Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-04 / 52. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLI. évfolyam, 52. szám Ára: 1,80 Ft 1985. március 4., hétfő KÖZELEBB A KÖNYVET Annak, aki kulturális éle­tünknek csupán a meghatá­rozó folyamataira és piros­betűs ünnepeire figyel, talán keveset árul el a tény: a me­gyei tanács művelődési osz­tályának kezdeményezése nyomán hamarosan megkez­dik a legújabb szép- és szakirodalmi kötetek árusítá­sát megyénk több tucatnyi művelődési otthonában. A másfél esztendeje közrebo­csátott, a nyereséges vállal­kozásokra lehetőséget adó művelődési miniszteri rende­let nyomán a falusi művelő­dés központjai szerződést köthetnek az ÄKV-val vagy a Művelt Nép Könyvterjesz­tő Vállalattal, s az eladott könyvek értéke alapján — a kereskedelem szabályai sze­rint — jutalékot kapnak. A somogyi könyvesbolthálózat adatainak szemügyre vétele­kor azonban rögvest ki­tetszik: ez a változás sok kisközségben afféle kisebb­fajta művelődési forradalom­nak lehet a kezdete. Íme, a számok. Somogy­bán huszonkilenc üzletnek kizárólagos feladata a könyv­árusítás, ezenkívül tíz papír- és írószerboltban forgalmaz­zák a Gutenberg-galaxis ter­mékeit. Tizenkét és félezer lakosra jut tehát egy köny­vesbolt, ami országos vi­szonylatban sem rossz arány, i A minőség ismeretében azon­ban aligha lehet erkölcsi alapunk a melldöngetésre. A huszonkilenc üzlet alapterü­lete összesen 1560 négyzet- méter, ebből azonban csupán 160 — azaz boltonként alig több, mint huszonöt — négy­zetméter az úgynevezett áru­sítóterület, melyen a vásárló kedvére böngészhet, válogat­hat. A többi Taktár. Részint a mostoha körülményeknek tulajdoníthatjuk, hogy szű- kebb hazánkban a köhyvfor- galom értéke tavaly alig ha­ladta meg a százmillió fo­rintot, azaz a somogyiak át­lagosan háromszáz forintot költöttek könyvre, ami szin­tén nem ad okot a dicsek­vésre. De „lúdas” a terü­leti egyenlőtlenség is. A kis­községekben csak elvétve ta­lálhatunk egy-egy könyves­boltot, sőt könyvbizományost is alig. Természetesen dőreség vol­na felróni az illetékes ke­reskedelmi szerveknek, hogy nem hoznak létre könyves­boltokat ezerötszáz-kétezres lélekszámú településeken, hi­szen a szellemi termékek forgalmazásának anyagi ha- szonelvűségét sem érdemes ma már vitatni. Ám az az állapot sem tartható fenn sokáig, melyben a falusi em­bernek a legközelebbi város­ba, nagyközségbe kell utaz­nia, hogy megvehesse gyer­mekének az Egri csillagok vagy a Légy jó mindhalálig egy példányát. A rövidtávú üzleti és a hosszútávú szellemi érdekek közötti szakadékot igyekszik tehát áthidalni a megyei ta­nács művelődési osztálya a fentebb említett kezdemé­nyezéssel. S ha a terv meg- valósul, mindenki jól jár. Jól a könyvterjesztő vállalatok, amelyeknek raktáraiban — számos riportból, interjúból tudjuk — százezerszámra po­rosodnak az értékes kötetek, jól a vállalkozó népművelő, hiszen a forgalom arányá­ban „százalékot” kap. A leg­jobban pedig a falusi fel­nőtt, az egyébként is sok szempontból hátrányos hely­zetű olvasó és gyermeke, aki­nek nem kell majd hiábava­lóan vágyakozni egy szép Verne- vagy Fekete István- kötet után. Lengyel András MEGYEI PÁRTÉRTEKEZLETEK Tanácskozás felelősséggel Társadalmi munka Marcaliban Gázvezetéket építenek a lakók Szombaton újabb fontos állomásukhoz érkeztek az MSZMP XIII. kongresszu­sának előkészületei: meg­kezdődtek a megyei pártér­tekezletek. Ezen a napon kilenc megye — Baranya, Bács-Kiskun, Békés, Hajdú- Bihar, Heves, Komárom, Pest, Szolnok és Zala —, valamint a Belügyminiszté­rium és a néphadsereg kommunistáinak küldöttei ültek össze tanácskozásra. Baranya megye kommu­nistái szombaton a pécsi Orvostudományi Egyetem aulájában tartották a XIII. pártkongresszust előkészítő tanácskozásukat. A pártér­tekezleten részt vett és fel­szólalt Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bizottság titkára is. A me­gyei pártbizottság írásos beszámolójához Lukács Já­nos első titkár fűzött szó­beli kiegészítést. A beszámolót vita követ­te. A pártértekezlet ezt kö­vetően újjáválasztotta a 67 tagú megyei pártbizottságot, és megválasztotta a megye kongresszusi küldötteit. Ba­ranyát 32 küldött képviseli a pártkongresszuson. Az új pártbizottság megtartotta első ülését, és megválasz­totta tisztségviselőit. A Ba­ranya megyei pártbizottság első titkára ismét Lukács János lett, titkárai Dányi Pál. Jerszi István és Rajnai József. Komárom megye kommu­nistáinak pártiértefeezletét Ta­tabányán, az MSZMP Ko­márom megyei bizottságá­nak székházában tartották meg. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Havasi Ferenc, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára is. A pártértekezleten az írá­sos beszámolóhoz Antalóczy Albert, a megyei pártbizott­ság első titkára fűzött szó­beli kiegészítést. A megyei pártbizottság alakuló ülésén a pártbizottság első titkárá­vá isimét Anltalóczy Alber­tet, titkáraivá Bátor Zol­tánt. Salamon Hugónét és Vámos Sándort választották meg. Heves megye kommunis­tái Egerben, a dohánygyár kultúrtermében tartották pártértekezletüket. A ta­nácskozáson részt vett és felszólalt Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a SZOT főtit­kára is. A megyei pártbi­zottság írásos beszámolójá­hoz Barta Alajos első titkár fűzött szóbeli . kiegészítést. A megyei pártbizottság első titkárává ismét Barta Ala­jost, titkáraivá pedig Kiss Sándort, Schmidt Rezsőt és Virág Károlyt választotta. A Belügyminisztérium kommunistáinak küldöttei ugyancsak szombaton tar­tották meg pártértekezletü­ket. Az értekezleten részt vett -és fellsízólllaillt Maróthy László, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese is. A pártbizottság írá­sos beszámolójához Kovács György, az MSZMP Belügy­minisztériumi Bizottságának első titkára fűzött szóbeli kiegészítést. Az újonnan megválasztott pártbizottság (Folytatás a 2. oldalon.) Társadalmi munkával se­gítik a lakók az idén is Marcaliban a gázvezeték- építést. A tanács terveiben 2600 méter gázvezeték fek­tetése szerepel: az árokásás­nál számítanak a lakók közreműködésére is. A vá­rosi tanács ülésén értékel­ték a múlt évben végzett társadalmi munkát, és meg­határozták az idei felada­tokat. Tavaly csaknem 17 milllió forint értékű társadal­mi segítséget kapott a vá­ros célkitűzéseinek valóra váltásához, s ez 84 száza­lékkal több, mint amennyi­re eredetileg számítottak. Marcali lakói nemcsak a fejlesztésekhez járulnak hozzá önként vállalt munká­val, hanem a létesítmények fenntartásához is. Az isko­lások és a katonák például azt vállalták, hogy rendsze­Több évi szünet után is­mét gyártanak hazánkban — jórészt exportmegrende­lésre — villamosokat és tro­libuszokat. A napokban elkészültek az egyiptomi igényeknek megfelelően kialakított vil­lamosok tervdokumentációi. A villamosok szekrényele­meit a Ganz-MÁVAG-ban, vezérléseit és minden egyéb elektromos alkatrészét a Ganz Villamossági Művek­ben készítik majd. A csuk­lós járművekből Alexandria városa tizenötöt rendelt, eb­ből tizet még az idén, a többit pedig jövőre kell át­adni. A Ganz-gyárakban 8—10 éve nem gyártottak villa­most, még hazai célra sem, mert mindkét vállalat ka­pacitása teljes egészében le résén takarítják a város parkjait. Tavasszal és ősszel tisztasági napot szerveznek és kitakarítanak minden zugot. Több sportlétesít­mény karbantartása, felújí­tása szerepel a társadalmi munkavállalások között. Sí­pályát alakítanak ki a vá­ros mellett, autóspihenőt Cserhát-pusztán, és parko­sítják a tanuszoda környé­két. A marcaliak segítségével fejezik be a csömendi fara­gótábor építését, és az ősz Ferenc utcában az új há­zak közötti útépítést. Lakók segítenek rendbetenni az ifjúsági ház környékét, fel­újítani a házasságkötő ter­met. A tervezett társadalmi munka értéke az idén 9,5 millió forint. volt terhelve. Most azonban a korábbi évekénél keve­sebb motorvonat megrende­lésük van, ezért' vállalkoznak ismét villamosok gyártásá­ra. Több évtizedes szünet után a BKV most hét Ika­rus—Ganz trolibuszt rendelt a budapesti tömegközleke­dés javítására. Ilyen jármű­vekkel rövidesen Debrecen­ben és Szegeden is próba­járatokat indítanak. Külföl­di megrendelésben sincs hiány: bolgár cégek 25, NDK-beli vállalatok 30 tro­libuszt vásároltak meg, és további 20 szállításáról tár­gyalnak. Az indiai közleke­dési vállalatok eddig 50 magyar trolibuszt rendeltek idei szállításra, és további 100 jármű beszerzéséről is szó van. Már sorozatban készülnek az ultrahangos diagnosztikai ké­szülékek a Medicor miskolci gyárában. Ebben az évben várhatóan 50—60-at készítenek a „Scanner”—700 típusú műszerből. Ismét gyártanak villamost és trolibuszt — külföldre Tíz magyar vállalat bemutatója Londoniban bezárta kapuit az IFE ’85, a világ egyik legnagyobb nemzetközi élel- miiszenipari vására, amelyen tíz ,magyar vállalat is kép­viseltette magát. A magyar étel- 'és i'taübemutató sikeres állomása volt anmaik az ap­rólékos tevékenységnek, amelynek alapján a tőkés vi­lág megiismeri éldtmilszercik- keinlkét. Igen sók üzletember keres­te fel a Humgexpo (látványos pavilonját. Az Egervin az Egri bikavér új forgalmazó­jaként jelenít meg a vásáron. Kézzelfogható eredményt tu- dótt felmutatni a Humga- rofruot és a Magyar Hűtő­ipar — egy londoni székhe­lyű, közös magyar—angol vállaltat megalapításának véglegesítésével. A Monim- pex angoll forgalmazójával, a Coca cofla leányvállalatá­val a magyar borok forgal­mának 15 százalékos emelé­sében állapodott meg. A Generailimpex hagymát, a Hungarafruot savanyúságot adott el — az utóbbit Íror­szágba. A Teriimper biztató tárgyalásokat kezdett egy ’i- verpooli céggel darabolt marhahús eladásáról. BIZONYTALAN SOROK Főképpen „jobb körök­ben” divatos manapság hi­deglelést kapni attól, ha két ember találkozik és kezdődő beszélgetésük hol­mi általánosságokra szorít­kozik. „Piha! — mondja az emelkedett szellemiségű egyed. — Micsoda sekélyes gondolkodásmód, micsoda igénytelenség időjárásra, egészségre-betegségre és hasonlókra fecsérelni a szót, ilyesmivel koptatni az agy­sejteket ...” Aki egy kicsit ad magára, az még a kö­szönést is lerövidíti és azonnal legalábbis az em- piriokriticizmusról kezde­ményez mélyértelmű vitát hasonlóképpen magasan szárnyaló embertársával. Ezért tehát jobb körök­ben ajánlom (csakazértis) a lentebbi sorokat, mert épp az időjárásról és az egészségről, valamint a be­tegségről akarnék bizony­talankodni a következők­ben. Azért bizonytalankod­ni, mert meteorológiai kér­désekben az újságíró leg­főbb dilemmája, hogy ami­kor az írógépe fölé gör­nyed, akkor éppen hideg van vagy meleg, s amikor sorai megjelennek, akkor ha hidegről regél, azt ká­nikulában olvassák, ha me­legről, akkor persze mí­nusz húsz fok fogadja a megjelenő újságot. Az írás és a valóság egyezése a le­hető legritkább eset a szer­ző bánatára és a kaján ol­vasó legnagyobb örömére. Most tehát összegyűjtöm minden bátorságomat, és március harmadikán meg­jósolom, hogy önök már­cius negyedikén napsütés­ben olvassák majd ezt az újságot. (Ha jóslatom nem válna be, az legalább ak­kora ritkaság volna, mint a Halley üstökös megjele­nése.) Nem is tudom, hogy lát­tam-e harminc év alatt tartósan megmaradt és új­ra hulló havat. Olyasmire emlékszem, hogy egy-két napig, vagy csak néhány órán át áprilisban hava­zott, sőt egyszer, iskolás­koromban a május elsejei fölvonuláson is a hó ijeszt­gette a meglepett tömeget. De ilyen kitartó, szívós te­lünk nagyon rég volt. Et­től pedig most az emberek egyik fele náthás, a másik fele köhög. És szinte min­denki egyöntetűen ideges. Megviseltek, csúnyák, rán­cosak, hamuszínűek, bam­bák, kibírhatatlanok va­gyunk. És ez kizárólag az időjárásnak köszönhető. Mintha nem is főemlő­sök, hanem növények len­nénk, úgy áhítjuk a nap­fényt (amelynek fentebbi jóslatom szerint ma arany- lania kell). Ha leveleink lennének, már elsárgultak volna, ha hajtások nőné­nek rajtunk, akkor kicsi és satnya sarjakat hoznánk. De mivel fölegyenesedett gerinces mindenevőnek ala­kított bennünket az evo­lúció, csak sápadtak, göt­hösek és bávatagak lehe­tünk, viszont önmagunk jellemzésére a növényvi­lágból kölcsönzünk közhe­lyeket: le vagyunk lom- bozódva. Hát nem szörnyű? Illet­ve: nem csodálatos, hogy ma kisütött a nap? (A nem helytálló kérdés tör­lendő!) A meteorológiai tavasz első napján statisz­tikát készítettem. Találkoz­tam összesen huszonhét emberrel (sűrű nap volt). A huszonhét közül huszon­hattal a köszönés után így rontottunk egymásra: „Mit szólsz ehhez a ször­nyű zimankóhoz?” Egy ki­vétel volt. Ö azt mondta, hogy meg se álljunk, mert nincs kedve beszélgetni. Az emelkedettebb szelle- miségűek figyelmébe. Egy igen emelkedett, nemcsak határainkon belül ismert tudósemberrel is találkoz­tam, aki mélyértelmű esz­mefuttatását így kezdte: „Te, én olyan hülye va­gyok. Ettől...” És körbe­mutatott a havas utcán, azután tüsszögve elrobo­gott. Hát ennyit az időjárás­ról, az egészségről meg a betegségről. Tekintsék a fentieket afféle társalgást kezdeményező közhely-te- referének — amelyre sze­rintem igenis szükség van, mert nem lehet azonnal magasröptű eszmefuttatá­sokkal terhelni a még hi­deg, nem bejáratott agy­sejteket. Kívánom az olva­sónak — önkényesen, de gondolom, mégis joggal — a vacogó Európa minden újságírója nevében, hogy valóban langyos, napsárga tavaszban fejezze be e so­rok kisilabizálását. Luthár Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents