Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-24 / 95. szám

1985. április 24., szerda Somogyi Néplap 5 Hangversenykrónika Német erdők hangja Nem jósoltak nagy nép­szerűséget a kritikusok 1876- ban, a karlsruhei bemutató után Johannes Brahms c- moll hangnemben írt első szimfóniájának. Nehézkes, olykor álmosítóan unalmas mű, hangzott a vád, és nem csekély szkepticizmussal ítélte meg a sajtó 1879-ben, a budapesti benjutatót köve­tően a hamburgi mester he­gedűversenyének esélyeit sem. Az idő azonban alapo­san rácáfolt a borúlátó Szi­billákra. Ez derült ki hétfőn is Kaposváron, a Latinca művelődési központban an­nak a hangversenynek szin­te viharos sikeréből, ame­lyen a Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar mű­ködött közre Erdélyi Miklós vezényletével és Kovács Dé­nes játszotta a versenymű hegedűszólóját. Pedig Brahmsot interpre­tálni valóban kockázatos: a klasszicizmus szabályai sze­rint építkező, szakadatlanul a múltba vágyó szerző mu­zsikájában a drámai kont­rasztok összehasonlíthatat­lanul kevésbé élesek, s az igazán hatásos mozzanat is jóval kevesebb, mint újító kortársainak, Lisztnek és Wagnemak a műveiben. A takarékos, de hallatlanul ki­fejező mozdulatokkal diri­gáló, s ráadásul csalhatatla­nul biztos ízlésű Erdélyinek azonban sikerült kiaknáznia a lehetőségeket. Az első té­tel gyászzeneszerű, félelme­tesen komor bevezetése hát- borzongató szépséggel szólalt meg, amint később a kissé komótos főtéma is. A lassú tétel Schumannt idéző tün­dérzenéje ezernyi színben pompázott, hála a hangszer­csoportok markánsan kidol­gozott és mindig egyéni ka­rakterének, no meg az e részben különösen fontos szerephez juttatott fafúvós szólisták kitűnő teljesítmé­nyének. Szabolcsi Bence sza­vaival szólva: valóban „a német erdők hangja” volt ez, az erdőké, melyekben a köd, a felhők komorságát olykor vakító élességgel tö­ri át a napfény. Amint a hamisítatlan német népzene hangulatát idézte föl ebben az előadásban a lekerekített dalszerű scherzo, s amint valóban a nagy példakép, Beethoven „örömzenéire” emlékeztettek a zárótétel diadalmas rézfúvós meló­diái, a vonóskar emelkedő ívű dallamai. A gazdag brahmsi hangszerelést csak nagyon ritkán, s csak iga­zán kivételes tehetségű di­rigensek keze nyomán hal­lottuk eddig ilyen szépség­gel megszólalni. Rendkívüli próbatétel ze­nekar és karmester számá­ra egyaránt a hegedűver­seny is, hiszen jogosan álla­píthatták meg a komponis­ta kortársai: súlyos feladat­tol megbízott együttesnek nemegyszer. valósággal a szólista ellen kell játszania, a témát gyakran az egyes bangszercsoportok dolgoz­zák ki, nem az előtérbe ál­lított instrumentum; a má­sodik, adagio tétel legszebb dallamának eljátszását pe­dig egy szólóoboásra hárí­totta Brahms, nem a hege­dűsre. Erdélyi mértéktartá­sának és muzikalitásának következtében mégsem érez­hettük ezt a „viszályt”. A rafinált, hangszerolési effek­tusok gondos és ihletett ki­dolgozásával, a tempók ru­galmasságával a MÁV-ze- nekar végig nagyszerű part­nere volt az ugyancsak re­mek formában muzsikáló Kovács Dénesnek, aki — saját személyiségének és hangszere jellegének enge­delmeskedve — inkább a mű költői vonásait hangsú­lyozta, nem a drámaiakat. A dallamvonalakat még az olyan 'kritikus részletekben is elképesztő pontossággal rajzolja meg, mint az első tétel rögtönzésszerű beveze­tője — melynek hasonlósá­ga Beethoven D-dúr verse­nyének indításával szinte kísérteties —, vagy a Joachim József által készí­tett, nehéz futamokkal, üveghangokkal díszített ka- dencia. Technikai tudását azonban sohasem használja öncélú magamutogatásra Kossuth-díjas kiváló művé­szünk. Bizonyíték rá a záró­tétel, melyből a vidámságot, a táncos lejtést nem tévesz­tette össze a külsőséges vir­tuozitással, a népiességet a