Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-09 / 57. szám
2 Somogyi Néplap 1985. március 9., szombat Scserbickij és Reagan Több rniirut háromnegyed órás megbeszélést folytatott Reagan amerikai elnök a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa hivatalos látogatáson Washingtonban tartózkodó küldöttségével. A küldöttséget Vlagyimir Scserbinckij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, az Ukrán KP KB első titkára vezeti. Mint a megbeszélés után mindkét részről közölték: Reagan és Scseribickiij elsősorban a jövő héten kezdődő új leszerelési tárgyalás kérdésedről, ezen beiül pedig a világűr fegyvenmentessé tételének kérdéseiről fejtette ki nézeteit. Ronald Reagan a Fehér Házban találkozott Vlagyimir Scserbickijjel, az Egyesült Államokban tartózkodó szovjet parlamenti delegáció vezetőjével (Telefotó _ AjP_MTI_KS) U tasítások — az elnöktől Elnapolták a BT ülését Tárgyalási előkészületek Washingtonban Washingtonban letették a hivatali esküt az Egyesült Államoknak a genfi fegy- verzetíkorlátozási tárgyaláson résztvevő küldöttségvezetői. A küldő ttségv ezetők tegnap kapták meg Reagan elnöktől a végleges utasításokat. Az amerikai sajtó arról írt, hogy a végleges tárgyalási pozíció még mindig nincs készen, mert a nemzetbiztonsági tanács nem jutott megegyezésre a hadászati, illetve a közepees hatótávolságú nukleáris fegyverekre vonatkozó javaslatokról és ezekről véglegesen az elnök dönt. Rogert McFartane, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója csütörtökön egy — a külpolitikai újságírók által rendezett — ebéden az amerikai célkitűzést úgy összegezte, hogy Genfiben „a meglévő nukleáris támadófegyverek lényeges csökkentését kéll elérni, különös tekintettel a nagy romboló erejű és találati ponitosBefejezöditek a bolgár—nyugatnémet külügyminiszteri tárgyalások Szófiában. A képen (balra) Mladenov és Genscher a tárgyalódelegációk tagjai körében (Teflefotó — REUTER—MTI—KS) Elindult két hadihajó... Iroki—iráni hadihelyzet Irak és Irán pénteken is folytatta a támadásokat egymás határ menti városai ellen, és ezeket a másik fél hasonló akcióira adott válasznak minősíti. Az öbölháború kiszélesedésének lehetséges következményeire utal az a hír, amely szerint a Spanyolországhoz tartozó Pahna de Mallorca kikötőjéből péntekre virradóra váratlanul kifutott két amerikai hadihajó: az „Eisenho- wer” atommeghajtású re- repüllőgép-anyahajó és a „Missisippi” romboló. A katari hírügynökség értesülésé szerint a hajók a Perzsa^ (Árab)-öböL felé tartanak. A hírügynökség ezt a tényt összefüggésbe hozza az iraki—iráni háborús konfliktus kiéleződésével. Mint szemtanúk a hírügynökségekkel telefonon közölték: az iráni nehéztüzérség pénteken kora délután hosszabb ideig lőtte az egymillió lakosú Bászra iraki kikötővárost. A támadás előtt az iráni hadvezetés — az előző napokhoz hasonlóan — felszólította az érintett polgári személyeket lakóhelyük elhagyására. Az irtaJkd légierő gépei körülbelül az iráni akcióval egyidőben négy iráni várost bomb áztak: a Huzisztán tartományban levő Szuszan- gendet, Abádánt és Hor- romsahrt, valamint az északabbra fekvő Piransart. Bomba robbant a boltban Az NSZK-beii Dort- mundban robbanás történt a Hertie áruházban, amelynek következtében nyolcán megsérültek, az anyagi kár jelentős. A képen: a robbanás színhelye. ságú interkontinentális rakétákra” — vagyis azokra, amelyek a Szovjetunió hadászati nukleáris erejének gerincét képezik. Nem szólt arról azonban, hogy ennek fejében mát ajánlana fel az Egyesült Államok, sőt azt fejtegette, hogy abban az „átmeneti időszakban”, amely szerinte az „űrvédelem” megvalósulásáig tant, s amit körülbelül egy évtizedre becsült, az Egyesült Államoknak fenn kell tartania ós korszerűsítenie kell „núkieá- ris elrettentő erejét”, támadó rakétáit. Bár az amerika törvényihozás vezetői, akikkel Reagan elnök külön tárgyalt a genfi megbeszélések előtt, egyöntetű támogatásukról biztosították a leszerelési megállapo- dásókalt, jelezték, hogy nem mindenben értenek egyet Reagan tárgyalási elképzeléseivel, s főként azzal, hogy a tárgyalások ürügyén ki- kény&zerítse az MX rakéták építésének folytatásához szükséges összegeket. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában megkezdődött a vita arról a határozattervezetről, amely elítéli a Dél-Libanont megszállva tartó izraeli erőknek a polgári lakossággal szemben elkövetett kegyetlenkedéseit. A BT elé terjesztett tervezet arra szólítja föl a tizenöttagú testületet, hogy ítélje el az izraeli hadseregnek a dél-.Iiíbanoni lakosokkal szembeni bánásmódját. A vitában több felszólaló élesen elítélte az izraeli csapiatok magatartását és a határozattervezet elfogadását kérte. A Szovjetunió állandó ENSZ-lképviselője, Oleg Trojanovszkij leszögezte: Izrael Dél-Libanoniban az állami terrorizmus politikáját valósítja meg. Az Egyesült Államok már a múlt héten bejelentette, hogy megvétóz minden, Izraelt elítélő határozatot. A BT ülését elnapolták. A határozattervezetről szóló szavazást hétfőre tűzték ki Stockholmi konferencia Újabb NATO-javaslat Javaslatot terjesztett elő az Bszak-atilanti Szövetség pénteken a stockholmi konferenciáin az európai háború kockázatának a csökkentésére. E NATO-javaslat nem más, mint a szövetség eddig ismertetett hat munkaokmányának összefoglalója, Az idén az európai bizalomerősítő és biztonsági kérdésekkel, valamint a leszereléssel foglalkozó értekezlet — amelyen földrészünk harminchárom államán kívül aiz Egyesült Államok és Kanada képviselteti magát — két munkacsoportban folytatta munkáját. A szőkébb értelemben vett katonai-technikai intézkedések témakörében a NATO-álla- mok terjesztették elő mun- kaökmányaiikat. A szocialista országok a politikai-jogi kérdésekre helyezik a hangsúlyt, nem zárkózva el aiz előbbi témakör figyelembe vételétől sem. A Szovjetunió korábban ismertetett mun* kaukmányában szerződés megkötését javasolta, amelynek értelmében az értekezleten részt vevő államok egymás ellen nem alkalmaznak katonai erőszakot. Az Észak-atlanti Szövetség nevében a dán küldött terjesztette be a tervezetet, s azt mondta róla, hogy lényegében „kés-z az aláírásra”. A már korábban ismertetett munkakormányo- kiat összegező indítvány egyebek között a katonai információk cseréjét, a hadgyakorlatok kölcsönös és előzetes közlését, megfigyelők meghívását irányozza elő. A szocialista országok egyoldalúnak tartják a javasolt intézkedéséket, csakúgy, mint a NATO korábbi, hasonló javaslatait. Genfi tételek Az íirfegyverek A klasszikus háborúk, a diadalmas csaták, ütközetek, hadjáratok sorozatából épültek föl; a modern atom-rakétafegyverek — legalábbis elméletileg — lerövidítették a győzelemhez vezető utat. Interkontinentális és tengeralattjáró-fedélzeti rakéták százaival órák alatt eltörölhetők a föld színéről hatalmas országok, sőt országcsoportok. Ha az agresszornak nem kell ugyanilyen pusztító hatású megtorló válászcsapás- tól tartania, a győzelem kivívásának ettől a gyors lehetőségétől aligha tánitorít- haitó el. Ha viszont a „lefegyverzőnek” szénit hadászati első csapást irtózatos erejű válaszcsapás követi a „túlélő” rakéta- és atomfegyverek felhasználásával, a győzelem ellentétébe csaphat át... Március 12-én Genf ben összetett témájú szovjet— amerikai fegyverzetkorlátozási tárgyalások kezdődnék. Ezeken a hadászati fegyvereik, a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverek és a világűrfegyverdk hármasa egymással szerves összefüggésben kerül megvitatásra. Az első kérdéscsoport viszonylagos elkülönítése szükségessé teszi a hadászati fegyverrendszerek meghatározását és itt tekintetbe kell venni a bevezetőben leírtakat. Ha ugyanis hadászati támadó fegyverrendszereik blatt azokat értjük, amelyek elsőnek, meglepetésszerűen és tömegesen alkalmazva képesek meghatározni egy háború kimenetelét, mindjárt hozzá kell tennünk: a háború kimenetéle meghatározhatatlan ná válik, ha a szembenálló felek nagyjából egyszerre vagy kevés időkülönbsóggel vetik be egymás ellen támadó „hadászati” fegyverrendszereiket. Amikor március 12-én összeül Genfben a hármas tagozod áisú szovjet és amerikai küldöttség, hogy komplex fegyverzetkorlátozási tárgyalásokat, kezdjen a hadászati és a közép-hatótávolságú atomfegyverekről, valamint a kozmikus fegyverrendszerek kérdéscsoportjáról, az utóbbiaknál találja szemben magát a legnehezebb problémákkal. Elsősorban nem is a raké- tavédélem és a műholdelhárítás elkülönítése, vagy a védelmi és támadó űrstratégiák összefonódása okoz gondot, hanem