Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-27 / 72. szám

XLi. évfolyam, 72. szám

Ára: 1,80 Ft

1985. március 27., szerda

a beszámolók felett

Kedden reggel 9 órakor a Budapest Kongresszusi Központban a Központi Bizottság beszámolója, a Központi Ellenőrző Bizottság jelentése, valamint a hétfőn elhangzott szóbeli kiegészítések fölötti vitával folytatta munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa.

Szűrös Mátyásnak, a Központi Bizottság titkárának elnöki megnyitója után Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Miniszter- tanács elnöke, Borsod-Abaúj-Zemplén megye küldötte lépett a mikrofonhoz.

&<■

Folytatódott a vita

TANÁCSKOZIK AZ MSZMP XIIL KONGRESSZUSA

Szilárd alapokon, új lendülettel folytatjuk a szocializmus építését

A Minisztertanács elnöke bevezetőben kifejezte egyetértését a Központi Bizottság beszámolójával, Kádár Játnos elvtáns szóbeli kiegészítőjével, a határozattervezettel, a megerősítésre váró okmányokkal, és javasolta, hogy azokat a kongresszus fogadja el, emelje határozattá. Majd így folytatta:

_ A kormány az utóbbi

év

eikben azt tartatta legfőbb kötelességének, hogy a szocialista építés állami irányításában — az igazgatóisban, a kulturális életben, a külpolitikában — a nehéz, olykor kritikus nemzetközi viszonyok és a korábbinál bonyolultabb belső feltételek között is érvényt szerezzen a XII. kongresszus határozatának, megfeleljen a bizalomnak.

Felada tájink ellátásához számunkra is népünknek a párt politikájába vetett bizalma jelentette és jelenti a legfőbb erőforrásit. Ezt az alkalmat sem mulaszthatom el, hogy köszönetét mondjak népünknek azért a megértésért és támogatásért, ami nélkül a kormány aligha tudott volna eleget tenni megbízatásának.

Az utóbbi fél évtizedben a legtöbb feladatot a gaz Hiaság mindennapi, nem egyszer szorító gondjai adtak szálmunkra. Voltak helyzetek, amikor ezeket csak a megszokottnál szorosabb központi irányítással tudtuk megoldani. Emiatt megnőtt az aggodalom, hogy visszatérünk egy korábban már túlhaladott gyakorlathoz. Ügy vélem, ma már világos, ez nem volt szándékunk. A kormány saját döntési hatáskörében és a gazdasági szabályozók célszerűbb érvényesítése közben is a vállalatok önállóságán nak biztosítására törekedett és törekszik a jövőben is.

A XIII. kongresszus határozataiból és a Központi Bizottság időközi állásfoglalásaiból kiindulva egyebek között előreléptünk a szocialista demokrácia intézményeinek fejlesztésében. Programokat dolgoztunk ki egyebek mellett az elektronika, a biotechnika fejlesztésére, az energiával és az anyaggal való takarékosabb gazdálkodásra. Olyan fontos kérdésekkel foglalkoztunk, mint a népesedéspolitika, a közoktatás és a felsőoktatás fejlesztése, a szociálpotlitiikai koncepció, a településfejlesztés hosszú távra szóló irányelvei. Kidolgoztuk a népgazdasági tervezés és a gazdaságirányítási rendszer fejlesztésének komplex programját. Megvitattuk a 2000-ig terjedő időszak társadalmigazdasági fejlődésének irányait. Előrehaladtunk a VII. ötéves terv kidolgozásában és nemzetközi koordinálásában.

Fejlődött a központi és a helyi igazgatás. Jó érzéssel mondhatom, hogy a minisztériumi és a tanácsi köz- tisztviselők nagy többsége hozzáértéssel és becsülettel végzi munkáját, átérzi felelősségét. Ám népünk politikailag igényesebb és kritikusabb lett. Ismert előttünk és nem közömbös számunkra, hogy a közvélemény gyakran illeti bírálattal munkánkat.

Lázár György ezután a szocialista építés eredményeiről, a négy év alatt megvalósult termelő- és kommunális beruházásokról, a nemzeti vagyon gyarapodásáról, a fogyasztás alakulásáról szállott. Majd így folytatta:

— Az összes körülményt figyelembe véve a mérleg pozitív. És talán még inkább az, ha kitekintünk a világba. Mi mégsem vagyunk elégedettek; mindenekelőtt azért nem, mert ha jobban dolgozunk, többre juthattunk volna. A hatékonyság javult, de a lehetségesnél és a szükségesnél kisebb mértekben.

— A helyzet ilyen alakulása két olyan következménnyel járt, amit bármennyire szerettünk volna, nem tudtunk elkerülni. Az egyik az, hogy a fogyasztói áraikat az eredetileg tervezettnél ismétlődően nagyobb mértékben kellett növelnünk, a másik következmény a beruházások visszaszorításából származik.

Mivel a külső egyensúly javítását szándékainktól eltérően nagyobb részt csak á belső felhasználás csökkentésével tudtuk biztosítani, van, aki megkérdőjelezi, vajon szükségszerű és helyes volt-e az életszínvonalát és a beruházásokat ilyen mértékben alárendelni a nemzetközi fizetőképesség megőrzésének. Meggyőződésem szerint igent Mindenekelőtt azért — s ezt sok ország példája mutatja —, mert egy offenzív gazdaságpolitika kibontakoztatásának elengedhetetlen feltétele az egyensúlyi viszonyok rendezése. A döntő lépést már megtettük, de az egyensúly még sérülékeny. A továbbhaladáshoz biztonságosabb egyensúlyra, ennek megalapozásához pedig új növekedési energiák mozgásba- hozására van szükség. A Központi Bizottság a kongresszus elé éppen ilyen programot terjesztett elő; a kormány ebben a szellemben folytatja a VII. ötéves terv kidolgozását.

— Egész társadalmunkban tudatosítani kell — hangsúlyozta a miniszterelnök —, hogy az egyensúly megszilárdítása, haladásunk megalapozása nem történhet meg a hatékonyság javításénak gyorsabb kibontakoztatása nélkül, a gazdaság korszerűsítésének folyamata pedig elakad, de legalábbis lassul, ha az egyensúly megszilárdításában nem jutunk előre.

— Az utóbbi hónapok rendkívüli körülményei sajnos azt jelzik, hogy célunkat csak nagy erőfeszítésiek árán tudjuk elérni. Az első összegzés szerint az energiakorlátozás miatt békövétkezett termeléskiesés, a tél okozta többletkiadás, a felbecsülhető károk együttes összege meghaladja a 20 milliárd forintot. Az alkalmat felhasználva a kormány nevében köszönetét mondok a bányászoknak, az energiaszolgáltatás, a közlekedés és a szállítás dolgozóinak, a katonáknak, mindenkinek, alki a tél nehéz napjaiban

áldozatos munkával hozzájárult a nehézségek leküzdéséhez. Egyben kifejezem azt a meggyőződésemet, hogy a vállalatok, a szövetkezetiek kollektívái, a szocialista brigádok a következő hónapokban mindent megtesznek a kiesések pótlásáért, a szocialista munka- verseny lendülete hozzá fog járulni idei tervünk teljesítéséhez.

Ahhoz, hogy a magasabb követelményeknek eleget tudjunk tenni, az irányítás minden szintjén, minden láncszemében szemléleti megújulásra, több tudásra, nagyobb tudatosságra és korszerűbb munkamódszerekre van szükség. Magunkról, a kormányról szólva ehhez még hozzátehetiem: fejlődésünk új igényeinek érvényesítésékor ugyanazzal a következetességgel kell eljárnunk, mint tettük az utóbbi években, amikor az eladósodás folyamatát kellett megállítani és megfordítani. El kell fogadtatni, hogy az áru- és pónzviszanyök kő" vetkezetesebb figyelembevétele, az új vállalkozási és

vállalatvezetési forrnák, a kereseteknek a teljesítménytől függő nagyobb és valódi differenciálása, az igazságosabb közteherviselés szorgalmazása nem jelentenek eltávolodást szocialista elveinktől.

Azt is el kell fogadtatni, hogy amikor a gazdaság minden elemében megújulásra van szükség, amikor a világgazdasági környezetre a nagyfokú változékonysága jellemző, csak olyan irányítástól remélhetjük. hogy betölti funkcióját, amely világos és stabil elvekre épül, de képes rá, hogy mindig a konkrét viszonyokból kiindulva válassza meg a cselekvésre ható legcélszerűbb eszközöket. Erre viszont nincs kész recept.

— Népgazdasági terveink megalapozásában — emelte ki Lázár György — mint korábban, most is és a jövőben is, pótolhatatlan szerepet töltenek be a Szovjetunióval kiépült gyümölcsöző és bővülő kapcsolataink. A KGST-ben folytatott együttműködés számára nagy távlatokat nyitott a tavaly megtartott felső szintű értekezlet, amelynek határozatát végrehajtva új lehetőségek tárulnak fel ahhoz, hogy gyorsabban haladhassunk nemzeti és egyben közös céljaink fellé. A magunk részéről mindent megteszünk, hogy alkotó módon járuljunk hozzá a

Az SZKP üdvözlete

Ezt követően Grigorij Ro- manov, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a szovjet küldöttség vezetője szólalt fel. Tolmácsolta az SZKP Központi Bizottságának, a szovjet kommunisták tizenkilenc milliós seregének és az egész szovjet népnek a forró, szívélyes üdvözletét a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusának, a magyar kommunistáknak és dolgozóknak. Ezek után így folytatta:

A magyar nép szoros egységben immár négy á/tizede építi az új világot a Szovjetunió és a többi testvéri ország népeivel. Mindaz, amit ezen évek alatt elért, tanúsítja választott ütünk helyességét, a szocialista rend vitathatatlan előnyeit és lehetőségeit.

Munkájukban Önök, kedves elvtársak, az eddigiekhez hasonlóan a jövőben is építhetnek a megbonthatatlan szovjet—magyar barátságra, a legszorosabb együttműködésre a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a Nagy Október hazájával.

A történelmi gyakorlat gazdagította elképzeléseinket az új társadalom építészocialista gazdasági integráció elmélyítéséhez.

Feladataink megoldásának nélkülözhetetlen feltétele a béke. A fegyverkezési hajsza felszítálsa, az Egyesült Államoknak és a NATO-nak az a törekvése, hogy katonai erőfölényre tegyenek szert, súlyosan kiélezte a nemzetközi helyzetet. Szilárd meggyőződésünk, hogy a szélsőséges imperialista körök minden mesterkedése ellenére megvan a lehetőség az emberiséget fenyegető veszélyek elhárítására. Enniefc legfőbb biztosítéka a Szovjetunió és a szocialista közösség ereje, következetes békepolitikája, a Világ békeszenető erőinek összefogásai. Külpolitikai tevékenységünket meghatározta, hogy a Magyar Nép- köztársaság a szocialista országok közösségének sziláid és megbízható tagja, a békéls egymás mellett élés elkötelezett híve.

A miniszterelnök felszólalása befejezéseként hangsúlyozta: — A szocializmus útját járva népünk otthonos hazát teremtett magának, tekintélynek és megbecsülésnek örvend a világban. Pártunk XIII. kongresszusa azzal a vonzó programmall áll népünk elé, hogy a szilárd alapokra építve, nemzeti összefogással, új lendülettel folytassuk tovább a szocialista társadalom építését.

sének formáiról és módszereiről. A közösen szerzett tapasztalatokból levonható egyik legfőbb elvi következtetés azonban az, hogy a testvéri országok fejlődése egy sor általános törvény- szerűség alapján megy végbe. A szocialista államok nemzeti érdekeit nem lehet megbízhatóan érvényesíteni másként, csak úgy, ha erősítjük egész közösségünket, követjük Leninnek, a forradalmárok több nemzedékének útmutatását, erőteljesen támaszkodunk a proletár és a szocialista internacionalizmus hagyományaira.

A szovjet kommunisták alapállását mindig is ez jellemezte. Ezen alapelv iránti hűséget erősítette meg az SZKP KB ez év márciusi rendkívüli ülése, amely kimondta, hogy az SZKP és a szovjet állam elsőrendű kötelessége a testvéri barátság megőrzése és erősítése a nagy szocialista közösség országaival, s az, hogy meg- tegyünik rríinden tőlünk telhetőt a közösség nemzetközi szerepének és befolyásának növeléséért. Ezt hangsúlyozta Mihail Gorbacsov elvtárs, az SZKP KB főtitkára is a Varsói Szerződés tagországai párt- és állami küldöttségeinek vezetőivel nemrégiben Moszkvában lezajlott találkozón.