Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-18 / 90. szám

1985. április 18., csütörtök Somogyi Néplap Fesztivál után Színek, kísérletek, gondolatok Az ifjúság kj akarja fe­jezni önmagát, vágyait, élet­érzését. háborgásait — és formát keres hozzá. Leg­alább olyan tájékozatlanság lenne csodálkozni e tör­vényszerű magatartáson, mint áhogy badarság volna feltételezni: a középkorosz­tálynak, az idősebbeknek nincs véleményük a világ­ról, amit el akarnak mon­dani, s hogy óik is keresik hozzá a kifejezés eszközeit. E két megállapítás együtt igazolódott a 32. országos amiatőrfilm fesztiválon, ame­lyet — mint már írtunk ró­la — a Magyar Amatőrfilm Szövetség jóvoltából Siófo­kon rendeztek meg a múlt héten. Az önkifejezésre — mint ezt az élményekben és ta­pasztalatokban gazdag ese­mény is mutatta — számos lehetőség kínálkozik társa­dalmunkban hivatáson és munkakörön kívül is. Ezek közül az egyik — nem is a legjelentéktelenebb — az amatőrfilm. Jó volt tapasz­talni, hogy a mozgalom ja­varészt ifjalbb képviselői mi­lyen kiemelkedő produktu­mokra voltak képesek. Em­lékszem — hiszen végigél­tem a hőskort —, .amikor csupán a technika csodájá­nak áldoztak az amatőrök; botladoztak, gyötrődtek a géppel, filmmel, és csak a kameramozgás nyújtott örö­met a számukra. Talán nem túlzás azt mondani — per­sze távol áll tőlem, hogy a hivatásos filmművészettel hasonlítsam össze mozgal­mukat —, hogy a mester­ségbeli tudásból jelesre vizsgáztak ezen a fesztivá­lon. S hogy műfajilag és gondolatliás milyen széles körű skálán sorakoztatták fel alkotásaikat, erről érde­mes bővebben beszélni. Nem jelentőségénél, ha­nem terjedésénél fogva szó­lok először az úgynevezett kísérleti filmekről, amelye­ket a szakemberek sem tud­tak izmusokhoz, műfajok­hoz kötni. Értékük java­részt egyéni hangvételükben és megközelítési módjuk­ban, alkotóik szakmai felké­szültségében van, s abban, hogy mást, újat akarnak te­remteni. E törekvésüket ter­mészetesen számos gondola­ti-tartalmi zavar kíséri. Azaz rendszerint nincs is tartalom, mondandó, véle­mény. Színek, képek, kép­sorok kavalkádját vonultat­ják föl ezek a (suttogva avantgárdnak nevezett) fil­mek, amelyeknek java ré­szét a zsűri kiváló szakem­berei sem tudták megfejte­ni. Szerzőik viszont azt bi­zonygatták a konzultáció­kon: ők csak filmélményt akartak szerezni. Hogy a néző talál-e bennük valamit vagy sem, az nem az ő dol­guk. Ismert felfogás, de már csak azért sem elítélendő, mert az ilyen alkotásokból valami, egyszer, valamikor ki szokott alakulni. Bízzunk benne! E „kategóriából” két művet díjazott a zsűri ab­ból a meggondolásból, hogy véletlenül se vessen gátat a kísérletezésnek, amely rend­szerint előbbre viszi a mű­vészeti ágat. Az egyik Ba­rabás József Svéd asztal cí­mű filmje volt, amely ügyesen választott címével tálcán kínált számos jelen­séget, mozzanatot az élet­ből; megvallom — nemcsak az összefüggéstelenség miatt — nekem egyik sem kellett belőle. A másik Báthory Orsolya Kenguruja volt, amely abszurd módon pró­bált elmondani valamit a „daganat a leiken” — egyébként létező! — komp­lexusából. Nem áttételei miatt idegenkedtem tőle. Egy bizonyos (talán jó is): a kísérleti filmek felismer- hetetlen jelképrendszerük­kel nem adtak eligazítást. De azért asszociációk felkel­tésére alkalmasak. Több jó példát láthattunk az animációs filmek kate­góriájában. Közülük Móczár István díjazott, BScsavarod- tunk című rövidfilmje szel­lemes ötletével, megoldásá­val talán a legtöbbet adta. A siófoki szerző egy fehér férfiing és egy virágos női ruha káprázatos mozgatásá­val játszott le egy szenve­délyes szerelmi kettőst, el­ismerést keltve. Telitalálat volt! Hasonlóan figyelemre méltó Pál Nagy Balázs Me- se(sör)habbal című animá­ciós filmje, amely — bár­mily elkeserítő az italozók számára a szeszmentes sör — humora mellett még agi­tált is. Bár a fesztiválon „elsikeredett” animációs filmeket is láttunk, mint egy jó ötlet megvalósítat­lan példájaként a Kár a benzinért című filmet vagy a Rákfene című, a Parkin- son-törvényre épülő próbál­kozást, mégis örömtelinek látszott e formanyelv kibon­takozása. De ki ne felejtsem a kiét díjat is nyert Űjjhul- lám című Nagy Gyula-fil­met, amely két kéz ujjainak ritmikus „zenéjét” játssza el a vásznon, s azzal zárja az etűdöt, hogy befejezésként megtapsolja önmagát. Re­mek volt! A dokumentum- és nép­rajz-kategóriában örülhet­tünk a legtöbb értékes al­kotásnak. Ide sorolom a nem heroizáló és nem de- heroizáló Kohászok című filmet. Deák Péter munká­ját, amely hosszú évek ki­hagyásai után végre meri vállalni a munka ábrázolá­sát valósághűen, szenvedély- lyel. Ide tartoznak azok a társadalmi problémákat fe­szegető filmek (melyeket jó­magam riportfilmnek ne­veznék), mint a Favédelem (Lehel László és Tari János munkája), amely az ellenté­tes vélemények ütközteté­séből von le következtetést; dr. Oláh Imre Fűre lépni tilos című, enyhén szólva hiányos történelemismere- tünkre utaló, hatásos jelzé­sét; de leginkább Kurecskó István Szabolcsi história cí­mű „Tiborc panaszát", amely hallatlan felkészült­séggel tárja föl egy elhanya­golt, nemzeti kincsnek te­kinthető falu értékeit, s megkapó tenni akarással, kulturáltan nyilatkozó öreg lakójának jövőóhaját. A ÍClíj; a haza szeretetére. megbecsülésére tanít ez a film. Csakúgy, mint Síiét Sándor egy halványodó ér­zést, az anyák szeretetét su­galló, Képek anyámról című díjnyertes alkotása. Relik­viák, régi amatőr fotók, le­velek és táviratok, kort fes­tő képeslapok, kórházi záró- jelentések sorozata ez a film, s egy rövid képsor „élőben”, ahol a halálos ágyán fekvő fenya fia ke­zéért nyúl simogatva-ka- paszkodón — utoljára. Meg­indító vallomás ez az anyá­ról, a szeretetről... ötvenegy film pergett le szemünk előtt, két és fél napig tartott az országos fesztivál. S bár túlléptem már a határt, nem hallgat­hatok végül a nagydíjas filmről, Kotnyek István Napfogyatkozás című alko­tásáról. Szürke a film, mély tónusú. Él, szomorkodik, tombol a természet. Varjak ezrei röppennek föl, szél süvít, tépi a fák ágait, bo­rong az ég és elhalványul a nap,olyan a látvány, minta mesében, amikor a holló be­leharap az óriás sajtba. És pillanatonként változik a kép. Már hóförgeteget gör­get maga előtt a szél, és fe­hér takaró borítja a földet, hogy azután újra virágba boruljanak a gyümölcsfák... De miért is erőlködöm? Le­írni képtelenség a film sod­rását, hangulatát. Csodála­tos, ki merem jelenteni: profi munka, amely nem­csak a természet erejét, fenségét, tetteinek 'követke­zetességét állítja elém, ha­nem föl is szólít: ember, ré­sze vagy a természetnek, ne bántsd, ne akarj elszakadni tőle! Képtelenség, de füs­töt, kormot, szennyet, bűzt éreztem a szélviharban, a pusztulás fenyegető jeleit. Számomra ébresztőt fújt ez a film a nap (az élet!) hu­szonnegyedik órájában .,. Jávori Béla Kell a jó könyv Befejeződött a kell a jó könyv oUvasópályázait. A Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság. a Művelődési Minisz­térium, a SZOT, a népfront — más szervekkel karöltve — két évvel ezelőtt hirdette meg az akciót, s csaknem 40 ezren 'kapcsolódtak be. Az értékelések szerint — tegnap jelentették be — több mint 33 ezer egyéni pályázó és mintegy 1600 szocialista bri­gád küldött be sikeres dolgo­zatot. LUKÁCS GYÖRGYRE EMLÉKEZTEK Tudományos ülésszak az Akadémián ________________________________________________5 L ukács György helye és szerepe a marxista elmélet XX. századi fejlődésében címmel nemzetközi tudo­mányos ülésszak kezdődött tegnap a Magyar Tudomá­nyos Akadémia, a Művelő­dési Minisztérium, az MSZMP KB Párt történeti Intézete, Társadalomtudo­mányi Intézete és a Politi­kai Főiskola rendezésében a Budapest Kongresszusi Köz­pontiban, A tanácskozás el­nökségében foglalt helyet Pál Lénárd, az MSZMP KB titkára. A háromnapos esz- mecsenesorozatot Szentágo- thai János, a Magyar Tu­dományos Akadémia elnöke nyitotta meg, köszöntve a konferencia külföldi — a szocialista országokból és több tőkés államból érkezett — valamint hazai résztve­vőit, majd Huszár István, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója tar­tott előadást Gondolkodva cselekedni címmel1. Lukács Györgyről szólva hangsúlyozta, hogy a nagy filozófust ünnepelni még 100. születésnapja alkalmá­ból is rnaga az ellentmon­dás, hiszen idegenkedett és tartózkodott mindenfajta ün­nepléstől. Annál inkább igé­nyelte gondolatainak, mű­veinek tartallmd hatását, azt, hogy olvasód, hallgatói gon­dolkodó vitapartnerként ért­sék, és reagáljanak azokra a problémákra, amelyeket ő fontosaknak, aktuálisaknak tartott. Miint marxista és mint filozófus nem is tehe­tett másként: gondolataival, műveivel hatni és befolyá­solni akart, s tudta1, hogy ez a hatás, ha tartalmi azaz a gyakorlati cselekvésig hatol, akkor nem is bontakozhat ki másképpen, mint viták, hiézdtkonfliktusok, a gyakor­lati politika ési a filozófiai elemzés folyamatos ütközetei révén. A korszak nagy konfliktu­sainak megoldásában szere­pet 'vállalná: ez volt Lukács György filozófiai pályakez­désének vezérmötívuma. E konfliktusok közül Lukács számára az egyik legdöntőbb a kultúra és . az elidegenítő polgári társadalom' ellent­mondása volt Huszár István a továbbiak­ban részletesen szólt Lu­kácsnak a szocializmushoz fűződő viszonyáról is; fel­idézve az ismert lukácsi gondolatat, hogy a legnosz- szabb szocializmus is jobb, mint a legjobb kapitaliz­mus. Elemezte az ennek kap­csán 'kibontakozott vélemé­nyeket, kritikáikat, vitákat. Leszögezte az éKctegenedés- sel szembeforduló művészet és kultúra, az elidegenedés­sel gyakorlatilag megküzdő munkásosztály, párt, vala­mint ezzel összefüggésben a szomalizmus és a kultúra kapcsolata, szövetsége — ezék Lukács György gondo- liatvilágámak leglényegesebb csomópontjai. Végezetül rámutatott: nap­jaink szocializmusa dinami­kusan változó, a Lukács György halála óta eltelt időben sok tekintetben mó­dosult külső és belső viszo­nyok, feltételek közepette ■fejlődő társadalom. Követ- ke késiképpen módosításra szorulnak a szocializmus Vi­szonyairól, történelmi helyé­ről, jellegéről kialakított nézeteink. Korunk társada­lomtudományainak, köztük a filozófiának egyik nagy fel­adata, hogy az elmúlt idő­szak változásait, fejlődés­tendenciáit figyelembe véve — ugyanakkor nem feled­kezve meg a történelmi fej­lődés törvényszerűségeiről — kidolgozzák a ma szocia­lizmusának, pontosabb, adejkvátabib tudományos ké­pét. Az a feladatunk — mondattá —, hogy bemutas­suk, miként áll ma és itt az az ügy, amelynek Lukács György elkötelezett híve volt Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Támadaloimtudornányi Intézet főigazgatója, a Lu­kács György Emlékbizottság elnöke levélben üdvözölte a konferenciát. Levélében egyébek 'között kijelentette: a párt álláspontját kifejezésire juttatják azok az irányel­vek, amelyeket az MSZMP KB művelődéspolitikai mun­kaközösségié Lukács György születése 100. évfordulójának alkalmából közzétett. Ennek szellemében az ünnepléssel nem a kritikátlan elfogadás a szándék, hanem az élet­műhöz méltó tiszteletadás kifejezése. A konferencia délután szekcióülésekkel folytatta munkáját. A szakemberek egyebek közt Lukács törté­netfilozófiájáról és költői műfajelméletéről, a magyar munkásmozgalomban be­töltött szerepéről, filozófiád jának a jogfilozófiára gya­korolt hatásáról és tanul­mányairól tanácskoztak. NEMZETISÉGI NYELVOKTATÁS SOMOGYBÁN Próbaházasság pucolicával Csak az ősztől lesz a pa­tinás budapesti vagy a most alakuló pécsi szerbhorvát gimnázium diákja Jankovics Vera és Czeglédi Judit, a la- kócsai általános iskola két nyolcadikosa, máris úgy ba­busgatják a horvát népvise­letbe öltöztetett bábut, mint­ha az anyaszerepre készülné­nek. Csevelyükből sikerült kisütnöm nem csekély ne­hézségek árán, hogy a ruba- ca nem más, mint a szok­nya — fehérsége nyilván szűzi szimbólum — a pod- cuknjeknka alsászóknyát, a frtun pedig kötényt jelent, a rukavi a buiggyos ■ruhaujjat. A pucolica az asszonyiság jel­képe : színes menyecsikedísz, mellyel hátul köti össze szí­ve választottjának hajfona- tát a vőlegény. Viselése már a próbahózasiság idején kö­telező, de ősi szokás szerint az özvegyek sem dobhatják a sutba. Az iskola százharminc tanulója közül csaknem negyvenen lettek volna ké­pesék hasonló élményszerű­séggel beszélni a délszláv népi öltözetekről. Lakócsiaiak, szentborbásiak, potonyiak, tótújfialulsfak. Óik, s a kilenc­ven magyar származású diák egyaránt heti három-négy tanítási órát fordíthatnak he­tente a szerbhorvát nyelv alapjainak elsajátítására a nemzetiségi tan tervek sze­riint. Milyen módszerekkel, milyen eredménnyel? — kér­deztük először Geosits Ist­ván igazgatót. — Be kell vallanunk: a horvát származású gyerme­kek többsége szerény anya­nyelvi tudással jön hozzánk. Kivételek csupán azok az apróságok, akikkel együtt él­nek a nagyszülők, vagy akik több éven át vettek részt anyanyelvi foglalkozásokon a lakácsai óvodában. Ily mó­don legalább háromféle igényt keltene kielégíte­nünk. Azokét, akiknek nyelv- ismerete viszonylag fejlett, azokét, akik csak kapisgál- ják anyanyelvűket — ezen­kívül a magyar származású tanulókéit. Mivel az osztá­lyok létszáma csekély, lehe­tetlen a bontás hat-nyolc ta­gú csoportokra — e három­féle követelménynek egy­ezerre megfelelni tehát csak 'jámbor óhaj maradhat. Mun­kaerőgondunk szerencsére nincs: az alsó tagozatban né­gyen tanítanak szerbhorvát nyelvet — valamennyien a fővárosiban, az anyanyelvi gimnáziumiban érettségiztek — a felsőben pedig ketten, ők a Pécsi Tanárképző Főis­kolán szereztek oklevelet. Közülük Esze Ernőnét a tankönyvekről faggattuk. — Szépek, igényesek mind az alsósoknak, mind a fel­sősöknek szárat könyvek, van bennük mese, maradéka, já­ték bőségesen, sőt igényes szépirodalom is Ivó Andric- tól, Miroslaw Krlezától és másoktól. Mégis úgy gondo­lom: olyan gyermekek szá­mára készítették őket, akik homogénebb népességű vidé­keken sikeresebben sajátít­hatnák el a kisgyermekkor­ban apáik és anyáik nyelvét, mint a mi tanítványaink. Meggyőződésem; a gyakorlati életben szükséges szókészlet megtanítása hasznosabb vol­na, mint például a rigómezei csatát részletező olvasmány feldolgozása. Szerencsére az új tankönyvek már ebben a szellemben készültek, s keve­sebb bennük a „grammatizá- lás” is. Az eredményekre ennek ellenére a legigényesebbek sem panaszkodhatnak. A ’a- kócsai általános iskola volt diákjai közül manapság hár­man tanulnak szerbhorvát középiskolában, jó féltucat- nyian pedig a pécsi Janus Pannonius Tudományegye­tem tanárképző karának szerbhorvát szakán. Érdeme ez a pedagógusoknak, s ér­deme az összevont iskolai- községi könyvtár vezetésé­nek, hiszen a 11 000 kötet közül 1700 szerbhorvát nyel­vű. Egy részüket a mohácsi délszláv báziskönyvtártól kapták ajándékként. Leg­utóbb a budapesti jugoszláv nagykövetségről érkezett gyönyörű meglepetés, két­ezer kötet. De nem hiányoz­nak a bibliotékából a ju­goszláviai gyermefcfolyói rá­tok sem. A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége — az erkölcsi tá­mogatás mellett — a tanárok továbbképzéséről gondosko­dik. Egy-két éve az igazga­tó vehetett részt három ta­nítványával a sibenitai gyer­mekfesztiválon. Általában derűs tehát a lakócsial kép — mégsem a kákán keres csomót B unyevácz József nyelvtanár, a magyar futball és a horvát tamburamuzsi- ka szerelmese, amikor heve­nyészett hiánylistát állít össze. — Kevés a hanglemez és a magnószalag az óktatáshoz. Van délszláv néptánccsopor­tunk — de akárhogyan ku- porgatunk is a költségvetés­ből, még csák nem is csur- rain-osöppen arra, hogy né­pi öltözékeiket vásároljunk. Nemrég alakult tizenhat taggal népi zenekarunk — de sejtelmünk sincs, honnan és miből szerzünk tamburá- kat, harmonikáikat, gitárokat. Talán senki sem fogja fel erköltstelen „koldulásnak”, ha az úttörőszövetség vagy más szervezet segítségét kér­jük. El is kelne az úttörőszö­vetség. vagy más szerveze­tek támogatása itt a Podra- vimának, a délszláv Dráva- memtének csaknem a végső pontján, ahol a horvát azo­nosságtudat megőrzéséért komolyabban kell küzdeni, mint akár néhány klilamé- terrel odébb Drávátokon, Drávaiiványíiban, Drávasztá- rán, egyszóval ahol az etni­kai térkép összefüggő nem­zetiségi „foltokat” jelöl. A lakócsai iskola eddigi. ered­ményei szavatolják, hogy a támogatás megtérülne. Lengyel András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents