Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-16 / 88. szám

1985. április 16., kedd Somogyi Néplap 3 Tanácskoztak a Füszért brigádvezetői Meg kell újulniuk a kereskedőknek Több, mint negyedszázada alakultak meg a Balaton Füszért az első szocialis­ta brigádok, s azóta minden éviben megtartják a brigád­vezetők tanácskozását, amely a vállalati közélet egyik leg­fontosabb fóruma. Tegnap a kaposvári rak­tárházban gyűltek össze a brigádveztők s értékelték a tavalyi tanácskozás óta vég­zett munkát, valamint meg­határozták a folytatódó munkaverseny soron követ­kező céljait. Több fontos sorsfordulót átélt már a brigádmozgalom ennél a vállalatnál is. Hu­szonöt év alatt a vállalat át­szerveződött, s csupán alap­vető funkciójában hasonlít korábbi önmagára: a mai Füszért munkája sokszor na­gyobb és bonyolultabb, mint jogelődeié volt. Dévényi Zoltán igazgató többször is hangsúlyozta a tegnapi tanácskozáson: a korábbi évek legfontosabb feladata az volt, hogy a nagykereskedelmi vállalat megtanuljon az elosztás he­lyett valóban kereskedni, s dolgozói is munkájuknak megfelelő képesítést szerez­zenek. Ez nem volt kis fel­adat, ám most — ha lehet —, még élesebb korszakvál­tást élnek át. A hazai gaz­dasági reform ezt a vállala­tot is arra kényszeríti, hogy a korábbinál jóval színe­sebb, nagyobb lehetőségeket, de egyben nehezebb munkát adó gazdasági környezetben — csupán saját erejére szá­mítva — mind nyeresége­sebben gazdálkodjék. Meg kell újulniuk a keres­kedőknek. Ezt az igényt tük­rözték az igazgatónak a ko­rábbi évek eredményeiről és a vállalati gazdálkodás mai feladatairól szóló beszámoló­ja után elhangzott felszóla­lások. Negyvenöt brigád há­romszázötvennyolc tagja ne­vében mondták el jónéhá- nyan, hogy miképpen kép­zelik hatékonyabban, szerve­zettebben a munkát. Több­ször szó esett olyan jelensé­gekről is, amilyenekről sen­ki sem beszélt szívesen, ám tagadni, elkendőzni ezeket nem lehet. A brigádvezetők ígérték társaik nevében is, hogy jobbítani igyekeznek az utóbbi időben megromlott vagyonvédelmi helyzetet, meg kell előzni a lopást ugyanúgy, mint a gondatlan­ság miatti károkat, veszte­ségeket. A kereskedőnek — termé­szetesen — nemcsak a „bel- üigyeá” fontosak, a kívülál­lókkal, a vásárlókkal való jó kapcsolata mindennél előbbre való. A tanácskozá­son többen is elmondták: e téren is sok a tennivaló, hi­szen a régi vevőkön kívül rangielbag új partnerrel, s új gazdasági, vállalkozási for­mációkat képviselő vásárló­val találkoznak a Füszért dolgozói. A brigádvezetők elfogad­ták az új munkaverseny-fed- hívást, valamint úgy döntöt­tek, hogy a Balaton Füszért az idén is megpályázza a Kiváló Vállalat kitüntetést. Kihirdették az 1984-es ver­seny eredményét is: ezt a zalaegerszegi raktárház nyer­te meg, a második a nagy- kanizsai. a harmadik a bog- lárlellei fiók lett. Á Kereskedelme Kamara tagja lett a WTCA-nak A Világkereskedelmi Köz­pontok Szövetsége (WTCA) Tokióban tartott igazgatói tanácsi ülésén felvette a Ma­gyar Kereskedelmi Kamarát teljes jogú tagjainak sorába. Zányi Jenő, a Magyar Ke­reskedelmi Kamara alelnöke az MTI munkatársának el­mondotta: a Világkereske­delmi Központok Szövetsége —, mely 1968-ban alakult New Orleansban — a keres­kedelmi technikai feltételei­nek javításával, a nemzet­közi üzleti kapcsolatok fej­lesztésével foglalkozik. A Magyar Kereskedelmi Kamara jó nevet szerzett külföldön azzal, hogy sokré­tűen segíti a hazai vállalatok külpiaci kapcsolatainak épí­tését, s számottevően szere­pet vállal a kelet—nyugati kereskedelmi kapcsolatok ápolásában. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Világkereske­delmi Központok Szövetsége a kamarát fölvette tagjainak sorába. Az igazgató tanács ülése egyben elfogadta a kamara meghívását, s így a WTCA 1987-ben Budapesten rendezi meg közgyűlését. Kis­bajom! április Kihaltnak látszik a falu. Talán, mert már megszólalt az ebédre hívó harangszó, vagy végre tavasz van, s a kert is megkívánja a szor­gos kezek munkáját. Az el­nökasszony megérzi, min gondolkodhatok. Adatokat, tényeket sorol. Kisbajomnak január elsején 546 lakója volt. Tizenöt évivel ezelőtt még 628. Egyre több az idős ember. Tucatnyi ház áll üre­sen. — A vészharangot még nem kell meghúzni —mond­ja Horváth Istvánná, a ku­tas! közös községi tanácsel­nöke. — Ez a falu, ha keli, meg tud újulni. Idézi 1945 tavaszát. A hónapokig álló front miatt kitelepítették a lakosságot. Mire hazatértek az emberek, már csak ro­mokat találhattak. Elpusz­tult a falu ötven százaléka. Kétszáz embert kellett elte­metni. Kuti Sándor azokban a napokban katona volt. A jászberényi fogolytáborból önként jelentkezett az új hadseregbe 1945. március 15-én. Hallott az itteni har­cokról, tudta, hogy itt ma­radtak szülei, testvérei. Amint tehette, szabadságot kért. Debrecen szovjet vá­rosparancsnokának engedé­lyével szabadságra jött haza 1945 májusában. — Romokban hevert min­den. Házról házra folyt itt a harc. Azt hittem, ebből a faluból már sohasem lesz az, ami volt. Higgye el, azon gondolkodtam, hogy soha többé nem jövök haza ... Mégsem tagadhatta meg a földjét. Visszatért az otthon hívó szavára. — Ennivalónk nem volt. A kishajomi Göllébe, Nagy­berkibe jártak kenyérhéjat koldulni, hogy élni tudja­nak. Itt mindent lövedékek borítottak. Emlékszem, a földosztó bizottság tagjai alatt is akna robbant. A bá­tyámmal magunk álltunk neki az új birtok megtisztí­tásának ... Az elnökasszony közbeve­ti: — néhány hónapja —, nem is olyan messzire innen — alapozásoknál lövedékbe kapott a markológép. Kihív­ták a tűzszerészeket, akik keresőkkel tapogatták végig a földet, s újabb aknákat hoztak a felszínre. Kuti Sándor a tanácsok megalakulásakor tanácstag lett, majd 1959-ben elnöknek választották. Tíz évig látta el — míg nem egyesült Kis­bajom és Kutas — az elöl­járói tisztet. Büszke arra, hogy Kisbajom újjáépült, bár ebbe a büszkeségbe némi bánat is vegyül. — ötvenkilencben 840-en voltunk... Ha előbb meg­épül a kövesút, akkor talán minden másként alakul. De az út csak 1968—69 forduló­ján készült el. Addig gyalog baktattunk a kutasd állo­másra. Ha hívtak a járási tanácsra, én is gumicsizmá­ban mentem a vonatig. Ott váltottam cipőre, a csizmát meg a bakternál hagytam. Munka se nagyon kínálko­zott akkoriban. Csoda-e, aki tehette, elment Komlóra, vagy Dunaújvárosba. Hát így maradtunk csali ennyi­en. Szerencsére megállt az elvándorlás. S ez az útnak köszönhető. Ha az nincs, ta­lán- senki sem marad. De mára javult a közlekedés, új munkalehetőséget teremtett a téesz is. Két esztendeje nyitottak egy varrodát. Az asszonyok is kereshetnek. Harangozó Lászlóról az a hír járja, meglehetősen ke­mény ember. Jöhetett ide akárhány tsz-szervező, sem az apja, sem ő nem írta alá a belépési nyilatkozatot. Ak­kor is a maguk 35 kataszte­rijén gazdálkodtak, s így tesznek ma is. Azért meg- békülhetett a termelőszövet­kezettel, mert a menye a varrodába jár. Ha kell a se­gítség, nem fordít már há­tat. Van traktorja, hat biká­ja és üszője, hat tehene, egy lova. Egyik fia, Béla, véltük lakik az új házban, öt faggatom. — Harminchárom eszten­dejével még ugyancsak fia­tal. Soha nem gondolt rá, hogy máshol próbáljon sze­rencsét? — Ügy nevelt bennünket az édesapánk, hogy a földei tiszteljük. Amíg abból meg lehet élni, addig ide hív a kötelesség. Kuti Sándor a gondokról is beszél. Mint a tanácstagi csoport vezetője, és a közsé­gi pártalapszervezet titkára naponta hallja a kisbajomi- aktól mi is kéne még. Pél­dául jó víz. Ez most a leg­fontosabb. Hogy mikor lesz? Az elnökasszony szerint ta­lán a következő tervidőszak­ban erre is sor kerülhet. De ez az öregedő faluban meg­lehetősen nehéz dolog. Kuti Sándor perlekedik. Szerin­te meg lehet győzni az em­bereket a törpe vízmű fon­tosságáról. — A vízmüvet programbe- szédnek szánja a választások előtt? — Nem szeretek ígérgetni, de tudom, hogy meg fogjuk csinálni. A vízműbe vetett hit egy­ben a falu hite is. — Ügy érzi Kisbajom húsz év múltán is az lesz, ami ma? — Az idén megválasztjuk a községi elöljáróságokat. Kik lesznek a tagjai. Niem tudhatjuk. De ha dolgukat értőket választanak, akkor Kisbajom húsz év múltán is Kisbajom marad. Nagy Jenő Útra lelni vagy a nyomokban járni... BESZÉLGETÉS MUNKÁSFIATALOKKAL Háromórás beszélgetésnek voltam részese a Tungs­ram Kaposvári Elektronikai Gyárának IKISZ-irodájá- ban. Beszélgetőpartnereim Oskola Ibolya szakmunkás, Szilágyi Erzsébet technológus, Dióst Károly gépbeállí- tó, Réti György lakatos és1 Zeleznik íjászióné, a. gyári KISZ-bizottság titkára voltak. Olyan fiatal munkások, akik a harmadik X-hez közelítve egy évtized es munika- és ifjúsági mozgalmi tapasztalatok alapján mondták el véleményüket: ma könyörtelen vesszőfutásban lehet csak állva maradni. A gazdaság helyzete, minősége, fo­lyamatai szabályozzák, irtinyítjálk, befolyásolják hét­köznapjainkat. — Ahhoz a korosztályhoz tartoznak, amely egyszerre két úton jár. Az egyiket a tanulás, a szakmai ismeret- szerzés, a szórakozás — tánc, mozi, könyvek, kirán­dulások — jelzi, a másik egybekapcsolódik a család- alapítással, az otthon és a biztos megélhetés megterem­tésével. Zeleznikné: — Ma a fia­talok legégetőbb gondja a lakás. Az állami lakásépítés csökkenésével feszültebbé vált a helyzet. Két-három lakást elosztani a tucatnyi sorbaálló között lehetetlen és hálátlan vállalkozás. Ma­rad a szülőkre való támasz­kodás, az együttélés, amely számos összeütközéshez ve­zet. Ki az a huszonéves, aki önerőből néhány év alatt elő tud teremteni három- százezer forintot? Én is a szülők révén tudtam lakás­hoz jutni. Réti György: — Szintén házas vagyok, egy kisfiam van. Pontozásos rendszer alapján kerültem be abba a tizenöt tagú csoportba, ame­lyik két éve lakáshoz jutott. Rögtön anyagi mélypontra kerültünk: a feleségem gyes­en van, én négyezer-hétszáz forintot keresek, ebből kell megélnünk úgy, hogy négy­ezer forint a havi rezsink. A maradék háromezer fo­rint a kenyér és a tej szint­je. Nem a tejszíné! Oskola Ibolya: — Az álta­lános iskola után itt a gyár- bap kezdtem, majd innen mentem szakmásítóra. Ta­nultam, szórakoztam, ifjúsá­gi rendezvényekre jártam. A barátnőim persze noszogat­nak, miért nem mégy férj­hez, Ibolya? 27 éves vagyok, mégis azt vallom, hogy egye­lőre még nem. A nővérem­nél lakom, ő már férjnél van, ott nem lehetne életet kezdeni. Egy házasságot megkezdeni érzelmileg és anyagilag megalapozottan érdemes. Remélem, nem kergetek álmokat... Szilágyi Erzsébet: — Nem is foglalkoztam ezzel a do­loggal. Lekötött a munkám, a tanulás — marxista—leni­nista szakosítóra járók —, a sport, a rendezvényszerve­zés. Tagja vagyok a megyei KISZ-bizottságnak, s nem szeretem félgőzzel végezni a dolgomat... Zeleznikné: — Erzsi no­vember hetedikén KISZ Ér­demérmet kapott. Szilágyi Erzsébet: — Elég sok a rossz példa, amely kel­lőképpen kiábrándíthatja a mai fiatalt a boldog házas­ságról alkotott elképzelései­ből. Ha vannak igényeim a másikkal, akkor azzal is számolok, hogy neki is le­gyenek ... Diósi Károly: — Valóban felszínesen úgy néz ki a helyzet, mintha az ember a másik fél biztos anyagi hely­zetére spekulálna. Lakás, ko­csi, nyaraló ... Szó sincs ezekről, hiszen melyik fia­talnak adatik meg ez? Mind­össze azt gondolom, hogy a lehetőségek hiányában — és itt a minimális program, hogy ne egy vizes albérlet­ben kezdjen az ember — várakozunk. Az éretlen há­zasság magában hordozza a válást. Nehogy azt higgye valaki, hogy a mai fiatalok lejáratottnak hiszik, vagy le­becsülik az érzelmeket, a szerelmet, a házasságot... Kicsit talán jobban számba- veszik a lehetőségeket, a je­lenlegi körülményeket. — Valamennyien KISZ- tagok. évek óta e szervezet­ben tevékenykednek. Miben várnak megújhodást az ifjú­sági mozgalomtól és mit tesznek ezért? Zeleznikné: — Airnd 1957 óta hasznosnak, járhatónak bizonyult a mozgalomban, azokra a kikristályosodott eredményekre, elképzelések­re tovább kell alapoznunk. Nem értek egyet azokkal, akik a felszínes „mutatvá­nyokkal” akarnak vonzerőt produkálni. Itt a diszkóra, bulikra, nyári „smár-tábo- rokra” gondolok. Gondjain­kat kell számbavennd — la­kás, politikus nevelés, mun­kahelyi légkör, szakmai kép­zés —, és ehhez kell újító erő, összefogás. Egymás munkájára, hétköznapi gond­jaira kell odafigyelnünk, eb­ben kell segítenünk. Oskola Ibolya: — Megkell találnunk az utat a mai húsz­évesekhez. Ne legyen szaka­dás, korosztály-probléma már a fiatalok között is. Ha­marosan bizonyíthatunk: napokon belül megkezdődik a munka a kevert fényű lámpa gyártásának futósza­lagján. A becsületes, közös munka döntheti majd el, hogy mindez sikerül-e. Szilágyi Erzsébet: — KISZ- tagként figyeltem a párt- kongresszust. Ütmutatást adott, kiegészítette az ifjúsá­gi határozatot, számbavette a mai problémákat. Párttag­ként fontosnak tartom, hogy a közvetlen környezetben segítsük a fiatalok beillesz­kedését, szakmai továbbkép­zését, a szabadidő tartalmas eltöltését. Hogy a Tungsram nyerje vissza — fiataljai munkája és megbecsülése ál­tal is — a hírnevét. Réti György: — Mondok egy példát. Átszervezések voltak az üzemben, így so­kan más részlegbe kerültek. Mégis, a nőnapon megkeres­tük és megköszöntöttük a lá­nyokat. Fontosnak tartom, hogy aktívak maradjunk, ne legyintsünk rá a feladatok­ra és a programokra. Hite- hagyottan a munka sem megy jól. Én például a spor­tot is jó szervezőkapocsnak tartom, erre a fiúkat min­dig lehet mozgósítani. Diósi Károly: — Ma nosz­talgiának érezhetjük az Izzó egykori pezsgő, ifjúsági klub­ját, ahova még a városból is tolongtak. Igaz, ma már sokkal több szórakozóhely van a városban, de ahogy én tapasztaltam, az ottani lehetőségek inkább csak az ivásra összpontosulnak. A mostani fiatalokból kell egy magot teremtenünk, amelyik fáradhatatlanul szervezi az itteni programokat. Sport, előadások, bulik, politikai rendezvények jói megférje­nek egymással. Ne csak annyit jelentsen a gyár, hogy délután innen szállók fel a buszra, amelyik bevisz a városba... Békés József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents