Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-04 / 52. szám

1985. március 4., hétfő Somogyi Néplap 5 Négy év óta egyre kevesebben vagyunk Fogyott hazánk népessége Az 1985-ös év első napján 10 millió 658 ezer fő volt hiazánlk lakossága, Magyar- ország lakóinak a száma; 55 ezerrel kevesebb, mint négy évvel korábban. A népes- ségcsöikkenés — ami egyéb­ként pontosan annyi, mint Sopron lakossága — ismét ráirányította a kormányzat figyelmét a népességpoliti- kai intézkedésekre, azok korszerűsítésére. Mielőtt bármilyen új in- tézikedést hozott volna a kormány — éppen, mert az utóbbi húsz év ilyen jeEe- gű intézkedései csak ideig­lenes sikert eredményeztek — reálisan fel kell tárni az okokat. A szociológiai vizs­gálatok, a . felmérések elké­szítésében és az elemző js> lentés megszövegezésében részt vettek az Egészségügyi Minisztérium, az Országos Tervhivatal és a Központi Statisztikai Hivatal illetékes intézményei — a népesség­csökkenés eredőjéül három fő okot jelöltek meg. Az első — és a statiszti­ka szerint legszembetűnőbb —r ok a születésszám csök­kenése. Az utóbbi hat év­ben érezhetően megnöveked­tek hazánkban a megélhe­tés költségei, s ezzel pár­huzamosan — az átlagosnál jobban — megnövekedtek a közös életet kezdő ifjú pá­rok otthonteremtési kiadá­sai. Különösen a bérből és fizetésből élők önálLó lakás megszerzésének lehetőségei romlottak. A kevesebb gyer­mekszületés okaként most mutatkozik a negatív „re­kord” is. Nevezetesen, hogy a ma szülőképes korban le­vő 20—35 év közötti nők na­gyobbik része már akkor született, amikor — a 60-as évek elején — .országosan is a legkevesebb gyermek jött világra történelmünk során. Tehát: kevesebb a gyermeket szülni képes nők száma. Következésképpen ezért is kevesebb a születő gyermek. Ez az ok viszont semmiképpen sem fő ok! A csökkenő gyermekszületés legf őbb okaként továbbra is azt kell számon tartanunk, hogy a megnövekedett ci­vilizációs igények és a meg­növekedett létfenntartási költségek között a vártnál nagyobb szakadék keletke­zett, Az ország népességét te­kintve a második fő ok a Vasárnapi nyelvtanulók 28. N-em várhatok nyájas vi­gaszszavakat senkitől. Bizal­matlanul pillognak el fö­löttem a férfiak is, akik — tudom én azit — kedv telve nézegetnek meg az utcán, ha a frissen kifejt tejjel a csar­nok felé lépegetek. Az a lis­ta egy udvarba ‘terelhetett bennnüket, de farkas, eb és bárány között közös keríté­sen belül nem lehet nyuga­lom. Olyan időket éltünk meg, amikor de sok erdősi- bő'l bújt ki a farkas! Ebben igazsága van Hauser Henrik­nek, meg a kitel-epítőknek. De, ki mondja meg, bűnös-e a bárány lis, aki messziről nézte a farkasok prédálását, és ijedtében bégetett? Henni most azt kérdezné, kiforgat­va a szavamat: de kinek bé- getett az a bárány, a farka­sok ellen, vagy mellettük, hogy ő elkerülje a csattogó fogakat? Nem én megyek, a lábam visz. Üres vagyok, szédü­lök. Zápor zizeg. Májusi eső szerencsét hoz.* Kinek hozol szerencsét, májusi eső? Nem nekünk. A május kinek mu­tatja meg a június kalászát most már?** Esőostor veri a felvég • Német szólásmondás •• Utalás egy másik szólásmon' dásra halálozások — szaknyelven szólva a mortalitás — eny­he, de jól érzékelhető nö­vekedése. Elszomorító tény* a mortalitás az elmúlt öt évben a legproduktívabb, 40—55 éves korosztályban növekedett, e korosztályon belül is elsősorban a férfiak esetében. A produktív kor­osztályok mortalitásában ma már vezető halálozási ok az érrendszeri betegség, a szív többféle betegsége. A harmadik fő ok a kora- szülések számának növeke­dése, illetve ezzel szoros összefüggésben a csecsemő­halandóság csekély, de je­lenlévő növékedése. Ez szin­te kizárólag személyekre ve­zethető vissza! A manapság gyermeket szülő anyák nem készülnek fel a magasztos célnak megfelelő módon anyaságuk kiteljesítésére. Az egészségügyi statisztika sze­rint Európa-szerte nálunk a legmagasabb a rendszeresen dohányzó terhes anyák szá­ma. Ugyancsak nagy szám­ban akadnak közöttük alko­holt rendszeresen fogyasztók is! E két tényből természe­tesen következik a koraszü­lés, a koraszülésből pedig a csecsemők életképtelensége, az utóbbiból a csecsemőha­landóság növekedése. Magyarországon mintegy 25 éve létezik tervezett, a szociálpolitikai kedvez­ményredszerével támogatott népesedéspolitika. A 60-as évek elején — amikor a születések száma aggasz­tóan, 11—13 ezrelékre csök­kent — ki kellett dolgozni egy hosszútávú népesedés- politikai koncepciót, amely­nek vezérelve a három- gyermekes családmodell lett. Akkoriban még folyamato­san csökkent hazánkban az évente elhalálozottak szá­ma. így a beveztett szociál- politkai intézkedésektől nemcsak a népesség újra­termelődése, hanem annak jelentékeny számbeli növe­kedése is várható volt. A hatvanas évek végétől foko­zatosan bevezetett gyermek- gondozási segély — az ak­koriban oly népszerű GYES — új jelenség volt a szo­ciálpolitikában. Mintegy négy évig éreztete is hatá­sát a születésszám növeke­désében. A már említett okok — az életszínvonal alakulása, a növekvő meg­hosszú, türkizre, zöldre me­szelt házait. Könnyeim ösz- szevagyülnek az arcomon a felhőik vízgyongyöcskéivel. Elmosódnak a szemem előtt azok a vadászjelenetek az épületek folyosófalain; mesz- szi vidékről jött mester pik- torolta őket oda. Az erdős! felvég házainál az ajtók a folyosóra nyílnak. Két szo­ba elöl, kamra, istálló, paj­ta, ólak — mind egy fron­ton, szépen egymás után. Az alvégen nincs hely a nyújtózásra: a völgykatlan mögött; hideg oldal szintre felgyűri az udvarokat az épületeikig. Az istállónak nem is jut hely másként, csak keresztbe a szoba- konyha-kamnás lakóházra, A .nixbrotiak nem pingál- tattiak szarvasokat cserké­sző vadászokat a gangjukra az idegein mesterrel, nem volt pénzük a hivalkodásra. Hogyan tudott így meg- ólmosodni az a szép kék ég? Talán, a templomtorony cif­ra keresztje bökte ki az eső­vel vemhes felhőket. Látom, éppen görbe Siebert csoszog be a templomajtón. Mond­ják, már nem ura magának. Mit akiar most ott? Se mi­sének, se litániának nincs itt az ideje. Éppen szembe suhintgait vízvesszeável a zá­por. Az a semmi kis főikötő a fejemen hamar átázik. Kötényem, blúzom is, csak élhetési költségek, a meg- növekedet civilizációs igé­nyek és a jövedelem közötti szakadék mélyülésének vi­szont az volt következmé­nye, hogy újból csökkenni kezdet a születésszám. A nyolcvanas években eddig minden évben kevesebb gyerek született az ország­ban, mint ahányan meghal­tak. Amennyiben a jelenle­gi helyzet alapján számít­juk az ország népességszá­mának alakulását — tehát kevesebben születnek, mint ahányan elhaláloznak! — az ezredfordulón 10 millió 300 ezer körüli ember élne ha­zánkban, csaknem 400 ezer­rel kevesebb, mint jelenleg. Az okok és a jelenlegi helyzet elemzése arra kész­tette kormányzatunkat, hogy felülvizsgálja, új alapokra helyezze a népesedéspoliti­kai intézkedéseket. Le kel­lett mondanunk arról az ir­reális célról, hogy legyen minden új családban három gyermek. A mostani, sokkal valósághűbb elképzelés csa­ládonként két gyermekkel számol, szemben a jelenle­gi, tényleges helyzettel, amikor családonként 1,7 gyermeket számolhatunk. A két gyermek nem jelent mást, mint a népesség egy­szerű újratermelését. De mert reális lehetőségek van­nak a halálozási arányszám csökkentésére, így elképzel­hető, hogy ezen az úton megállítható a népességszám csökkenése. A családi pót­lékra jogosultak körének ki- terjesztése, a gyermekgon­dozási segély helyett már­cius elsejétől bevezetett gyermekgondozási díj, a la­kásvásárlási kedvezmény felemelése mind ezt a célt szolgálja. A kormányzat azt reméli, hogy a következő öt-tíz év­ben új kedvezményekben részesítheti a gyermeket ne­velő családokat, s ezáltal előbb megáll a születések számának csökkenése, majd növekszik, s Magyarorszá­gon általánossá lesz a csa­ládonkénti két gyermek. Amennyiben ez a remélt 3 tized százalékos családon­kénti gyermeklétszám-emel- kedés bekövetkezik, a halá­lozási számok csökkentésé­vel ismét elérhető a népes­ségszám szerény növekedé­az alsószolknyák állnak el­lent az esőnek. A járda re­pedéseiből csak úgy szor- ,tyog elő a nedvesség, a tu- tyim nem sokáig bírja már. Sisteregve, bugyborogva vág­tázik a víz az árokban. Csak bennem van valami kemény ebben a folyékonnyá olvadt világban. Talán a jéggé fa­gyott lélek az. Rosenberg Számi kis sza­tócsboltja előtt három, eresz alá menekült legényke küsz- tetii Bolond Gedit a csurgás alá. Isten szerencsétlenkéje boldogan tátja a száját a vízsugár útjába. A legény- ikék röhögik, hogyan cikákol visszaöklendezve az esőiét. Bemenekülők a boltba. Ré­gen nem jártam már itt. Rögtön megcsap a petróle­um, ecet, bőrzsín, kocsike- nőos erős szaga. Most vala­hogy ellenséges, idegen ez is. Keskeny, hosszú helyiség az üzlet, olyan, mint egy félhomályos barlang. A pul­tot is hosszában állították be. Ki őrizhette meg a Száminak? Ki tainitiargaithat- ta a hasas üvegeket? Az­előtt dugig voltak színes cu­korkákkal, most néhány stollwerk árválkodik az al­jukon. A marmaládé sem áll olyan tömbökben a pul­ton, minit régen. A Schmoll paszta Franc kávé, lámpa- oiMnder is hiányzik. Kis­lánykor ómban de boldoggá A tegnapi szürke, esős reggelen már nyolc óra előtt gyülekeztek a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola nyelvi laboratóriumában az angol nyelvvizsga-előkészítő tanfolyam hallgatói. Kik és miért vállalják ezt a szom­bat és vasárnap délelőtti szellemi erőpróbát? Söjtöri Ferencné, a főis­kola élettani intézetének oktatója három kisgyerek anyukája. — Valamennyiünk köte­lessége, hogy az öt évre szóló úgynevezett vállalási tervünk alapján szakmailag, politikailag és a nyelvekben is továbbképezzük magun­kat. A középfokú angol nyelvvizsga megszerzését vállaltam, ez a doktori fo­kozat megszerzésének is fel­tétele. — Hogyan lehetséges mindez három gyerek mel­lett? — Csak a férjem segítsé­gével. A vasárnapi ebéde­ket már szombaton elkészí­tem ... Józsa Eszter agrármérnök a KSZKV-nál dolgozik. — Számomra nem köte­lezettség a nyelvtanulás. Egyszerűen szükségét érez­tem, s a szakmámban is jól tudom hasznosítani. Az utóbbi célt határozot­tabban fogalmazta meg munkatársa, Gombos Sán­dor, a KSZKV főmérnöke. — Ahhoz, hogy megfelelő tanácsokat tudjunk adni az üzemekben dolgozó kollé­gáinknak, nélkülözhetetle­nek a külföldi szakfolyóira­tok információi. A külföldi tett egy szem cserebogárfor­ma csokoládé, bakancsfűző­re hasonlító medvecukor- dainabka szénitjónoskenyér! Csiaik néhány ázott asszony gubbaszt a boltban, az eső elől húzódtak él ők is, s ha már ide, vásárolgatnak is ezt-azt. Rasenberg Számi megrokkant, szegény. Egye­dül tért vissza Erdősre, pe­dig hármukat vitték: Fáni- toa, a felesége, meg a férj- heziadnivaló lányuk, Sára odamaradt Ösvicba. Nagyon borzasztókat beszélnék a népek Ösvicról, hogy a nér metek szappant főztek em­beri zsiradékból és nagy kemencék égették a nyomo­rultakat. Nincs az az állat, ami gonoszabb volna az em­bernél. Most ezért is mi fi­zetünk? Ügy lehet. Mit áll­hatott ki ez a Számi, ha olyan derék öregemberből ilyen hitvány csontváz lett! Az a/icán a csontok majd kilyukasztják a megvéko- nyult bőrt, az orrában is rossizul f orrhatoitt össze a - nyeregcsont, alig tartja meg a drótszárú ókulát. A sze­me elvesztette fényét, olyan, mint a bepárásodott mária- üveg. Nagy, beteg madárhoz hasonlít a Számi. Egyszer a nixbroti gyerékek fogtak egy olyan madarait, amiről sen­ki sem tudta, miféle; az volt ilyenforma. (Folytatjuk.) déshez idegen nyelveken tárgyalni tudó szakemberek kellenek. Egyre többen ér­zik, hogy nyelvismeret hí­ján szakmailag is hátrány­ba kerülnek. Németh Krisztina a Mun­kácsy gimnázium harmadi- kas angol szakos tanulója. — Sokat hallottam arról, milyen szigorúak az egye­temi nyelvi felvételik. Ügy próbálom növelni az esé­lyeimet, hogy még középis­kolás koromban középfokú nyelvvizsgát teszek. Az it­teni videós órák elég élve­zetesek ahhoz, hogy mind­ezt ne érezzem áldozatnak. Feltűnően jó kiejtéssel beszél Makrai Sándor, a fő­iskola tanársegéde. Neki már van középfokú nyelv­vizsgája, s csak a minap tért haza egy hathónapos egyesült államokbeli tanul­mányúiról. — Ha kiküszöbölöm a nyelvtanban meglévő hiá­nyosságaimat, nekivághatok a felsőfokú vizsgának. Eh­hez itt minden feltétel meg­van. Megyei döntő Fonyódon A szombaton Fonyódon, a Karikás Frigyes Gimná­ziumiban megtartott Ki tud többet a Szoivjeitunióról?-ve- télkedősorozat megyei dön­tője azokat a pedagóguso­kat és elméleti szakembere­ket igazolta, akik évek óta kárhoztatják az oktatásban elterjedt merev tantárgy- szemléletet, és a több tu­dományágat összekapcsoló gondolkodásmódot helyes­lik. A tizenöt somogyi gim­názium, illetve szakközépis­kola tizenhat csapatának hatvannégy tagja földrajzi, történelmi, politikai és mű­velődéstörténeti ismeretek­ből egyaránt jól vizsgázott S ez nem volt könnyű, annak ellenére, hogy vala­mennyien hosszú ideje rend­szeresen olvasták a Szovjet­unió című folyóiratot és a többi ajánlott sajtóorgánu­mot, s annak ellenér® sem. hogy a szervezésért felelős megyei KISZ-bizottság, a megyei tanács művelődési osztálya és a vendéglátó in­tézmény eszményi feltétele­ket teremtett. A hatfordulós vetélkedés 'ugyanis sokféle kénességet. készséget tett próbára. Mert ember legyen a talpán az a tizenéves, ak > a leggondosabb felkészülést követően is „kapásból” ké­pes válaszolni arra a kér­désre, ki vezette 1937-ben az Északi-sarki expedíciót, ki volt az ezerhétszázas évek végén a Napóleon ellen küz­dő koalíció katonai irányí­tója. Itt gyorsaságra volt szükség, ám a vizuális em­lékezet jutott nagy szerep­hez, amikor — néhány is­mertetett tény alapján — s Jenyiszej folyót, a Kam- csatka-félszigetet, a Baskír Autonóm Köztársaságot, Tal­linn városát és több más geográfiai egységet kellett Szabó Veronika, a Sefag fahasználati előadója mond­ta: — Előbb az egyetemen, majd fakultatív tanfolya­mokon tanultam angolt, de még mindig nem tudtám beszélgetni. Az itteni tun-’ folyam fő előnye, hogy az élő beszédet adja át magas színvonalon. — Miért tanul angolul? — Szeretnék megpályáz­ni egy külföldi ösztöndíjat. Gerdelics Éva, aki héthó­napos kisgyerekét hagyta férjére, elismerően szólt a jó esélyeket adó tanfolyam­ról. — Iván — Sárosdy Iván, a főiskola nyelvi lek­torátusának vezetője — hu­morban oldott szigorának köszönhető, hogy minden délben gazdagabban és bi- zakodóbban megyünk haza. E bizakodásra alapot ad, hogy a korábbi tanfolyamok hallgatóinak több mint a fele — tavaly 23-an — meg­feleltek az állami nyelvvizs­gán. rá rajzolni a vaktérképre. -■ verbális emlékezet próbája volt Csehov, Lenin, Gorkij és másak leveleinek felis­merése hallás után — $ ■> szóbeli kifejezőkészségé, no meg az összefüggések isme­retéé az a feladvány, mely­nek nyomán kiselőadásokat kellett tartani Oroszország és a Szovjetunió történeté­nek egy-egy korszakáról. Csaknem valamennyi csapat fölismerte a Muszorgszkij, Scsedrin és Soeztakovies- szerzeményeket. s az a több irányú képességet feltétele­ző feladat sem okozott gon­dot a résztvevők zömének, melynek nyomán híres sze­mélyiségeik neveit kellett azonosítani a foglalkozásuk­ra utaló stilizált ábrákká!. Módszertani szempontból profimunika volt a vetélke­dő előkészítése; de nevelési szempontból is, hiszen a kérdések fontos és érdekes tudományos Vagy .művészeti tényekre vonatkoztak, A versengésben a kapos­vári Munkácsy gimnázium csapata, Berzeviczy Attila, Gölcz Mariann, Nagy Judit és Tóth Ildikó szerepelt a legszebben —, de csak mi­nimális hátránnyal került « máSodik helyre a boglárlel- lei kertészeti szakközépisko­la kitűnő csapata. E két együttes képviseli Somogyoi a területi döntőn. Ugyancsak szombaton ke­rült sor a megyei szakmun­kásképző intésetek csapatai­nak Ki tud többet a Szov­jetem óról ?-vetélkedőjére Kaposváron, az 503. számú intézetben. Első helyezést a kaposvári 512. számú inté­zet diákjai érteik el; ami sokéves hagyomány — s az is, hogy a második helyen a vendéglátó intézmény tanu­lói végezték. Harmadik a kaposvári élelmiszeripari szakmunkástanulók csapata lett a tizienkilenc csapat erős mezőnyéből. Hegyes Zoltán cégekkel való együttműkö­LESKÓ LÁSZLÓ Nem lesz a te talpadnak nyugalma Ki hűd többet a Szovjetunióról?

Next

/
Thumbnails
Contents