeklődés országos pá­lyázaton is figyelemre mél­tó lenne. A háromtagú bí­ráló bizottság — Fodor András, Lajtha Kálmán és Laczkó András — az alábbi díjakat ítélte oda. Vers ka­rékhez kötötték. Ha tovább­ra is kitartunk a német megszállók és csatlósaik, a jelenlegi kormány mellett, akkor új, méreteiben az el­sőnél is borzalmasabb Tri­anon fenyeget... Egyetlen kiütünk van: „szembefordul­ni a német megszállókkal és itthoni bérenceikkel”. Alig 40 év Pálffy György életútja. De mi minden zsú­folódott bele ebbe a negy­ven évbe! Háborúk, forradal­mak, válságok, és egy új Ma­gyarország születése. S eb­ben a születésben része volt Pálffy Gyöngynek is. Csa­lódik az, akii az 1949-es „nagy per” történetét várja ettől a könyvtől. Nem csa­lódnak viszont azok — s bi­zonyára ők vannak többen —, akik múltunk tanulsága­ként olvassák. Akik érzik, érzékelik e gazdag, tragikus életútban az új, formálódó ország sorsát is. Dr. Sípos Csaba tegóriában az első díjat Er­délyi Sándor kaposvári, a másodikat Szabó Antal bu­dapesti, a harmadikat pedig megosztva Barcs János bu­dapesti és Szirmay Endre kaposvári pályázó érdemelte ki. Prózai írásaiért Teknős, Péter, Morvay Gyula, Mezey Katalin és Jeli József része­sült murikajultalömban, to­vábbi három pályázó pedig könyvjutalomban. A legjobb alkotások folyamatosan meg- j éllennek majd a Somogy cí­mű folyóirat hasábjain. A díjak átadálsa után Laczkó András elmondta, hogy a rangsorolás elsődle­ges szempontja a meghirde­tett témához, azaz a negyve­nedik évfordulóhoz való kö­tődés volt. Ezen kívül fi­gyelembe vették, hogy az egyes szerzők mennyire tud­ják emberközeli léptekkel megközelíteni a hajdani eseményeket, s nem utolsó Sorban az esztétikai igényes­ségre is hangsúlyt helyez­tek. A bíráló bizottság tagja megemlítette, hogy — amint eZt az odaítélt díjak is tük­rözik — a líra kategóriában sókkal magasabb színvonalú művék születtek, mint a prózáiban', szociográfiai írás pedig egyáltalán nem érke­zett a pályázatra. A próza­írók közül sokan beleestek abba a hibába, hogy egyéni Szemszögből, saját emlékeik­be belefeledkezve idézték fel az eseményeket, így írásaik a szélesebb közönség számá­ra érdektelenek. A nagy érdeklődésen fel­bátorodva a jövőben két-há- rom évenként rendszeresen szerveznek hasonló pályáza­tokat, melyeik megmozgat­ják e megyében élő és ide kötődő irodalmárokat. Ezek lebonyolításénál nagyobb fi­gyelmet fordítanak a kö­zépiskolások bevonására, a fiatal tehetségek felkutatá­sára.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents