Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-15 / 87. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLI. évfol yam, 87. szám Ára: 1,80 Ft 1985. április 15., hétfő Nyíltan Olvasom a választási (elhívást és megalkad a szemem az első szó utáni felkiáltójelen. Mert a felhívás természetesen megszólít bennünket, és a megszólítás után többnyire felkiáltójel való. Ez az írásjel pedig töredéknyi időre, a másodperc vala- hányadik részére, jellegénél fogva mindig felkelti a figyelmemet. Mintegy határozott szó, ami papírlapról verődik vissza. Felkiáltójel. Utána a természetes, világos, felelős szöveg arról, hogy ismét eljött az ötesztendőnként mindig eljövő idő, isimét ki kell választanunk azokat az embereket, akik a mi nevünkben vannak jelen az ország ügyeinek eldöntésénél. A mi képünket viselik. Meg azokat is ki kell választanunk, akik helyben, a falu, város, megye tanácsában gondolkodnak és döntenek a nevünkben. Olvasom tehát a felhívást, magyar állampolgári minőségben, és végigfut a fejemben a kérdés: ml a változatlan ebben az őt esztendőnként ismétlődő országos dologban. Elemzem hozzá a szöveg hordozta gondolatokat. „rendkívül nehéz körülmények közepette is...” — „visszaesés nem következett be...”, ,»a feltételek adottak...”, „... kérjük mindenkitől tudása legjavát!”, „.. .magáénak vallja és támogatja a pártkongresszus országunk építésére irányuló programját...” — és itt kitüremkedik a szövegből a mindig tiszteletreméltó szó: országépítő! Tulajdonképpen ez a felhívás alapszava, múltat, jelent, jövőt összefoglaló, de mindig jelenidejű szó. Sosem szűnő dolgunkat jelzi itt a Kárpát-medencében. Lehetne most széttördelni a szót, s a mélyére nyúlva aprózni: mit, hogyan, miért tettünk jól, mit hogyan miért rosszul? De ennek a szónak az alapjelentése változatlan marad: építeni az otthonunkat, az országot. Aztán az állampolgári kíváncsiság persze azt is kutatja a felhívásban: mi most az új benne? Megintek szövegrészeket emelek ki, és azok közül is kitűnik egy ki nem mondott, de a mondatokból kisütő, jóleső vonás: a nyíltság. Hiszen a társadalomtörténet mindig változékonyságokat hordoz, állandó hullámzást, s ennek során a rózsaszínű és a kéktiszta közgondolkodás hullámzását, váltakozását is. Most jólesik, hogy a gondolatok máztalanok, nyíltabbak a szavak: „rendkívül nehéz körülmények közepette...”, vagyis elismerjük, hogy az elmúlt öt év nem volt rózsaszín, de mi mégis... Ez az „és mégis” szellem az erőnk. Nyíltabban, és mégis ... Mégis országépítő erővel, mégis jól úszva a világ- gazdaság áradatában. A magyar nép történelmében de sokszor vitt bennünket tovább ez a tartás: „és mégis!” — az akarásunk! F. D. A portugál külügyminiszter Budapesten Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására vasárnap este hivatalos látogatásra Magyarországra érkezett dr. Jaime Gama portugál külügyminfiszter. A portugál diplomácia vezetőjét a Ferihegyi repülőtéren vendéglátója fogadta. Ott volt Bobvos György hazánk lisszaboni nagykövete és Jósé Joaquim de Mena e Mendonca a Portugál Köztársaság budapesti nagykövete. A portugál külügyminiszter életrajzát a 2. oldalon közöljük. Hétvégi munkák a Május 1-i jelszavak 1. Világ proletárjai egyesüljetek! 2. Éljen május elseje! 3. Éljen a marxi zmus-leninizmus! 4. Éljen a Szovjetunió, a béke és a haladás szilárd támasza! 5. Éljen felszabadítónk és barátunk, a Szovjetunió! 6. Erősödjék a szocializmust építő népek egysége! 7. Éljen május 9., a fasizmus feletti győzelem napja! 8. Békét, biztonságot a világnak! 9. Éljen a szocializmus és a béke! 10. Békés jelent, biztonságos jövőt az emberiségnek! 11. Éljen a kommunista és munkáspártok internacionalista szolidaritása! 12. Támogatjuk a szabadságukért és függetlenségükért küzdő népek igazságos harcát! 13. Előre a XIII. kongresszus határozatainak végrehajtásáért! 14. Éljen pártunk és népünk egysége! 15. Nemzeti összefogással szocialista céljainkért! 16. Előre az 1985. évi népgazdasági terv sikeres megvalósításáért! 17. Köszöntjük a munkában élenjárókat, a felszabadulási és a kongresszusi munkaverseny résztvevőit! 18. Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt! 19. Éljen lés virágozzék '40 éve szabad hazánk!-------.————— 1 1 év — 5665 lakás A NO-FINESNEK IS MEG KELL ÚJULNIA Április második hetének végén a kissé hűvös, szedés, néha esős, máskor napsütéses időiben ország'szerte benépesült a határ, sokhelyütt folyamatos műszakot tartottak a földeken, hogy a hosszúra nyúlt tél okozta lemaradást mielőbb pótolhassák. A megfeszített munka eredményeként a szövetkezetek és a gazdaságok dolgozói jócskán előrehaladtak a tavaszi tennivalókkal. Fejér megyében a legnagyobb munka ezen a hétvégén is a cukorrépa vetőkre várt. A határ még éjszaka is világias volt a traktorok reflektoraitól. Vasárnapra a termőterület csaknem háromnegyed részén sikerült földbe juttatni a cukorrépa magját a ve tőbri gádőkna k. Felgyorsult a miagágykészí- tés is, a traktorok a terület 70—80 százalékán már előkészítették a talajt a napraforgó és a kukorica vetéséhez. A megye burgomyater- mesztő vidékein, Kisláng, Dunaújváros környékén szinte minden családnak bőven adott munkát a kisHogy telelt a búza? kert. A háztáji gazdaságokban is sokat szorgoskodtak, vetőguimókat ültettek, palán- táztak. Győr-Sopron megyében — amely az ország cukorrépa termésének jelentős részét adja — vasárnap az utolsó hektáron is elvetették a takarmánynövényt: töibb mint tizenkétezer hektáron került földbe a mag. Az északnyugati országrészen a tavaszi árpa tizenötezer hektáron már kikelt, a táblák szépen zöldellnek. Vasárnap a Hanság déli részén befejeződött egy háromszáz hektárnyi rét és legelőterület árasztásos öntözése. Serény munka fplyt a kiskertekben, a háztáji gazdaságokban többhe- lyütt most fejezték be a gyümölcsfáik és a szőlőtőkék metszését. Vas megyében a folyók áradása miatt mintegy tízezer hektárnyi terület «került víz alá, ebből négyezer- kétszáz hektár a szántó. Szakemberek jelölték ki azokat a táblákat, amelyeken megkezdhették a munkát a talajművelő és vetőföldeken gépek. Vasárnapiig a borsónak mintegy 95, a zabnak és a cukorrépának 70 százalékát vétették el. Egy-ikét gazdaság kivételével földbe került a tavaszi árpa vetőmagja, s megkezdődött a napraforgó vetése, a burgonya ültetése is. A nagyüzemek a megyében több mint húszezer hektár földet vetnek be kukoricával. Szolnok megye határában gépek és emberek százai dolgoztak. A hét végére valamennyi koratavaBzi vetéssel végeztek, a háromhetes lemaradásból kettőt már sikerült behozni. A mezőgazdasági nagyüzemek minden erejüket a kukorica és a napraforgó vetésére, a vegyszeres gyomirtásra, az öntözésre összpontosították. A somogyi földeken, a Drávától a Balatonig is gépek százai dolgoztaik. A Dél • Somogyi Mezőgazdasági Kombinát határában vasárnap több minit hatvan hektáron került földbe a ki- lencszáz hektárnyira tervezett burgonya vetőmagja, így ültetésével eddig összesen 200 hektáron végeztek. A barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben szintén jó ütemben halad a 200 hektáros termőterület ültetése. A munkával — ha az időjárás engedi — a jövő héten végeznek. A homok- szentgyörgyi Zöld MezőTsz- ben befejezték a háromezer hektárnyi őszi kalászos fej- trágyázását. Gsongrád megyében a sze - gedi Tisza—Marosszög Tsz kübekházi, tiszaszigeti és s^őregi földjein zúgtak fel a gépek motorjai. A megyében az elsők között e területeken kezdődött meg a kukorica vetése. Makó környékén a családok apraja- nagyja rakta a földbe a táj híres fűszernövényének, a vöröshagymának a szaporítóanyagát. Tizenegy évvel ezelőtt, 1974-ben új építőipari technológia nevét kezdték megtanulni az építőipari szövetkezeteik. Megvásároltuk az angol no-fines rendszert, s alkalmazására még abban az esztendőben kilenc szövetkezet jelentkezett. A tapasztalatokról dr. Pintér Vilmossal, az Okisz építési főosztályának osztályvezetőjével és dr. Rétházi Lászlóval, a no-fines-társaság ügyvezető igazgatójával beszélgettünk. — A no-fdnesről az a hír járta, hogy már akkor elavult technológia vdlt, amikor megvásároltuk... — A no-fines életképes, az angolok most is használják. Igaz, sokkal kifinomultabb formában, mint negyven évvel ezelőtt. Tudniillik akkor a szigetország több nagyvárosa romokban hevert, s a helyreállításhoz el kellett volna takarítani a törmelékeket, de inkább újra hasznosították, s ebből született meg a technológia. Ma már viszont a legújabb adalékanyagokat és fölszereléseket alkalmazzák. — A társaságnak ma tizenhat tagja van, vagyis héttel több minit az indulás évében. Ám azt is tudjuk, a szövetkezetek közül például a kaposmérői már nem alkalmazza. — Mondjuk inkább azt, hogy szünetelteti, mert nincs munkaija. Ügy tudjuk, amint megrendeléshez jutnak, újból dolgoznak vele. Egyébként nemcsak a ka- posmérőieknek van ilyen gondjuk. Mind kevesebb telepszerű, többszintes lakóház épül. Az elmúlt tizenegy évben a no-finestsel 5665 lakás épült föl Magyarországon, Nagyatádon, Bonyhádon, Gyöngyösön és Keszthelyen, hogy csak néhány példát említsek. Hogy a következő tizenegyben épül-e ugyanennyi, azt nem tudni. — Nem drága egy kicsit a no-fiines? — Az országban 10 500 és 14 500 forint között változik e lakások négyzetméterenkénti ára, attól függően, hogy milyen felszereléseket adunlk. Mi úgy gondoljuk, versenyképesék vagyunk. A HALLEY ÜSTÖKÖSRE VÁRVA Egyre kevesebb az időnk az üstökös érkezéséig, és ahogy fogy a távolság, úgy növekszik az izgalmam. Néhány hónap választ csak el attól, hogy égre nézve könyvek leírásaiból ismert fénycsóvát lássam, s szoktassam magam előre az élményhez. A látvány befogadását megkönnyítő előzetes ismereteket szerzendő, lexikonokban keresem a Halley üstökös nevét. Ilyeneket olvasok róla: „A Halley-üstökös (E. Halley nevéről) a legrégebben ismert egyik legfényesebb, a Nap körül keringő és a Föld közelébe visszatérő üstökös. Keringési ideje hetvenhat év. Utoljára 1910-ben volt látható. Altkor annyira megközelíted i a Földet, hogy az áthaladt csóváján. Legközelebbi megjelenése 1986-ra várható. Ebben a pillanatban hiányérzetem támad, hogy soha nem néztem meg csillagászok távcsövébe, így csak szabad szemmel (amennyire szabad lehet egy szem) győződhetek meg az égitestek, üstökösök mozgásáról. Pedig jelképes lehet az a mozzanat, ahogy a névadó Halley észlelte a krónika szerint az akkor még névtelen üstököst, aztán számítgatott megtett utakat, ellipszispályákat, _sugarakat, átmérőket, és azzal a kijelentéssel állt az emberek elé: üstökös fog érkezni. Vajon a korabeli tömegkommunikációs kutatóközpont kérdezőbiztosai milyen tetszési indexet állapítottak volna meg erre a feltételezésre. A gondolattal el lehet játszani, talán a helyes választ nem különösebben nehéz feladat eltalálni. Tűnődöm, miért várom, hogy égre tekintve fénycsóvát lássak? Talán bennem is bujkál a hitetlenség, a hiszem, ha látom ősi ösztöne? Vagy a puszta kíváncsiság vezérel majd sötétedés után is a szabadba, hogy bámuljam a ritka jelenséget. Bizonyára >ezek is ott vannak bennem, de elsősorban a történelem megismételhetetlen ismétlődése vonz az újra viszatérö üstökösben. Hogy fénye alatt legutóbb verset írhatott Ady Endre? Filológusi feladat lenne kinyomozni életének üstökös-fény esítette éjszakáit, de számíthatunk visszafelé még több hetvenhat éves periódust is, hogy a kapott időből jeles személyek üstököslátó szerencséjéhez viszonyítsuk a magunkét. Szomorú gondolatmenetet eredményez, ha számba vesszük, hogy mik is történtek velünk a fényes égitest legutóbbi megjelenése óta. Az emberi ésszel talán beláthatatlanül régóta föl-föltűnő üstökös még soha nem látott ekkora változást egy periódus alatt, mint amilyet most fog. Mégis ilyenkor elsősorban az elkerülhető tragédiákról, a világháborúkról megmaradt élmények kerülnek elé, és tragikumukkal szinte kioltják az elmúlt nyolcadfél évtized szép napjainak emlékét. Pedig a történelem évezredes fejlődése során sem alkotott annyi figyelemre méltó eredményt, mint ebben a században. Sokat hangoztatott közhelyeink közé tartozik, hogy minden fölgyorsult, ám ez néha viszonylagos, mert némely dologban viszont mi lassultunk le. Ebben a felborult helyzetben nagy a becsülete az olyan mértékké, mintává választható dolgoknak, mint a Halley-üstökös. A maga komótosan mindegyre bejárt hetvenhat éves pályája is tekinthető valamiféle viszonyítási alapnak, kijelöli, hogy annyi minden számítás mellett üstököstől üstökösig is élünk. Várakozásunk nem lenne teljes, ha megfeledkeznénk legközelebbi mejelenéséről, amely majd jócskán a huszonegyedik század derekán lesz. Csak reménykedhetünk, hogy a ■ most itt talált emberiség egy még békésebb változatát leli majd itt, akik precíz távcsöveiken a szobába varázsolják az üstökös látványát. De a leendő krónikás — aki nem néz ezekbe a szerkeztekbe — szabad szemével tekint a csillagos égre és eltűnődik: mennyi sok szép történt 1986 óta! És talán nem lesznek jót kioltó emlékei, a régebbi korok sebhelyei pedig visz- szahúzódnak a történelem- könyvekbe. Varga István
