Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-29 / 99. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP3A XLI. évfolyam, 99. szám Ára: 1,80 Ft 1985. április 29., hétfő Ülést tart az MSZMP Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának ülését április 29-re össze­hívták. Az ülésen — a Politikai Bizottság javas­latára — tájékoztatót hallgatnak meg az idő­szerű politikai kérdésekről. (MTI) „FÉLÁRBOCON” A BALATON Szálláslehetőség turistáknak Kulcsosházat avattak Simonfán Együtt a békéért Szimbólumnak is beillik: hét szocialista ország legma­gasabb rangú vezetői ugyan­abban a varsói palotában hosszabbították meg a Barát­sági, Együttműködési és Köl­csönös Segítségnyújtási Szer­ződést, ahol kevés híján há­rom évtizeddel korábban el­ső ízben aláírták azt, A fo­lyamatosság, a tiszta szán­dékok jelképe volt ez a gesz­tus, azt érzékeltette, hogy a Varsói Szerződés tagállamai hűek maradtak eredeti cél­jaikhoz, alapelveikhez, alap­vető feladatuknak nem a há­borúra való készülődést, ha­nem a béke megóvását te­kintik. A háború által legjobban megviselt európai főváros­ban, a fasiszták által rom­halmazzá változtatott Varsó­ban 1955. május 14-én szüle­tett meg az európai szocia­lista országok védelmi szer­vezete. Létrehozása jogos vá­lasz és elkerülhetetlen óvin­tézkedés volt a NATO 1949- es megalapítására. A Szov­jetunió hiába ajánlotta föl, hogy belép az Atlanti Szer­ződés tagjai közé — elutasí­tották. Az NSZK fölfegyver- zése, majd a NATO-ba való fölvétele egyértelművé tette: Európa ismét potenciális hadszíntérré vált, alig tíz esztendővel a világháború befejezése után. Megbízható ellensúly nélkül a nehezen kivívott béke került volna közvetlen veszélybe. Ezért volt szükség a szocialista or­szágúk védelmi erőfeszítései­nek összehangolására. Ugyan­akkor a Varsói Szerződés már megalakulása idején is hangoztatta, s azóta számta­lanszor kinyilvánította, hogy nem irányul egyetlen állam vagy államcsoport ellen sem, nem táplál agressziós szán­dékokat Európában vagy bármely más kontinensen. E kijelentéseinek alátá­masztására a Varsói Szerző­dés már harminc évvel ez­előtt is indítványozta, hogy egyidejűleg oszlassák föl a NATO-t és a szocialista or­szágok védelmi szervezetét. Ezt a javaslatot most újó­lag megismételték a lengyel fővárosban, jóllehet a nem­zetközi politikai helyzet rendkívül feszült. A NATO nem is igyekszik titkolni, hogy tevékenységi körzeté­nek fokozatos kiterjesztésére készül. Mindez indokolta, hogy a Varsói Szerződés ha­tályát újabb húsz évre meg­hosszabbítsák, illetve ennek letelte után további tíz esz­tendővel kiterjesszék. A Varsói Szerződés az utóbbi három évtizedben legkevesebb száz leszerelési javaslatot terjesztett be a NATO országokkal folytatott különböző tárgyalásokon, más nemzetközi fórumokon. Ezek eredménye sajnos nem tük­rözd a bennük lévő korlátlan lehetőségeket, hiszen nagyon kevés kérdésben sikerült konkrét megállapodásra jut­ni. Hazánk képviseletében Ká­dár János írta alá a meg­hosszabbításról szóló jegyző­könyvet. Tette ezt az or­szággyűlés felhatalmazása alapján, a magyar nép egyet­értő támogatásával — mind- annyiunk, a világbéke érde­kében. Horváth Gábor Készülődés a szezonra Két hét múlva hivatalos évadnyitó lesz a Balatonon, a balatonfüredi vitorlás Eu- rópa-bajnoik6ággal együtt megkezdődik a szezon. Tegnap azonban a tópar­ton elmaradt a napsütéses hétvége. Tavaly ilyenkor már néhány fürdőző bemerészke­dett a vízbe. Most — mint Friedel Tibor, a balatonföld- Várj Fesztivál-szálló igazga­tója elmondta — a kellemes időjárásiban reménykedő ko­rai vendégek csalódottak voltak ezen a hétvégén. A szemerkélő esőben kevesen várakoztak a szántódi rév­nél, s akik mégis vállalkoz­tak a kirándulásra, kiska- bátban, esernyőkkel fölsz? relve dideregtek. Balatomföldváron a vidéki foci csapatok rangadója, a Földvár kupa zajlott. A sportolók ugyan nem. fáztak, a gyér nézősereg annál in­kább. A Fesztivál-szállóban, amely április 22-én nyitott, az NSZK-ból érkezett fiatal vendégek Iáiknak most. Ma újabb két csoportot várnak Az előjegyzések szerint zsú­folt ház lesz a szezonban. Kondicionáló terem, új, kor­szerű sportfelszereléseik vár­ják a vendégeket, s a ter­vek szerint a főszezonra megnyílik a szaruina is. Kedvéit időtöltés volt ta­valy a bugaci lovastúra. Az idén újabb, hasonló progra­mokat szerveznek nemcsak Bugacra, hanem a főváros Éppen abban a pilla­natban iérkezem a városba, amikor kör­vonalukat vesztik a tár­gyak, és a sötéttel való viaskodásban belátja a vi­lágos: megint vesztett. Idő­legesen hát köszöntsön ránk az éjszaka. Mielőtt azonban a ház jelé mennék, ahol lakom, valami miatt arra kell gon­dolnom: milyen érzéssel lépdelnék ezeken a kátyúk­kal, télről ittmaradt, döc- cenőkkel teli utakon, ha látványra éhes idegen len­nék, afféle először itt éj­szakázó turista. Hogyan nézném akkor ezeket a há­zakat, és egyáltalán merre mennék először? Végigjár­nám az utcákat, vagy rög­tön indulnék a hotel iránt, késleltetve az első élmé­nyek szerezte boldogság ér­kezését. Szállodában nincs keres­nivalóm, így az új látvány befogadására biztatom ma­gam. De miféle meglepe­melletti Zsámbékra is. Ran­gos esemény lesz a mot-rzk vai VIT-tel párhuzamosan zajló mini VIT, amelyre So­mogy, Tolna, Zala fiatal­jain kívül azokból az or­szágokból is érkeznek vendé­gek, ahol volt már Világ- ifjúsági Találkozó. Kiállítá­saik, vetélkedők, viták színe­sítik majd a programot. A kempingekben teljes erővel folyik a felújítás. A kemény tél sok helyen oko­zott károkat a felsizerailés- ben. A földvári Magyar Ten­gerben májusiban fejezik be a gázvezeték építését, ezzel is kényelmesebb körülmé­nyeket teremtve a vendégek számára. Április 26-án megnyitotta kapuit a siófoki Lidó és BaLaton. Ezekben a szállo­dákban nemrég fejezték be a tatarozást, új köntösben fogadják már a látogatókat. Számos kisvendéglő, büfé, lángos- és palacsintasütő nyílt a tóparton, de a nyári csúcsforgalomban a sók is kevésnek bizonyul. Az idén tizenhat új pavilonnal bőví­tették a bolthálózatot, ezzel is csökken majd a szezon­ban a zsúfoltság. Főszerep­hez jut Fonyód és Bogláír- lelle; a szolgáltatás korsze­rűsítésével, bővítésével te­hermentesítik Siófokot. A tervek szerint az ellátásban nagyobb szerepet kapnák a háttérközségiek, valamint Marcali és Kaposvár, tést remélhet az, aki lassan már három évtizede él ugyanabban a városban? Aztán, hogy azért valami mégis sikerüljön, az idege­nek cserkészö-fürkésző tü­relmükhöz folyamodom. Érdekelni kezd minden épület, minden fa, minden ember. Nem elégszem meg a kirakatok ismert árucik­keinek a böngészésével, te­kintetemet följebb vetem, ahol megdöbbenve látok dí­szes homlokzatokat, ablak alatt szemet gyönyörködte- tően cizellált rizolitokat. Másutt* ilyenkor már fény­képezőgép után nyúlnék, hogy megörökítsem a lát­ványt. Városomban viszont eddig észre sem vettem, s csak most, turistajátékom eredményeként van részem Tegnap délelőtt turistaház megnyitójára gyülekeztek az emberek Simonfán. Aggódva szemlélték az eget, remény­kedve: talán nem mossa el az eső az avató ünnepséget. A KPVDSZ Vörös Meteor turisztikai szakosztályának elnöke, Bakonyi János kez­deményező kedvét bizonyít­ja a simonfai turistaház. A régi, évek óta üres iskola- épület hasznosítására szüle­tett meg az ötlet: kulcsos­házzá alakítani, hogy a ter­mészetbarátok a Zselic szép tájain barangolva olcsó szál­láshoz jussanak. —Sok akadállyal kellett megküzd énünk — mondta Bakonyi János —, szerencsé­re sokan támogattak ben­nünket, így a Balaton Fű- szért, a Somogyker, a Ka- posker, a Tanép, a Sáév ter­mészetet szerető fiataljai, és az 512-es Szakmunkásképző Intézet tanulói. A társadalmi munka értéke 250 000 forint. A mai megnyitó így is csak terveink egy részének meg­valósulását jelzi. Kozári Miklós, a Vörös Meteor titkára büszkén ve­zet körbe a turistaházban. Két hálóterem (huszonhat, illetve tizenhat ággyal), két fürdőszoba szolgálja a turis­ták kényelmét. A társalgó mellett egy kisebb szobában o felfedezés boldog érzeté­ben. Az első eredményen föl­bátorodom, nézzük hát a várost módszeresen — gon­dolom magamban, vessük rá tekintetünket a messzi­ről jöttek tárgyilagosságá­val. Neonfényben, oldalné­zetből, hogy minden apró részlet előkerülhessen. Nem sokáig tart a hirte­len ötlet szülte játék. Ha­mar rádöbbenek, turista és bennszülött nem lehetek egyszerre. Történetek jut­nak eszembe tárgyakról, el- érzékenyülök és bosszanko­dom, mikor milyenek az emlékek. Nem is szomor- kodom miatta, hiszen így nem kell állandóan fényké­pezőgép-közeiben lennem, a puszta látványon túli erők pedig úgyis fotózhatatlanok. négy ágy áll. Így negyvenhat személyt tudnak elhelyezni, ötven forintot kell fizetnie annak, aki a turistaházban kíván megszállni. Hódmező­vásárhelyről és Heves me­gyéből érkeztek az első ven­dégek, országjáró középis­kolások. A volt iskolaudvaron sár­ga virágok között tűzrakóhe- lyek. Később táborozásra al­kalmas területet alakítanak ki. — Országosan is ritka egy ilyen turdstaház — mondta ünnepi beszédében Sümegh Nándor, a megyei természet- barát szövetség elnöke. — A Mert szeszélyes lány ez a város, akibe egy reggelre „csak úgy” belehabaro­dunk. S ennek tudatában szeszélyéből mindenre fut­ja. Játszik velünk, néha ko­molyan vesz bennünket, egyszóval kifürkészhetet­len. Arra azért van lehető­ség, hogy morgolódhatom, mint a legszerelmesebb sze­relmesek közt is szokás. Hi­szen ezek az épületek, ezek az utcák, terek, ezek a ben­nük járó emberek az én vá­rosom. Külön mosolyom van minden kiültetett virág tiszteletére, és haragos szemöldökráncolásom min­den kibelezett telefonkagy­ló miatt. Talán másoknak ismerős az az (magunk között szól­va nem is kellemes) érzés, simonfai ház után szeret­nénk több hasonló turistahá­zat átadni. A sportág gya­korlásához szükséges felté­telek sokat javultak a me­gyében, de még mindig nem lehetünk elégedettek. A to­vábblépés záloga a megyé­jükért és sportágukért tenni is tudó természetbarátok lel­kesedése. A megnyitón dr. Lőrinczi Béla, az Országos Termé­szetbarát Szövetség főtitká­ra elismerő oklevelet adott át a Vörös Meteor elnöké­nek, valamint a turistaház építésében részt vevő társa­dalmi munkásoknak. hogy távoli tájakra vetődve esténként térkép fölé ha­jolva böngésszük a hazai föld irányát. Betájolt hely­zetünkben pedig azt hatá­rozzuk meg, hogy mikor va­gyunk legközelebb az ottho­nunkhoz. Akármikor mesz- szire visz innen a sorsom, visszafelé mindig úgy ér­zem az expresszvonatra szállva, mintha idegen or­szágban lennék, de hazám nagykövetségén. A táj nem az enyém, de az emberek, a mozdulatok belőlem valók, nem kölcsönzöttek. Igyek­szem is mindig a szerel­vény legelső kocsijába ke­rülni, hogy én legyek a legközelebb a városhoz. A városhoz, ahol írom e soro­kat. Vagy inkább így: a vá­roshoz, amelyet képtelen vagyok már oldalnézetből szemlélni. Bennszülöttként kell ha­zamennem minden hűvösre sikeredett áprilisi éjsza­kán ... Varga István Óriási csata, siófoki győzelem SIÓFOK—VÁCI IZZÓ 2:1 (1:0) A síkos, de nem mély talajon vérbeli rangadót, mindvégig nagy küzdelmet láthatott a szép számú közönség. A kitörő Brettnert Szalai a 16-oson belül elkaszálta. A megítélt 11-est Pardavi értékesítette. A 60. percben egyenlített a Vác. A 84. percben Polonyi öngólja döntött, de nem ezért nyert a Siófok, hanem mert jobb volt ellenfelénél. (Tudósításunk a 4. oldalon.) Városom — oldalnézetből Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt!

Next

/
Thumbnails
Contents