Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-28 / 73. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPTA XLI. évfolyam, 73. szám Ara: 1,80 Ft 1985. március 28., csütörtök TANÁCSKOZIK AZ MSZMP Xm. KONGRESSZUSA Befejeződött a vita a beszámolók felett Szerdán reggel 9 órakor a Budapest Kongresz- szusi Központban folytatta munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa; napirendjén továbbra is a Központi Bizottság beszámolója, a Központi Ellenőrző Bizottság jelentése, valamint a szóbeli kiegészítések fölötti vita szerepelt. A tanácskozást Fock Jenő nyugalmazott miniszterelnök, Győr-Sopron megye küldötte nyitotta meg, s elsőként Gáspár Sándornak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökének, Pest megye küldöttének adott szót. Célunk változatlan: szebbé, gazdagabbá tenni életünket Gáspár Sándor kifejezvén egyetértését a beterjesztett dokumentumokkal, azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a szakszervezetekben dolgozó kommunisták és az egész szakszervezeti mozgalom — hivatásának megfelelően — hogyan tudja minél eredményesebben szolgálni á dokumentumokban megfogalmazott célok elérését. — A szakszervezeti mozgalom tevékenységéről az elvek tisztázottak, egyértelműek — mondotta. — Ezeket megerősítette a párt Központi Bizottságának 1983. októberi állásfoglalása. Ez az állásfoglalás, véleményem szerint, nemcsak nekünk, de még az utódainknak is biztos elvi alapot ad a szakszervezeti munkához. — A szakszervezeti mozgalomnak — emelte ki Gáspár Sándor — van megfelelő hivatása, azt kell teljesítenie. A szakszervezeti mozgalomnak megvan a maga pályája, azon kell haladnia. A szakszervezeti mozgalom a mai helyzetben a társadalmi fejlődéshez igazodva hatékonyabban lássa el a maga feladatát Ezt az igényt a dolgozók, a szakszervezeti tagok határozottan megfogalmazzák, és ez az, amire komolyan figyelnünk kell. Ezt követően Gáspár Sándor beszélt a szakszervezeti mozgalom legutóbbi 40 esztendejéről, hangsúlyozva az időszak tanulságait, majd így folytatta: — Készülünk a szakszervezetek XXV. kongresszusára. Ez azt jelenti számunkra, hogy pontosan ki kell dolgoznunk a munkahelyi, az alapszervezeti tennivalókat. területi szerveink, valamint az iparági, ágazati szakszervezetek tevékenységi körét, s az országos szintű tennivalókat is. Ebben a munkában nagy segítséget jelent a XIII. kongresszus határozata, de természetesen használni kell a saját tapasztalatainkat is. Feladataink kialakításában figyelembe kell vennünk az új vállalatvezetési formákat, a megváltozott ösztönző- és szabályozórendszerünket, a vállalati gazdasági munka- közösségek tapasztalatait. Vannak tehát jó eszközei a vállalati önállóság növelésének, a hatékony termelésnek. Azt várjuk ezektől a hajtóerőktől, hogy növekedjék a népgazdaság jövedelemtermelő, értéktermelő képessége. A szakszervezetek támogatják ezeket a törekvéseket, és a maguk eszközeivel segítenek minden hasznos kezdeményezést, amely növeli az ország gazdasági és morális erejét. A szakszervezetek segítik a rend, a fegyelem megszilárdítását, a szervezettség növelését, a fokozott takarékosságot, minden alkotóerő kibontakozását. Arra törekszünk, hogy előbbre lépjünk a műszaki fejlesztésben, a gazdaságos termelésben, az emberi tényezők kamatoztatásában. A szakszervezetek XXV. kongresszusára való felkészülésben feladott leckénk, hogy csökkentsük munkánk formális vonásait, visszaszorítsuk a bürokratikus megkötöttségeket, a hivatali jelleget, erősítsük szervezetünk mozgalmi arculatát, belső életünk demokratizmusát és kapcsolatunkat a szakszervezeti tagsággal, a dolgozók millióival. — A szakszervezetek hivatása bonyolult — mondotta ezután, kitérve az életszínvonallal összefüggő kérdésekre. — Nálunk a szakszervezetek nélkül egyetlen olyan kérdést sem lehet eldönteni, amely a dolgozók élet- és munkakörülményeit érinti. Az ilyen döntés sohasem könnyű. Ezek kényszerintézkedések voltak. Az ország jövője érdekében a nagyabbik helyett a kisebbik rossz mellett döntöttünk. Ezt az utat kellett választanunké Ilyenkor vizsgázik igazán a szakszervezetek kettős funkciója: az, hogy egyrészt erősítjük a mun- káshatalmat, másrészt képviseljük és védjük a dolgozók érdekeit. Ezért a legszélesebb értelemben részt vállal a szakszervezet a szocialista építésben. A szakszervezetek érdekvédelmi tevékenysége iránt ma konkrétabban fogalmazódnak meg az igények — mondotta ezután. — Ez érthető. A munkásosztály an- mák idején érdekeinek képviseletére és védelmére hívta életre a szakszervezetekét. Az érdekvédelem ezért egész története során a Somogyi küldöttek a szünetben szakszervezetek egyik jellegadó központi feladatát jelentette és jelenti ma is. Időnként ennek módszerein is igazítani, változtatni kell. Teszi ezt abból a reális felismerésből, hogy a gazdaságpolitikától, a gazdaság eredményességétől, a végzett munka színvonalától elszakított érdekvédelem nem létezik. A szoűialislta társadalomnak a juttatások szélesebb körét kell biztosítania, ki- terjedtebb szociálpolitikát kell megvalósítania, mint bármely más társadalomnak. A társadalmi juttatások rendszere nálunk kialakult a dolgozók megszokták, és a szoűialislta' vívmányok természetes részeként tartják számon. Ennek ellenére hosszú távon tovább kell lépni. Ez a jelen gazdasági helyzetben nehéz feladat. Társadalmunk egyik legfájóbb adóssága a nyugdíjasok helyzete. Azoké, akik egy egész életet becsülettel ledolgoztak, szerencsére sokiáig élnek, nyugdíjuk viszont devalválódott, és koruknál fogva jövedelemkiegészítő munkám már nem képesek. Főként ezen a nyugdíjas rétegen kell segítenünk. De el kell érnünk, hogy a munkahely is többet törődjön nyugdíjasaival', és nem1 utolsósorban, hogy a család — minden tárisadal- mi kényszer nélkül — nagyobb figyelmet fordítson az öregekre. — Az eddigieknél jobban kell foglalkoznunk azzal is — mondotta —■, hogy a munkaerőt és a béralapot hogyan és milyen módon használjuk fel. Megfogalmazódtak a kongresszusi felszólalásokban, szerintem helyesen, a különböző társadalmi rétegek bérigényeivel kapcsolatos elképzelések. Természetesen szóvá kell tenni nemcsak a pedagógusok, a műszaki értelmiségiek, hanem egyéb társadalmi rétegek vonatkozásában is. Egy dologgal nagyon tisztességesen szembe kell nézni. Amikor mi elkezdtük a szocialista iparosítást, az egész helyzetünk úgy alakult — és ez nem hiba és nem bűn —, hogy a fő törekvés az volt: mindenkinek legyen munkahelye. — Most gazdaságpolitikánk új szakaszba lépett. Fontos lett a hatékonyság. Az üzemekben van lehetőség, hogy a differenciált bérezés elvét próbálják fokozatosan érvényesíteni. Két póluson gyengék vagyunk. Nem ott használjuk a munkaerőit, ahol a leghatékonyabban lehetne, és a rendelkezésre álló béralapot sem tudjuk felhasználni arra, hogy ösztönző legyen. De erről most már ne csak beszéljünk, ezt most már csinálnunk kell! Az üzemekben el kell kezdeni e,gy tisztességesebb, a mai helyzetnek jobban megfelelő, a termelésre ható, ösztönzőbb bérrendszer kialakítását. Az MSZMP politikáját jellemezve Gáspár Sándor kiemelte: találkozott Kádár János a kongresszuson pártonkíviili meghívottakkal Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára a kongresszus délelőtti szünetében találkozott a tanácskozáson részt vevő közéleti személyiségek, a pártonkívüli szövetségesek képviselőinek egy csoportjával. A meleg, szívélyes légkörű beszélgetésen ott volt: Aczél György és óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a Központi Bizottság titkárai, Lakatos Ernő és Tétényi Pál, az MSZMP KB osztályvezetői, Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. Kádár János a Központi Bizottság nevében üdvözölte a megjelenteket, a munkásokat és az értelmiségieket, az idősebb és ifjabb nemzedék képviselőit, az elméleti és gyakorlati szakembereket, az irodalmi és művészeti élet kiválóságait. Hangsúlyozta: az MSZMP szövetségi politikája is kifejeződik abban, hogy a párt legfelső fórumára immár hagyományosan meghívják a pártonkívüli küzdőtársakat, barátokat, a közös boldogulásban nélkülözhetetlen szövetségeseket. A kongresszuson is kitűnik, hogy a nyílt politikát folytató MSZMP megbecsüli szövetségeseit, s megosztja örömeit, gondjait velük. Tapasztalhatják, hogy a tanácskozáson a felszólalók felelősen — gyakran kritikával, sőt önkritikával — állnak ki amellett, hogy népünk azon az úton kíván továbbhaladni, amit az előző nemzedékek az utóbbi évtizedükben kijelölték, megalapoztak. A Központi Bizottság első titkára köszönetét mondott i a szövetségeseknek a szocializmus építésének mindennapjain nyújtott támogatásukért. Ez nagy és nélkülözhetetlen hozzájárulás terveink megvalósításához. A közvetlen hangú találkozón Keresztúry Dezső akadémikus a fényes szelek korszakát felidézve utalt arra, hogy — a magyar pártnak köszönhetően — hatalmas változás ment végbe az országban, az emberek gondolkodásában. A párt következetes politikájának eredményeként a magyar nép visszanyerte önbizalmát, minden nehézség ellenére hisz jövőjében és mérhetetlenül büszke elért eredményeire. Az MSZMP XIII. kongresszusán már eddig is kifejezésre jutott, hogy a párt és szövetségesei együttműködésével épülhet, szépülhet tovább az ország, boldogulhat a nép. Szénitágothaí János akadémikus köszönti Kádár Jánost
