Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-27 / 72. szám

1985. március 27., szerda

Somogyi Néplap

3

Kádár János, Grigoaráj Romanov és Gyenes András

(Eredményeink fontos tényezője, hogy ébben az időszakban is támaszkodhattunk a Szovjetunióval és a többi baráiti szocialista országokkal folytatott gazdasági együttműködésre. A -világ- gazdaság szocialista régiójához való tartozásunk — emelte ki a Központi Bizottság titkára — a KGST-ben megvalósuló együttműködés nélkül terhelők és veszteségeink is lényegesen nagyobbak lettéit volna.

Ma valamennyi szocialista ország mérlegeli, hal tart a fejlődésiben és hogyan tovább a jövőben. S erősödik az a felismerés, hogy a fejlett szocializmus tökéletesítése egy hosszú történelmi korszakot igényel, és a szocialista országok ennék a kezdetén tartanaik. Ebből sok minden következik: többek

között a termelési viszonyok fejlettségére, a megtermelt javak elosztásának elveire, a szocialista demokráciára és a politikai intézményrendszerre is.

— A szocializmus felépítésére a legszélesebb társadalmi erőket egységbe keli fogni — mondotta Havasi Ferenc. — A társadalom igazságosságát ki kell tudni bontakoztatni, s ez a társadalom nem lehet a hiány és a szegénység társadalma. A szocializmus a munka társadalma, amelytől idegen, ^ a fegyelmezetlenség, a lazaság, a kötelezettségek elmulasztása. A szocializmushoz vezető út azonban göröngyösebb, sokkal több a kitérő, a kudarc, mint azt korábban hittük. Ezért nem baj, sőt jó, ha ilMzióinlkitál megszabadulunk, s erősítjük hitünket eszméink igazában s elérhetőségében.

A XII. kongresszus felismerte: ahhoz, hogy új lendületet vegyünk, előbb lassítani kell. Most a XIII. kongresszus egyik fontos feladata felvázolni egy élén- kebb, egyensúlyi helyzetünket szilárdító, a gazdaság szerkezeti fejlődését segítő és intenzív forrásokból táplálkozó gazdasági fejlődés programját.

A VII. ötéves terv e követelmény jegyében formálódik. A gazdasági növekedés élénkülése, a kedvezőbb folyamatok kibontakoztatása fokozatosan valósulhat meg. Az első években az 1985-re tervezett növekedési ütem, a nemzeti jövedelem 2,5—3 százalékos bővülése irányozható elő. Ez biztosítja a belső felhasználás kismértékű növelését, ezen belül a beruházások és a reálbér szinten tartását. 1987—1988-tól a nemzeti jövedelem növekedése már kismértékben meghaladhatja a három százalékot, s erre alapozva a belföldi felhasználás is valamivel gyorsabban nőhet: először a nemzeti jövedelmet megközelítő, majd azzal lényegében azonos, esetleg azt kissé meghaladó ütemben. Ez lehetőséget ad az életszínvonal-politika mozgásterének

bővítésére: a reálbérek növelésére és a társadalmi juttatások reálértékének szélesebb körben történő megőrzésére.

Az életszínvonal-politikával szemben azt a követelményt támasztjuk, hogy érezhetőbben segítse elő, jobban ösztönözze a gazdasági fejlődést, mérsékelje a társadalmi egyenlőtlenségeket, tompítsa a szociális feszültségeket, legyen igazságosabb, valósítson meg arányosabb közteherviselést.

— A lakossági jövedelmek mintegy kétharmada közvetlenül kapcsolód! a munkateljesítményekhez — mondotta ezután. — El kell érnünk, hogy a törvényes munkaidőben végzett munka legyen szervezettebb, megbecsültebb, a kiemiekedő teljesítmények erkölcsileg és anyagilag kapjanak megfelelő elismerést. Erre a korábbinál jobb lehetőséget nyújt a módosított kereset- szabályozás rendszere.

A fő munkaidőn itűl végzett tevékenységekre, a kisvállalkozásokra továbbra is szükség van. Ezek bővítése azonban nem öncél, tevékenységünknek a népgazdasági érdekekkel összhangban kell alakulnia. Airra törekszünk, hogy a fő munkaidőben és a munkaidő utáni kisvállalkozásokban elérhető jövedelmek egyaránt a tényleges teljesítményekhez igazodjanak, s különbségük társadalmilag elfogadható legyen.

