Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-29 / 99. szám

1985. április 29., hétfő Somogyi Néplap 3 Huszonkilencen ülnének az asztal körül Mondja, hiába (fújt a szél, az udvaron bográcában kel­lett főzni a húsvéti halász­lét. Ha mindenki egyszerre érkezük, folizony nem került volna asztal, amelyet körül­ülhették volna. Huszonkilenc embernek talán elegendő szék sincsen. Holota Imrének nagy csa­ládja van. Háborús özvegy­asszonyt vett el két gyerek­kel, azután született négy közös csemetéjük. Infarktus vitte el a párját, ottmaradt a ihat utóddal. Az egyik érettségi előtt állt, a másik szakmunkásvizsgára (készült. Nehéz napok voltak. Űjj tár­sat keresett magának, .aki két gyermeket hozott az amúgy is nagy, gondokkal küszkö­dő otthoniba. Becsületükre váljék, minden gyermeket tisztességgel fölneveltek. Az egyik agrármérnök, kettő gépészmérnök, van köztük villámosmémök, óvónő... Mindegyüket kitainíttaitták. Az érettségi megszerzése családi kötelesség lett. Már csak azért is illendő tisztelni őt, mert becsülettel élte le hat­van esztendejét. Harmadszor találkoztunk. Előbb akkor, amikor kint jártam a Balatoni Halgaz­daság nagyatádi kerületének simongáti telepén, a kacsa­keltetőben és nevelőben, utóbb akkor, amikor a negyvenéves párttagok nyo­mába szegődtem. S most itt ülünk a Szabadság tért csa­ládi házban. Hiszem, hogy nem min­dennapi ember Holota Imre. Titkát megfejteni mégsem tudom. Talán azért, mert nincs is az életében semmi­féle titok: egyszerűen szereti az emlbert, a családot, a munkáját. Életrajzi adatokat sorol: 1925. szeptember 28- án született Koppánymagye- ren, melyet ma Bábonyme- gyemék (hívnak. Szegénypa­raszt családból származik, volt egy bátyja is. Meséli, miiként lett párttag 1945- ban. — Volt egy nagybátyám, aki katonaiként szolgált a háborúban. Munkács környé­kén állomásoztak, ruszin lányt vett feleségül, haza is hozta. Egyszer azt mondta nékem: öcsém, ne lépj te semmiféle pártba, csak a kommunistáik közé tartozz. Ez a háború elveszett... Ak­kor este jött meg újra, ami­kor a szovjet csapatok 'is bevonultak. Együtt lettünk párttagok. Segédkeztem a földosztásban, aztán alap- szervezieti titkár lettem a fa­luban. 1950-ben, a tabi já­rási pártbizottság javaslatára Dékosz-titkámak választot­tak, néhány hónap múlva a pártbizottság munkatársa let­tem, mlint mezőgazdasági fe­lelős ... Számos funkciót töltött be. Köziben szakadatlanul ta­nult. Pártiskolái végzett, me­zőgazdasági technikusi okle­velet szerzett. Az idő elmo­sódik az ember emlékezeté­ben. szemüvegét, jegyzeteket Megnyílt a grazi vásár Megnyílt a századik jubi­leumi grazi vásár, amelyen hazánk minden eddiginél na­gyobb árubemutatóval van jelen. A nemzetek pavilon­jában mintegy 400 négyzet­méternyi területét foglaltak le a magyar kiállítók. Több külkereskedelmi vál­lalat képviselteti magát, s elsősorban dunántúli és nyu­gat-magyarországi vállalatok, a Kaposvári SZÖVKER Vál­lalat. Két utazási irodánk, a Sió- tour és a Savaria Tourist szolgálatot kér a feleségétől, hogy pon­tos dátumokat sorolhasson. 1952- ben lett párttitkár a csurgói járási bizottságnál. 1953- ban a megyei pártbi­zottság munkatársa volt, az­után a kaposvári járás me­zőgazdaságot felügyelő titká­ra, majd 1955-től 1957-ig a tabi járási pártbizottság el­ső titkáraiként tevékenyke­dett. Ott élte meg az ellen- forradalom napjait: börtön­ben, (katonai táborban, ki­végzésre várva. Azután gaz­dasági megbízatást kapott: a hárorafái állami gazdaság igazgatója lett. Nem sokáig. Feloszlatták a céget, a fele Bábodhoz, a másik Nagyiba- ráfihoz került. Amikor már megpihenhetett volna, bal­eset áldozata lett. Szerencsé­re megmaradt a Iáiba, de leszázalékolták. Mégsem volt nyugta. Munkára jelentkezett a halgazdaságnál, és ma a baromfiágazat agronómusa. — Ügy tudom, sokáig a kerület pártalapszervezeté- nék a titkára volt. — Tizenegy évig. Most én kértem, hogy ne válasszanak újra. Nyugdíjba készülök. Tizenhárom éves koromban kanásaként kezdtem, meg kellene ,máir pihenni. Elis­merték a munkában töltött negyvennégy esztendőt. Az utódomat, Sánta Lajosnét, segítettem, tanítottam. Azt hiszem, jó kezekbe került az alapszervezet irányítása. Jól­esik, hogy nem „írtaik le”, jönnek, kérdeznek, kíván­csiak a véleményemre. — Pihenéssel telnek-e a nyugdíjas évek? — Hát... — bizonytalan­kodik. — Sóik az unóka, és tanácstag is vagyok. Felesé­gem alapsziervezeti titkár. Nekli is segítek, amiben tu­dok. Gondolom, lesz társa­dalmi miunlkám is elegendő. Teszem, amíg tudom. Holota Imre neve az el­múlt napokban többször sze­repelt a hírekben. Köszön­tötték negyvenéves párttag­sága alkalmából, kitüntet­ték kiváló társadalmi mun­kájáért ,és átvette az Április 4. Érdemrendet is. Mutatja a szép kitüntetést, s közben odasúgja: a legszebb ráadás az volt, hogy megszületett a legkisebb unókia. Nagy Jenő Sikeres lány Szerencsés csillagzat alatt született Takács Bea. Tizen­hét évnyi élete során' szinte csak jó történt vele. Már­ciusiban a szakma kiváló ta­nulója versenyen elért he­lyezése után előbb kapta meg szakmunkás-bizonyí tvá­nyát a kaposvári Kereske­delmi és Vendéglátó Szak­munkásképző Intézetben. Májusban már a kaposvári Cser vendéglőben dolgozik felszolgálóként. Áprilisban Siófokon, a Mészöv által meghirdetett versenyen csa­pata az első helyet szerezte meg, ő pedig elnyerte a legjobb felszolgálónak járó kűlöndíjat. Pihenésre nem sok idő maradt, a hónap közepén a szakma ifjú mes­tere címet nyerte el. Aztán Győrbe utazott, az országos Kazinczy-versenyre, ahol érmet kapott. Százhúsz in­duló gimnazista és szak­munkás közül harmincán lettek a Kazinczy-érem bir­tokosai. Milyen hát ez a kislány, akiiről azt mondják a tár­sai, nem fér a bőrébe, aki körül állandóan mozog a levegő ? Öltözködése választékos, szereti a szép, elegáns ru­hákat, és tudja is hordani azdkat. Könnyedén, szépen fogalmaz, érződik a moln- datain, hogy elhatározásait gondolkodás előzi meg, si­kereit pedig szívós .munka. — Nem őszinte, aki azt állítja, hogy nem vágyik si­kerre — mondja. — Amióta aiz eszemet tudom, mindig próbára akartam tenni ma­gam. A siker azt bizonyítja, hogy el tudtam érni olyan eredményt, ami elismerésre méltó. Rengeteg munkám, lemondásom van benne, de még soha nem éreztem el- vesztegetettnék az időt. Tizenkét éves voltam, amikor apuval táncversenyt nyertünk Mátraházán. Imád­tam táncolni, két évig a So­mogy Táncegyüttes tagja­ként is belekóstoltam a si­kerbe. Baleset történt ve­lem, abba kellett hagynom a szereplést, gyorsan fcita • láttam hát valami mást Iro­dalmi színpad, szavalóver­seny. Ez utóbbi például tel­jes kudarccal végződött. Sír­tam. és azt mondtam, soiha többé! Most bebizonyítottam — elsősorban magamnak —, hogy azért is képes vagyok nyerni! Makacsul szeretném, hogy amibe belevágok, az jó, jobb legyen, mint az átlag. Nem sajnálom az ehhez szükséges időt. Sokan legyintienek rám, páran irijprkednek. Mindenki előtt nyitott az út, csak akarni (keli,. A szüleim, a barátaim is támogatnak, segítik az el­képzeléseimet. Soha nem mondták azt, hogy miért vergődöm, erőlködöm állan­dóan. Szeretek játszani, pró­bára tenni magam, és úgy hiszem, megéri. Állandóan tele vagyok tervekkel, még nem értem rá unatkozni. Szeptemberben újra elkez­dem az iskolát, érettségi után pedig megpróbálom a Színművészeti Főiskolát. Addig? Millió dolog van, ami érdekel, rengeteg ver­seny még, ahol nagyot le­het bukni vagy nyerni. A legközelebbi „i&tenkísértés” a Ki minek mestere? orszá­gos verseny lesz... Takács Bea a kudarcaiból is tanult. Két éve Bur.ns Korai volt a konty nékem című versét mondta el — rosszul. Talán akkor még valóban korai volt a konty, kislány ésszel, kislány szív­vel. A mostani sikersorozat viszont azt mutatja: érett, makacs akaratú felnőtt lett belőle. Klie Ágnes A kőműves szemével Elsősorban a munkája mi­nősíti az embert, főiként ak­kor, ha ez a munka egy vállalathoz való kötődést, ragaszkodást juttat. kifeje­zésre. r Éppen ezért Bíró Sándor kőműves szocialista brigád- vezetőnek nem is nagyon kellene beszélnie a Tanép­hez való tartozásáról, beszél helyette a munkája. No meg az itt eltöltött harmincöt esztendő is. Most a kaposvói- rá Csokonai közben épülő húszlakásos új ház egyik földiszáinítj helyiségének bejá­rati ajtaján dolgozik. — Pótolni kell a hosszú tél miatti lemaradást. Sok­féle ok kötelez erre minket: elsősorban a vállalat tekin­télye, az átadási határidő, meg az, hogy várnak ránk az újabb feladatok. Azon­kívül sokan járnak erre a Csokonai közben a Május 1. utcáról a megyei könyvtár­ba, az ifjúsági házba. Nézik az erkélyeket, a faborításo­kat. Hallom, hogy tetszik nekik, de hallom azt is: vajon mikor lesz kész az épület? Nos, ezért is va­gyunk itt szombaton, hogy minél előbb végezhessünk ... A bejárati ajtóval végez­ve brigádtársáva], Farkas Jó­zseffel a belső földszinti he­lyiségeket betonozták. Tizen­hat éve dolgoznak együtt, jól megértik egymást. Eszembe jut az a tavaly szeptemberben tartott ta­nácskozás, ahol az éves terv A LEGSZEBB RÁADÁS kommentárunk Egységes nyitvatartás Május első napjaiban új jogszabály rendelkezik az üzletiek nyitvatartási rendjé­ről — közölték azon a saj­tótájékoztatón, amelyet a minap tartottak a Belkeres­kedelmi Minisztériumban. Ha — az olvasó fejével gon­dolkodva — egy szóval1 akar­nánk jellemezni 'az új ren­deletét, akkor valami ilyes­mit kellene leírnunk: vár­tuk! Az új jogszabály ugyanis a bolt tulajdanjoigi hovatar­tozásától függetlenül — ál­lami vagy szövetkezeti üzlet, vagy pedig a magánlkiske- reskedő boltja — kimondja, hogy a hét hat napján nyit­va kell tartani az üzleteket. Egységesen írja elő szomba­tonként az áruházak, ruhá­zati és iparcifcküzletek 13 óráig, az élelmiszerboltok 14 óráig tartó üzemeltetését. Egyedül a kis boltok ese­tében lehet ettől eltérni a tanács engedélye alapján — hogy miért és miként, arra még visszatérünk. Az egységes nyitvatartá'. a vásárlók védelmére szol­gál. Ezért a rendelet meg­jelenése után nem fordulhat élő, hogy egyes áfész egy­ségek és főként magánkis­kereskedők a hét hatodik napján egyszerűen zárva tartják a boltjukat, arra hi­vatkozva: ők nem tartoznak az állami kereskedelemhez, rájuk nem vonatkozik a ren­delet. Nem történhet meg az, ami Budapesten — nem­csak a fővárosiaknak okoz­va gondot — előfordult: a magánkdslkereskedők több­sége nem árusított kenye­ret, s ellátási zavart keltett. A rendelet alkotók ugyanis abból a felismerésből indul­tak ki, hogy áki kereske­désre adja a fejét, annak — a szektorbeli hovatartozás­tól függetlenül — vállalnia kall a szakmával járó köte­lezettségieket. Közismert, hogy más ágazatokban is van hét végi munka — tö­megközlekedés, szórakozta­tóipar —, amit a kérdéses szakma dolgozói a hivatásuk velejárójának tekintenek. Ugyanez az elv vonatkozik részben a kereskedelemre is. Azért csak részben, mert — ezzel már a rendelet egy másik pontjáról szólunk —, a leglátogatottabb idegen- forgalmi központokat kivé­ve nem teszi kötelezővé a vasárnapi nyitvatartásit. Hogy egészen pontos fogal­mazást használjunk: nem támogatja, de nem is tiltja azt. A rendeletalkotók jog­gal hivatkoznak arra: a leg­frekventáltabb idegenforgal­mi központokban világszer­te elterjedt, hogy a hét min­den napján árusítanak, a többi helyen viszont általá­ban lehúzott redőnyök lát­hatók. Mértékadó fölmérések bi­zonyítják, hogy — a már többször említett idegenfor­galmi centrumokat kivéve — az üzletek vasárnapi nyit­vatartásiéira nincs nagyobb dgjény. A kevesek — sőt, fogalmazhatnánk így is: a törpe kisebbség — óhajait támogatni azért sem volna célszerű, mert a rendelet megszövegezői messzemenő­en gondoskodtak arról, hogv a lakosság a hét hat nap­ján, a napi munkaidő kez­dete előtt, illetve után is be tudjon vásárolni. Miköz­ben a jogszabály védi a vá­sárlók érdekeit és a társa­dalmi munkaidőalapot, fi­gyelembe veszi a kereske­delmi dolgozók helyzetét is. Azt tudniillik, hogy többsé­gükben családos, gyermekü­ket nevelő nők, s nemcsak ők sínylianék meg a vasárna­pi távollétek hiányát, hanem családjuk is. A rendeletalkotók figyel­mét nem kerülte el az a fény, hogy a belkereskede­lem boltjainak csaknem 70 százalékában csupán 1—3 személy dolgozik, vagyis kis boltnak tekinthető, ahol a helyettesítés sakkal több gondot okoz, mint másutt, vagy nem is oldható me«. Ezért — a jogszabály keret­jellegének megfelelően — e helyeken fölmentést adhat a tanács az egységes nyitva­tartásii követelmények telje­sítése alól, pontosabban: a helyi vásárlási igények is­meretében határozhatja meg azt. Befejezésül nem érdekte­len megjegyezni, hogy az új rendelet megalkotását az ilyenkor már szokásos ér­dekegyeztetés előzte meg. amelynek során messzeme­nően figyelembe vették a KPVDSZ, a SZÖVOSZ, a KISOSZ (Kiskereskedők Or­szágé« Szervezete) meg má­sok véleményét, igényeit is. Az előbbi érdekvédelmi fó­rumok vezetői is ott ültek a már említett sajtótájékozta­tón, jelente tűkkel is de­monstrálva, szavaikkal is megerősítve: támogatják az új jogszabályt — beleértve az egységles nyitvatartás rendjét is. M. módosítása mellett a Tanép jövőjéről is szó volt. Bíró Sándor hozzászólása a Tanéphez való hűség val­lomása volt. Mert nagyon könnyű akkor ragaszkodni egy munkahelyhez, ha nye­reséges, s van mindenkinek folyamatos, jól fizető mun­kája. Amikor ő felszólalt, a Tanép helyzete nem volt éppen kecsegtető: a sokmil­liós adósságok, bizonytalan­ságok következményeként sokan jobbnak látták, ha másutt keresik megélheté­süket. Alig több, mint fél esz­tendő telt el, s vajon Bíró Sándor, akii 19 éves korától, 1951-től dolgozik itt, lát-e valamilyen változást, amely elősegítheti, hogy a Tan ép megfeleljen a bizalomnak, s megerősítse helyét a somo­gyi építőipari vállalatok kö­zött? — Történtek intézkedések, tapasztalunk bizonyos válto­zásokat, álm úgy érzem, eze­ket még lehet és kell is fokozni. Érdeklődéssel hall­gattam, olvastam a XIII. pártkongresszus beszámoló­jának az építőiparral foglal­kozó részét, amely megálla­pítja, hogy az utóbbi négy évben nem sikerült javíta­ni a munka minőségét, a munkafegyelmet, és nem sikerült rövidíteni a kivite­lezési időt. De hogyan változtathat­nánk ezen mi? Mit tehetek én a kilenctagú brigádom­mal? Ennek az épületnek az alsó részében az első terv szerint Piért-raktár, majd S-modell bolt, végül bisztró lett volna. Meghozták a bisztróhoz szükséges szerke­zeti elemek egy részét. Az­után mi történt? Maradt az eredeti élképzetes, hogy Piért-raktár lesz a földszin­ti legnagyobb üzlethelyiség­ben, mellette más irodák, üzletek. Az áttervezések, a hoisz- szú huzavona nagyon meg­növelte a kivitelezési időt, erről pedig nem mi tehe­tünk. ilyen eset bizony szám­talanszor adódik. Olyan ter­veket kérünk, amelyek meg­alapozottak, véglegesek, gon­doskodjanak a szükséges anyagról is, hogy folyama­tos munkánknak meglegyen minden föltétele. Bíró Sándor harmincöt esztendő alatt bizonyította, hogy megbízható, hűséges munkása a Tanépnek. Bizo­nyítja ezt brigádjának több aranykioszorús jelvénye is. — Szeretném a nyugdí­jamig hátralevő időt itt el­tölteni. Nincs szándékom­ban máshova menni, hiszen itt dolgoztam le a fiatalsá­gomat, s öreg napjaimra mi­nek menjek új helyet ke­resgélni? Csak azt kérem, amit a vállalat mellett ki­tartó társaim is: biztosítsák számunkra az állandó, fo­lyamatos munkát, a jó ke­reseti lehetőséget, s akkor mindent megteszünk, amit tőlünk elvárnak. Szalai László

Next

/
Thumbnails
Contents