Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-19 / 91. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP]A XLI. évfolyam, 91. szám Ára: 1,80 Ft 1985. április 19., péntek TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS TAVASZI ÜLÉSSZAKA Elfogadták az oktatási törvényjavaslatot Csütörtökön délelőtt összeült az or­szággyűlés. A Parlament üléstermében helyet foglaltak: Losonczi Pál, az Elnö­ki Tanács elnöke, Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Lázár György, a Minisztertanács elnö­ke, Németh Károly, az MSZMP főtitkár- helyettese, valamint az MSZMP Politi­kai Bizottságának más tagjai. Jelen volt a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, ott voltak a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai, továbbá — az emeleti páholyokban — a budapesti diplomáciai képviseletek számos veze­tője és tagja. A tavaszi ülésszakot — pontosain 10 órakor — Sar­lós István, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Kegye­lettel megemlékezett arról, hogy a közelmúltban elhunyt dr. Gosztonyi János ország­gyűlési képviselő. Ezután a törvényihozó tes­tület .tagjai néma felállással adóztak elhunyt képviselő­társuk emlékének; Gosztonyi János érdemelt az ország- gyűlés jegyzőkönyvében is megörökítették. Ezt követően a képviselők tudomásul vették a Népköz- tánsaság Elnöki Tanácsának — A Magyar Népköztársa­ság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve — mondotta bevezetőben — ta­valy elfogadta a közoktatás és a felsőokta+ás fejlesztési programját, amely az 1972- ban elkezdett reformfolya­mat egyik lényegi mozzana­ta, s 15—20 esztendőre ha­tározta meg a fejlődés irá­nyát. Most a Minisztertanács felhatalmazása alapján be­terjesztett Oktatást törvény­javaslat az említett reform­folyamat fásáéként elvégzi a jogi szabályozást a fejlődés említett szakaszára. A törvényjavaslat megfelel azoknak a követelmények­nek, amelyeket az MSZMP XIII. kongresszusának hatá­rozata fogalmazott meg; ne­vezetesen, hogy folytatni kell az oktatás elhatározott kor­szerűsítését, amelynek közép­pontjában a tartalmi meg­a legutóbbi ülésszak óta ho­zott törvényerejű rendeletéi­ről szóló jelentését, majd döntöttek az ülésszak napi­rendjéről : 1. az oktatásról szóló tör­vényjavaslat; 2. a terület- és település­fejlesztés hosszú távú fela- dlaitaliról szóló javaslat; 3. törvényjavaslat a nép- gazdasági tervezésről szóló 1972. évii VII. törvény mó­dosításáról és egységes szö­vegéről ; 4. a tanácsi gazdasági irá­nyítási rendszer konszerűsí­újftás, az oktató-nevelő munka minőségének javítá­sa, a szocialista nevelés erő­sítése áll. A jelenlegi Oktatási tör­vény 1961-ben született, s az­óta lényeges változások men­tek végbe. Az eddig megje­lent törvényi szintű jogsza­bályok nem határozták meg az oktatásban résztvevők jo­gait és kötelességeit. Jelen­leg mintegy 800 jogszabály van 'hatályban, ez a nagy mennyiség önmagában is za­varja az áttekinthetőséget. Az oktatás fejlesztési prog­ramja olyan változtatásokat irányoz elő, amelyek újabb jogszabályok megalkotását teszik szükségessé. A törvényjavaslatot szak­mái vitára bocsátottuk. Sok ezer pedagógus szólt hozzá az óvodák és a közoktatási intézmények nevelőtestüle­teiben, sokszáz Oktató és hallgató az egyetemeken és a főiskolákon. A szakemberek véleményét meghallgatva ja­vítottunk a tervezeten, s ma egv lényegesen átdolgozott szöveget terjesztünk elő. A törvényjavaslat tartal­mazza az egész nevelési és oktatási strulktúrára és an­nak irányítására vonatkozó legfontosabb szabályokat. Meghatároztuk benne a' mű­velődéshez való állampolgári jog érvényesülésének módo­zatait, a nevelésben-oktatás- ban résztvevők jogait és kötelességéit. Jogi eszközök­kel is biztosítani kívántuk az óvónő, a tanító, a tanár, a főiskolai, egyetemi oktató és kutató helyét és szerepét önállóságát ■ és felelősségét hivatása ellátásában. Fontos-. nák tartottuk a diákönkor­mányzat működésének jogi biztosítását is. Külön töre­kedtünk arra, hogy az egye­temi és főiskolai hallgatók sajátos helyzetét, felnőtt vol­tukat és egyben, hallgatói státusukat egyszerre vegyük tekintetbe, és ezen. az alapon határozzuk meg tanulmányi, szociális, művelődési viszo­nyainkat és lehetőségeinket. A törvényjavaslat nyoma­tékkai szól a család, a szü­tésével összefü ggéáben tör­vényjavaslat az .állami pénz­ügyekről szóló 1979. évii II. törvény módosításáról, vala­mint tő rvényjavas lat a taná­csokról szóló 1971. évi I. törvény módosításáról; 5. felhatalmazás a Varsói Szerződés hatálya meglhcez- szablbításáról szóló okmány aláírására. Ezt követőéin — a már el­fogadott napi rendnek megfe­lelően — Köpeczi Béla mű­velődést mümiszter tartotta meg expozéját, beterjeszt­ve az oktatásról szóló tör­vény tervezetét. Sokrétű vita és élénk ér­deklődés előzte meg az or­szággyűlésnek a jelenlegi ciklusban utolsó ülését. En­nek oika, hogy az oktatás, a településfejlesztés vala­mennyiünk életét befolyáso­ló, jövőnket meghatározó jelentőségű. Az oktatási tör­vénytervezet előzetes vitái­ban sokan és szenvedélyesen szóltak a nyelvoktatás, a testnevelés kérdéseiről, ki­fogásolva, hogy a törvény nem határozza meg ezek fejlesztésének konkrét tar­talmi, tárgyi, személyi föl­tételeit. Szokola Károlyné dr., a somogyi képviselőcso­port vezetője az ülésszakot megelőző parlamenti bizott­sági ülésen több, a csoport­ülésen elhangzott véleményt tolmácsolt. Az ülésszak kez­dete előtt mondta: — A törvény célja első­sorban az, hogy az óvodától az egyetemig rendszerbe foglaltan és egységesen sza­bályozza a jogokat és a kö­telességeket. A törvény csak tartós folyamatokat tud sza­bályozni. A részterületek paragrafusokba foglalt sza­szándékát, hogy az általános iskolát állítsuk a munka kö­zéppontijaiba, münt az alapozó képzés intézményét, amely­nek nevelés-oktatási munká­ját színvonalasabbá, ered­ményesebbé, hatékonyabbá kell tennünk, mert ez a fej­lesztés alapfeltétele. A törvényjavaslattal elő­ször szabályozza óktatási tör­vény a nemzetiségi nyelven való oktatásit. Egész nemze­tiségi politikánk szempontjá­ból alapvető fontosságú a nemzetiségek Alkotmányunk­ban biztosított jogainak ér­vényesítése az oktatás esz­közeivel. A javaslat humanista szel­lemének egyik megnyilvá­nulása a fogyatékos és hát­rányos helyzetben lévő gyer­mekkel, fiatalokkal való tö­rődés, gondoskodás jogi ke­reteinek meghatározása. E szempontból is újítunk, nemcsak a jogok meghatá­rozása. hanem a tovább­tanulási lehetőségek meg­adása tekintetében is. A gyermek- és ifjúságvé­delemmel kapcsolatban a törvényjavaslat az óvodák, közoktatási intézmények fe­lelősségét hangsúlyozza, s meghatározza a gyermek-és ifjúságvédelemből rájuk há­ruló feladatokat. A tör­vényjavaslat által előirány­zott szervezeti intézkedések egyik lényeges célja a köz- és felsőoktatás demokratiz­musának fejlesztése. Ezt szolgálja a nevelőtestületek jogkörének kiszélesítése, a tartalom, a módszerek, de az intézmények vezetése szempontjából is. bályozása később a törvény gyakori módosítását tenné szükségessé. A testnevelés színvonalemelésének példá­ul mindenekelőtt tárgyi föl­tételei vannak. A népgazda­ság mindenkori teherbíró képességétől függ, hogy e föltételeket milyen ütem­ben lehet megteremteni. Ezek az adottságok folya­matosan változnak, márpe­dig a törvénynek hosszabb távon is végrehajthatnak, irányadónak kell lennie. Az előzetes vitákban például többen élesen vetették föl, hogy a törvény tiltsa meg a képesítés nélküli pedagógu­sok alkalmazását. Csakhogy egy ilyen előírás eleve vég­rehajthatatlan lett volna a mai pedagógushiány mel­lett. Kényszerhelyzetben ésszerűtlen volna törvény­nyel tiltani a kényszermeg­oldásokat. Az oktatási törvényterve­zet vitájában délután ka­pott szót Reidl János somo­gyi képviselő, aki elsősor­ban a szakmunkásképzés gondjairól beszélt. Az egyetemeken polémia folyt arról, hogy miként ér­vényesül — mindenekelőtt a személyi kérdésekben — az intézmények önállósága. A demokrácia érvényesítése nemcsak az adott intézmény ügye, hanem a szélesebb tu­dományos és szakmai köz­véleményé is. Ezért azegye­— Hozzászólásomra a szakmunkásképzés ismert nehézségei mellett személyes tapasztalataim késztettek. Meósként naponta találko­zom a pályakezdő fiatalok keze munkájával. Látom, hogy nemegyszer az alapve­tő szakmai ismeretekben és munkafogásokban is hiá­nyosságaik vannak. Ennek az az oka, hogy a szakmun­kásképzőkben nem kaphat kellő teret a gyakorlati szak- elméleti tárgyak tanítása, mert általános alapismere­tek oktatása veszi el az idő jó részét. Olyan ismereteké, melyek zömét a tanulónak már az általános iskolában el kellene sajátítania. A szakmunkásképzők nehéz helyzetben vannak, hiszen a felvételnél (például hiány­szakmák esetében) olykor az alapvető követelményekből is engedniük kell, ugyan­akkor egyre jobban képzett, hivatástudattal rendelkező szakembereket várnak tőlük. A feladatokból többet kel­lene vállalniuk az üzemek­nek a pályaválasztás idő­szakában, az egyes szakmák térni kinevezéseknél és meg­bízásoknál a Magyar Tudo­mányos Akadémia bizottsá­gai és testületéi véleményét kérjük ki. E vélemények alapján egyes esetekben a Minisztertanács, más ese­tekben az illetékes minisz­terek a kinevezők, illetve (Folytatás a 2. oldalon) megismertetésében, a pálya- alkalmasság megítélésében. Még a megyei képviselő- csoport ülésén hangzott el, hogy az iskolapadból kike­rülő szakmunkások átlago­san hét év után más pályá­ra kerülnek. Ez a pályavá­lasztás esetenkénti megala­pozatlansága vagy a pálya- alkalmasság elbírálásának hiánya mellett arra a gond­ra is utal, amelyet mind több képviselő tett szóvá: hiányzik a több szakmás képzés. Gyakran „túlparcel­lázott”, szinte munkagépre célzott a képzés, márpedig a termelésben egyre erőtel­jesebb az igény a szakmai többoldalúságra. E célt szol­gálja a törvénynek az az új vonása is, hogy a szakmi­nisztériumok nagyobb szere­pet kapnak a szakoktatás tantervének, a képesítés szakmai követelményeinek és gyakorlati föltételeinek kialakításában. Késő délután hangzott el a terület- és településfej­lesztés hosszú távú felada­tairól szóló előterjesztés. Bíró Ferenc A művelődési miniszter expozéja rji ■ v Parlamenti tudósítónk jelenti SOMOGYI FELSZÓLALÁS A SZAKMUNKÁSKÉPZÉS GONDJAIRÓL Éljen felszabadítónk és barátunk, a Szovjetunió! lak jogairól és kötelességei­ről. A család funkciója pó­tolhatatlan a nevelésben. A javaslat utal a nagyobb kö­zösségek, a gazdasági és társadalmi szervezetek fele­lősségére is az ifjúság neve­lésében. Látnunk kell, hogy a ne­velés nem egyedül az iskola ügye, de mi itt hangsúlyozni akarjuk, hogy az iskoláé is. A javaslat kiemel a fej­lesztési programnak azt a

Next

/
Thumbnails
Contents