Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-26 / 97. szám
1985. április 26., péntek Somogyi Néplap 3 Alkotó részvétel a beruházásokban Űj utakon a Somber KépvifiijmlM gyűl*» Három javaslóig két jelölt Több mint másfél száz választópolgár előtt a karádi községi tanács nagytermében dr. Mikola József, a helyi népfronthizottság titkára nyitotta meg a megye 5-ös számú választókerületének első jelölő gyűlését. Az elnökségben ott volt Sándor Mária, a Hazafias Népfront megyei titkárhelyettese. Teleki Sándor, a tabi városi jogú nagyközségi párt- bizottság első titkára áttekintést adott az elmúlt öt év főbb kül- és belpolitikai eseményeiről, részletesebben szólva hazánk, ezen belül á tahi körzet társadalom és gazdasági fejlődéséről. Az eredmények között említette egyebek közt a mezőgazdasági termelésben élért sikereket. Enniek is része van abban, hogy csökkent a községekből való elvándorlás. Szólt a körzet még meglevő út-, közmű és hírközlési gondjairól, az energiaellátás néhézségeáről. Beszélt az űj választójogi törvény demokratizmust erősítő lehetőségeiről, s a Hazafias Népfront cselekvésire késztető programjáról, a VII. ötéves terv feladatéiról. Ezután a Hazafias Népfront megyei bizottságának nevében Poth Gézát, a tabi áf ész 31 éves munka- és tűzvédelmi előadóját, valamint Reidl Jánost, a Videoton tabi gyáregységének 35 éves Tavaly annak ellenére, hogy a megyében a korábbiaknál jóval kevesebb volt a beruházás, a Somogy megyei Beruházási Vállalat rekord árbevételt ért ed: 18 millió 620 ezer forintot számlálhattak össze az év végi záráskor. Ezt az eredményt elsősorban annak tulajdonítják a vállalati szakemberek, hogy a Somber, amely töibb más szervezethez hasonlóan némiképp elké- nyelmesedett a beruházási bőslég éveiben, még idejében „rákapcsolt”. Rugalmasabban, a piaci versenyt is készségesebben vállalva dolgozik ma a vállalat, mint régebben, de a megújulás még korántsem fejeződött be; a cég emberei tudják, hogy bőven van még javítanivaló a munkájukban.. Nagy Attila főmérnök mondta: — Sok jogos bírálat érte az utóbbi években a vállalatolt. Arra kell tehát törekednünk. hogy mind kevesebb legyein a tevékenységünket elmarasztaló kritika. Ez pedig úgy lehetséges, ha megrendelőink igényeit kielégítjük, módszereinken változtatunk, valóban jó, odaadó gazdái leszünk a iánk bízott építkezéseiknek. Régebben nálunk álltak sorba a megrendelők, most nekünk kell versenyeznünk a munkákért. Ez nehezebb, de értékesebb, szebb munka, valódi vállalkozó szellemet követtel. — Sokan vélekednek ma is úgy: a beruházó vállalatok csupán adminisztráló szervezetek és nem a munkák igazi szervezői... — A többieket nem minősíthetem, de magunkról elmondhatom: valóban volt némi igazlság ebben. De csak volt. A változás lényege épp az, hogy igyekszünk többnyire fővállalkozóként megjelenni, vállalva a több munkát és a nagyobb kockázatot. Arra törekszünk, hogy a beruházási folyamat alkotó résztvevői legyünk. Tehát már a tervezéskor együtt dolgozunk a megbízóval, a tervezőmérnökkel, a leendő kivitelezővel. Együttműködési megállapodást kötöttünk a Somogy tervvel és a Tanéppel, közös ajánlatokkal jelenünk meg többször. Egyébként is célunk, hogy a cég mindig, minden munkalehetőségért legalábbis versenyezzen. Hogy azután mikor nyerünk és miikor nem, az attól függ, hogy képesek leszünk-e jobb ajánlatra a a többieknél. — A jobb ajánlat majd- csaknem ugyanannyit jelent, mint az olcsóbb ajánlat. Régebben a Somber érdeke is az volt, hogy minél drágább munkáikat vállaljon, mert abból a bevétel százaléka is nagyobb volt. — Ez megszűnik. A megrendelők ma már minél olcsóbban minél jobb munkát követelnek. Lehetőségünk egyébként volna arra, hogy megemeljük díjtételeinket, de azt hiszem hamar fölkopna az állunk, ha ezzel próbálkoznánk. Régebben az is jellemző volt, hogy megkezdődött egy beruházás például húszmillió forintos előirányzattal, azután szépen harminc—negyven millió lett a valódi költség, a megrendelő pedig fizetett és a be- ruházó élkönyvelhieitte a hasznot. Ez is a múlttá. Nem lehet túllépni a kereteket. Kevés a pénz. Mi is arra törekszünk, hogy a lehetőségekhez képest olcsón épüljön föl egy-egy építmény. Olyan szerződéseket igyekszünk tehát kötni, hogy mind a megrendelő, mind pedig a vállalkozás többi résztvevője órdékelt legyen a megtakarításban. Ez egyébként országos érdek is. A gyakorlat már igazolta, hogy meg léhet találni azt a módszert, amely nem a nagyobb árbevételi tömegre, hanem a nyereségesebb, takarékosabb megoldásokra ösztönöz. — Milyen tennivalóik vannak az idén? Hiszen a javulás elemére sem mondható el, hogy a beruházások •terén minden tökéletes. — Javítanunk kell a vállalat külső és belső információs rendszerét, szolgáltatásait. Az idén kis számítógépes adattárolásra, feldolgozásra és linformáció- szolgáltatásra áflluhk át. Tovább erősítjük tervező tevékenységünket, elsősorban olyan munkákat vállalunk, amiilyenek a nagy tervező- válllalatoknalk nem gazdaságos. Július elsejétől pedig áttérünk az új vállalatirányítási rendre, közgyűlés ás választott vezetőség irányítja majd a Sombort. A szervezeti változásitól azt várjuk, hogy a belső érdekeltségi rendszer is javul majd, szolgálva a vállalat céljait. L. P, Nőtt az illatos szőlők aránya Telepítések ci dél- bei leiten i borvidéken Ebben az ötéves tervidőszakban emelkedett borvidék rangjára Somogy legjelentősebb szőlőtermő [területe: a Balaton déli része, Bö- hönyével bezárólag. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek ez a dön- Itése elismeri azt a munkáit, melyet ebben a (térségben a szőlőtermesztésbe és a borászatba fektettek, ugyanakkor — a telepíthető szőHő- fajták meghatározásával — a távolabbi célokat is megjelöli. A fajtaszerkezetben 80 százalékot tesz ki a fehér szőlők aránya és 20 százalékot a kék sízőlőfcé; 80 százalékban részesednek a koraiak és a kőzépérésűek, 20 százalékban a késői érésűek. Számottevő az a terület, ahova illatos szőlőfajták kerülték, s a fajtaösszetétel biztosítja a kiegyenlített szüreti munkát és a feldolgozó üzem egyenletes alapellátását. A dél-baflátani borvidék sződősgazdaságainiak az 1986- itól 1990-ig szóló terveiben 850 hektár új telepítés szerepel, s a következő ötéves terviidőszafcban 3000 hektáros termőtterülliettel számolnak ebben a térségben. A telepítések fajtaösszetétele a borászati igényekhez igazodik, s ennek megfelelően 25 százalékra nő az illatos fajták aránya, a vörös fajtáké 15, a minőségi fehér borszőlőfajtáiké pedig 60 százalék körül alakul Hektáromként tizenkét tonnás átlagtermést figyelembe véve 36 ezer tonna szőlő betakarítására, illetve íéMttigozására kell felkészülni. A tervek szerint a VII. öltéves terv végére a megye összes szőlőterülete 5900 hektár lesz, ezen belül a termelőszövetkezeti szőlő 2000, az állami gazdasági 1400, az egyéni és egyéb szőlő összesen 2500 hektárt foglal el. 1990-ben a várható összes termés Somogybán 47 ezer tonna, ebből 38 ezer tonnát a nagyüzemekben szüretelnek majd. minőslégellenőrét javasolta képviselőjelöltnek, ismertetve mindkettőjük életútját. Maries Imre, mint munkatárs, Bóta István nyugalmazott őrnagy, mint volt felettes mondott dicsérő szavakat Poth Géza közösségi magatartásáról. Kovácsik Lajos karádi tanácselnök több településfejlesztési gond orvoslását kérte a megválasztandó képviselőtől, s mindkét jelöltet támogatta. Hasonlóképp foglalt állást Egri Dezső Kisbérapátiból. Több hozzászóló panaszolta lakóhelyének útgondjait, s volt, aki azt kérte, teremtsenek helyi munkalehetőséget Andocson is. Bodó Ferenc Andocsról falubelijét, dr. Fazekas Gábor állatorvost javasolta képviselőjelöltnek, kifejezve, hogy ismeri a helyi gondokat, s a község lakói ismerik, tisztelik. E véleményét más hozzászólok is megerősítették. Dr. Fazekas Gábor megköszönve a bizalmat vállal ta az esetleges jelöltséget. Ezt követően a javasait jelöltek ismertethették programjukat. Poth Géza és Reidl János mértéktartóan szóltak arról, hogyan látják a fölvetett gondokat, tisztességes törekvésükről biztosították az embereket. Dr. Fazekas Gábor is azzal kezdte, hogy felül kell emelkedni a községi szemlélétén és területegységben kell gondolkodni. Szavai mégis túlfűtött lokálpatriotizmust tükröztek s vitát kavartak. Egyebek közt úgy ítélte meg, hogy az elmúlt időszakban nemhogy csökkent volna, de még nőtt is a városok és a falvak közti különbség. Mint mondta: a képviselő dolga, hogy a helyi gondokkal addig ostromolja az irányító szerveket, míg csak meg nem oldják azokat. r Teleki Sándor Vitatta e megállapításokat, s a fejlesztési léhetőségek realitásai mellett arról is szólt, hogy a gondok megoldásához azok sokszori fölvetése helyett közelebb visz a lakossági ön- tevékenység és tehervállalás fokozása. Az ezt követő szavazás során a jelenlévők mindhárom javasolt személy jelölését támogatták. A választókerület második jelölő gyűlését szerdáin tartották meg a tabi művelődési központ színháztermében 737 választópolgár jelenlétében. A két jelölő gyűlésen együttesen megjelent választók közül Reidl Jánosra összesen 592-en, Poth Gézára 489-en szavaztak. Dr. Fazekas Gábor 186 szavazatot kapott, s mivel nem kapta meg az ösSzen szavazatok egylhanmiadát, neve nem kerül föl a jelölő listára. KISZ-aJánlással a pártban SZÜKSÉG VAN A FIATALÍTÁSRA Magyarsvájci szigetelési eljárás A korszerű szigetelőanyagok gyártásáról ismert svájci Isola cég csütörtökön egésznapos előadássorozaton ismertette legújabb eljárásait és szigetelési technológiáit több száz magyar ipari szakembernek az Atrium Hyatt Szállóban. Érthetően nagy volt az érdeklődés, hiszen a cég már a század eleje óta együttműködik a magyar vállalatokkal, s jelenleg is tárgyalnak a kooperációs kapcsolatok bővítéséről. Az Isola cég és francia, illetve olasz leányvállalatai rendszeresen szállítanak Magyarországra villamos- motor-szigetelő anyagokat, huzalokat, kábeleket és lakkokat azoknak az ipari üzemeknek, amelyek motorokat, transzformátorokat és kapcsolókat állítanak elő. Többségében olyan termékeket exportálnak Magyarországra — évente mintegy 5 millió frank értékben —, amilyeneket itthon nem gyártanak. A mai Ganz Villamos^ sági Művek elődje már 1903 óta vásárolt az Isolától, amelynek a magyar gyár volt az első exportpiaca. Három fiatalember, mégpedig azok közüli, akiket „a mozdony füstje megcsapott”. Kettőjüknek az édesapja is viasutas volt, harmadik társukat pedig a nagybátyja beszélte rá, hogy jöjjön ide. Közös vonásuk, hogy fiatalon lettek párttagok: Halasz- tovics Imre vonatkísérő, aki eigy hónlapja nősült, huszonnégy évesen, Huszár Ferenc motorszerelő húszéves korában, Vuncs Mihály járművillamossági szerelő pedig huszonöt évesen. A MÁV kaposvári csomópontja pártbizottságának irodájában beszélgettem a sóik társadalmi munkát végző, tevékeny fiatalokkal. Amikor meglepődtem azon, hogy Feil húszéves korában lett párttag, Vuncs Mihály megjegyezte: — Van ilyen fiatal nálunk még több is. Molnár Ferenc, a pártbizottság titkára elmondta, hogy öt év alatt nyolcvanhárom párttagot vettek föl, harminckilencet KlSZ-aján- lással. Köztük van a három beszélgetőtárs is. A lányos arcú Halasztó- vics Imre huszonkilenc éves, Tavaly öthónapos pártiskolát végzett, s egy év óta a Forgalom/I. pártszervezetben vezetőségi tag. — Szerintem minden téren szükség van a fiatalításra. Az alapszervezetben azért, hogy tegyen egy kis lüktetés a pártéletben. Nekem például, mint ifjúsági felelősnek, mindig van valamilyen javaslatom. — Vannak-e rossz tapasztalatok? — Olyan is akad. Jönnek hozzánk fiatalok az utazókhoz, de elég' kevesen vernek gyökeret. Alig jön ki az oktatóból, amint beüt az első ünnep, már el is megy. Lehet keresni nálunk hétezret is — csak éppen sok túlórával. Ezt nem bírják ki. A huszonkét éves, még nőtlen Huszár Ferencnek az édesapja is párttag, pártvezetőségi tag volt a vasútnál, így volt kitől tanulnia. Feri az idén tett a KlSZ-bázott- ság szervező titkára. A forradalmi ifjúsági napok alkalmából megkapták a KISZ KB dicsérő oklevelét. — Lehet-e számítani a vasutas fiatalokra? — Nagyon is — vágja rá Feri. — Az viszont gondot okoz, hogy elsősorban a 23— 30 évesekből és a magam Vuncs Mihály korabéliekből áll a KISZ. Fontosnak tartjuk, hogy egymásra találjanak, ne legyen közöttük semmilyen ellentét. Programjaink alkalmasak arra, hogy összehozzuk őket. Az „idősebbek”, mint Imre és Mihály, nősek, a fiatálabbák pedig nőtlenek. Érdekes, hogy ennek ellenére az „idősebbek” több programon vesznek részt. Molnár Pál pártbizottsági titkár megjegyzi, hogy Feri másodéves a győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán. Nagyon sokat kell tanulni. Eddig még nem voltak nagy problémáim. Az viszont igaz, hogy sok mindenről le kell mondanom a vizsgaidőszakban. A markáns arcú Vuncs Mihály huszonkilenc éves, két kislány édesapja. Neki már lakása is van, ezért az albérletben lakó HalasztóHuszár Ferenc vics Imre különösen irigyli, — 1976-ban kerültem a vasúthoz a mozdonyvezető nagybátyám ajánlására, a műhelybe. Autóvillamossági műszerész a szakmám. Az elején bonyolultnak látszott a mozdony vezérlése, mégis ez tetszett. — Jó újító is — szól közbe Molnár Pád. — Hát igen, tíznél több újításom van. Első, második, harmadik díjakat szereztem az Alkotó ifjúság pályázatokon. Kudarc is ért, mert a sok díjat szerzett pályamunkámat, a piroskák személy- kocsijának hőntartó automatikus üzemeltetőjét nem fogadták el. Így aztán nem lehetett bevezetni. Ez persze nem veheti el az ember kedvét. Vuncs Mihály a leszerelés után kapcsolódott be aktívabban a KISZ-munkába, i Halasztovics Imre most ő a vontatás alapszer - vezeténék a titkára. Ezenkívül tagja a KlSZ-bizottság- nak. — Nálunk csaknem teljesen „megfiatalodott” a KISZ-vezetőség. Alapszervezetünket most is elsőként említették. Ezt annak köszönhetjük, hogy a társaság egy helyen dolgozik, meg tudjuk beszélni a dolgokat. Természetesen az utazók ilyen szempontból hátrányban vannak. A családosok vállalják a legtöbbet, van egy mag, az viszi magával a többieket is. Az lesz a gond, ha a mostaniak elérik a harmincat, akkor ugyanis kevés „fiatal” marad. Érdemes megjegyezni, hogy a fiatalok a 240—260 óráin felül végzik a társadalmi munkát, többnyire hasznos szakimunkát. Ez mindenkinek jó! Lajos Géza