Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-09 / 57. szám
1985. március 9., szombat Somogyi Néplap 7 része viszont cselekvésképtelen demagógiára utal. E tendenciák — az egyes települések és munkahelyek különböző feite telei között — eltérően hatottak. Az életkö rülmények nehezebbé válása élesebbé tette az osztályok és rétegek, az ágazatok, a falu és a város közötti érdekviszonyok ellentmondásait. Terjedt a nivalkodó. a nyárspolgári gondolkodásmód, a közéletet, a szellemi értékeket lebecsülő anyagiasság, önzés és prakticizmus. Értékzavarral, kiúttalansággal is találkoztunk. Erőteljesebbé váltak a társadalmi normáktól eltérő jelenségek. Fokozódott a világnézetileg ingadozók, a magányos emberek és a fiatalok egy részének vallás iránti érdeklődése. A nemzetközi élet összefüggéseinek feldolgozása a közgondolkodás érzékeny területe lett. A lakosság külpolitikai ismeretei gyarapodtak. Az emberek bíznak a Szovjetunió és a többi szocialista ország békepolitikájában. Egyöntetű a békevágy. Megértették, hogy az imperialista hatalmak konfrontációs törekvéseit csak következetes békepolitikával és korszerű honvédelemmel lehet fékentartani. Felerősödtek a pacifista nézetek is. A békés egymás mellett élés jelentőségének felismerését a napi események mellett fokozta a turizmus, a kishatármenti együttműködés, a nemzetiségiek külföldi rokonkapcsolatainak hatása is. Tapasztalhatók pesszimista, nacionalista, kozmopolita megközelítések, amelyeket a támadó burzsoá propaganda szít. Élénken foglalkoztatták az embereket a szocialista országokban folyó építőmunka eredményei, sajátosságai, tanulságai. A kapitalizmusról alkotott kép tárgyilagosab- bá vált, ám sok vonatkozásban - egyoldalúan - csak a legfejlettebb tőkés országokra épült. Modern anyagi-technikai színvonaluk elismerést, a rossz közbiztonság, a munkanélküliség, a szociálpolitika jellege elutasítást váltott ki. A harmadik világ megítélésében sok a bizonytalanság. A közgondolkodás középpontjában a gazdaságpolitikai, a közgazdasági és a műszaki-technikai kérdések álltak. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok szükségességét indokoltnak látták az emberek, alapvető érdekünknek tartva a szocialista országok gazdasági integrációjának továbbfejlesztését. Sürgették a KGST-együttmű- ködésben rejlő tartalékok feltárását és kihasználását, a nehézségek megoldását. Tisztábban látja a közvélemény azokat az okokat, amelyek a mai gazdasági körülményekhez vezettek. A gazdasági növekedés ütemének mérséklése, a fogyasztás és a felhalmozás arányának módosulása aggodalmat is keltett. Az alacsony beruházási szint miatt féltik versenyképességünket; sürgetik a helyi tartalékok feltárását az iparban, a kereskedelemben, a szolgáltatásban és a településfejlesztésben. A mezőgazdaság teljesítményét általában elismeréssel fogadták, igénylik a jobb minőségű, olcsóbb anyagi-technikai eszközökkel való ellátást. Érthetetlennek tartották az alacsony felvásárlási és a magas fogyasztói árakat; bírálták a közvetítő kereskedelem tevékenységét. Közvéleményünk érzékenyen reagált az új vállalkozási formákra. A kezdeti szélsőséges véleményeket reálisabb megítélés váltotta fel. Bírálták a munka nélküli jövedelemszerzést, a visszaéléseket, e lehetőségek bővülését, az ellenőrzés gyengeségeit. Szóvá tették, hogy ami a vgmk-ban megvalósul, azt miért nem lehet elérni fő- munkaidőben. A legtöbb vitát az életszínvonal alakulása váltotta ki. Mind többen érezték meg az áremelés életszínvonalat mérséklő hatását. Gyengült a pályakezdők, a nyugdíjasok, a kis jövedelműek és a nagycsaládosok tűrőképessége. Az életmódot, az életszínvonalat meghatározó minőségi elemeket: a létbiztonságot, a teljes foglalkoztatottságot, az egészségügyi ellátást, a szociálpolitikai intézményrendszert sokan — főleg a fiatalok — magától értetődőnek tartják. A társadalmi élet, a politikai rendszer tökéletesítésével kapcsolatos elgondolásokról elismeréssel szóltak. Az őszinte helyzetértékelések bizalmat keltettek; a politikai realizmus tovább növelte a párt tekintélyét. Bírálta a közvélemény a közélet normáinak megsértését, az ahhoz méltatlan magatartást, a munkafegyelem lazaságait. Elvárta a nézetek és a tettek összhangját, kifogásolta a felszínességet, a kétarcúságot. A párttagság körében megfogalmazták a pártélet megújulásának, a gyorsabb — főként belpolitikai — tájékoztatásnak, a pártfegyelem további erősítésének igényét, a párthatározatok melletti egyértelműbb kiállást. A fizikai dolgozók nehezményezték az esélyegyenlőtlenséget, elítélték a protekcionizmust, helytelenítették, hogy a társadalmi szervek érdekegyeztető tevékenysége nem elég hatékony. A szocializmusról alkotott kép egyre jobban kötődik a valósághoz; az emberek döntő többsége meggyőződéssel ragaszkodik a szocialista társadalomhoz. A közfelfogás követte, érzékelte a fejlődés ellentmondásait, eredményeit, gondjait. Tapasztaltunk ideológiai konzervatizmust, újtól való félelmet is. A társadalmi élet új jelenségei esetenként eszmei zavart, magatartásbeli bizonytalanságot váltottak ki. Rendszerünk előnyeinek, értékeinek megléte intenzívebben foglalkoztatta a közvéleményt, alapvető igényként és vívmányként tartva számon a biztonságot. Az emberek nagy többsége elfogadja, hogy a szocializmust építő társadalom a szocialista tulajdonon, a munkán alapszik; a munkához való viszony alapkérdés. Egyes rétegekben viszont az ügyeskedők, a nyerészkedők típusa vált példává. Nem erősödött kellőképpen a közéleti szerepvállalás tekintélye. A szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus, a történelmi múlt kérdéseiben igényesebbé vált a közgondolkodás. Nehezebb feltételek között érvényesült a nemzetköziség, a szolidaritás eszméje. A Szovjetunióhoz, a szocialista közösséghez fűződő kapcsolatainkat meghatározónak tartják. Élen jártak e gondolat elmélyítésében a pártszervek és -szervezetek, valamint az MSZBT-tagcsoportok. A közvélemény helyeselte, hogy a párt a szocializmus építése során fokozott figyelmet fordított a nemzeti sajátosságokra. A szülőföldhöz való ragaszkodás, a hazaszeretet érzése összefügg a dolgozók meggyőződésével: lakóhelyük, környezetük fejlődéséért érdemes tenni, áldozatot vállalni. Része van ebben a történelmi hagyományok következetesebb feltárásának is. Tömegpolitikai munka Az agitáció középpontjában a párt eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egységének erősítése, a meggyőzés, a mozgósítás állt. Eredményesebben terjesztettük a marxista-leninista világnézetet, bár e munka színvonala egyenetlenségeket mutat. Az agitáció fokozta az aktivitást, segített a döntések előkészítésében, elfogadtatásában, jobban figyelembe vette az emberi tényezőket. Elterjedt a kisebb közösségekkel folytatott véleménycsere. Hatékonyabb lett az agitátorok, a politikai vita körvezetők tájékoztatása. Az agitátorok többsége felkészültebb, az érvelés azonban nem mindig volt meggyőző, nem tanúskodott kellő határozottságról, kiállásról. A közéleti fórumokon - a pártnapokon, aktívákon, taggyűléseken, vitakörökön, csoportos beszélgetéseken — növekedett a párttagok és a pártonkívüliek aktivitása. Fokozódott az emberekben a gondok, a nehézségek gyorsabb megoldásának igénye. Feszültség mutatkozott a megújulást, a kibontakozást képviselők és a „kívülálló szemlélők” között. Politikai mondanivalónk hitelességének erősítésében nagyobb szerepet kaptak a különböző rendezvények, ünnepségek, megemlékezések. Ezek hatásfoka, agitatív ereje nőtt, a formaságok, a szervezés és az előkészítés hiányosságai azonban jogos kritikát váltottak ki. Növekedett az igény a rendezvények tartalmasabbá tétele, a nemzeti és a nemzetközi ünnepségek értelmi és érzelmi hatásának elmélyítése, az évfordulók időszerű tanulságainak agitatív megfogalmazása iránt. A tömegkommunikáció politikai befolyása fokozódott, eszközei közül legalább egy megtalálható minden családban. Nőtt a központi napilapok, a Somogyi Néplap és a pártfolyóiratok olvasottsága; gyorsabb, változatosabb lett a tájékoztatás. Tovább bővültek a feladatai a Somogyi Néplapnak, amely ofszet technikával készül, s 70 000 példányban jelenik meg naponta. A lap munkájában megfelelő jelentőséget kapott a párthatározatok ismertetése és a végrehajtásukra való mozgósítás. Megszólaltatta azokat a kiemelkedő személyiségeket, akiknek életútja példa lehet az olvasó számára. Síkraszállt a hibák, a fogyatékosságok feltárásáért. Az összefüggéseket nem mindig elemezte mélyrehatóan és pontosan. Egyes társadalompolitikai írások nem voltak kellően megalapozottak. Fejlődött a megyei pártbizottság kiadványozása. Az Útközben című politikai folyóirat - amely formailag és tartalmilag is megújult — terjesztése, olvasókkal való kapcsolata a szükségesnél lassabban erősödött. Gazdagodott az egyéb kiadványok sora. Az üzemi lapok és híradók többsége megfelelően, bár eltérő színvonalon adott tájékoztatást, és mozgósított a feladatok végrehajtására. A Somogy megyei Lapkiadó Vállalat munkája főleg a Népszabadság terjesztésében javult, s eredményesebbé vált a hirdetésszervezés. Kiadványozása nem szélesedett kellőképpen. A Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltsége jó szervező és propagandatevékenységet folytatott, rendezvényei segítették fölkelteni az érdeklődést. A megyei pártarchívum dokumentumainak rendezettsége mérsékelten javult, forrásfeltáró, kutatásszervező munkájának még jelentős tartalékai vannak. A szemléltető agitáció módszereinek többsége elavult; ahol a feltételek adottak vagy megteremthetők voltak, ott sem hasznosították a kor követelményeinek megfelelően. A politikai információ tartalmilag, szervezetileg kiterjedtebb lett, módszereiben gazdagodott. Politikai szükségletté vált a megye lakossága közhangulatának valósághű bemutatása. Az irányító szervek igénye megnőtt iránta. Fontos szerepet tölt be a pártvezetés, a -tagság és a pártonkívüliek közötti viszony szorosabbra fűzésében. Javult a kapcsolata az agitációval, a propagandával és a tájékoztatással. Kevés teret kapott az ideológiai élet elemzése, nem adta vissza eléggé az ipari üzemek és a taggyűlések hangulatát. Az információt nem használták fel kellőképpen a döntés-előkészítésben, a pártellenőrzésben, a kollektív vezetés erősítésében. Nem volt elég gyors az itt fölvetett gondok megoldása, a rugalmas intézkedés. A propaganda tudatformáló hatása érzékelhető volt a bonyolultabb kérdések hozzáértőbb megítélésében. A gazdasági propaganda befolyása növekedett, de nem volt mindig kielégítő az elméleti kérdések tisztázása, összekapcsolása a gyakorlattal. Nagyobb figyelmet fordítottunk a történelmi propagandára, a reális nemzeti önismeret és a szocialista szemlélet formálására, elmélyítésére. A szocializmus építésének időszerű követelményeire elméleti igényességgel összpontosítottunk, de akadtak megválaszolatlan kérdések is. Az egyes rétegek, csoportok kívánságának megfelelően - a felkészültség figyelembevételével - javult a propaganda irányítása. A vitaszellem a fejlődés ellenére elmaradt a szükségletektől. Nem hatott elég erőteljesen a párt eszmei, cselekvési egységére, a szocialista erkölcs formálására. Szerény mértékben léptünk előre abban a vonatkozásban, hogy a helyi, üzemi problémákat az országos tendenciákkal összefüggésben elemezzék. Meg kezdődött a párttagság igényeihez, politikai felkészültségéhez jobban igazodó oktatási formák kialakítása. A tanfolyamok és a résztvevők száma csökkent, ez a minőségi követelményekből is következett. Növekedett a párttagok aránya a tömeg- oktatásban és a káderképzésben, alacsony viszont a marxista-leninista esti középiskolában, megfelelő az esti egyetemi általános tagozaton, jobb a szakosítón és a továbbképző tanfolyamokon. A hallgatóság összetétele kedvező: több a fiatal, nőtt a középszintű vezetők, a termelésirányítók száma. Csökkent a képző, emelkedett a továbbképző tanfolyamok aránya. Az oktatási igazgatóság 1982 őszétől új épületben, kedvező feltételek között működik s ez elősegíti az oktatómunka színvonalának emelését, kapcsolatainak javítását. Az intézmény kisugárzó hatása, elméleti műhely jellege még nem bontakozott ki kellőképpen. Tervszerű volt a propagandisták felkészítése, minőségi cseréje. Több jól képzett propagandista kapcsolódott be a marxizmus-leninizmus eszméinek, a párt politikájának megismertetésébe, elfogadtatásába. Kulturális élet A megyei párttesütletek rendszeresen elemezték és ösztönözték a lakosság műveltségének gyarapodását. A fejlődés üteme felgyorsult, ezáltal lemaradásunk az országoshoz viszonyítva mérséklődött. Az iskoláztatás kiterjesztése a lakosság valamennyi rétegét érintette, ez hozzájárult a művelődési és továbbtanulási esélyek javításához. Emelkedett a szakmunkások a középiskolát végzettek száma, a diplomások aránya. A megyei pártbizottság oktatáspolitikai céljai helyesek voltak. Az eredményeket olyan időszakban értük el, amikor az oktatáshoz kapcsolódó ellátás (tanterem, napközi, óvoda, étkeztetés, kollégium stb.) iránt erőteljesen nőttek az igények. A demográfiai hullámot az óvodákban levezettük; az első osztályos tanulók 95 százaléka szervezett felkészítés után kezdte meg általános iskolai tanulmányait. A cigány gyermekeknek viszont kétharmada részesült óvodai nevelésben. Az intézmények működési körülményei lassan javultak. A tárgyi feltételek különbségei sem csökkentek eléggé. Az eredmények ellenére a városokban és a központi községek egy részében még gond az iskolák zsúfoltsága. Javult a napközi otthoni ellátottság; a rendszeres étkeztetésben részesülőkkel együtt a tanulók kétharmadának nyújtanak ellátást. Fejlődött a gyermek- es ifjúságvédelem, emelkedett a gyógypedagógiai munka színvonala. Nőtt az általános iskolát végzettek továbbtanulási igénye, lényegében teljessé vált a középfokú oktatás. Belső arányai jobban igazodtak a megye gazdasági fejlődésének követelményeihez. A termelőmunkára felkészítő szakközépiskolai képzés több új profillal, gyorsabb ütemben bővült. Gyarapodott a vállalati tanműhelyek száma, nagyobb szerepet kapott a szakmunkásképzés. A képzési ágak bővítésével és a tantermek számának növelésével kellett elkezdeni a felkészülést a középfokon jelentkező demográfiai hullám levezetésére, melyet a tanácsok és az üzemek saját erőforrásaikból is támogattak. Kimunkálódtak a középfokú intézmény- hálózat fejlesztésére vonatkozó elképzelések. Szükség lesz átmeneti megoldásokra is. A technikusképzés kialakítása megkezdődött. Nem csökkent eléggé a lemorzsolódó tanulók száma. A társadalmi segítőkészség növekedése mellett a megye oktatásügyének eredményei a pedagógusok munkájának köszönhetők, melyből nagy részt vállaltak a kommunista nevelők. Tartalmasabbá vált az iskolákban a világnézeti, a hazafias és honvédelmi nevelés, de ebben még jelentős tartalékaink vannak. A tehetségekkel való megkülönböztetett foglalkozásra az utóbbi időben nagyobb hangsúlyt helyeztek. A tanulók önállósága és aktivitása a nevelési folyamatban még mindig szűk keretek közé szorul, s ezen az ifjúsági szervezetek sem tudtak lényegesen változtatni. Az 's- kolák egy része nem teljesítette hiánytalanul feladatait a tanulók képességfejlesztésében és terhelésük egyenletesebbé tételében. Nem fejlődött eléggé a felnőttoktatás sem. Az oktatás-nevelés összhangjának megteremtése, gyakorlati végrehajtása nem kielégítő. A tantestületek eszmei-politikai és pedagógiai egysége erősödött, jóllehet nagy a különbség az egyes intézmények között. Nem fejlődött kielégítően az iskolai demokratizmus, lassan javult az iskolák és a családok együttműködése. A társadalmigazdasági változások nagyobb követelményeket támasztottak az iskolával szemben. A tárgyi és a személyi feltételek nem mindenütt feleltek meg az igényeknek, s ez kedvezőtlenül hatott az intézményekre, a pedagógusok közérzetére. Túlterhelésük fokozódott. Nem nőtt a pálya tekintélye, vonzereje. A vezetők határozott idejű kinevezésével még mindig nem elég gyors a minőségi csere. Több helyen gondot okozott a káderutánpótlás.