műnépiességgel. Produkció­ját talán még a múlt szá­zad második felének harcsa- hajuszú brahmsiánus kriti­kusa, a rettegett Eduard Hanslick is méltányolta vol­na. Amint a viharos tapsból kitetszett, a közönség is mél­tányolta. Akárcsak a ráadás­ként hallott, kristálytiszta dallamformálásával és a di­namika árnyaltságával nagy élményt adó Bach-kompozí- ciót Lengyel András Mitől jó egy diáklap? Köpenyzsebekben az új Voluntas Mindenekelőtt a tartalmá­ról. Bár a kaposvári Tán­csics gimnázium diáklapjá­ról, a Voluntasról szólva még olvasás előtt el kell mondanunk: külsejére is nagy gondot fordítanak a szerkesztők. Erre kötelezi őket az újság tizenhét évre visszamenő hagyománya. Ez a kor még hivatalos lapok esetében is tekintélyt paran­csol. A hajdani diákok mellett talán a kívülállóknak is megható az a törődés, amely- lyel a gimnázium múltjához viszonyul a lap. Már most felhívást olvashatunk az is­kola 175 éves fennállásának méltó megünneplésére, amely 1987. november 12-én lesz. Az idei tanév utolsó szá­mában — három ízben jele­nik meg a lap évenként — azokat a hagyományokat folytatják a szerkesztők, amelyeket már az előző számokban is nyomon követ­hettek az olvasók. Elsősor­ban az érdekli a kívülálló olvasót, hogy mi teszi iga­zán diákossá, jellegzetessé a lapot. A legszembetűnőbb az írá­sok jó hangulata, üdesége. Garancia erre többek között a felelős stzenkeseibö, Mihály- falvi László, aki maga is „beszáll” minden számba egy-egy műfajparódiával. Sok tanár talán idegenkedne az effajta közszerepléstől, pedig a nevelés fontos szín­tere lehet egy jól szerkesz­tett iskolaújság. Nagy előnye a lapnak, hogy nem akar komolykodó, felnőttes lenni, hiszen van erre éppen elég sajtótermék, hanem teret enged a diá­kok önkifejlesztési törekvé­seinek. Természetesen ez a szer­kesztési módszer nagy eszté­tikai ingadozással is jár', de ez elkerülhetetlen vala­mennyi diáklap esetében. Tiszteletre méltó például az a bátorság, amellyel a har- madilkiois Fenyő Gábor nyúl nagy témákhoz. Nem keve­sebbre vállalkozik ugyanis, mint hogy a felszabadulás utáni magyar sport történe­tét vázolja föl. Nem köny- nyebb Tevely Richárd fel­adata sem, aki az elmúlt negyven év irodalmának legfontosabb mozzanatait próbálja rendszerezni. Ter­mészetesen csak azokra az ismeretekre támaszkodhat­nak, amelyek birtokában le­het egy érettségi előtt álló fiatalember, és az elemzést Előadások a jogtudomány köréből A Gólyavári esték tele­víziós sorozatban Elő­adások a jogtudomány köréből címmel új mű­sor készül. A gazdaság jogi tükröződése cím­mel Sárközy Tamás egyetemi tanár tartott eiőadást, ezt rögzítette a kamera. olvasva ez a skála igen sok­színű. Az utóbbi számok izgal­mát számomra az irodalom, művészet rovat szerezte. Azt, hogy Horváth Ágota tehet­séges, és meglepően szép verseket ír, már eddig is tudhatták a lap rendszeres olvasói, most Kiing József is jelentkezett szokatlanul érett hangú költeményekkel. Mindig érdeklődéssel ol­vashatjuk a gimnázium ta­nárairól szóló portrékat. Több jó írás lehet értékes adalék a diákok számára ahhoz, hogy jobban megis­merjék egy-egy tanáruk gondolkodásmódját. A mos­tani szám egyik kiemelkedő írása éppen a gimnázium most nyugdíjba vonuló ta­náráról!, Krasznai Lajosról szól. A Voluntast olvasva is biztosak lehetünk abban, szép emlékeket visz magá­val az iskolából, ahol hu­szonkilenc évig tanított. V. I. Kétszemélyes műhely Irodalmi életünk sokait (ám úgy látszik mégsem elégszer) hangoztatott köz­helye már, hogy a jelenlegi viszonyok nem kedveznek a műhelyek, irodalmi csopor­tok kialakulásának. A kevés ellenpélda közül említhetjük L evendel Júlia és Horgas Béla közös munkáit, akik hétfőn este a kaposvári Pal- miro Togliatti könyvtárban találkoztak az alkotásaik iránt érdeklődő olvasókkal. A házaspár első közös kö­tete másfél évtizeddel ez­előtt jelent meg, s nagy példaképükről, József Atti­láról szólt. Az akkori „szük­séges, hogy vers írassék” gondolatának jegyében fo­gant írások mára új néző­pontokból figyelve más ér­telmet is kapnak. Az elhangzott beszélgetés többször visszatérő motívu­ma volt: a kiadói gyakorlat nem teszi lehetővé, hogy az írók a mindenkori aktuali­tás jegyében léphessenek az olvasók elé; az indokolatla­nul hosszú átfutási idő el­kerülhetetlenül megcsorbítja a papírra vetett gondolato­Lukács György Berlinben és Madridban Lukács György emlékestet tartottak hétfőn Berlinben a művészeti akadémián. Wer­ner Mittenzwei irodalomtu­dós beszéde után Günter de Bruyn, Peter Hacks, Her­mann Kant és Heiner Mül­ler írók értékelték hozzá­szólásaikban a magyar filo­zófus és esztéta életművét és egyéniségét. Madridban, a spanyol marxista kutatások alapít­ványának szervezésében tu­dományos ülésszakra, kerek- asztal-konferenciákra kerül sor Lukács György születé­sének 100. évfordulója al­kalmából. Az egyhetes rendezvény- sorozatot Jósé Sandoval, az alapítvány elnöke nyitotta meg kiemelve, hogy Lukács György megbecsült helyet vívott ki magának Európa szellemi életében. A nagy­számú érdeklődő előtf Dó- czé Kálmán madridi nagy­követ méltatta Lukács mun­kásságát. Ezt követően Car­los Thiebaut professzor a Lukács iskola spanyolorszá­gi hatásáról beszélt. A legnagyobb spanyol na­pilap, az El Pais, két teljes újságoldalon emlékezett meg Lukács Györgyről. kát. Ez is közrejátszott ab­ban, hogy Levendel Júlia és Horgas Béla magánkiadású „folyóirat” szerkesztésére szánta el magát. A folyóirat itt idézőjelbe kívánkozik, mert egy régebben valóban folyóiratszerkesztés álmát dédelgető házaspár vállalko­zott ara, hogy önerőből ad­jon ki füzeteket, miután ter­vük nem valósult meg. Pár sor címmel az ötödik szám áll már a nyomdában, ké­szen van a következő is. A tízfüzetesre tervezett sorozat aktuális tematikájával min­dig egy-egy olyan témát jár körül, amely alkalmas arra, hogy nyilvánosságot kapva ne csak puszta befogadásra, hanem cselekvésre is ösztö­nözze az olvasót. Irodalmunknak — bátran mondhatjuk — egyedülálló jelensége ez a fajta „két­személyes műhely”. A hét­fői est közönségének éppen ezért volt élményt nyújtó a beszélgetés, azon kívül, hogy Horgas Bélát a hazatértek­nek járó szeretet is övezte — hiszen kevesebben tud­ják, hogy kálmáncsai szüle­tésű. A Somogyból elszár­mazottak iránti rokonszen- vet az is fokozza, hogy Hor­gas Béla úgy tud hazajönni, hogy egyetemes marad. Nin­csenek a megyehatáron be­lülre szánt, könnyebben emészthető gondjai, hanem a megszenvedett és sokszor átgondolt művészi igazság nevében beszél. (De hiszen, ahogy mondta: Ravasz és keserű az ember negyven­hét éves korára.) Nem csalódtak azok sem, akik a gyermeki világ köl­tőjét keresték Horgas Bélá­ban. Az Egérút című felol­vasott vers — mely az egyik Pár sor — füzetből való — azt bizonyította, hogy a köl­tő mesteri módon él a töhb síkon futó, több rétegű ér­telmezésre lehetőséget adó versépítéssel. Így szólhat aztán műve felnőtthöz, gye­rekhez egyaránt. Varga István PKIVÁLÓ IFJÚSÁGI KLUBOK Közösség kovácsolódott Nincsenek könnyű hely­zetben az ifjúsági klubok. Az egyre igényesebb fiaita­lok színes, színvonalas prog­ramokat várnak. Megyénk klubhálózata — munkája révén — országosan kiemelt helyet foglal el. A közel­múltban a megyei klubve­zetők tanácskozásán kiváló ifjúsági klub kitüntetést nyert 14 másikkal együtt az ádándi és a gyótopusztai. Az Ádándi Mezőgazdasá­gi Szakmunkásképző Intézet ifjúsági klubját 1982-től Komáromi István kollégiu­mi nevelő vezeti. — Hatodszor kaptuk meg ezt a kitüntetést, ami azért is nagy eredmény, mert há­rom éve klubhely-’ség nél­kül dolgozunk. A műemlék épületet, melyben tágas, jól felszerelt klubunk volt, felújítják. Ideiglenes ter­mekben találkozunk. A szakmunkásképző inté­zet valamennyi diákja tagja a klubnak. — Az évnyitó klubérte­kezletünkön felajánlották egynapi — mezőgazdasági munkából származó — ke­resetüket új játékok, felsze­relésék vásárlására. — Ez is jellemzi a diákok érdeklődését és ragaszkodá­sát a klubhoz — vette át a szót Nickel László kollé­giumi vezető. — Közösséggé kovácsolódásukat elősegíti a kollégista életmód. — Terveink még gazda­gabbak lennének, ha több pénzből gazdálkodhatnánk. Az előadókat a KISZ-szel közösen fizetjük. Rendsze­resen tartunk tudományos ismeretterjesztő előadásokat, vetélkedőket. A tavasszal kezdődött sportrendezvé­nyeinknek is nagy sikerük van. Minden erőnkkel a kollégium falain belüli éle­tet próbáljuk színessé tenni. hogy fiataljaink a hatalmas parkban, kivilágítható sport­pályáinkon jól érezzék ma­gukat — mondta a kollé­gium vezetője. — A kollé­giumi rádióadásokat is sze­retnénk tartalmasabbá ten­ni, heti 1—2 alkalommal érdekes, vonzó műsort su­gárzunk majd. Minden év­ben barangolunk hazánk va­lamelyik táján, de külföldi túrákon is részt veszünk. Voltunk már az NDK-ban, a Magas-Tátrában. Az idén megint az NDK-ba látoga­tunk, jövőre pedig erdélyi körutat tervezünk. Marcalitól alig 10 kilomé­terre található a 150 lélek­számú település, Gyótapusz- ta. Lakosainak többsége a helyi erdészetben dolgozik. Itt találtuk meg az ifjúsági klub vezetőjét, Kovács P. József motorfűrész-kezelőt, aki egy személyben a falu tiszteletdíjas népművelője és a sportegyesület elnöke. — 1978-ftól minden évben elnyertük a kiváló klub ki­tüntetést. A törzstagság 25— 30 fiatalból áll, de program­jainkat ennél mindig töb­ben látogatják. Gyümölcsöző kapcsolat alakult kj a mar­cali művelődési központtal, a Vöröskereszt helyi szerve­zetével és a KISZ-szel. Köl­csönösen segítjük egymás munkáját, terveink végre­hajtását anyagiakkal támo­gatják. Este hat órától tízig min­dennap „él” a klub. A szí­nes televíziótól a diavetítőn és az átjátszó pulton ke­resztül a tévéjátékokig re­mek felszerelés várja a fia­talokat, kéthetente pedig filmet vetítenek. — Hogy egy társaságból mennyire válik igazi közös­ség, elsősorban a klubveze­tő figyelmétől, rátermettsé­gétől függ. Néhány hónapja észrevettem, hogy egyre rit­kábban szállingóznak a gye­rekek a klubba. Kiderült, hogy Marcaliba járnak mo­ziba. Gyorsan szereztem egy tucat bérletet, és együtt lá­togatjuk a filmszínházat. A gyótapusztaiak ifjúsági klubját hamarosan egy nagy helyiséggel bővítik, mely újabb lehetőségeket kínál. — A nagyteremre előadó­esteken, népszerű ismeret- terjesztő előadásokon van szükségünk. A közelmúltban Marcali városi és város kör­nyéki klubjai politikai ve­télkedőt szerveztek 40 év története címmel. A bene­vező hét csapatból négy gyótai volt, s az első há­rom helyet mi szereztük meg. Gyakran rendezünk sportversenyeket és szívesen megyünk kirándulni. Sop­rontól az Északi-Közép­hegységig hazánk számos vidékével megismerkedtünk már, és jártunk Drezdában is. Klubtagjaink szívesen részt vesznek a társadalmi munkában: most például a segítségükkel épül az erdei tornapálya, és hamarosan kétezer facsemetével gazda­gítják környezetünket. Má­jus 12-én békenagygyűlést szervezünk egész napos sportprogrammal, mely 7 kilométeres gyalogtúrával kezdődik, majd a csaknem félezer résztvevő különböző sportágakban mérheti össze tudását. A szabadtéri szín­pad kulturális események színhelye lesz. Gyótapusztán is szép pél­dáját láttuk, hogy az ifjú­sági klubnak milyen fontos szerepe van a közösség lét­rehozásában, a kapcsolatok ápolásában, illetve az össze­tartozás érzésének fokozásá­ban. Tamási Rita

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents