Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-10 / 83. szám

4 Somogyi Néplap 1985. április 10., szerda Barcs, Nagyatád, Csurgó GÁZVEZETÉKEK 1990-BEN 40 vagon lisztet csomagoltak előre a kaposvári Nagyma­lomban, hogy )az egyhónapos leállás alatt az Igényeket tza- vartalan ul |ki tudják elégíteni. A liszt Somogy miegye ellá­tására és Budapestre Ikerül Á közlekedés biztonságáért KÖZHASZNÚ TUDNIVALÓK TÁRA A Dombóvári kalendárium A magyar iparasztcsaládok Megkezdődött a következő ötéves tervidőszakra való fel­készülés. Fábián Györgytől, a Kögáz Somogy megyei üzemvezetőjétől arról érdek - lőditüirak, 'hogy a három leg­nagyobb dél-somogyi telepü­lésen, Barcsom, Nagyatádon és Csurgón milyen fejleszté­sekre készülnek. A közeljö­vőben újabb településeiket nem klapasölmiak be a gáz­ellátásba, ám azökban a vá­rosokban iés községeikben, ahol már kiépítették a veze­téket — többek között olaj- fűtés helyettesítésére — a jövőben még több fogyasz­tót kívánnák bekötni. Jelentős fejlesztésre kevés a remény Űtunik élső állomása Barcs, ahol az elmúlt két-három éviben ugrásszerűen megnőtt a fogyasztók száma. A város területének hetvenöt százalé­kát hálózzák ibe a vezetékek, s a lakások ötvenöt százalé­kát 'bekapcsolták a gázellá­tásiba. Dr. Balázs Pál, a városi tanács osztályvezetője: — A további fejlesztésiek­nek ma már egyre több aka­dálya van. A város nagyobb részén már iVan gáz, most olyan utcákba kell eljut­nunk, ahol például csak az együk óldal van beépítve vagy csak szórványosan épül­tök házak. Ez jelentősen drá­gítja munkánkat. Az anya­gok sem [Lettek olcsóbbak, ugyanakkor a lakosságnak korábbam úgy adott köl­csönt az OTP, hogy csupán annak tíz százalékát kellett befizetni, ma harminc szá­zalékot 'kell letenni. így a következő tervidőszakban kevés reményünk van arra, hogy jelentős fejlesztést va­lósíthassunk meg. A tanács csupán a tervezés költségeit vállaltja magára. Igény ugyan van airra, hogy a so­mogyiam óeai városrész is kapjon gázt, ám ma még nem ismerjük a költségeket. Nagyatád 4800 lakásából 51. Bujjogatva ért közelebb a menet, a gombos harmonika hömenve ökléndezett jégda- ráb-hang okát a fagyos leve­gőbe: Resch Péter nyékereg- tette. Kicsit hasonlított ez a menet a pünkösd szombati­hoz, amikor a legények, fia­tal férfiak fölsátraztak egy kocsit, azzal hajtottak végig a falun. A tlegmulyább le­gényt csalánban hemparget- ték, cafrangóikba öltöztették, ő lett a Pünkösdke. Ott volt a helye a sátoros kocsin. Amelyik lányt ágyban 'kap­ták irgalmatlanul a fejére nyomták a cs alánkoszorú t. Pünkösdiké — Bolond Gedi — ott ugrabugrált a húshagyókedd! menet­ben is, megelőzve a rúdhoz befogott lovat; a rúd végén földre fekvő, ferde kocsike­rék forgott, táncba pörgette Hamsot és Kredit: a gyerek­nagyságú fiú és lánybábú összekapaszkodva keringett, hol f ürgébben, hol komóto­sabban, mikor hogyan nógat­ták a lovat a legények; üge­tésre vagy lépésre. Évente egyszer kerültek le B'ieberék padlásáról a bábuk. A me- netbeflJiiék meg-megálltiak, el­énekelték a háziak kedves dalát. •Bürger = polgár. 2391-ben van vezetékes gáz. Ez a legjobban ellátott dél­somogyi város. Juhász Sán­dor, ia városi tanács osztály- vezetője mégis gondoknál be­szélt. — Az idén körülbelül .ki­lenc utca Ikap gázt, a követ­kező iterv időszakiban pedig olyan nlagy feladatokat kell megoldanunk, mint a város középnyomású körvezeték építésének befejezése. Ezzel elkerülhetjük, hogy olyan nagy gázszüineték legyenek, mint az idén télen is. Ha hi­ba keletkezik, akikor is csak egy-iegy szakaszt kell kiik­tatni a javítás idején. A má­sodik iniagy munka a gáz- és ezzel egytidőbem a szennyvíz­vezetékek átvitele a Rinyán. Körülbelül ötmillió forint kellene éhhez. Csák a válla­latok támogatására sízámí- tunlk, no meg arra, hogy a Kögáz is segít. Ha a Rinyán átvisszük a vezetéket, akkor a henészi városrész is gáz­hoz jut. A harmadik felada­tunk, hogy biztosítsuk a ta- ranyi út menti ipartelep el­látását. Kétszáz új fogyasztó Csurgón Németh Tamásné- val, a városi jogú nagyköz­ségi itanáas vb-titkárával be­szélgettünk. Ide is hamaro­san megérkezik a gáz, s az első ültem tervei szerint még az idén kétszáz fogyasztót kapcsolnak majd be. — S mi lesz 1986 ás 1990 között? — Nem lőhet jóslásokba bocsátkozni. Csurgón nem rajonganak annyira a gázért, minit imáshol. Ennek olyan „apró” okali lis vannak, hogy az egyik legtöbb csurgóit foglalkoztató üzem, a Safag itteni gyáregysége ingyen ad tüzelőt a dolgozóinak. Nyolc ütemből álló programot dol­goztunk kli, s csak azokon a részeken építjük ki a veze­téket, ahol azt a lakók Három madár dalolja, Szerelmespárt szólítva: Éjfélre jár az óra. Most már nem értek haza! Visszafelel a legény: Madárka, te ne beszélj! Hogyha téged elérlek, Bekötöm a csőrödet! Illett kínálni őket. Elfo­gadták a sült tésztát, de nem faltak belőle: vitték a kocs­mába, ott fogyasztották a bálban. Görbe Sieberték előtt cövekeltek le. A rok­kant az ifjabb Sieberttél egy fedél alatt élt, de segíteni nem tudott a fiának, aki messze környék egyetlen szíjgyártója volt. Éva több­ször is járt náluk, s ha rá­juk gondolt, az orrában érezte a csípős .lóverejtéktől átitatott bőrök fanyar illa­tát. Maga előtt látta Sie­ber Anton hajlott hátát — a mester párnával megfejelt varrószéken gör­nyedt —, pápaszem ke­retibe foglalt szapora plil- logását, baszorkányosgyors ujjait, melyekben szinte röpdösött az ár, a tű, vagy a kés. Negyedóránként beál­lított hozzá valaki Erdősről, Szülőkből, Patosfáról, Lad- ról: „Riemer úr, elszakadt a sträng!” Az istrángot hoz­ta javítani a szíjgyártóhoz. Siebert Anton ráikönyükölt a kerítésre, úgy nézte a far­sangolóikat. Amikor a bálba invitálás elhangzott, a lába mellől demizsomt emelt föl, Országos „Együtt a holnap közle­kedéséért” — ez a felirat fogadta a hétvégén Miskol­con, a városi sportcsarnok­ban a X. Ifjúsági Közleké- désbiztonsági Kupa, a XXIII. Nemzetközi Iskola Kupa és a VI. KGST közlekedési verseny országos döntőjének résztvevőit. A hazánk vala­mennyi megyéjéből és a fő­városból érlkező nyolc itagú csapatok az általános és a középiskolái kategóriákban mérték össze elméleti tudá­sukat és technikai ismere- téiket, s ügyességükét a há­rom napig tartó találkozón. A tét ezúttal a szokásosnál is nagyobb volt. Itt cLőStt el, hogy hazánkat kik képvi­selhetik majd a lisszaboni és a lengyelországi nemzet­közi döntőkön. Egyszerre négy helyszí­nen, forgószínpadszerűen zajlottak a versenyeik. Volt, akii szabályossági gyakorla­tokból vizsgázott a foúga- tornirányító-fényjélző ké­szülékek és közúti jelzőtáb­lák „dzsungelében”. Az öt perces versenyidő alatt 5 állomáshelyet kellett meg­közelíteniük a fiataloknak kerékpárral, illelbve segéd­motor-kerékpárral. Mások a karja hátára fektetve húz­ta meg, aztán nyújtotta vol­na át a legényeknek a kerí­tés fölött. De elkerekedett a szeme, krókogott, mintha fo­lyékonnyá vált reszalőt nyelt volna: a menetből egy férfi lépett eléje, koponyát és ke­resztibe vetett csontokat áb­rázoló jelvénye kapta oda a szíjgyártó tékintetót. SS-jel- vényes civil állt előtte. — Bürger Ottó ... Néked ezt a két betűt itthon tilos viselned, tüdődbe? — Német faluban német a viselet, Anton. Hordod még te is ezt, úgy beszélj! — né­zett rá valahonnan, képze­letbeli jéglényé magasából Bürger. — Lesz még néniét ez az ország is, kérdezt csak meg Zwuk doktort, ö már akkor tudta, amikor a Biro­dalomban élt... — Hiszen nem is azért... Igyál, Ottó. De a csendőrök szemében szálka leszel. Akkor Bieber Lorenz már nem voflit közöttük; lemaradt tőlük valamelyik háznál. Va­laki rögtön júdáskodott is az SS-nék, miivel hagyta ott ,őket Lorenz. — Nincs nálam a gázál­arcom, hogy egy bizonyos polgár* szagát elviseljem — ezt mondta volna. A Mayer gyerek oítt állt Bürger Ottó közelében, és egy pillanatra annak az ér- zékcsalódásnak lett áldozata, döntők ezalatt a kerékpárokat sze­relték, vagy az ügyességi verseny feladatait igyekez­ték minél kevesebb hibá­val elvégezni. Az elméleti kérdéseket videofelvételek­ről láthatták a fiatalok, így rövid idő alatt adhattak számot a KRESZ, az egész­ségügyi és egyéb álltalános ismereteikről. Az országos döntőn ered­ményesen szerepeltek a so­mogyi résztvevők. Az álta­lános iskolások kerékpáros csapatversenyében Somogy a 4. lett. Egyéniben Németh Csilla (Fonyód) a 10., Paár Vilmos (Marcali, Mikszáth) a 11., Harsány i Zsuzsa (Nagyatád, 2. sz.) pedig a 12. helyen végzett. A segéd­motorosoknál is a negyedik lett a húsz csapat közül a somogyi együttes, Egyéni­ben 3. helyet szerzett Gelen­csér Zoltán, 5. lett Balázsi Tamás (mindkettő marcali gimnázium). Az értékes he­lyezések annak is köszönhe­tők, hogy a megyei döntő uitán a továbbjutók három napos felkészítésen is reszt­vettek, amelynek során ta­nárok, rendőrök és az MHSZ szakemberei adták át tapasztalataikat. hogy a dühnek csakugyan szaga van. A katona elfojtott egy szitkot. Hans és Kredl szédifoafoáznii kezdett körbe- körbe a keréken, indult a menet tovább. Bürger Ottó napja volt ez. Csak róla beszélték, vele akart koccintani minden bundista fiatal. Jáksic alá­zatos mosollyal próbálta ar­cáról száműzni a közönyt, pedig az úgy kötött meg ott, mint a patakban ilubcikoló gyerekek ábrázatán az oda­mázolt iszap; a mosolytól szinte repedezni kezdett a kocsmáros borostás, vastag bőre. Fekete volt, mint az ördög. Amióta német lánc­talpak hemyóztak szülőföld­jén — áhonnan az apjával ideszármazott —, az erdősi- ek nagy része csak Szerb­nek szólította, és főként Varak emberei beszéltek ve­le foghegyről. A csendőrjár­őr meg is vallatta, nemspi- onfcodilk-e az ellenségnek. Fél hektó sörrel mosta ki magát a gyanúból... Neitzer Lizi már délután úgy tapadt Bürger Ottóra, mint a taplógamba a beteg fára. Széles, puha arcában a szeplök vörösen ragyogtak, ahogy hallgatta a katonát; szája elnyílt, a sarkában nyálgyöngy csillogott. Ott könyökölt az asztalnál Koch Rudi, Becker Dolfi és Fu- schék legényfia, Friedrich is. (Folytatjuk.) legbecsesebb olvasmánya volt hosszú ideig a Kincses Kalendárium, vagy ahogyan ők nevezték, „a kincses”. Rongyossá forgatva rendre megvárta az új'évi postást, s még akikor sem került a lá­dafiába, ha már ott volt he­lyette az új. A fiatal nem­zedék legfeljebb hírből is­meri. Most azonban ismét előbukkant egy szép külle­mű, mintegy háromszáz ol­dalas könyvecske képében, Dombóvári kalendárium címmel. Lászlóné Szilvási Sarolta és Balipap Ferenc irányítá­sával a dombóvári művelő­dési .központ és a könyvtár dolgozói állították össze ezt a kiadványt. Alcímében ez olvasható: A város és a vá­ros környéki falvak lakóinak mindennapi ikaliauza. A kalendáriumot Tolna je­les szülöttjének, Illyés Gyu­lának egy 1934-es keltezésű, Dombóvárról szóló írása ve­zeti be, majd a költőként is számontiartött Balipap Fe­renc .Illyés Gyulának aján­lott versét olvashatjuk. A könyvecske első részében naptáraikat 'találhatunk, majd egy alapos lajstromot a je­les napokról, ősi ünnepekről és az ezekhez (kapcsolódó szokásokról. A második rész­ben Dombóváirt és a város környéki településeket is­merhetjük meg. Több mint száz oldalas címtár .segít abban, hogy megtudjuk, mi minden iránt Több fórumon is fölvető­dött, hogy a lakosság széle­sebb körű tájékoztatást igé­nyel a temetkezési lehetősé­gekkel, illetve az ezzel kap­csolatos — több helyen már elodázhatatlan — fejleszté­sekkel kapcsolatban. Sokan nem tudják például, hogy a megyében található 343 te­metőnek csak a kétharma­da .tanácsi fenntartású. így gyakran olyian esetben is a tanácsokhoz fordulnak pa- í, ászaikkal, amikor a te­mető gondozása, felszerelt­ségének javítása egyházi feliadat. Sajnos, a megyei temetők nlagy része nem ad módot a kegyélét méltó 'le­rovására. A temetőiknek még a fele sincs kozműve- sítve, ennél is kevesebb a kiépített útú, bekerített, parkosított temető. E színvo­nalbeli ■ hiányosságöfcnál is égetőbb gondokat vet föl a városi temetők síirheilyhiá- nya. A temetkezési feltételiek és szolgáltatások fejleszté­sére a megyeirtanács vb há­rom ütemű akcióprogramot fogadott el. Még az idén el kell végezni a legsürgetőbb feladatokat, a következő öt­éves tervben pedig teljesen rendbe kívánják hozni a te­metőket. A fejlesztési program ki- ermelit,, hiangsűlliyial szól az új kaposvári köztemető építéséről. A munka meg­kezdése az irányító szervék egybehangzó álláspontja szerint tovább nem odázha­tó. A [tervek szerint a Szi­getvári utca végén 120 míil- iLió forintos beruházással ki­alakítandó temető 1988-ba:n készül ei, ám a temetkezést ezen a területen már egy évvel korábban meg lehet majd kezdeni. Az új teme­tő megnyitásáig a megle­vőkben még mintegy 3000 sírhely létrehozására van mód. Itt is elengedhetetlen érdeklődnek a dombóvári és a környékbeli emberek. Kik foglalkoznak dísznövény- termesztéssel vagy kézmű­vességgel, s kinek a szenve­délye a földrajz vagy a helytörténet-kutatás'. Arról is tájékozódhat az olvasó, hogy káikitőil kérhet segítsé­get, szakmali tanácsot ked­venc foglalatoskodásához, hobbijához. Gazdag lista készült a kis­iparosokról, a kiskereskedők­ről, a szolgáltatásokról, a hi­vatalokról, az űztetek és vendéglátóhelyek nyitivaitar- tásáról, S mii található .még a ka- lendártumlban? Szakmai ta­nácsok a házdkertek, gyü­mölcsösök, szőlőtielepítvé- nyek gondozásához, címlista a könyvtárakban sorakozó napilapokról, folyóiratokról, a köztéri műalkotásokról, fontos információk a mér­tékegységékről, a lakásbérle­ti díjakról, postai díjszabá­sokról vagy a kalóriaszük­ségletről. Szerkesszük együtt! — ké­rik a népművélök az olva­sóktól, mert az|t szeretnék, hogy minden fontos dolog belekerüljön az újabb köte­tekbe. S .miért tudjuk, hogy a somogyi népművelők, mű­velődési egyesületek ‘is gon­dolkodnak kalendárium megjelentetéséről, hadd ajánljuk figyelműkbe a dom­bóvárit. És persze érdeklő­déssel várjuk az .első somo­gyi „kincsest”. azonban — elsősorban a Nyugati temetőben — egyes létesítmények bővítése. Egyebek mellett az út- és vízvezeték-hálózat fejlesz­tésére az idén 2,4 millió fo- ráintot fordít a tanács. A kaposvárihoz hiasonléak a fieszültségíek Nagyatádon és Siói olkon. A kis településeken a leg­sürgetőbb feladat a ravata­lozók megépítése. Ugyan­csak nagy gondot jelent itt a temetkezési kellékek be­szerzése, vagy a hatott el­szállítása. Mindennek meg­oldása niagyrészt a helyi 'ta­nácsok feladata. Elsősor­ban lakossági összefogásra volna azonban szükség a te­metők parkosításában. Visz- szás, hogy miközben! drága síremlékeket emelnek, csak nagyon kevés településen fordítanak figyelmet a sí­pok gondozására, a temető rendben tartására Fontos még a temetkezé- sék kulturáltabbá, kegye- ietesebbé, .emberibbé tétele. A szertartásoknak a társa­dalmi igényekhez is igazo­dó tartalmi megújulását a megyei temetkezési vállalat és a tanácsok társadalmi ünnepségeket szervező iro­dád alapvető feliadatuknak tekintik. Ezzel kapcsolatban valóban indokolt volna a szélesebb körű tájékoztatás. Kevéssé ismert például, hogy hamvasz'téís esetén mód van az urna kiadására és saját ingatlanon való élhelyezésére is. Ugyancsak új igény a hamvak szétszó­rása. Ennek kegyeleti felté­telei egyelőre csak Buda­pesten vannak mfeg. A temetkezési vállalat rövidesen tájékozttlaító ki­adványt jelentet m.eg e szo­morú, életiünkhöz .azonban elkerülhetetlenül hoizzá tar­tozó teendőkről, előírások­ról és temetkezési szolgál­tatásokról. B. F. igényink. Nagy Jenő LESKÓ LÁSZLÓ Nem lesz a te talpadnak nyugalma Gulyás József Új köztemető épül Kaposváron Drága síremlékek, elhanyagolt környezet

Next

/
Thumbnails
Contents