Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-01 / 76. szám

1985. április 1., hétfő Somogyi Néplap 5 SOMOGYI HELIKON Kétévenként rendezik meg Keszthelyen az országos diáknapok művészeti seregszemlé­jét. A Helikon hagyományát ápolja az ifjú­ság. A megyei művészeti szemlével egyidőben lezajlottak Somogybán is oz országos diák­napok selejtezői. A múlt hét végén Kaposvá­ron megyei bemutatón szerepeltek a meghí­vott együttesek, szólisták. Csaknem száz pro­dukciót mutattak be a somogyi diákok. So­kan szereztek arany minősítést, ám a keszt­helyi, megyei műsorban nemcsak ők szerepel­nek. Mai, friss összeállításunk beszámoló a hét­végi gazdag eseménysorozatról. Karvezetők öröme Indokolt volt a karveze­tők öröme a Latinca Sándor Művelődési Központban ren­dezett monstre hangverseny után: a nemzetközi íkórusiro- dalom klasszikus remekei, s természetesen Kodály, Bar­tók, Karai kompozíciói orszá­gos rendezvényeken is csak ritkán csendülnek fel ilyen szépséggel. Jogos hát. Hor­váth Jenönének, a Táncsics gimnázium én,ek)karvezetőjé- nek megkönnyebbült moso­lya: együttese kétségtelenül e tájék legjobbjai közé emel­kedett tiszta, kulturált hang­zásával és összeszokottságá­val. Jogosan örült Dorogi István, a imunkácsysok diri­gense. Rádiószerepléséken, fesztiválokon, külföldi kon- certúton edzett csapata an­nak ellenére „ütőképes" ma­radt, hogy az ősszel csaknem harminc elsőéves diákot kel­lett „beépítenie”. Zákányi Zsolt, a mindig higgadt, és gyakran komor ítész szintén boldognak látszik. A legbol­dogabb azonban vitathatatla­nul Tengerdi Győző, a fo- nyódi gimnazisták arany mi­nősítésére szert tevő, gigan­Szép számban vettek részt az országos diáknapok me­gyei bemutatóján az egyéb kategóriában: talán épp ezekre a műfajokra a leg­jellemzőbb, hogy erősen kö­tődnek a divathoz. Tehát szinte évről évre változnak. Még tart a ddsakóláz, de már ntem pirul annyira tőle az arcunk, most az a „me­nő”, a!ki tud breakelni. Ugyan túlzás, hogy táncnak nevezzük, de jól megmoz­gatja ifjúságunkat. Rajta, tessék breaket „járni”, hisz fejleszti a mozgáskultúrát, s egy alapos edzéssel is fölér! A kaposvári Móricz Zsi.g- moind Mezőgazdasági Szak- középiskola breaktriója — Tolnay István, Szabó Zoltán, Zsigray Tamás —. nem riad vissza a szál tótól és hason­ló nehéz tornagyakorlatok közbeiktatásától sem. Arany minősítést szereztek. A sió­foki Perczel Mór gimnázium tanulóiból álló breák-együt- tes — Hegyi Károly, Hencz Tamás és Iregi Ferenc — a pantomimet is közbeiktatta az olykor csípőficamot szi­muláló mozdulatok közé. Szintén aranyat kaptak. Arany minősítést kapott a kaposvári egészségügyi szak­iskola Gabriella diszkócso­portja is, Herczeg Anita, a kaposvári kereskedelmi szakközépiskola diszkótánco­sa, és a televízióból jól is­tikus méretű énekkarának kosárlabdázó-termetű irányí­tója. Tőle azt kérdezzük: hogyan lehet „megénekeltet­ni” a mutáló hangjuk miatt általában gátlásos fiúkat? — Roppant egyszerű. Végy egy népdalcsokrot, lehetőleg egy-, esetleg kétszólamút, s az egyszerűség, a keresetlen- ség, a dallamvonal tisztasága a legmélyebben gyökerező gátlásokat is hamarosan fel­oldja. Egyelőre a már „befutott” diákénekkarok árnyékában húzódik meg a marcali La­dy János gimnázium kórusa — az ezüstfdkozatot mégis nagyszerű eredményként kell elkönyvelnünk, ha figyelem­be vesszük a körülményeiket, melyeikről Bakosné Kárpáti Ildikó karnagy számolt be: — Az éneklés nem tarto­zik nálunk a kivételezett te­rületek közé: a kórus tagjai közül csupán ketten jártak korábban zeneiskolába, s nem kevés az olyan diákunk, aklilkndk az általános iskolá­ban szakképzetlen pedagógu­sok tanították az éneket. mert Auguszt Gábor és görljei is — a kaposvári kereskedelmi szakiközépis­kola tanulói —, akiket gyak­ran hívnak szereplésre szer­te az országba. Arannyal ju­talmazta a zsűri a kaposvá­ri Mikka-makka kreatív cso­port teljesítményét. S nem szóltunk még Szerecz Ró­bertról és Rajcs Mónikáról, a kaposvári közgazdasági szakközépiskola tanulóiról, akik bűvészmutatvánnyal szerepelték — sikerrel. Arany kezével Róbert arany minő­sítést szerzett. Vele beszél­gettünk. — Két éve édesanyámtól megkaptam a Rojdolifo-bű- vészkészletet, megtanultam belőle valamennyi trükköt, s ezt újiaibb R odolf ó-készlet követte, nehezebb feladatok­kal. Rajcs Mónika a bűvész csinos bűvészinasa, segítője. — Ügy terveztük, hogy diszkóval fűszerezzük pro­dukciónkat, de lebeszéltek róla, mivel a tánc — azt mondták — külön kategó­ria ... — Hogyan tovább? Szerecz Róbert: — Kap­csolatba léptem egy pécsi bűvésszel; nagyon sokat se­gít. Szeretnék még többet tudni. Rajcs Mónika: — Stewa- des akarok lenni. Bartók, Cziffra és Vörös Kati Nem volt nehéz dolga Emődi Györgyinek, a ko­molyzenei kategória főítészé­nek, amikor a tapasztalato­kat summázta: maradandó élményt szereztek a szóló­énekesiek, énékes és rézfúvós együtteseik, zongoristák, ösz- szesen több mint egy tucat­nyian. Közülük is feltűnően sok gratulációt — és termé­szetesen „aranyos” minősí­tést — kapott Vörös Katalin, a kaposvári Munkácsy Mi­hály gimnázium harmadikos tanulója, a zeneiskolában dr. Gallai Istvánná növendé­ke, aki Bartók román tánc- feldolgozásait adta elő zon­gorám Katinak a rendez­vény után kerek, szép, iz­galmas önvallomással sike­rült „megfejelnie” a króni­kás zenei élményét. — Nem származom úgy­nevezett művészetkedvelő és -művelő családból: anyám óvodai élelmezésvezető, apám gyári művezető, de természetesen mindketten rajonganak a muzsikáért. Osztálytársaim közül sokan énekelnek kórusban s ta­nulnak hangszeren; minden szempontból előnyös a hely­zetem. Hogy miért éppen a fiatalság számára még ma is érthetetlennek, megiköze- líthetetlennek tetsző Bartó­kot részesítettem előnyben? Nem. nem értek egyet önnel, úgy érzem, az ő muzsikája nem idegen az ifjúságtól, jó­magam pedig, bár természe­tesen a romantikát is ked­velem — elsősorban Lisztet és Chopint —, mégis az ő darabjait adom elő a leg­szívesebben. Hiába játszot­tam némelyiket ötvenszer, ötvenegyedszer is fölfedezek bennük valami addig isme­retlen szépséget. Nem sza­bad félni az elemzéssel járó munkától. Példaképeim? Nos, az egyik Cziffra György, akinek brilliáns technikája mindig lenyűgöz. Az ő közvetett ösztönzésére kezdte'm el dédelgetni azt a tervet, hogy egyszer eljátsz- szam Liszt valamennyi ma­gyar rapszódiáját. A másik bálványom a jóval töpren- gőbb, hadd mondjam így: filozofíkusabb alkatú Szvja- toszlav Richter... Hogy mi szeretnék tenni ? Zongora- tanárnő. Hiszen ez csak ter­mészetes! A szombati produkció alapján valóban annak tet­szik. Nem telt el még egy hét, hogy a kaposvári 512. szá­mú szakmunkásképző Kit- Kat diákszínpada országos fesztiválon jelentős sikert ért el, s arany minősítését újabb arannyal „fényesítet­te” iá megyei Helikonon. Török Tamás rendezésében Móricz Zsigmond művei alapján szerkesztett Ti és mi című műsorukra a fiatalos- sáig és az igényesség jellem­ző. Az országos diáknapok megyei bemutatójára három együttes kapott meghívást: a Kit-Kat mellett a siófoki Krúdy és a boglárlellei Vi- kár diákszínpad" képviselte a megyei diákszínjátszást. A zsűri véleménye szerint csökkenő színvonal jellemez­te a bemutatókat. Arany minősítést csupán a Kit-Kat kapott. Csehov Leánykérés című színpadi adaptációjával ju­tott a megyei diákszínját­A diáknapok korábbi ren­dez vény sorozatain általában a vers- és prózamondók pro­dukciói voltak, a „gyenge láncszem”; érthetően nagy érdeklődés előzte hát meg szombaton a megyei könyvtárban a huszonnyolc középiskolás szereplését. A tapasztalatokról dr. Sződi Szilárdat, a Művelődési Mi­nisztérium színházi osztályá­nak munkatársát, a zsűri el­nökét kérdeztük. — Sokan bírálták koráb­ban a versmondóversenyek okán a tanulók beszédkészsé­gének hiányosságait. Indo­kolt-e ma is a bírálat? — Igen, bár nem olyan miért ékben,, mint azelőtt. Több résztvevőnél tapasztal­tuk az úgynevezett sziszegő­hangok hibás ejtését és a magánhangzók modoros el- nyújtását. Előfordultak sti- láris hibák is, elsősorban az, hogy a jelzős szerkezetekben — nyelvünk törvényeivel el­lentétben — nem a jelzőre, hanem a jelzett szóra tet­ték a hangsúlyt. TI ES Ml szás élvonalába a Kit-Kat együttes. Mostani bemutató­juk ugyan nem „telitalálat”, de jelzi, hogy igényes mun­ka folyik az együttesben. A darabról és az előadás­ról röviden. Móricz ízes tör­téneteiből úgy válogatott a rendező. Török Tamás, hogy hasson sajátos nyelvezete, cselekményszövése pedig diákos humorral fűszerezve élményt nyújtson a nézőnek is. Afféle legény- és lány- csúfolóval egészült ki a tör­ténet, amely a íölszarvazott férjeket teszi nevetségessé. Kiemelkedő teljesítményt nyújtott Ignácz József; egyé­niségével, tehetségével mél­tán érdemel elismerést. — Az 512. számú szak­munkásképzőben végeztem tavaly. Szabónak tanultam. rabválasztás \a magyar és az egyetemes költészet sokszí­nűségét? — ízléses és szép volt a szíríkép. de feltűnt, hogy ke­vesen választottak úgyneve­zett arvantgarde műveiket. Úgy tetszik, még mindig di­vatban van az a közhely, mely szerint az „izmusok” poézise nehezen előadható. Pedig csaik gondosabban, mé­lyebben kellene elemezni az alkotásokat. — iMilyen helyet foglalnak el a fsomogyi vers- és próza­mondó diákok az országos mezőnyben? — Semmivel sem gyengéb­bek az átlagnál. Gondos, ki­tartó munkával lehetőség van arra, hogy néhány év múlva elérjék a Győr-Sop- ron, Csongrád, Hajdú-Bihar és Szaibolcs-Szatmár me­gyeiek színvonalát. Ehhez szükség lenne a „fehér fol­tok” eltüntetésére is, hiszen miközben például a kaposvá­ri Táncsics Mihály vagy a marcáli Lady gimnázium több nagyszerű versmondót is küldött, Nagyatád jószeré­• vel „terra incognitá” maradt számunkra. de jelenleg a megyei kór­házban ápolóként dolgozom. Talán azért is választottam új „szakmát”, hogy köze­lebb kerüljek az együttes­hez. Nem szeretném abba­hagyni a diákszín játszásit. Kercseli-getről költöztem be albérletbe Kaposvárra. Meg jobbam is keresek a kórház­ban ... Ignácz József öt éve tag­ja a kaposvári Kit-Kat diák­színpadnak. Jelentős szere­peket formált meg eddig is. Arany János két művének színpadi változatában, A nagyidat cigányokban és a Jóka ördögében is emléke­zetes alakítást nyújtott. (Részt vettek a Helikonon mind a két darabbal.) — További tervei? — Nem beszélek róluk szívesen, de annyit elárulha­tok. hogy fölkértek egy film­szerepre. Korai lenne még beszélni erről... muzsika Két együttes mutatkozott be a megyei Helikonon. Mindkettő arany minősítést kapott. Az 525. számú szak­munkásképző mellett az 503. számú szakmunkásképző Rozmaring citerazenekara is megérdemelt sikert aratott. Nyúlás Róbert, az utóbbi in­tézet tanulója szólójátékával szerzett arany minősítést. Somogyi népdalcsokrot ál­lított össze a kaposvári Roz­maring együttes, amelynek művészeti vezetője Tóth Jó­zsef, a Volán tervelőadója. Az együttest szinte meg­alakulása óta ismerem, több­ször találkoztam velük Keszthelyen az országos diáknapokon. Most készül­nek a jövőre esedékes tize­dik születésnapra. Kaposi Józseftől, az intézet népmű­velőjétől hallottam, hogy bő­víteni kívánják az együttest, amely jelenleg tíztagú. Szán­dékuk, hogy a citera mellett más népi hangszerekkel is gazdagítják együttesüket. Két éve Keszthelyen máso­dik helyezést értek el. — Együttesünk három­évente megújul, ez minden iskolai együttesnél természe­tes folyamat. Tavaly az együttes többsége harmadi­kosból állt, ezért az idén szinte teljesen új tagokkal kezdtük a közös muzsikálást. Többségük már értett a. já­tékhoz. Tóth József, az együttes művészeti vezetője: — Hat éve kezdtem el a magarh szórakoztatására citerázni. Egyévi gyakorlás után a rák- si iskolában citerazenekart alapítottam, részt vettünk az igali gyereknapon. Jelenleg C kategóriás citerazenekar- és népdalkörvezetői tanfo­lyamra járok, amelyet a Kó­rusok Országos Tanácsa szervezett. 1980-tól részt ve­szek a somogyi dudaisk'ola kurzusain is. — Mit szól mindehhez a munkahelye? — Nem lehet semmi pa­naszom. — Mennyire tükrözte a da­A kaposvári Kinizsi fúvósegyüttes a szakközépiskolából Énektrió a Munkácsy gimnáziumból Break és a varázsló Versmondás — prózai tapasztalatokkal Citera-

Next

/
Thumbnails
Contents