Szociálpolitikánkról szólva az utóbi időben sokan felvetik, hogy miközben a költségvetés erre fordított kiadásai folyamatosan nőnék, a szociális feszültségek nem mérséklődnek, sőt éleződnek. Jelenleg a nemzeti jövedelem 26 százalékát fordítjuk pénzbeli és természetbeni társadalmi juttatásokra. Ez az arány megfelel az ország fejlettségi szintjének, és a következő években lényegében nem növelhető. A gondot az okozza, hogy a felgyorsult áremelkedés miatt csökkent a juttatások vásárlóértéke. A szociális juttatások színvonala, belső arányai, hozzájárulási feltételei, területi eloszlása is egyenlőtlenék. Miközben a társadalmi juttatásokból a lakosság téhétősebb rétege is részesül, addig a szociálisan rászorulók egy része nem kap megfelelő segítséget.

Ezért sok követelmény vetődik fel a szociálpolitikával szemben, de főként az, hogy az elosztás legyen igazságosabb, fokozottan segítse az erre rászorulókat.

A létbiztonság fő pillérei maradnák a jövőben is munkajövedelmek és a társadalombiztosítási ellátások. A létbiztonság fontos feltétele, hogy teljesebb körű és társadalmilag elfogadhatóbb mértékű legyen a pénzbeli társadalmi jövedelmek vásárlóértékének megőrzése. Kedvezőbb gazdasági helyzetben egyes juttatások reálértékét esetleg növelni is lehet. A hátrányos szociális helyzetűek segítése, a rászorultsági elv érvényesítése a szociálpolitika fontos eleme.

A szociálpolitika egyes lakossági rétegeket érintő elemei közül a következőket tartjuk lényegesnek:

— A gyermekes családok anyagi helyzetére kedvezően hat, hogy a gyermekgondozási díjat fokozatosan kiterjesztjük a gyermek egyéves korán túl a gyermek hároméves koráig: megőrizzük a családi pótlék vásárlóértékét, a három- és többgyermekesek természetbeni kedvezményeit bővítjük. A csa- ládiailapító fiatalok az első lakás megszerzéséhez és fenntartásához — különösen, ha az önerő és a családi háttér ehhez nem elég — több kedvezményt, támogatást kapnak.

A nyugdíjasok helyzete életkoruk, egészségi állapotuk, aktív tevékenységre való alkalmasságuk, nyugdíjuk és kiegészítő jövedelmük nagysága, valamint csáládi és vagyoni helyzetük szerint rendkívül differenciált. Az idősebb, aktív tevékenységre már nem képes, egyedül élő, alacsony nyugdíjban részesülők szociális helyzete azonban nehéz. A nyugdíjasak Iközül több minit félmillióan egyedülállóak. Segíteni mindenekelőtt azokon kell, akik nem támaszkodhatnak családjukra. A legsúlyosabb gondok enyhítésére még az idén sor kerül.

Az a fő törekvésünk, hogy a nyugdíjrendszer jobban vegye figyelembe a végzett munkát, legyen rugalmasabb, s nyújtson nagyobb szociális biztonságot is.

A módosítások — ha ezekre sor kerül — nem érinthetik hátrányosan a jövőben nyugdíjba menőket. Elképzeléseink szerint a mai és a korszerűsített nyugdíjrendszer — tehát mindkettő — néhány éven át joghatályos, egyidejűleg és párhuzamosan létezik. A nyugdíjba menő a kettő közül a számára előnyösebb mególdást választhatja.

A KB titkára ezután az árpolitikáról szólott, hangsúlyozva, hogy az áraknak a gazdasíági folyamatok alakulását befolyásoló, sokoldalú szerepéről a jövőben sem mondhatunk le.

— Arra törekszünk — emelte ki —, hogy az árszínvonal-emelkedéseket érzékelhetően, mintegy öt százalékra mérsékeljük, ezért megfelelő inflációellenes program kidolgozását tartjuk szükségesnek. Az áriemelkedés mérséklése fokozatosan érhető él. A következő években sem zárhatjuk Iki, hogy f og yas xtó iár-emel ésekre — ezen bélül központi áremelésekre — kerüljön sor. A helyes árarányok kialakítását azonban úgy kívánjuk

elérni, hogy az árszínvonal elmélkedése társadalmilag elviselhető legyen.

Havasi Ferenc ezután gazdaságirányítási rendünk továbbfejlesztéséről szólott.

— Arra törekszünk — mondotta —, hogy a vállalatok és szövetkezetek legyenek a gazdaság főszereplői és minden lényeges jogi, köz- gazdasági és politikai feltéted segítse a vállalatokat, hogy aizok a lehető legtöbbet tudják produkálni. A vállalatirányítás új formái és a miunkáskdllektívák érdekeltségének erősítése jelentős lépés lesz a társadalmi demokratizmus fejlődésében is.

— A gazdaságpolitika nehéz és összetett területe volt a legutóbbi öt eszendőben is politikai életünknek. Most is bonyolult feladatok előtt állunk. Ezeket úgy szeretnénk megoldani, hogy a politikai, ideológiai szféra egésze támaszkodhasson, erőt meríthessen, segítséget kapjon a gazdaságtól. A gazdaság területein dolgozók vállalják és teljesítik a kongresszusi határozataiból rájuk háruló feladatokat. Ehhez kérjük a tisztelt kongresszus és dolgozó népünk támogatáséit.

Tisza László, a Szabolcs- Szaitmár megyei tanács elnöke, SzabóLcs-Szajtimár megye küldötte a terület- és településfejlesztés néhány kérdéséről, valamint a tanácsok jövőbeni szerepéről szólt.

Duschek Lajosné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, Budapest küldötte a párt másfél évtizedes nőpolitikái határozatáról szólva megállapította: a döntés helyességét a gyakorlat bebizonyította. Ennek nyomán addig nem tapasztalt fejlődés következeit be minden téren, de különösen a gyermekintézmények építésében,.

Felszólaláséban kifejtette, hogy a nők ma már mindinkább hivatástudattal emberi képességeik kiteljesedéséért akarnak élni és haladni a fejlődéssel. Ez nem mond ellent annak, hogy minden egészséges SizeUiemű nő jó anya akar lenni, A továbbiakban szólt a nők szakmai és általános

Ezt követően Ballal László, a mandátumvizsgáló bizottság elnöke tett jelentést a kongresszusnak. Elmondta:

— Bizottságunk megállapította, hogy kongresszusunkon a párt társadalmi összetételének megfelelő arányban vannak jelen munkások, mezőgazdasági dolgozók, a szellemi élet, az értelmiségiek, az alkalmazottak, a fegyveres testületek, a nyugdíjasok és a tanuló ifjúság képviselői.

A küldöttcsoportok tagjaiműveltségének növeléséről, ainimafc szükségességéről, majd a család felelősségét hangisúlyozta a gyermekek nevelésében.

Végezetül kérte, hogy a megválasztandó új Központi Bizottság tűzze majd napirendre az 1970-es nőpolitikái határozat végrehajtásának értékelését, tekintse át a nők politikai, gazdasági és kulturális helyzetét, különös tekintettel a családpolitikai tennivalókra.

Klein István, a tamási áfész igazgatósági elnöke Tolna megye küldötte felszólalásában az életszínvonal-politikai célok megvalósításáról szólt.

nak 27,5 százaléka nő, 72,5 százaiéira férfi, a 30 éven aluliak aránya 15,8 százalék — közöttük öten 21 évesek —; 21 százalékuk 31—40,

25,6 százalékuk 41—50; 27,4 százalékuk 51—60 év közötti életkorú. A nagy élettapasztalattal rendelkező 60 éven felüliek aránya 10,2 százalék.

A kongresszus egyhangúlag elfogadta a mandátumvizsgáló bizottság jelentését.

Ezt követően Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára emelkedett szólásra.

Mandátumvizsgáló bizottság jelentése

Továbbra is erősíteni kell az eszmei egységet

Csatlakozom küldötitsár- saiimhoz, akik kifejezték egyetértésükét a kongresszusi dokumentumokkal. Kádár elwtárs és Gyenes elvtárs szóbeli kiegészítésével — mondotta, majd így folytatta:

— Az elmúlt években a szocialista építés fő területein — marxista—llenini&ta pártkénk — új formákat, új szocialista megoldásokat kezdeményeztünk. Űj és legtöbbször jó megoldásokat találtunk, de tévedtünk is. Ez próbára tette a párttagokat és pártonikívüliiéket. Megélénkülitek az ideológiai, a kulturális viták, amelyek elsősorban történelmi utunk, alapértékieink. (gazdasági és politikai fejlődésünk kérdéseivel foglalkoztak, és — sajnos — lényegesen kevesebb sízó esiött magáról a kultúráról.

A vitákban némelyek egy korábban kialakult, már akkor is sokban téves szocin- lizmu&képet kémek számon mai valóságunkon, mások nemzeti fejlődésünket féltik, hogyományos értélkeket látnak veszélyben, Itt-ott hangosabbak lettek a marxizmustól idegen nézetek, ebben szerepe van a megélénkült burzsoá propagandának is. Vannak olyanok is — szerencsére számuk és befolyásuk elenyésző —, akik, látván niehézségeiniket. a közérzet romlására játszanak, s aiz évtizedes, munkával megszerzett nemzeti közmegegyezést igyekeznek megbontani.

Az elmúlt évek vitáiban nem ritkán és egyidejűleg tapasiatalitufc, hogy némelyeik parttalan liberalizmust, mások túlságosan merev magatartásit vetnek a szemünkre, s ennek megfelelően vag- daikozó „rendcsinálást” vagy korlátlan engedékenységet szorgalmaznak. Pártunk a beszámolási időszakban sem engedett egyik oldalnak sem. Továbbra is kitartunk amellett, hogy a szellemi életben a legfőbb eszköz a meggyőzés, a következetes elvi magatartás és vita Ennek feltétele elméletünk igazsága, s ez megvan.

— Feltétele továbbhaladásunknak — hangsúlyozta Aczél György — az elmélet alkotó alkalmazása, s a

küzdelem eszmei ellenfeleinkkel', amiben elkényelmesedés is mutatkozik. Pedig egyidejűleg kell türelemmel lennünk azokkal, akik a mai bonyolult világban őszintén keresik az előrevezeitő utiait, és következetesen kell fellépnünk minden rosszhiszeműség, a közösség ügyének ártó szándékkal szemben.

Ennek a kétfrontos politikának szellemében hoztunk fontos, hosszú távra szóló határozatokat a közművelődésről, a művészet- és tudománypolitikáról, a közoktatásról1, felsőoktatásról, s ebben a szellemben kell tevékenykednünk továbbra is.

Az oktatásról szólva Aczél György kiemelte: iskoláinknak nagyobb figyelmet kélll fordítaniuk a szocialista szellemű közösségi nevelésre, a világszemlélet megalapozására. De a szoeíal izmus értékeit nem lehet pusztán tananyagként tanítani. Az oktatási-nevelési intézményékiben olyan 'légkörre van szükség, lamély bizalmat ébreszt a nevélőintézmény és a társadalom iránt egyaránt, ahol a tananyag és a nevelés összhangban van az iskolán kívüli világgal. Az iskola, ha nem is mindent, de sokat tehet a társadalmi eredetű egyenlőtlenségek, a családban öröklött hátrányok csökkentéséért. De minden fiatalnak tudnia kall, hogy

maga is felelős saját sorsáért, arcáért, azért, hogy miként él lehetőségeivel.

— A Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának szerves része a kulturális politika, amely a párt szövetségi politikáját is szolgálja. Ezt a művelődéspolitikát immár három évtizede fogalmaztuk meg, s azóta folytatjuk — hangsúlyozta a továbbiakban Aczél György.

— E politikát kezdettől a szocialista építés folytonosságának vállalása, és a korábbi torzulásoktól, bűnöktől váló elhatárolódás jellemezte. Ez a politika a szellemi élet olyan fellendülését eredményezte, amely a kultúra miniden ágában kiemelkedő eredményeket hozott, hozzájárult népünk felemelkedéséhez, a politika stabilizálódásához, a nemzeti egyséé megteremtéséhez.

— Egyre több szó esik a nemzet sorsáról, a nemzeti értékek és érdekek védelméről — mondotta a továbbiakban Aczél György. — A szocializmus körülményei között is indulatkavaró viták jelzik a nemzeti tudat még le nem küzdött zavarait.

Immár történelmi tény: népünk, nemzetünk jövője végérvényesen a szocializmushoz kötődik. A dolgozó osztályok, a magyar nép nemzetté vált. Hazánk sorsa