Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-01 / 76. szám
r ÁZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LÁPJA XLI. évfolyam, 76. szám Ára: 1,80 Ft 1985. április 1., hétfő Folyamatosság és megújulás A politizáló közvélemény megkülönböztetett figyelme, érdeklődése kísérte az elmúlt héten az MSZMP XIII. kongresszusának tanácskozásait. Arra várt választ az ország s benne megyénk lakossága, hogy milyen cselekvési programot dolgoz ki a párt legfelső fóruma a társadalom problémáinak megoldására, milyen tennivalókat lát szükségesnek fejlődésünk előbbrevitclére, szocialista vívmányaink megőrzésére és továbbfejlesztésére. A négynapos tanácskozás meggyőző választ adott ezekre a kérdésekre. Az előterjesztett és elhangzott beszámolók, az ötvennyolc felszólalás, a feladatokat világosan összefoglaló határozat mind arról tanúskodnak, hogy pártunknak van politikai koncepciója a további cselekvés tartalmára, a problémák megoldására. A XIII. kongresszus egy olyan nemzeti programot körvonalazott, amelyet teljes szívvel magáénak vallhat és követhet minden hazáját szerető ember, a szocializmus valamennyi híve. A XIII. kongresszus küldöttei azért tudtak eleget tenni a közvélemény, megbízóik várakozásának, mert az MSZMP ez alkalommal sem tért el csaknem három évtizede követett gyakorlatától. Nyíltan szembenézett a társadalmi fejlődés tényleges kérdéseivel, valóságos súlyuk rangján kezelte mind az elért eredményeket, mind a gondokat és problémákat. Pártunk nem igyekezett a szőnyeg alá söpörni munkánk fogyatékosságait, nem kívánta titkolni a nehézségeket a nép előtt. S éppen ez adta meg az alapot ahhoz, hogy a kongresszus a helyzet reális értékeléséből kiindulva megvalósítható, teljesíthető célokat jelölhessen meg a további cselekvés számára. Az értékelésben és a feladatok meghatározásában pártunk számára megbízható iránytű áll rendelkezésre: a körülmények alakításának, a világ megváltoztatásának forradalmi-tudományos elmélete, a marxizus—leniniz- mus. Elméletünknek az élet által szokszorosan igazolt alapelveit az MSZMP a jövőben is megingathatatlanul követi, de nem kezeli az elveket dogmaként, hanem folyamatosan szembesíti azokat a változó valósággal. „Mi az elviekben szilárd, a napi politikában körültekintő és megfontolt, a megújulásra kész pártot tekintjük az eszményünknek” — hangsúlyozta a kongresszuson elhangzott vitaindító beszédében Kádár János. Az alapvető irányvonal folyamatossága és a szüntelen készség a megújulásra — politikánknak ez a két alappillére a XIII. kongresszuson ismételten megerősítést kapott, mert az eredményes munkának e kettő egysége volt és lesz a jövőben is az egyik legfőbb biztosítéka. Politikánk folyamatossága tükröződött abban is, hogy a kongresszusi vita egyértelműen kifejezte: az MSZMP számára változatlanul alapvető törekvés az emberek életviszonyainak szebbé, jobbá, gazdagabbá tétele. A Központi Bizottság beszámolója nyíltan szólt arról, hogy a kedvezőtlenre fordult gazdasági körülmények miatt az elmúlt években ebben a tekintetben nem tudtunk előbbre lépni, sőt a lakosság egy részének, bizonyos rétegeknek az életszínvonala csökkent. A kongresszus azonban úgy ítélte meg. hogy most már megteremthetők — és meg is teremtendők — e tendencia megfordításának-fel/ételei. Ezért tűzte célul, hogy a nyolcvanas évek második felében meg kell alapozni az élet- színvonal érzékelhető emelkedését. Amilyen mértékben és ütemben fokozódik a népgazdaság jövedelemtermelő képessége, javul a gazdálkodás hatékonysága, úgy kerülhet sor a kongresszus szociálpolitikai elhatározásainak valóra váltására, a vitában tolmácsolt gondok orvoslására. A kongresszus vitája ország-világ előtt tanúsította, hogy a párt érzékenyen figyel a társadalom különböző rétegeinek méltánylást igénylő szükségleteire, legyen szó akár a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzéséről, akár a családot alapító fiatalok lakáshoz jutásáról, vagy bizonyos foglalkozási csoportok keresetének viszonylagos elmaradásáról. De a kongresszus, amikor számba vett minden ilyen gondot és problémát, pártunk hagyományaihoz híven' tartózkodott bármiféle megalapozatlan ígérgetéstől. Felelősen csak azt mondhatta, hogy a jövedelmek, keresetek növeléséhez, a juttatások, kedvezmények kiterjesztéséhez mindenekelőtt a gazdasági, pénzügyi alapokat keli megteremteni, mert bármiféle más eljárásból csak kára származhat a társadalomnak és az egyéneknek is. A legfontosabb, hogy a munkateljesítmények értéke, minősége emelkedjék. Nem a több, hanem a színvonalasabb, jobb munka teremthet anyagi fedezetet az életszínvonal emelését, a társadalmi igazságosság erősítését célzó elgondolásaink valóra váltásához. A gazdálkodás és az életviszonyok korszerűbbé tételével egyenértékű és attól el nem választható törekvésként fogalmazódott meg a kongresszuson társadalmunk, gazdaságunk szocialista vonásainak erősítése. Ennek elengedhetetlen része, • hogy határozott és egyértelmű küzdelmet folytassunk az elveinktől idegen, normáinkkal és céljainkkal össze nem egyeztethető jelenségek ellen. A nemkívánatos jelenségek elleni küzdelem erősítése megkívánja a közvélemény aktivizálását, a szocialista demokrácia további elmélyítését és erőteljes kibontakoztatását. Mindezeket a kongresszus a legfontosabb teendőink közé sorolta. A kongresszus meghozta határozatait, állást foglalt a társadalmat foglalkoztató legfontosabb kérdésekben. E határozatok valóra váltása alkotó szellemű gondolkodást, mérlegelést, új megoldások keresését, megvalósításukra való vállalkozást igényel minden pártszervezetben, a politikai rendszer valamennyi láncszemében. A kongresszus állásfoglalásainak alapos megértése, a helyi tennivalók átgondolt meghatározása elengedhetetlen feltétele annak, hogy újult erővel, megújult gondolkodással és munkastílussal folytassuk országépítő, a magyar nép javát szolgáló munkánkat. Kommunista műszak a cukorgyárban A XIII. pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére kommunista műszakot tartott a Kaposvári Cukorgyár negyvenkét szocialista brigádja a többi dolgozóval együtt. Csaknem hatszázan álltak munkába szombaton — hogy elősegítsék az idei gazdasági feladatok megoldását, rendet tegyenek a gyáriban. A kommunista szombaton végzett munka értéke meghaladja a kétszázezer forintot. Ebből a cukorgyár gyermekintézmények támogatására, a mozgássérültek javára, szociális és kommunális fejlesztésekre ad. A pénzből a gyár bogiári üdülőjének - -35 szépítésére is fordítanak egy részt. Magyar párt- és kormány- küldöttség Moszkvában Lázár György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke a hazánk felszabadulásának 40. évfordulójára rendezett máS8fevaii jubileumi kiállítás nyitására párt- és kormányküldöttség eien tegnap a Szovjetunióba utazott. A delegáció tagjai: Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Faluvégi Lajos és Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettesei, Veress Péter külkereskedelmi miniszter, Roska István külügyminiszter-helyettes és Rajnai Sándor hazánk moszkvai nagykövete. A küldöttség búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese és Várkonyi Péter külügyminiszter. Jelen volt a búcsúztatásnál Vlagyimir Bazovjszkij, a Szovjetunió budapesti nagykövete. PÉCSTŐL NAGYKANIZSÁIG Kaposvárra érkezett az emléktúra Tegnap reggel a pécsi hősi temetőben vették át a So- mogyból érkezett katonafiatalok, ifjúgárdisták, rendőrök a felszabadulási emléktúra somogyi útvonalára megkapott egykori szovjet zászlót. Az ünnepélyen ott volt a szovjet nagykövetség katonai attaséja is. A- KISZ Központi' Bizottsága március 31-e és április 5-e között rendezi meg az országos emléktúrát a felszabadulás 40. évfordulója tiszteletére. A KISZ Somogy megyei bizottsága tegnapra és mára vállalta a szervezést Pécstől Nagykanizsáig. Három fiatal szovjet tiszt kíséri a túrázókat végig ezen az útvonalon. A résztvevők először Szigetváron tisztelegtek a szovjet hősi emlékmű előtt, majd Kaposvárra érve tegnap délután két órakor megkoszorúzták a Szabadság parki szovjet emlékművet, utána elhelyezték a hála és a megemlékezés koszorúját a Keleti temetőben levő obeliszk- nél. Az emléktúra résztvevői tegnap délután megnézték a Battonyától Nemesmedvesig című filmet, meghallgatták a munkásőrruhába öltözött dr. Andrássy Antal megyei főlevéltáros előadását Somogy felszabadításáról a KISZ politikai képzési központjában. A fiatal katonák, ifjúgárdisták ma reggel Kiskorpádon ál Nagybajomba mennek, ott megkoszorúzzák az emlékművet. Nagyatádon gazdag program várja őket a konzervgyárban. Csurgón megkoszorúzzák a bolgár hősök emlékművét. Délután 4 órakor Nagykanizsán átadják a 110-es harckocsi-brigád zászlaját a Zala megyei fiataloknak. Tavaszi képek, változó háttérrel A régiek ritkán fényké- pezkedtek. Egy-egy családi, esküvői és’ katonakép maradt róluk. Sablonos a beállítás és 1néha, bizony, megmosolyogtató a póz, amit a mester megörökített. A fiók mélyén, öreg kalendáriumokban vagy \albumokban csak ritkán akadunk „munkafo- tókra”, az életből elkapott felvételre, s ha mégis ilyenre találunk, a sárgás-barna, megfakult kép gondolatébresztésre, emlékezésre késztet. Ilyen fölvételt mindössze kettőt őrzök apámról; ezek a harmincas évek végén készültek. Az egyiken szekéren ül, a lovakat hajtja — sajnos, az alkalmi fotóst inkább érdekelhették a lovak, mint az akkor harminc felé járó apám, mert ezek uralják a képet —, ta másik szé- nakazlazás közben ábrázolja. Kívülállónak semmit sem mondanak ezek a képek, a szakember pedig egyenesen csapnivalónak ítélheti mindkettőt. Értéket annak jelentenek, aki tudja, hogy ezeket már csak iegy katonakép követi ... Az utolsó fölvétel. Negyvenöt tavaszától már jóval több a képi emlék. Faluhelyen is megnőtt az amatőr fotósok száma, gyakrabban látogatták a családokat a hivatásos fényképészek: vállalták a háborúban maradt hozzátartozók képeinek másolását, retusálását és azt is, hogy régi fölvétel alapján montázst készítsenek, így „építsék be" a családi képbe p. hiába várt férjet, fiút, édesapát. Mindig nyüzsgő, jó kedélyű tanító lakott nálunk akkoriban, albérletben. Szabad idejének nagyobb részét fényképezéssel ütötte agyoi\. Nemcsak szerette, hanem értette is, amit csinált. Fényképezett az iskolában, az udvarokban — és a felvonulásokon ... Azokon a csodálatos tavaszi felvonulásokon ki mindenki vett részt! Gyerekek, berliner kendős asszonyok mennek karonfogva; lóden- kabátos, viharkabátos férfiak menetelnek magabiztosan. A képen ráismerek néhány arcra, és a kastélyparkra. Akkor, a Jelszabadulást követő években ez a park volt a falu minden társadalmi megmozdulásának a központja. Jtt ért véget a május elsejei fölvonulás is szinpom- pas ünnepséggel, mindenkit szórakoztató műsorral; a felszabadul ás évfordulóján, később az alkotmány ünnepén Katus néni Árpád mozgójában — a falu „filmszínházában” — rendezett megemlékezés után itt folytatódott a program. Vén platánok, megannyi délceg fenyő karéjában állt az alkalomra ácsolt jókora színpad. Kíváncsi tömeg szorongott a zöld gyepen, és nézte, tapsolta a pergő műsort. Zászlókat lobogtatott, feliratos táblákat feszített a tavaszi szél. Fáztunk? Eső vert bennünket? A fényképek tavaszi ragyogást, derűt, bizakodást tükröznek — higgyünk nekik. Már csak azért is, mert emlékeinkben is így élnek azok az április negyedikek, azok a május elsejék. Lehet, hogy víztócsákban lépkedtünk? Hogy a felvonuló körmös traktor sárban cammogott, és nem is volt olyan fényes, inkább rozsdafoltok tarkították? A képekről csak az olvasható le, hogy gyerekek és öregek, mezei munkások és boltosok, gépszerelők, közhivatalnokok, erdészek, meg cselédsorból kilépett újgazdák együtt lépkednek, határozottan és céltudatosan. Az együvétartozás, a közös sorsvállalás megnyilatkozásai ezek a tavaszi felvonulások,, és a falu emlékezetes ünnepei közé számítottak. Pedig akkor még voltak sebek, amelyek nem gyógyultak be. Itt is, ott is hazavártak valakit. Akadtak, akik a szemtanúknak sem hittek, a hivatalos értesítésben is kételkedtek, s a Vöröskeresztet ostromolták leveleikkel. És vártak ... Forgatom a képet. Nagyanyámat látom rajta, a komaasszonyával. A temető bejáratánál állnak; mögöttük keresztek, sírkövek. Meglehetősen 1 távoli fölvétel, így hiába kutatom, miről beszél az arca. A fia sírjáról nem tudhatta, hol van, milyen mesz- szire kellene vinni a virágot — mást látogathatott meg azon <a tavaszi napon a temetőben. Hogy a háború után hányadik tavasz volt? Talán a második vagy a harmadik. Nem tudom. A kép hátoldalára nem írtak dátumot. Hernesz Ferenc
