Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-23 / 94. szám

2 Somogyi Néplap 1985. április 23., kedd KAPCSOLATJAVÍTÓ Constantin Óvintézkedések földrengés ellen A szeizmikus rengések gyakoriságával és erősségük növekedésével kell számolni Kínában az elkövetkezendő években, jelentette ki Táj Nien-ce, a város-, faluépí- tés és környezetvédelem kí­nai miniszterhelyettese egy pekingi országos tanácsko­záson. Az országos szeizmo­lógiai iroda előrejelzése sze­rint valószínű, hogy a Richter-Skála 7-es erősségű földrengések fogják sújtani Nyugat-Kínait, de a Peking— Tiencsin—Tangsan három­szög felől sem vonult el a földrengés veszélye. Mivel Kínában a földren­gés régóta az emberek ré­me, átfogó fdgyeKő és előre­jelző szolgálat épült ki. A miniszterhelyettes közölte, hogy az idén 38 kínai vá­rosban kell befejezni a kuElcsf on tosságú létesítmé­nyek megerősítését, az el­következendő két éven be­lül pedig minden városnak tervet kell kidolgoznia, il­letve óvintézkedéseket kell tennie, hogy egy esetleges föüdnengés minél kevesebb kárt okozzon. A BERLINI CSATA Dascalescu életrajza Constantin Dascalescu, a Román Szocialista Köztársa­ság kormányának minisz­terelnöke 1923. július 2-án született. 1965-ben lett tag­ja a Román Kommunista Párt Központi Bizottságá­nak. Egy évvel később — 1973-ig — az RKP Galati megyei bizottságának első titkára volt. 1972-ben tagja lett az államtanácsnak, amelynek a következő esz­tendőben már alelnöke. 1973-tól két éven á.t az RKP Központi Bizottságá­nak osztályvezetői funkció­ját tölti be; 1976-ban a KB mezőgazdasági ügyekkel fog­lalkozó titkára. 1976 és 1979 között a Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezetek Országos Szövetségének, valamint a Társadalmi Szervezetek Te­vékenységét Koordináló Központi Tanács elnöke. A román közélet aktív képviselőjét 1978-ban a Ro­mén Kommunista Pánt Köz­ponti Bizottsága Politikai Végrehajtó Bizottságának tagjává választották. Ugyan­ebben az évben a Gazdasá­gi és Társadalmi Szervezési Tanács elnöke, valamint a Román Szakszervezetek Ál­talános Szövetsége Központi Tanácsának elnökhelyettese lett. 1979-től az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizott­sága Állandó Irodájának, 1980-tól a Szocialista De­mokrácia és Egység Frontja Országos Tanácsának tág­ja. 1981-ben a Központi Bi­zottság titkárává választot­ták meg. Constantin Dascalescu 1982. május 21. óta kor­mányfő, jelenleg is tagja az RKP Központi Bizottságá­nak, a Politikai Végrehajtó Bizottságnak, valamint a PVB Állandó Irodájának. A választók bizalmát élvezve képviselő a Nagy Nemzet­gyűlésben; tagja a Szocia­lista Demokrácia és Egység Frontja Országos Tanácsá­nak. Elnökhelyettese a Ro­mán Szakszervezetek Álta­lános Szövetsége Központi Tanácsának, s elnöke a Leg­felsőbb Gazdasági és Társa­dalomfejlesztési Tanácsnak. Ortega javaslata Daniel Ortega nicaraguai államfő ’ ismét felszólította az Egyesült Államokat, hogy hagyjon fel a Nicaragua el­leni fegyveres akciók támo­gatásával, és újítsa fel az általa januárban megszakí­tott kétoldalú tárgyalásokat a mexikói Manzanillóban. Ha Washington így cse­lekszik, ükkor a sandinista néphadsereg kész beszüntet­ni a Nicaraguába betörő zsoldosok elleni hadművele­teket, hogy az edlLenformdal- márok átadhassák fegyve­reiket a Nemzetközi Vörös­kereszt vagy más nemzetkö­zi izervezet képviselőinek. Akik vissza akarnak térni Nicaraguába, és be akarnak illeszkedni a polgári életbe, megtehetik azt; akik más­ként döntenék, maradhatnak Hondurasban vagy Costa Ricában — hangsúlyozta Or­tega. TÁRGYALÁSOK Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa elnökének első he­lyettese, külügyminiszter tegnap Moszkvában fogadta Csien Csi-csen külügymi­niszter-helyettest, a kínai kormánynak a szovjet—kínai politikai konzultációkon résztvevő különmegfoízottját. A megbeszélésen a két po­litikus a szovjet—kínai kap­csolatok jelenlegi helyzetéről és továbbfejlesztésének lehe­tőségeiről folytatott eszme­cserét. Andrej Gromiko rámuta­tott arra, hogy a Szovjetunió a múlthoz hasonlóan jelen­leg is baráti kapcsolatokra törekszik a Kínai Népköz­társasággal. Felhívta beszél­getőpartnere figyelmét arra, hogy miiként azt Mihail Gorbacsov, az SZKP KB fő­titkára a központi bizottság márciusi ülésén elhangzott beszédében, valamint Li Penggel, a kínai államta­nács álelnökével folytatott megbeszélésen kijelentette, a Szovjetunió komolyan ja­vítani akarja kapcsolatait Kí­nával, s a kölcsönös szándék megléte esetén ezt teljes mértékben lehetségesnek is tartja. Bonnban tanácskozást kezdtek a Nyugat-európai Unió had- ügy- és kül ügy miniszterei. iKépünkiön: Genscher nyugatné­met és Bunas francia külügyminiszterek, valamint Wömer nyugatnémet és IHernu francia hadügyminiszterek (Telaflotó — AP—MTI—KS) Meghalt Tancredo Neves, Brazília megválasztott elnö­ke. A kormány nyolcnapos hivatalos gyászt rendelt el, de egészen biztos, hogy a hatalmas, százharmincöt millió lakosú ország népe ennél jóval tovább emléke­zik kegyelettel arra a nép­szerű, idős politikusra, aki­nek a neve remélhetőleg el­választhatatlanul összefo­nódik egy huszonegy éves katonai uralom végével. A színpompás karneválok és a sivár szegénység föld­jén az elmúlt hetekben iga­zi emberi dráma zajlott le. Brazília népe eufórikus örömmel vette tudomásul, hogy a parlament Neves sze­mélyében végre polgári el­nököt választott. Mint tud­juk, a sors közbeszólt, az új államfő nem foglalhatta el hivatalát. Egy hónap alatt hétszer operálták meg, és most megjött a szomorú hír, amely Tancredo Neves haláláról tudósított. A bra­zil alkotmány természetesen megszabja az utódlás rend­jét: az elnök akadályoztatá­sa, betegsége, halála esetén az alelnöki az államfői bár­sonyszék. Mire e sorok meg­jelennek Brazília nemzet- gyűlése már eleget tett al­kotmányos kötelességének és elnökké nyilvánítja az öt­vennégy esztendős Jósé Sar- neyt. A dolognak ez a ré­sze tehát, legalábbis pilla­natnyilag, minden jel sze­rint rendben van. Az ország — és a szub­kontinens — helyzetének is­merői azonban mégsem hes­segethetik el maguktól a kí­sértő kérdést: vajon hosz- szabb távon nem válhat-e Tancredo Neves egyéni tra­gédiája Brazília politikai drámájává? hátin-Amerikában az utóbbi időben több hagyo­mányos katonai junta volt kénytelen átadni a helyét a polgári politikusoknak és ez a folyamat jótékonyan ha­tott a tágabb térségre. A döntő fordulatot az argentin változás jelentette és szinte jelképes figyelmeztetésnek tekinthető, hogy Argentíná­ban éppen Neves halálával egyidejűleg kezdődik meg a „tábornokok pere”, a junta urainak bírósági felelősség­re vonása politikai gyilkos­ságok egész soráért. Aljon- sin, Argentína polgári elnö­ke a nyitány napján jelen­tette be, hogy „ellenfelei ál­lamcsíny végrehajtására akartak rábírni magas ran­gú tiszteket”. Elgondolkod­tató, hogy Argentínában, ahol pedig a kínzások és a Falkland-vereség után mélypontra süllyedt a junta­mundér becsülete, még min­dig mozgolódik a hadsereg. Elgondolkodtató ez azért is, mert Brazíliában sem zár­ható ki ez a veszély, ahol a hadsereg „ereje teljében” várakozik a laktanyákban. Az alkotmány biztosítja ugyan a zökkenőmentes utódlást, de a főtisztek so­sem törődtek sokat a nem­zet alapokmányával, így Brazília számára a gyász napjai alighanem az éber figyelem napjai is lesznek. Harmat Endre A szovjet hadvezetés óriá­si erőiket összpontosított a Berlin elleni támadásra. Zsu- kov marsall a viszonylag keskeny ar c vonals zakáseon 68 lövészhadosztályt, 3000 harckocsit, 40 000 ágyút és aknavetőt vont össze. A szá­razföldi támadást 7000 repü­lőgép támogatta. A tüzérségi előkészítés után, még virra­dat ©lőtt kezdődött meg az offenzíva. Hirtelen 200 fény­szóró gyulladt ki, ezek fé­nyiénél rohamozták a kato­nák. Eközben a tüzérség és a- légierő egyidejűleg mérte csapásait az ellenségre. ,,A német foglyok, akiket aznap ejtettünk, Olyan lelkiállapot­ban voltak, amely határos az őrülettel” — írja „Az utol­só roham” című könyvében Zamjatyin tábornok. A támadás félelmes ereje meghozta gyümölcsét: a szovjet csapatok 8—12 kilo­méterre törték be a német védelmi vonalaikba. Ez a vé­delem jól kiépített erődít­ményrendszer volt. Az oda összevont „Visztula” hadse- regcsoportot Heinrich tá­bornok irányította. Hitler felhívásában azzal biztatta katonáit, hogy a szovjet tá­madást Berlin falainál fog­ják vérbe fojtani. A főváros előterében több védelmi övezetet létesítették, harcfco- csiákadályokat, torlaszokat, bunkerokat építettek. Külö­nösen fontos szerepet kaptak a védelmi tervben a seellowi magaslatok. Nem véletlen, hogy Zsiukov csapatai Seelow- nál elakadtak — csak ápri­lis 18-án tudták elfoglalni. Konyev marsall egységei a támadás reggelén mintegy 30 kilométer szélességben áttör­ték a német vonalakat, s már másnap kibontakoztatták támadásukat Drezda és Ber­lin irányába. Az 1. Belorusz Front újabb koncentrált rohama április 19-én az egész 9. német had­sereget bekerítéssel fenye­gette. A német parancsnok­ság lázas tevékenységet fej­tett ki, hogy Berlin előtt még egyszer valamiféle egy­séges frontot hozzon létre. Gyorsan összeszedett egysé­gekből megalakította a Steiner-féle hadseregcsopor- tot. Ez azonban képtelen volt aktív hadműveletre. A hitle­rista hadsereg egységes ve­zetése már csak fikció volt. Zsuikov és Konyev csapatai április 22-én Berlintől nyu­gatra, Nauemnél találkoztak — a főváros bekerítése be­fejeződött. A teljes német összeomlás ekkor már legfeljebb hetek kérdése volt. Április 25-én egyszerre értek az Elba-par- ti Torgaunhoz az előrenyo­muló 58. szovjet gárdahad­osztály és a 69. amerikai hadosztály alakulatai. A szovjet és az amerikai har­cosok baráti öleléssel köszön­tötték _ egymást. Hitler minden kapcsolatot elvesztett hadseregeivel. A felbomlás jelei a náci hi­erarchia legmagasabb csúcsát is elérték. Az Übersalzberg- ben tartózkodó Gering táv­iratban kérte a Berlinben maradt Hitlertől, hogy bízza rá a „Birodalom” vezetését. A dühöngő Führer a távirat­ban árulást érzett, s meg­változtatta 1944 június 29-i határozatát, amelyben Görin- ge't utódjául nevezte ki. El­rendelte addigi helyettesének letartóztatását, amit egy SS- egység végre is hajtott. Pár nap múltán újább csalódás érte a Vezért: megtudta, hogy leghűségesebb embere, Himmler, az egész náci ter­rorapparátus főparancsnoka is tárgyalni kezdett nyugati politikusokkal. Április 24-én megkezdő­dött Berlin ostroma. Rend­kívül súlyos harcok folytak. Az első szovjet egységek be­nyomulták a városba, de minden házért küzdelem folyt. A csata a főváros kö­rül is tombolt. Wenck tábor­nok csapatai megpróbáltak a bekerített 9. hadsereggel egyesülni. Északról a 2. Uk­rán Front elől visszavonuló „Visztula” hadseregcsoport maradványai tettek kísérle­tet a Beriin-körüli gyűrű át- szakítására. Essek a vállalko­zások kudarcba fulladták. Berlinben, április utolsó napjaiban a körülzárt náci egységlek — 200 000 katona — egyre reménytelenebb harcot folytattak. Április 28- án a szovjet erők már a Potsdamer Platz-nál küzdöt­tek. Hitler végleg kétségbe esett. Utolsó tetteként fele­ségül vette régi barátnőjét, Éva Braunt, majd lediktál­ta politikai végrendeletét, s öngyilkosságra készülődött, mert ráébredt: hamarosan fogságba eshet. Április 30-án délután Kan- tarija tizedes és Jegorov sza­kaszvezető kitűzte a sarló­kalapácsos vörös lobogót a Reichstag homlokzatára. Alig egy órával később Hitler, feleségével együtt öngyilkos lett. Zsükov csapatai május 1- én az esti órákban megindí­tották az utolsó rohamot. Ek­kor már csak a birodalmi kancellária és épülettömbje volt a nácik kezén. Néhány hitlerista vezető, a Führer bunkerében tartózkodó mintegy félszáz errtber, harc­kocsik támogatásával meg­próbált megszökni, de a ki­törés kudarcot vallott. Má­jus 2-án reggel Weidling tá- bomök, Berlin védelmének katonái parancsnoka tiszti­karával együtt megadta ma­gát, s minden emberét fel­szólította az ellenállás be­szüntetésére. Délután 3 óra­kor a német ellenállás befe­jeződött. Sztálin napipa- rancsfoan jelenítette be: „Ber­lin, a német imperializmus központja, a német agresz- saió tűzfészke szovjet kézre került!” (Folytatjuk.) Márkus Gyula A lerombolt, agyongyötört A Vörös Hadsereg lobogója a Reichs tarjon Európa felett 1945 tavaszán oszladozott a köd. A hitleri birodalom végnapjait élte. A Szovjetunió és a nyugati szövetségesek csapatai Né­metország belsejében harcol­tak. A szovjet hadvezetés úgy döntött, hogy április 16-án megkezdik a csatát Berlin elfoglalásáért. Haderői az Odera—Néisse folyők vona­lától indultak a döntő ütkö­zetre. Az 1. Belorusz Front­ra (parancsnoka Zsukov marsall) hárult az a feladat, hogy a küstrini hídfőtől ki­indulva bevegye a nádi fő­várost. Az 1. Ukrán Front (parancsnoka: Konyev mar­sall) egységeinek Cóttbus körzetéből a déli szárnyakon kellett támadniuk. A 2. Be­lorusz Front (parancsnoka: Rolkos&zovszkij marsall) az északi szárnyat biztosította. Szovjet katonanő IBerlin elővárosában — tettek meg harcolva a szovjet csapatok 1800 kilométert A hitleri birodalom végnapjai Gyászai Brazília

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents