Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-26 / 71. szám

1985. március 26., kedd Somogyi Néplap 7 A legutóbbi négy évtized­ben a műszaki értelmiség relatív anyagi helyzete rom­lott, g műszaki alkotók el­ismerése hazánkban leérité- kelődik. Külön figyelmezte­tő, hogy a műszaki értelmi­séget foglalkoztató munka­területek közül az utóbbi tíz évben az iparvállalati műszaki értelmiség helyze­te alakult a legkedvezőtle­nebbül. így nem meglepő, hogy nagymértékben csök­kent a műszaki pályák tár­sadalmi tekintélye, vonzere­je, de ennél még nyugtala­nítóbb, hogy csökkent a műszakiak érdekeltsége a termelésben. Érdeklődésük a főálláson kívüli jövede­lemszerzés fölé fordul. A kisvállalkozásban részt ve­vő mérnököknek csak har­mada végez kifejezetten mérnöki munkát. Ezért ha­laszthatatlanul sürgős anya­gi megbecsülésük a telje­sítmények alapján. Meggyő­ződésem, hogy a vállalati bérfejlesztések differenci­ái tabb végrehajtásával zöm­mel előteremthetők a kí­vánatos anyagi eszközök. Ehhez azonban egy másfaj­ta szemléletre és gyakorlat­ra van szükség a vezetőknél és a dolgozó közösségekben egyaránt. Ezt formálni a pártszervezeteknek, a szak- szervezetekben dolgozó kommunistáknak igen ne­héz. de fontos feladata. A gazdasági fejlődés meg­gyorsításában meghatározó szerepe van továbbá a mű­szaki fejlesztésnek. A buda­pesti pártértekezlet úgy foglalt állást, hogy a követ­kező ötéves tervben áz el­osztható javak nagyobb há­nyadát a felhalmozásra, és ezen belül a műszaki fej­lesztésre kívánatos fordíta­ni. De ezzel egyenrangú fel­adatnak tartjuk a meglevő, korszerű műszaki eszközök kihasználását, a technológia korszerűsítését, a fegyelem megszilárdítását. Határozot­tan a differenciált fejlesz­tést tartjuk kívánatosnak. A visszafejlesztést — tisztelet a kevés kivételnek — nem akarja vállalni sem a gazda­sági vezető, sem a pártmun­kás. E téren nagyobb erély- re és kényszerre van szük­ség. Támogatjuk tehát a ki­adott határozattervezetnek azt az igényét, hogy „gyö­keres fordulatot kell elérni a nem gazdaságos, tartósan veszteséges termelés gazda­ságossá tételében, illetve kori á'-ozásában ’ ’. De joggal vetődik fel a kérdés, miért nem tudtuk ezt a követelményt már régóta mindennapi életünk itermészetes részévé tenni? Miért szenzáció a nyolcva­nas években, ha egy üze­met felszámolnak, ha né­hány száz, esetleg ezer em­bert inás munkaterületre irányítanak? Mert kevés a jelenséget felismerni. Mert program is kell a feladat végrehajtására, és társadal­mi légkör annak befogadá­sára. Ez utóbbi kialakításá­ban meghatározó szerepe van a pártmozgalomnak. Vállalni kell az esetleges politikai konfliktusokat. Ki­jelenthetem, mi ennek vál­lalására készek vagyunk. Kötelességem kijelente­ni, hogy a fővárosi iparban sem tudtuk következetesen végigvinni a szelektív fej­lesztésre irányuló program végrehajtását. A közelmúltban megtar­tott taggyűlésieken és párt­értekezleteken mindenütt nagy figyelmet fordítottak a párt belső életének vizsgá­latára. Örömmel tapasztal­tuk, hogy nagy igény van a formalizmus elleni küzde­lemre, a pártegység viták­ban, eszmecserékben történő megújítására, a pártépítési munka egyenetlenségeinek megszüntetésére. Mindez azt jelzi, hogy tagságunk óvja, félti a párt egységét, az ország életében betöltött szerepét. Érre a tenni vá­gyásra, aktivitásra építve keil növelni a párt vezető szerepét a jövőben is. A beszámolási időszakban többször megélénkült — hol jobbról, hol balról — a tá­madás a pártirányítás gya­korlata ellen, de a kellő vá­llasz hatásába el is csende­sedett. Tapasztalataink ugyanakkor azt bizonyítják, hogy a sanda szándékoktól függetlenül is van javítani valónk a pártirányításon, a határozatok végrehajtásá­nak megszervezésében. Legfontosabbnak a moz­galmi jelleg továbbfejleszté­séi tartom. Rendszereseb­ben kell vállalni a párbe­szédet politikánkról a pár­ta nlk ívű bekkel. Másik fel­adatunk a pár.tmozgalcm közösségi syonásainak erősí­tése. Fellépni a párton be­lül jelentkező — divatos szóval kifejezve — elidege­nedés tünetei ellen. A mai helyzetünk minden kommu­nistától önálló gondolkodást, ügyünk igazába vetett hi­tet, nagyobb politikai bá­torságot követel. Sokakban él valami félelem attól, hogy önállóan alakítsák ki véleményüket és 'képvisel­jék is' azt. Ennek egyik oka biztosan az, hogy vitakul­túránk nem elég fejlett, a különböző vélemények irán­ti tűrőképességünk alacsony, az egyéni véleménynyilvání­tásnak az indokoltnál na­gyobb a kockázata. Ezen változtatni kell. — A tudatosság és a kom­munista mozgalom erejébe, a marxizmus—leninizmus ügyébe vetett hit adja azt az érzelmi alapot, amely az érdekeken és a logikai meg­fontolásokon túl is összeköt bennünket, amely érzé­kennyé tesz egymás gondjai és bajai iránt, amely feléb­reszti bennünk a felelősség- érzetet, a segítőkészséget, amely megacélozza tenni aka­rásunkat a jobb, szebb, em­beribb jövőért — zárta be­szédét Grósz Károly. Csente Jenő frontmiester, a Tatabányai Szénbányáik küldötte bevezetőjében ar­ról szólt, hogy a Tatabányai Szénbányák egyik legnehe­zebb időszaka volt az el­múlt öt év. Kimerülőfélben vannak a régi bányák — már csak két ákna műkö­dik —, ugyanakkor az eocénbányák még nem értek el a tervezett termelést. Ez nem kis feszültséget okozott a munkában és a vállalat eredményességében. A fel­szólaló rámutatott: a gondo­kat szaporította az is, hogy a kívánatosnál lassabban al­kalmazkodtak az új bányák — régitől eltérő, szokatla­nabb — természeti fekete- leihez, nem tudták még megfelelően használni a korszerű technikát. Utalt ar­ra a gondjukra is, hogy évek óta csökken a fizikai lét­szám, legfőképpen az a kor­osztály — a 30—45 év kö­zötti — fogy, amelyre a legjobban Lehet támaszkod­ni. számítani. Nincs megfe­lelő utánpótlás, a bányász- munka, a bányászélet ma nem vonzó a fiatalok szá­mára. Ezt követően hangsúl­lyal szólt a gyakori túlmun­kák okozta megterhelésről, ennek kedvezőtlen hatásai­ról. Ennek kapcsán elmond­ta: — Az elmúlt év elején testületi ülésen vitattuk meg a szocialista életmód kérdéseit. A vitában elmond­tam: többségűk sok túl­műstzakot válllal. de vannak, akik csak keveset, mert in­kább a családdal, gyerekkel töltik idejüket, pihennek, ol­vasnak. ki kapcsol ódnak. Kik cselekszenek helyesen? Kik élnek szocialista mó­don, ők vagy mi? Ügy gon­dolom, napjaink valósága adott választ kérdéseinkre: — mii a munkát vállaltuk és vállaljuk — de nem mondunk, nem mondhatunk le a szórakozásról, a kultú­ráról, az aktív pihenésről. A felszólaló kénte a kong­resszus támogatását: a bá­nyafejlesztések minél hama­rabb eredményezzék azt, hogy a szabad szombatok és vasárnapok a szénbányá­szokra is vonatkozzanak, és a szocialista életmód szá­múikra is valósággá váljék. — Kő telezettsá gei nket, vállalásainkat igyekeztünk mindig becsülettel teljesíte­ni — mondatfa Csente Je­nő. — Űigy érezzük azon­ban. hogy csökkent a társa­dalom megkülönböztetett figyelme munkánk iránt A juttatások nem elég vonzó­ak, a munka nehézségi foka nem áll arányban azokkal a kedvezményeikkel, amelyek a bányászokat megilletik. A felszólaló szerint a leg­fontosabb feladat a bányász utánpótlás biztosítása. Eh­hez azt kérik a politikai vezetéstől és a kormányzati szervektől, hogy olyan in­tézkedéseket hozzanak, ame­lyekkel ismét tartósan és hosszú távon vonzóvá lehet tenni a szénbányászatot. Er­re néhány konkrét javasla­tot i’s tett: — a nehéz, föld­alatti fizikai munka elisme­réséként például 25 év után nyugdíjba lehessen menni, a továbbdolgozás le­hetőségének meghagyása mellett. A bányászlakás-ak- ció keretében épülő lakások legyenek szolgálati jellegű­ek, hogy se tudja „elvinni” az, aki idő előtt otthagyja a bányát. — Megértjük a népgazda­ság helyzetét, hiszen az el­múlt hónapok szombatjain, vasárnapjain ezt tettünkkel bizonyítottuk. Ezen a télen, amikor az ország fázott és nagyobb szükség volt az energiára, szocialista bri­gádjaink a kongresszusi és felszabadulási munkaver­seny keretében vállalkoztak a többlet-széntermelésre. Az a kérésünk, akk*or se feled­kezzenek meg a bányászok­ról. a föld mélyének dolgo­zóiról. amikor az időjárás jobbra fordul — mondotta befejezésül Léránt Károlyné, a Pá­pai Textilgyár KlSZ-bizott- ságának titkára, Veszprém megye küldötte hangsúlyóz­ta: a párt építhet az ifjú­ság hazaszeretetére, tudásá­ra, tettrekészségére. A fia­talok — ezt igazolta a me­gye ifjúsága is eddigi mun­kájával — készek és képe­sek hazánk gyarapítására. A kommunistáik tanácskozá­siam sokoldalú megközelí­téssel tárgyalták az után­pótlás, így az ifjúmunkás- utánpótlás kérdését. A pá­pai üzem 85 éves múltjának minden értékére szükség van ahhoz, hogy megismer­tessék és megszerettessék a fonást és a szövést, ráadá­sul háromműszakos terme­léssel ebben a könnyűipar­nak nevezett, valójában ne­héz iparágban — mondotta. Az út ehhez: korszerű tan­műhely, új kollégium, mun­kásszálló, színvonalas szak­mai kultúra és a gyár sze- retete Azonban ezeknél a lényeges feltételeknél is fon­tosabb a beilleszkedés, a munkássá válás folyamata. — Túl kellene már jutni a „milyenek a mai fiatalok?” kérdés feltevésén, s ehe­lyett arról kellene beszélni, azért tenni, hogy milyenek legyenek. Az irányelvek vitájáról szólva kiemelte: nemcsak figyelmet kapott a nők hely­zete, hanem — a hagyomá­nyokhoz híven — maguk a nők is aktívak voltak a vé­leménynyilvánításban. A Pápai Textilgyár nő dolgo­zói ott voltak évtizedeken át az osztályküzdelmekben, a munkában mindig fősze­rep jutott nekik, és ma is példát mutatnak — tette hozzá. Radics Sándor, a nagylen­gyel Előre Termelőszövet­kezet elnöke. Zala megye küldötte számot adott me­gyéje mezőgazdaságának fej­lődéséről eredményeiről. Elismeréssel szólt arról, hogy a pánt agrárpolitikája mindig megkülönböztetett figyelmeit fordított a kedve­zőtlen körülmények között gazdálkodó nagyüzemekre. Most viszont — hangsú­lyozta —, a megyében nagy gondot, bizonytalanságot okoz a szabályozók leg­utóbbi változása. A kedve­zőtlen adottságú üzemekre vonatkozó új szabályok ugyanis váratlanul nehéz helyzetbe hozhatják a zalai szövetkezetek többségét. A változtatások épp a legrosz- szabb körülmények között dolgozó, tehát a leginkább költségérzékeny gazdaságo­kéit érintik legerőteljeseb­ben. Ezek körében az elvo­nás háromszor nagyobb, mint máshol. Ilyen mértékű eredmény- romlást nem lehet üzemi intézkedésekkel 'ellensú­lyozni — mutatott rá. A számítások szerint a megyé­ben a szövetkezetek nyere­sége az idén várhatóan a tavalyinak a felére csök­ken. Az illetékes miniszté­riumok a várható kedve­zőtlen hatások mérséklésé­re intézkedéseket tettek, s ezek a legégetőbb gondokat átmenetileg enyhítették. Szükséges azonban, hogy a most szerzett tapasztalatokat már 1986-tól a VII. ötéves terv szabályozóinál vegyék figyelembe. A felszólaló kitért arra is, hogy a szarvasmarhatar­tás alacsony jövedelmező­ségű. pedig ez az ágazat na­gyon jól illeszkedik a me­gye természeti adottságai­hoz. Ez régi gondja Zala megyének és más, hasonló adottságú tájegységeknek is. Nehezen érthető — mondot­ta—. hogy az ország számá­ra szükséges marhahús- termelésit és tejtermelést miért, nem azokon a terüle­teken ösztönzik jobban, ahol a természetes gyepeket másra nem lehet hasznosí­tani. — Nagy szükség lenne ar­ra is — mondatfa a továb­biakban —, hogy a kedve­zőtlen adottságú tájegysége­ket illetően olyan szilárd területfejlesztési alapelvek alakuljanak ki, amelyekre mind a közgazdasági sza­bályozás, mind a mezőgaz­dasági termelés hosszabb távon alapozhat. Egresi Károly nyugdíjas, lakóterületi pártvezetőségi titkár, Budapest küldötte ar­ról szólt, hogy az elmúlt öt évben a lakóterületeken is megnövekedett a politikai munka jelentősége, és az egyben nehezebbé is vált. Különböző eseményekkel kapcsolatban a hangulati elemek a lakóterületen ki­élezettebben jelentkeztek. Nehéz feladat az is, hogy valódi lakóközösséggé for­máljuk a városrekonstrukció következtében létrejövő, nagy létszámú lakótelepeket. A felszólaló ezután rámu­tatott arra, hogy a körzet kommunistái érzékenyen reagálnak környezetük prob­lémáira. Észrevételeik er­kölcsi értékét növeli az a tény, hogy az általuk jogo­san kifogásolt, káros jelen­ségek elleni fellépés — pél­dául amikor szót emelnek a kereskedelmi ellátás, a szol­gáltatások, a közlekedés, a hivatali ügyintézések javí­tásáért vagy a társadalmi tulajdon rongálása ellen — a közérdeket szolgálja. A továbbiakban arról szólt, hogy a párt számára rendkívül fontos, hogy a lakosság minél szélesebb kö­reiben hallassa szavát. Eh­hez viszont a lakóterülete­ken hatékonyan munkálkod­ni tudó pártszervezetekre is szükség van. Martinovics Tibor, az Óbu­dai Tsz műszerésze, Pest me­gye küldötte megállapította: a számadás az elmúlt idő­szak munkájáról nem köny- nyű feladat, hiszen voltaik, vannak és a jövőben is lesz­nek gondjaink, amelyeket egy adott időszakban mindig a legnehezebbnek érzünk. A továbbiakban a felszólaló ar­ról szólt, mennyire tuda­tos és mennyire megalapozott a pártáiét egyik alapkérdé­se, a párttaggá nevelés az alapszer vezetőkben. Saját tagfelvételének történetét idézve elmondta: ajánlója egy idős szakmunkás volt, aki mindig szakított időt ar­ra, hogy a fiatalokkal fog­lalkozzék. Érdemes is volt rá figyelni mert szavaiban nagy élettapasztalat, mély emberismeret fogalmazódott meg. Az Óbuda Tsz-ben ma is felikészítik a párttagságra az arra alkalmasnak vélt fia­talokat. A továbbiakban ailáhúzta: már a munkába lépés előtti időszakban nagyobb figyel­met kellene fordítani a fia­talok tudatának formálására. JelenLeg a tudatformálás mind formájában, mind módszeréiben elmarad ko­runk köivetelményeitőd, a ma emberéinek igényeitől Szük­séges lenne az is, hogy a fiatalok kedvezőbb tapasz­talaitokat szerezzenek de­mokratikus fórumrendsze­reink működéséről, hiszen csak akkor vállalják a köz- életiséget, és a pártmunká­val járó feladatokat, ha tud­ják azt, hogy munkájukra szükség van, a közérdekű kérdéseikben kikérik a véle­ményüket, ha problémáikra, kérdéseikre okos, meggyőző, világos válaszokat kapnak. — Politikánk melletti ki­állásra csak az képes — ál­lapította meg a f elszólaló —, aki nemcsak ismeri és elfo­gadja ezt a politikát, hanem a környezetével is el tudja fogadtatni; aki nevelni, ala­kítani, formálni tudja azt a kollektívát, amelyben dol­gozik. A munkában, maga­tartásban példamutató embe­rek kollektívájában a fiata­lok előbb-ufóbb szükségét ér­zik annak, hogy részt vállal­janak a politikai munkából. A munka becsülete ma nem az őt megillető helyet foglalja el — hangsúlyozta végül Martinovics Tibor —, pedig gondjaink megoldásá­ban csak a munka segíthet. Ezt vallják az emberek is. Nagy a tannialkarás is, mert a becsületesen végzett mun­ka erőt ad az egyénnek és a kollektívának. Nekünk ezekre a kollektívákra kell építeni, ment így lehet csak igazán hatékony a munkánk és a politikánk. Sikula György, a Hajdú- Bihar megyei pártbizottság első titkára, Hajdú-Bihar megye küldötte az ideológiai nevelőnnunika legfontosabb feladatairól szólt. Párttagsá­gunk szemléletében és gon­dolkodásában a jövőben tu­datosabban és folyamatosan szükséges biztosítani a sza­vak és a tettek egységét — mondotta. Az a tapasztalat, hogy a különböző testületek általában megfelelő határo­zatot hoznak, ezzel azonban sokszor ki is merül az erő­feszítés, nincs elég energia e határozatok megvalósítá­sára, a közvélemény tudatos formálására, a hatékony el­lenőrzésre. — A másik fontos, ideoló­giai munkánk tapasztalatai­ból eredő következtetés — mondotta —, hogy növelni kell a társadalom minden szintjén a közösségek és a személyek felelősségét: Ügy

Next

/
Thumbnails
Contents