Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-22 / 93. szám
1985. április 22., hétfő GYERMEKNÉPTÁNC-VERSENY EGYÜD ÁRPÁD EMLÉKÉRE Somogyi Néplap _____________________________ 5 E gy kis öreg, és sok „ügyes kis öreg” Művészeti alkotóház Fonyódon Kapunyitás előtt A fonyódi alkotóház, mely pihenésre és alkotómunkára egyaránt lehetőséget ad, 1972 óta működik. A Somogy megyei Tanács azzal a céllal hozta létre, hogy megyénk kulturális életének egyik bázisa legyen, nyugodt, kiegyensúlyozott környezetet biztosítva a különböző művészeti ágak képviselőinek, mindazoknak, akik tevékenységükkel megyénk szellemi és kulturális értékeit gazdagítják. Az alkotóház munkáját az elmúlt időszakban egy elhúzódó rekonstrukció szakította meg. A felújítás több mint négymillió forintba került. A rendbe hozott ház vakítóan fehér falaival, barna ablakkereteivel látványnak is szép a pompás hegyi környezetben. Nyitott teraszáról nemcsak a gondosan ápolt sétány látható, hanem az aznap barátságtalanul háborgó Balaton is. A két épületből álló alkotóház nyolc önellátó családot tud befogadni, a vendégek egy-két hetes turnusonként váltják egymást. Zömmel képzőművészek keresik fel, de megfordultak már itt művészettörténészek, színészek és költők is. Az alkotóház művészeti vezetője Szabados János Munkácsy-díjas festőművész, aki feleségének, VJee- ber Klára szobrászművésznek a segítségével látja el teendőit. Szavaikból kiderült: az alkotóház abban az időszakban jött létre, amikor a legtöbb magyar képzőművésztelep szerveződött. Megyénkben kifejezetten alkotómunka céljára a nagyatádi telepet hozták létre, mely azóta is kitűnően működik. A fonyódi inkább a pihenést szolgálja. A művészek egész évben többnyire egymástól elzártan dolgoznak, szükségük van olyan kapcsolatteremtési módra, beszélgetésre, amely szellemi felüdülésüket segíti. Az így kialakult közösségekben a hazai és más országokat, kultúrákat képviselő művészek ismerkedése, szakmai tapasztalataik közös végiggondolása önmagában is szellemi gazdagodást jelent. A vendégek sokszor valamilyen alkotással honorálják a vendégszeretetet. Ezekből a csaknem félmillió forint értékű alkotásokból a fonyódi nyári galériában rendeznek kiállítást. Az alkotóházban rendszeresen megforduló művészek közül Bráda Tibor, Kovács Péter, Leitner Sándor, M. Novák András, Szabados János, Szentgyörgyi József és Topor András évente egykét alkalommal közös kiállítást rendezett. A fonyódi iskolaként emlegetett csoport az alkotóház rangját emelve országosan is felhívta magára a szakma figyelmét. A közeljövőben tervezik az összegyűlt alkotások rangsorolását, a legjobbak a nyári galériában önálló kiállítási lehetőséget kapnak. A tervek között szerepel az alkotóház területén egy külön kiállítóterem is. T. R. 61. Bieber Lorenz két foga közül a kocsma padlójára sercinltetít egy hegyeset: — Viszket a valamijük ... De mindenki hallgatott; tudták róla — faluhelyen nem sokáig titok a titok —, hogy kerülgeti Derr molnár Rézijét, akii a Liszka fészekaljából való. Sok reménysége nem lehetett egy raixtoratinak a gazdálkodó vízimolnár lányánál. Langné jól ismerte RéZit: felvágott nyelvű, legén ybosszam tó lány volt, akii nedves piros kreppel színesítette sápadt arcocskáját. Egyszer, egy rflkkenő nyári nap estéjén Szeplék meglesték, amint meztelenül hűtőzik a malomárok Vizében. Ezután minden este ott lebzseltek a bokrosban, hátha ismét megpillantják a védtelen lánytestet. De RéZi megsejthetett valamit, mert soha többet nem merült meg a patak vizében. Egy idő után már csak bolond Gedi strázsáüta végiig az estéket a vízimalomnál csodára várva. Éva sokszor nézegette kedvtelve az öccsét; hogy ő elkerült hazulról, valahogyan idegenné vált számára a fiú. Agársovány testén minden mozdulatnál kirajzolódtak az izmok, kihívóan járt az utcán: karjait kissé eltartotta magától, így vállasabbnak tűnt. A fiatal legények erő- fiitogtató, mégis önbizalom- hiányról árulkodó tartása ez; mint a rémületében félelmessé borzolódó állaté. Sze- pi, arccsontjain feszült a ruganyos ibőr — már borotválkozott is —, szeme hetykeséget vakított a vele beszélőre. Éva egyszer a itejcsar- nckba menet látta, hogy öccse a Heim környékén két bundista legénnyel beszélget. Ez tövises érzést okozott, oda is intette magához a fiút. — Hallottad ? — kérdezte az öccse. — Ezek (mesélik, hogy elítélték a kiskorpád! asszonyt, akii megölte a félkegyelmű fiát... Éva kicsit megkönnyebbült, pedig borzgongania kellett volna, hogy felidézték előtte a véres tettet, melyről olyan sokat beszélgettek tóllfcsztáskor errefelé is. Az öccse hízelkedve megölelte, ő — Ma is várjuk, hogy megszólaljon a csengő, hogy belépjen a férjem és azt mondja: eljöttem hozzátok hétvégére, holnapután pedig megyek vissza, mert rengeteg a dolgom! Ügy érezzük, változatlanul közöttünk van, amikor a magnószalagról a hangját halljuk, amikor a fényképeit nézegetjük. Egyszerűen nem vagyunk képesek elhinni, hogy már nem térhet vissza ... Sókan éreztünk az özvegyéhez hasonló szomorúságot szombaton Lábodon, azon a megyei gyermeknéptánc- versenyen, amelyet a megyei művelődési központ, a helyi művelődési otthon és az általános iskola rendezett Együd Árpád emlékére. Hányszor, de hányszor jegyezhette volna meg ízesszép magyarságával a néhai kiváló néprajzkutató: .,Ügyesen csináltad, kisöreg!” Vagy „Jól van, te gyerök!” Mert valóban a tizenhárom legkiemelkedőbb somogyi együttes jött el a több mint kétszázból a példás igényességgel rendezett vetélkedésre. De eljött Somogy párt- és állami vezetésének több képviselje ás, köztük Tóth János, a megyei pártbizottság titkára. Jogosan álllapíthatjuk meg a színvonal emelkedésének tényét a zsűri nevében Csík- vár József, az egykori tanítvány, a kezdeményezés egyik szülőatyja, hiszen a műsor mind anyagbőség, mind a megvalósítás szempontjai alapján élvezetet adott. A keresztmetszetben nemcsak szűkébb hazánk néptáncai — köztük természetesen az Együd Árpád gyűjtéséből szá'rmazóak — fértek el, hanem olyan, ugyancsak gazdag hagyományokkal rendelkező területek terméséből is ízelítőt kaphattunk, mint Szabolas-Szatmár és Borsod, a Hortobágy és a Kiskunság, Csík és Háromszék, Zala és a Rábaköz. Az értelmezés sákálája sem volt kevésbé széles. Nem ok nélkül arattak vastapsot az egykori népszokások, népi játékok ötletes felidézésével az olyan hagyományőrző csoportok, mint a Csizmadia Lajosné áltál betanított somogyiud- vadhelyi együttes vagy a mesZtegjnyői gyerekek Kö- vesdi Tiborné irányításával. Kár, hogy helyi gyűjtésű anyagot csupán e (két csoport mutatott be. Az előbbi, a résztvevők életkori sajátosságaihoz képest talán túlságosan is vaskosan humorosat, a második igazán kedveset, hájasat. A többi, jobbára úgynevezett színpadi táncokat bemutató, tehát inkább a hagyományfeldolgozást előnyben részesítő együttes mindenekelőtt az ugrósok, kanásztáncok, párosok, lakodalmasok koreográfiáinak sokszínűségével és azok korrekt, lekes interpretálásával aratott sikert — így a 'barcsiak, a csurgóiak a karád'iaik, a boglárlelleiek és a marcaliak, a Kis-Bala- ton, a Balaton és a Sió tánc- együttes remek „utánpótláscsapata”, a tehetséges gyékényesnek és a helyi iskolások, elsősorban pedig a kaposvári Somogy Táncegyüttes „apraja”, mely talán a legrViharosabb tetszésnyilvánításra késztette a termet zsúfolásig megtöltő közönséget ízléses, lendületes előadásmódjával. A műparaszti hejehujázás, az olcsó hatás* vadászat szerencsére valamennyi produkcióból kimaradt. A zsűri ítélete szerint, csak az arany és az ezüst csillogott. Indokolt volt hát Vértes Györgynek, a barcsi művelődési központ igazgatójának megkönnyebbült sóhajtása a szünetben: él a mozgalom! De, mert az éremnek két oldala van, illik leírni azokVitázó diákság Regionális tanácskozás Kaposváron nak a mesztegnyői kislányoknak a véleményét is, akikkel a műsor után, a táncház perceiben beszélgettem. — Mi, ötödikesefc-hatodi- koscfc nagyon szeretjük a néptáncművészetet, de a hetedikesek és a nyolcadikosok jórészt már diszkóba járnak. És csak diszkóba ... „Nem jól van ez így, te gyerök!” Lengyel András nyeik alakításában, minél inkább számítanak véleményükre, annál jobban növekszik közéleti bevonásuk lehetősége. Szombat délelőtt szekció- vitákkal folytatódott a tanácskozás. Terítékre került az iskolai KISZ-bizottságok munkája, a diáktanács hatásköre, az egyetértési jogkör, a diákönkormányzat, a tanulmányi versenyek kérdése, a fegyelmi helyzet, a szociális juttatások rendszere, hogy csak néhányat emeljünk ki a fontosabbak közül. A szervezők — A KISZ KB középiskolai és szakmunkástanuló tanácsa, a megyei KISZ-hizottság és a Művelődési Minisztérium középiskolai főosztálya — a hozzászólásokat magnószalagra rögzítették, hogy később minden kérdést megválaszolhassanak. A délutáni plenáris ülés előadója, Szili József, a KISZ KB munkatársa, sorra vette a tanulóifjúság képviseleti gondjait. Hangsúlyozta: a diákság érettségének foka megmutatkozik abban, hogy mennyire tudja munkáját, közösségének sorsát önállóan irányítani. Rámutatott a képviselet erényeire és hibáira, a további feladatokra. Sebestyén Antal- né, a Művelődési Minisztérium főelőadója az új oktatási törvényt kapcsolta ösz- sze a tanácskozás témájával. Az iskolai demokratizmus építését — mondta — jól szolgálják az ilyen hasznos párbeszédekkel teli diák—tanár viták. meg ibár kicsit ecetesítette szája ízét Szepi hamissága, pengőst csúsztatott a zsebébe. — Ne’, hogy a lányoknak selyemcukrot tudj venni! Sdkáig az orrában érezte öccse fanyar istállószagát. Igazi legény, már Hint hál az (istállóiban, ahol az anyja sem figyelheti örökké, mikor jár haza. Van ennek valakije? Ezen töprenkedett, az öccse után pillantva. Aznap volt ez, amikor a bun- distálk közül kilépett Leisen Joseph jószágigazgató ismeretlen tettes megmérgezte. Langné hacsak tehette, kerülte sánta Viankot. Mégis, amlilkor az utcán néha össze- akad-t vele, mint idősebb falubelit előre .köszöntötte. De, ha Varuk megszólította, nehezen válaszolt, mert zavart érzett, mint minden nyomorékkal szemben. A bundista vezető olvasott ember volt, a szavaikat is ki tudta forgatni, élüket a másik ellen irányítva: Évát ez is taszította tőle. Volt egy kellemetlen szokása Vanknak: akár férfival beszélt, akár asz- szanyszeméllyel, a meggyőzés közben annak melléit bök- döste a nagyabb nyomaték kedvéért. (Éva megfigyelte, sok embernek van valami hasonló mániája, az apósa például a súlyosabb tromfok után elégedetten szívta meg az orrát.) — Üzentem magáért, fiatalasszony — állította meg április közepén Langnét Vank a Heim előtt, amikor a Rosenberg Számi boltjába igyekezett. — Nem adták át? Évának Szepil nem pnert szólni róla; tudta, hogy sógora sem helyseimé, ha ő lenne a Bund hírverője a családban. Tisztelte Hansot és titokban büszke volt rá. hogy a sógora 'katona. Évában hiú remény vetett lobot: ez tud valamit az uráról! — Semmiféle üzenetet nem kaptam, Vank bácsi. A hadirokkant szóval nem hívta, csak mozdulattal invitálta. Sántasága nem vo!t feltűnő, éppen csak hosszab- bat csosszantott műilábával; a válla imbolygóit tarajos tengeren bukdácsoló hajóként. • < Folytatjuk.) Tolna, Baranya, Zala és Somogy középfokú tanintézeteinek és kollégiumainak igazgatói és diákvezetői kétnapos tanácskozásának an- timottója lehet az alábbi példa: egy másodikos gimnazista kéri iskolájának „állami vezetésétől”, hogy szigorúbb kézzel irányítsa a menzát. Lökdösődés, han- goskodás, dobálózás, kosz — jellemzi a fiú az állapotokat. Lenne mit tenni... A háromszáz meghívott diák és tanár megmosolyogta a fenti példát, hiszen az éppen a mai törekvésekkel ellentétes: az iskolai élet demokratizálódásának csorbulásáról van szó. A példa persze — sajnos — nem egyedi: hány és hány középiskolában, szakmunkásképzőben találkozhatunk saját jogaikat, kötelességeiket nem ismerő és nem is gyakorló diákokkal. A kétnapos tanácskozás igyekezett felölelni az iskolai demokrácia szélesítésével, az érdekképviselettel és -védelemmel összefüggő feladatokat. Pénteken a vitaindító előadásban elhangzottak mindazok a sarkalatos „suligondok”, amelyek megoldása — ha tanári segítséggel és közreműködéssel is — a diákságra vár. Hiszen ma már elvitathatatlan: a tanulóifjúság megnyerésének, öntevékenységre sankallásának egyik legkézzelfoghatóbb módja, ha bevonják saját életének szervezésébe, irányításába. Minél nagyabb szerephez jutnak a diákok körűiméLESKÓ LÁSZLÓ Nem lesz a te talpadnak nyugalma
