Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-12 / 85. szám
1985. április 12., péntek Somogyi Néplap 3 Karlsruhei ifjúsági küldöttség megyénkben Lesz még — Két éve keresett meg bennünket a nyugatnémet Karlsruhe ifjúsági szervezete azzal a kéréssel, hogy léte sítsünk kapcsolatot. Ennek eredményeként tavaly tíz tagú somogyi delegáció utazott a nyugatnémet—francia határhoz közeli városiba, hogy tapasztalatokat szerezzen az ottani ifjúságii szervezetek munkájáról, ismerkedjen az NSZK-béli fiatalok életével — mondja Tóth Anna, a So- mogy megyei Állami Ifjúsági Bizottság titkára, A tavalyi látogatás viszonzásaként pénteken érkezett megyénkbe tiz tagú küldöttség. Bár programjuk csak vasárnap ér véget, mégis afféle számvetésre gyülekeztek tegnap a megyei tanács kistermében, mivel útjuk további része már a fővárosban zajlik. A fiatalok közül sokan először járnak Magyarországon. Sóik kellemes benyomást szereztek megyénkben. Beatrix Brey, a küldöttség vezetője nemcsak hasznosnak, hanem élményeikben is gazdagnak nevezte az Itt töltött napokat. Megegyezitek, hogy a jövőben szorgalmazzák a szakmai delegációk cseréjét, hiszen így egy-egy terület fiatal szakemberei sóikkal elmélyültebben foglalkozhatnak nyolc—tiz nap alatt az folytatás érdeklődési körűiknek megfelelő területtel. A nyugatnémet csoport somogyi programja során megtekintette a nagyatádi cér- nagyánat, bepillanthattak a szuloki német nemzetiség életébe, a barcsi II, számú általános iskolában pedig német órát látogattak meg. Szennai kirándulásukat mindannyian legszebb élményeik között tartják számon. A két ifjúságii szervezet együttműködésének első eredményei már megmutatkoztak. Ugyanezekben a napokban szerepel városunkban a karlsruhei amatőr színjátszó csoport, a két évvel ezelőtt náluk járt Fonómunkás Kisszinpad vendégéként. A küldöttség húsztagú középiskolásokból álló csoportot hívott meg a nyárra, francia- országi táborozásra. Egy sportvetélkedőn — labdarúgás, úszás és atlétika — is vendégül látják a somogyi legjobbakat Karlsruhe testvérvárosai fiataljainak versenyén. A somogyi ifjúsági bizottság vendégeként a nyáron ugyanúgy érkeznek majd vendégek az NSZK-ból. Tehát: folytatás következük. A tegnap Budapestre utazott küldöttséget ma a Parlamentben fogadják az Állami Ifjúsági Bizottság képviselőd. V. I. HŰSÉGESEK Az építőiparban gyakori, ha valakinek nem tetszik a munka, vagy túl szigorú a bnigádvezatő, hát gondol egyelt, s tovább áll. Hamar talál másutt munkát, hiszen a sok munkáskéz is kevés az építkezéseken. Bársony János nem ilyen ember. Inasként kezdte húsz évvel ezelőtt, s azóta is hűséggel kitartott a vállalatnál. Sok helyen megfordult már, munkája nyomát számos épület őrzá. Sokszor mondták neki: — Ugyan már, hagyd Ott a céget, másutt többet kereshetnél! — Ezt a tényt ő sem vitatja, bár tapasztalata nincs ezen a téren. Az unszolásokra meg így felel: — Mondj egy jobb vállalatot a megyében! Sági István szintén ipari tanulóként kezdett a vállalatnál, huszonhat évvel ezelőtt. Kevés olyan építőipari munka létezik, amibe bele nem kóstolt. Sok idejébe és Sági István energiájába került, amíg tudásával és rátermettségével elérte a mai posztját: építés- vezető. Nem egyszerűen csak a vállalathoz hűséges. Lokálpatriótának tartja magát. A két ember évek óta együtt dolgozik. Főnök-beosztott viszonyuk baráti. Fontos és kiemelt feladatot látnak el. A kaposvári kórház műtéti tömbjének építésén dolgoznak. — A kőműves brigádnak vagyok a vezetője — kezdi Bársony János. — Nyolc embert irányítók. Egy kórház fölépítése már a tervezésnél különleges igényeket támaszt, a kivitelezésnél is figyelmesebb munkát követel. Az itt dolgozó emberek kiválasztásánál figyelembe vettük, hogy ne csak fizikai szempontból legyenek képesek jól dolgozni, hanem gondolkozzanak is. Magyar vállalatok lengyel vásárokon A somogyi turistákat is várják Az NDK kaposvári bemutatkozása A Volán 13. számú vállalatának igazgatója, dr. Bors István nyitotta meg tegnap Kaposváron a Dorottya- szállodában azt a kiállításit, melyei a DDR Reisebüro, a kaposvári Volán utazási főiroda és a Volántourisit közösen rendezett A Német Demokratikus Köztársaság bemutatkozik címmel. A megnyitó résztvevőit Wolf gang J ahn, az NDK utazási irodája magyarországi képviseletének igazgatója köszöntötte, majd áttekintést adott az idei utazási lehetőségekről, a hazánk és az NDK között egyre növekvő idegenforgalomról. Tavaly — az Expressz által szervezett utak résztvevőin kívül — mintegy 16 ezer magyar turista kereste föd a Német Demokratikus Köztársaságot, s az idén legalább 22 ezer honfitársunkat szeretnék fogadni a szervezett turizmus keretében. Változatos, a korábbihoz képest mindig újabb és újabb programokat kánállnaik. Arra törekednek, hogy magyar vendégeik jól érezzék magúikat a náluk töltött szabadság idején. Kellemes vendéglátásról gondoskodik az NDK utazási irodája. Erről győz meg a kiállítás is, mely április 16-ig, naponta 10—17 óra között tekinthető meg. A tegnapi megnyitón a résztvevők láthatták az útá- programokat ajánló tablókat, az ország idegenforgalmi nevezetességeit bemutató filmet Első alkalommal mutatkozik be Kaposváron a DDR Reisebüro. A döntést Holló Péter, a Volántourist osztályvezetője azzal indokolta: a kaposváriak a legnagyobb forgalmat lebonyolító partnerek, ezért bízták meg őket a kiállítás rendezésével, Egyébként a kiállításon megvásárolt utakra jelentős kedvezményt adnak. Ilyen — egyebeik között — a Berlin—Cottbus—Drezda, a Drezda—Lipcse—Weimar útr illetve a müggelseei nudista üdülésben való részvétel is. Lengyelország különböző várolsaiban, mindenekelőtt Poznanban az idén is számos nemzetközi szakvásárt rendeznék, amelyeken a magyar ipari és külkereskedelmi vállalatok is kiállítanák. Az 57. poznanl nemzetközi vásárt június 10. és 17. között rendezik meg. 17 magyar vállalat állít ott ki, több mint 800 négyzetméternyi területen. A Metrim- pex különféle mérőműszereket, a Videoton és Teeh- noimpex számítógépeket, a Mogürt autóbuszokat és garázsipari berendezéseket visz a poznani vásárra, amelyen bemutatkozik a magyar élelmiszeripar és vegyiparis. Nem lehet a készre várni Társadalmi munka „gmk”-ban A lakosság életkörülményeit befolyásoló fejlesztési tervek egyre inkább számolnak az emberek öntevékenységével és anyagi tehervállalásával. Ez nem azt jelenti, hogy a jövőben a tanács nem támogatja1 az út-, járda- vagy gázvezeték-építést, azt azonban mindenképp, hogy már nem lehet csak a készre várni. Előbb számíthatnak segítségre ott, ahol panaszlkodás helyett megpróbálnak önmagukon segíteni, ahol vállalják a kezdeményezést. 1983 tavaszán, mikor az év nagy részében járhatatlan kaposvári Szent István utca lakói belevágtak útjuk építésébe, a fentebbi szemléletmód még nem terjedt el. Merőben újszerű volt az is, hogy a kezdeményezést a lakók egy kis csoportja vállalta magára. Mintha csak közcélú társadalmi munkára alakult volna gmk. — A szomszédommal először csak arra gondoltunk, hogy a vasútállomás tetőfelújítása után maradt cseréptörmeléket a h ázunk elé hordatjuk — emlékezett Ballai Zoltán asztalos. Amikor ez ügyben bementünk a városi tanácsra, Lcbó Gábor csoportvezető azzal fogadott: „végire, megmozdult a Szent István utcai.” Félig tréfásan mondta, hoigy amennyiért a cserepet kihordatjuk, akár utat is csinálhatunk. Ez adta az ötletet, hogy megkezdjük a társadalmi munka szervezését. Ehhez persze ketten kevesen voltunk, s megkerestük utcabeli barátainkat. — Kikből állt a kezdő csapat? — Szúnyog László, Pintér Ilona, Bierer János, Palotás Attila és én. Mi kezdtünk el házról házra járni. Néhány lakó hozzáállása Olykor kedvünket szegte, de nem adtuk föl. Vállalatokat, tsz-eket kerestünk meg, hogy munkagépet kérjünk, azután telkenként 4500 forintot szedtünk össze. Az anyagrendelésekben azitán a tervekkel a tanács segített. Már elkezdődött a földmunka, mikor rádöbbentünk, hoigy mit vállaltunk. Nálam hajnaltól késő estig kopogtattak a lakók, megannyi kérdéssel és vitás üggyel. Volt, aki aktivitásunkat úgy értelmezte, hogy végül is az egész a mi dolgunk. Mikor először kértünk kétkezi munkát a kőzúzalék elterítésénél, még tízen sem lőttek el. Szerencsénkre épp akkor jelent meg az újságban egy cikk, amely más utcák lakóinak közös erőfeszítéseiről szólt. Talán ez ébresztette föl a versenyszellemet, mert legközelebb már jóval többen jöttek. Így is volt azonban olyan lakó, aki úgy nézte végig az út épülését, hogy nem is dolgozott és nem is fizetett. Az aszfaltozást már a tanács végeztette, s végre elkészült a mintegy 800 méternyi út. Hogy mekkora munka volt, abból is látható: egyebek közt 3000 köbméter földet kellett megmozgatni. — Az átadás után volt-e. — Erre nagy szükség van, hiszen ha hibázunk, fölmér- hetétlen kárt okozunk, elsősorban magunknak — mondja Sági István. — Az épületgépészeti munka, a szerkezet kialakítása a hagyományos formánál jóval bonyolultabb. A klíma, a fűtésrendszerek automatikusan vezéreltek, a jó szakemberek közül is a legjobbak- ra van szükség. Az ellenőrzés is fontosabb, mint az Úgynevezett szériaépítkezé- setanél. A műtéti tömb építése a befejezéshez közeledik, a Sombar már kétnaponként ellenőrzi a munkát. Külön műszaki ellenőr vizsgálja az építészeti, a mélyépítő és gépészeti munkákat. A tervező kéthetenként tart tervezői művezetést. Bársony János egyetértőén bólogat. Az építés során, neki, a régi szakembernek is sokszor kellett tanácsot kérnie, hogyan tovább. — Sokfelé dolgoztam már, de ilyen jól szervezett munkám még soha — mondja. — Meglepően jól haladt a munka. A minőségi követelmények sokkal szigorúbbak, mint másutt. Most már más építkezésen is elvárják az emberek, hogy időben érkezzen az anyag, előrelátóbb legyen a tervezés. Akik itt dolgoznak, megszokták ezt, s megmarad bennük az igény, hogy később is így legyen. Tulajdonképpen a kirakatban dolgozunk, a város közepén. Kiderült, hogy nálunk mindenki szakember az építkezés területén. Soha ennyi „jó tanácsot” nem kaptunk, Bársony János mint mostanában a járókelőktől. Ha látják, hogy valamelyik munikós a lapátra dülleszkediik, rögtön kész az ítélet: alszik munkaidőben, nem csoda, hogy nem halad az építkezés. Nem tudják, milyen fizikai munkát végzett az illető még öt perccel azelőtt is, s talán valójában csak erőt gyűjt a továbbiakhoz. — A tél az építőmesterek számára holt idő volt — folytatja az építésvezető. — Fagyszabads ágon biztosított bért kapnak. Nálunk nem volt leállás, a téliesítés hárommillió forintjába került a vállalatnak. — A kereset? — kapja el a szót a brigádvezető. — Tévedés, hogy a kőművesnek a bőre alatt is pénz van. Februárban hatezret vittem haza, s nem kell részleteznem, milyen körülmények között kell dolgoznunk. „Eleganciánk” utolérhetetlen, ml aztán nem vagyunk a lányok kedvencei nyakig sárosán. Munka után pedig örül, ha lepihenhet az ember, nincs már kedve semmihez. Végigjárjuk az Új kórházi tömböt. Sági István a tulajdonos büszkeségével mutat kör,be, s a gazda figyelmével regisztrálja a hibáikat. A második emeletről kinézve, a régi kórházépület mohéval fedett tetejét látjuk. Mellette, a félig kész új épület a város büszkesége lesz. KJle Ágnes aki megköszönte volna fáradozásukat? — Nem. Azt viszont többen is megkérdezték, menynyit kaptunk ezért... Vé- gülis nem ez a fontos, hanem hogy az utcában megszűnt a tengelyig érő sár. A Ballai Zoltán által elmondottakból kitűnik: vannak, akik a közös munkában nem látják meg saját céljaikat, akiket a magúk nyilvánvaló érdekéről is másoknak kell meggyőzni. Szavai bizonyították ugyanakkor azt is, hogy eredményt csak az hozhat, ha vannak olyan kis közösségek, amelyek vállalják a „lendkerék” nehéz és olykor hálátlan szerepét; amelyek elsősorban tetteikkel mozgósítanak. A Szent István utcai útépítési társulás társadalmi munkaközössége hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából elnyerte a Hazafias Népfront megyei elnökségének Kiváló társadalmi munkás kitüntető jelvényét Bíró Ferenc