az Egyesült Államok és a Szovjetunió jól bevált kozmikus katonai egymásrautaltságának és együttműködésének további sorsa, A világűr katonai fel- használása a váratlanság tényezőjének kiküszöbölésére tehát a béke tényezőjévé vált, akárcsak a tengerre és az óceánok fölötti légtérbe telepített úgynevezett máso- dikcsapás-métrő potenciál gyors alkalmazhatósága, ami elképzelhetetlen a parancsnoki központok és a hadászati atomtengeralattj árók, illetve hadászati bombázók között éppen katonai műholdak révén megvalósuló távközlési kapcsolat nélkül. A világűr fontos szerepet kaphat a véletlenből, tévedésből, számítási hibából, egymás szándékainak félreismeréséből kirobbanó háború megakadályozásában. A tévesen vagy utasítás nélkül indított rakéták észlelése, a kísérleti és a „komoly” rakétaindítások egymástól való gyors megkülönböztetése további biztonsági jelentőséget kölcsönöz a világűrnek. A világűr „pozitív” katonai felhasználása mellett egész sor kozmikus ellenőrzési rendszer épült bele a fegyverzetkorlátozás folyamatába. Az atomrobbanásokat észlelő műholdak az elmúlt másfél-két évtizedben segítettek stabilizálná az „atomcsend”- és „atomso- rompó”-rendsizert. Mondani sem kell, hogy elsősorban szovjet és amerikai műholdak tevékenységének köszönhetően, Ma már légköri, vízalatti és kozmikus atom- fegyverkísérlet — végezze azt akár az „attomkluib” valamely tagja, vagy egy születő atomihiatalom — nem maradihat észrevétlen. Amikor a SALT-megáMa- podások „nemzeti technikai eszközökre” bízták az .ellenőrzést, fontos szerepet ruházták a szovjet és ameri- kali katonai műholdakra. Külön előírták nemcsak azt, hogy a korlátozás tárgyát képező, tehát ellenőrzés alá eső fegyverrendszereket nem szabad álcázni a műholdak élői, hanem azt íis, hogy az éMenőrzéSt rendeltetésszerűen végző műholdakat nem szabad .munkájukban”- zavarni. A katonai jellegű műholdak ilyen nemzetközi jogi erejű védelme hallatlanon fontos stabilizáló tényező lejt. Genfben tehát, miután elkülönítették a kozmosz „pozitív” és „negatív” katonai felhasználását, a világűr mi- htarízállásának megakadályo- zására kell összpontosítani a figyelmet. „Megelőzni a fegyverkezési hajszát a világűrben” azt jelenti, hogy meg kell akadályozni a világűr felhasználását kozmikus objektumok leküzdésére, be kell itiltani az űrobjektumok ellen felhasználható minden egyéb fegyvert is, továbbá ki kéll zárni bárminemű támadást az űrből a Föld ellen, konkrétabban: szárazföldi, tengeri és légi objektumók ellen,. Természetesen Itt is, akár az atomrobban t ásóknál vagy a vegyi hatóanyagok területén, nehézségiét fog okozni a bökés, polgári, illetve a katonai fél használás differenciálása. Világos, hogy űrob- jektumok összekapcsolása, az átszállás, vagy műholdak űrrepülőgéppel való lehozása katonai vagy tisztán tudományos-technikai vállalkozás egyaránt lehet, Előfordulhat, hogy ,erkölcsi-politikai kötelezettségvállalásokkal kall majd bizonyos leszerelés- technikai nehézségeket áthidalni. Jó jel, hogy a Szovjetunió, amely korábban már lemondott az atomfegyver elsőként való alkalmazásáról, moratóriumot vezetett Ibé egyoldalúan m/ind az űrfegyverekkel folytatott kísérletekre, mind az űrfegyverek pályám állítására. A tárgyalásba boc&átkozás- nak elvárt kísérője az önmérséklet, a tartózkodás minden olyan lépésitől, amely a tárgyalások légköréit és előrehaladását zavarná. Az eddigi tapasztalatok szeriint a hosszú távú fegyverkezési programok amúgyiis nagyobb mértékben járulnák hozzá a fegyverkezési hajsza újabb fordulóihoz, miint a másik fél tárgyalásai és megegyezési készségének erősítéséhez (bár az amerikai fél kitartóan érvel az ilyen programok mellett az utóbbi indokkal). Pedig senki számára sem lehet kétséges: az űr- fegyverkezési hajsza a nagyhatalmi fegyverkezési verseny minden eddiginél költségesebb, kiszámíthatatlanabb, így veszélyesebb fordulóját jelentené. A (genfi tárgyalásokon a „kozmikus témacsoport” a szovjet—amerikai fegyverzet- korlátozási párbeszéd egészének sorát meghatározó tényező is. Washington történelmi felelősséget vállalna magára, ha 1983-as praktikáját megismételve, ezúttal másodízben kárhoztatná kudarcra katonai érdekekből a leszerelési tárgyalásokat. Pirityi Sándor a hadtudományok kandidátusa
