Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-26 / 71. szám

1985. március 26., kedd Somogyi Néplap 5 Az ifjúság politikai ne­velésével kapcsolatban nagy feladat vár a pártra., társa­dalmunk minden felelős té­nyezőjére. Ki kell venni a részünkéit a társadalmi rendszerek világméretek­ben folyó ideológiai harcá­ból, annál is inkább, mert az imperialisták kiterjedt aintikommunisita, szocialis­taellenes propagandát foly­tatnak, amellyel szemben nekünk határozottan föl kell lépnünk. A tudományos kutatóktól azt várjuk, hogy segítsenek a szocialista építés új kér­déseire adandó úi válaszok megfogalmazásában, vagy­is dolgozzanak a gyakorla­ti tapasztalatok elméleti ál­talánosításán. Pártunk és népünk története elég bo­nyolult és viharos volt szá­zadunkban!, sok tapasztala­tot foglal magába. Én csat­lakoznák itt ahhoz a véle­ményhez, amely emlékeze­tem szerint a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVI. kongresszusán a Központi Bizottság beszámolójában hangzott el: sok szocialista ország keresi a szocializmus építésének útját, és mi az ögpzes szocialista ország ta­pasztalatát közös kincses­tárunknak tekintjük, ame­lyet hasznosítanunk kell. Az ideológiai harcban részt kell venni az oktató intézményeknek, sőt propa­gandaszerved niknek is: a rá­diónak; a tévének, a film­nek, a színháznak, minden intézménynek, amely a köz­véleményt formálja. Képvi­seljék, hirdessék, propagál­Kedves elvtársak! Cselekvési programunk­ról szólva először társadal­munk szocialista vonásai­nak erősítését, az ennek el­lentmondó visszásságok le­küzdését, a szocialista épí­tőmunka töretlen folytatá­sát, a fejlett szocialista tár­sadalom felépítését említem. Ez a mi programunk, s megvalósításához megvan az erőnk. Ez az erő: a szi­lárd alapokkal rendelkező szocialista rendszer, a fejlő­dő népgazdaság és nem utol­sósorban népünk példás helytállása évtizedeken át a nehézségekkel szembeni harcban. A VII. ötéves terviről, amely a jövő év január el­sején indul, most még csak a tervező munka bizonyos stádiumában tudok szólni, és csak előzetes adatokat említhetek. A tervezőmunkában vál­tozatlanul a népgazdaság egyensúlyi követelményeit tartjuk szem előtt Célunk egy olyan program kidolgo­zása. amely fokozatos élén­külést, növekvő termelést tesz lehetővé. Eddigi isme­reteink szerint a következő ötéves tervben a nemzeti jövedelem 14—17 százalékos, az Ipari termelés 13-16 szá­zalékos, a mezőgazdasági termelés 12-14 százalékos, a belső felhasználás 13-16 szá­zalékos növelését lehet elő­irányozni. Ez a program magában foglalja azt is, hogy a népgazdaság külső egyensúlyát tartósan javít­suk, a műszaki haliadást és műszaki fejlődést meggyor­sítsuk, és az életszínvona­lat érzékelhetően emeljük. Ehhez adottak az eszkö­zeink, ha jobban hasznosít­juk belső tartalékainkat, mind a rendelkezésre álló termelőeszközöket, mind a munkaerőt. Értékes erőforrásunk az együttműködési lehetőségek ják világnézetünket, vigyáz­zanak. arra, hogy ne terjed­jenek a burzsoá reakciós, antiszociális ta, antikommu- nista nézetek! Munkájukat szín von,alasan, értelmesen végezzék, hogy a hatásuk is megfelelő legyén. A kommunistáknak a szo­cialista eszme és pártunk politikája mellett a szocia­lista erkölcsöt is képvisel­niük kell. Fontos felada­tunk a munka becsületének, humánus eszméinknek a népszerűsítése. Határozot­tan lépjünk fel az erőszak bárminemű propagálása, a Nyugatról érkezett, megké­sett és kopott divatok ellen. Száműzzük a trágárságot a nyilvános életből, az iroda­lomból, a kultúrából, a saj­tóból, a televízióból. Ha valamely nemzetre ér­vényes, hogy „nyelvében él a nemzet”, akkor az ránk, magyarokra, mindenképpen az. Nyelvünknek is köszön­hető, hogy 1100 év után is él, virágzik nemzetünk. Óv­juk nyelvünket, s tanítsuk a szép, tiszta beszédre a fiatalokat is! Ezt segítse a család, az iskola, a hírköz­lés, az irodalom és a mű­vészet. A tisztes, jó csalá­di életből, az anya és a gyermek szenetetóből csinál­junk kultuszt. Mi, a szocia­lizmus eszméit, erkölcsi nor­máit, a munka becsületét felemelt fejjel hirdetjük, mert ezök a jelenkor igaz eszméi, s ez az eszme, ez az erkölcs képviseli a jö­vőt. Győzelmet arat a mi társadalmunkban és szerte a világon. jobb kihasználása a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsának keretében. Ezen a téren is — a legutóbbi felső szintű tanácskozás ha­tározatainak szellemében — előre akarunk lépni. Öröm­mel szólok arról, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti gaz­dasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködés 2000- ig szóló továbbfejlesztésé­nek programja már elké­szült, és az erről szóló meg­állapodást április első nap­jaiban alá fogjuk írni. Ter­veink valóra váltásának ez is biztos támasza. Kedves elvtársak! Pártunk és kormányunk nemzetközi tevékenységét elveink vezérlik. Külpoliti­káink minden kérdésben né­pünk alapvető érdekeiből in­dul ki, s népünk teljes tá­mogatását élvezi. Népünk békét akar, an­nak megvédését és megszi­lárdítását tekintjük fő fel­adatiunknak. A nemzetközi helyzet ma feszült, az Egye­sült Államok és a NATO erőfölényre tör. Ez megen­gedhetetlen. A Varsói Szer­ződés országainak, népeinek az az érdekük, hogy békében élhessenek, szocialista vív­mányaikat megőrizhessék és fejleszthessék. A világ minden népének az az érde­ke, hogy az imperializmus ne kerüljön erőfölénybe. A földön,, a tengereken, a le­vegőben már ma is túlságo­san sok atomfegyver van. Senkinek sem hiányzik, hogy a fegyverkezési ver­senyt most még a világűrre is kiterjesszék. Mi az ilyen elgondolásokat határozottan ellenezzük. Elvi álláspontunk, hogy az új világháború többé nem elkerülhetetlen. A vitás nemzetközi kérdéseket tár­gyalások útján kell megol­dani. Meg kell keresni a lehetséges megegyezés for­máit, amelyek minden fél számára egyenlő biztonsá­got nyújtanak a fegyverzet alacsonyabb szintjén. Ezen az alapon lehetne tovább­lépni az atomfegyverek megsemmisítése és a teljes leszerelés felé. Mi a békés egymás mel­lett élés elvét valljuk és azt akarjuk, hogy fejlődje­nek a különböző társadalmi rendszerű országok kölcsö­nösen előnyös kapcsolatai. Elvi alapon, a bennünket vezérlő elvek és politikai meggyőződésünk szerint is azt tartjuk, hogy a forrada­lom exportja lehetetlen és szükségtelen. De nem tűr­hetjük és nem engedhetjük meg az ellenforradalom ex­portját sem. A társadalmi rendszer formálása és fej­lesztése minden nép joga, és ennek a jognak érvénye­sülnie kell. Mi azt kívánjuk, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok normális kapcsolataikat fejlesztve, bé­kés versenyben vívják meg történelmi harcukat. Mind­járt hozzáteszem': én, mint meggyőződéses magyar kom­munista, biztos vagyok ben­ne, hogy ebben a harcban a szocializmus győzedelmes­kedik. Üdvözöljük a Genfben megkezdődött szovjet—ame­rikai tárgyalásokat. Támo­gatjuk az európai béke és biztonság erősítését, fontos­nak tartjuk a stockholmi tanácskozást. Ennek érde­kében hazánk is aktív tevé­kenységet fejt ki. Jelen va­gyunk a genfi leszerelési konferencián és a bécsi tár­gyalásokon is. Az idén — éppen ebben a teremben — ül össze az európai kulturá­lis fórum. Ez a helsinki fo­lyamat újabb állomása lesz. Arra törekszünk, hogy ez a tanácskozás is eredményesen végezze munkáját. Mi a tár­gyalásokat, a kapcsolatok megőrzését és fejlesztését, a megegyezést támogatjuk minden vitatott vagy meg­oldandó nemzetközi kérdés­ben. A jelenlegi világhelyzet­ben a Varsói Szerződés tag­államainak gondoskodniuk kell védelmükről, és ennek megfelelően mi is megfele­lő szinten tartjuk védelmi erőinket. A Varsói Szerző­dés tagállamaként eleget te­szünk kötelezettségeinknek. Népünk békéjét, szocialista vívmányainkat mindenkivel szemben megoltalmazzuk, s ezt jó tudni mindenkinek, nehogy bárki is kísértésbe essék. A Varsói Szerződés java­solta a NATO-nak a két szervezet egyidejű megszün­tetését. Több mint két esz­tendeje kezdeményezte, hogy a két szövetségi rendszer országai kössenek megálla­podást, amelyben lemonda­nak az erőszak alkalmazá­sáról és az azzal való fe­nyegetésről. Ezekre a nagy jelentőségű javaslatainkra, amelyek még változatlanul érvényben vannak, válasz mind ez idáig nincs. Készek vagyunk az erre vonatkozó okmányt aláírni. A Varsói Szerződés orszá­gaiból érkezett küldöttségek vezetői március 13-án Moszkvában tanácskoztak. Ez érdemi és jó tanácskozás volt, amit a kommünikében is igyekeztünk kifejezésre juttatni. A további együtt­működés, kapcsolataink bő­vítése mellett foglaltunk ál­lást és egységesen helyesel­tük a Varsói Szerződés meghosszabbítását. Itt is megerősíthetem: a Magyar Népköztársaság a Varsói Szerződés meghosszabbítása mellett foglal állást. Készek vagyunk az erre vonatkozó okmányt aláírni. A Magyar Népköztársaság szolidáris a társadalmi hala­dásért világszerte küzdő pártokkal és mozgalmakkal, a nemzeti szabadságukért küzdő népekkel. Készek va­gyunk összefogni a béke minden hívével, ideértve azokat a polgári vezető po­litikusokat is, akik értik, hogy az emberiségnek nincs más útja, mint a kapcsola­tok fenntartása, a tárgyalás A jaltai tanácskozás nagy­ban segítette a fasizmus fe­letti végső győzelmet, a potsdami megállapodások hozzájárultak ahhoz, hogy a romokban heverő Európá­ban beinduljon az élet. Nagyra értékeljük e doku­mentumokat, mert a fasiz­mus szétzúzását, a béke megalapozását szolgálják. Az antifasiszta koalíció példájára kellene összefog­niuk ma is — társadalmi rendszerükre való tekintet nélkül — az országok ügye­it intéző felelős vezetőknek, összefogni minden népnek a világot fenyegető háborús veszélyek ellen, a földünket érintő kérdések megoldása érdekében — ez volna a he­lyes, a jó és a követendő út az emberiség számára. Mi következetesen folytatjuk békepolitikánkat. A jövőben is erősítjük együttműködé­sünket a testvéri kommu­nista pártokkal, minden más haladó erővel, szolida­ritást vállalunk a szabadsá­gukért harcoló népekkel, kapcsolatokra törekszünk minden mozgalommal, párt­tal, országgal, amely erre a maga részéről is kész. Kedves elvtársak! A mai alkalommal is szól­ni kívánok felszabadulásunk 40. évfordulójáról. Nagy sorsforduló volt népünk éle­tében, amikor 1945. április 4-én a szovjet hadsereg fel­és a megállapodás a közös érdekű kérdésekben. Mi en­nek megfelelően rendezett kapcsolatokra törekszünk minden országgal, közöttük az Amerikai Egyesült Álla­mokkal és a NATO más ve­zető országaival is, ha tisz­telik jogainkat és megfele­lő partnernek tartanak ben­nünket a kapcsolatok alakí­tásában. Mi arra törekszünk, hogy a szövetségeseinknek hű szövetségesei, baráta­inknak igaz barátai és part­nereinknek korrekt partne­rei legyünk. Ez eddig is így volt, és a jövőben is így lesz. így számolhat a Ma­gyar Népköztársasággal mindenki. Kedves elvtársak! A közeljövőben megünne­peljük a II. világháborúban létrejött antifasiszta koalí­ció győzelmét a hitleri fa­sizmus és a japán militariz- mus fölött. Az akkori, sors­döntő helyzetben a külön­böző társadalmi rendszerű országokat vezető felelős politikusoknak sikerült meg­egyezésre jutniuk. Az embe­riség összefogott, a nemze­tek sikeresen együttműköd­tek a fasizmus elleni harc­ban. szabadította Magyarország teljes területét a hitleri fa­siszták megszállása alól, és ezzel az ország visszanyerte szuverenitását, szabadságát. A kapitalisták és földesurak hatalma, rendszere, amely sorsát a hitleri fasizmushoz kötötte, összeomlott. Népünk negyven évvel ezelőtt talpra állt. Az or­szág területén még folytak a harcok, amikor létrejött a nemzeti függetlenségi front, Debrecenben megalakult az ideiglenes nemzetgyűlés és az ideiglenes kormány, amely teljes joggal és a nép nevébe hadat üzent a náci Németországnak, hozzálátott az ország újjáépítéséhez, az új haza megteremtéséhez. Nem felejtjük el a Szov­jetunió áldozatait, a szovjet hősöket, akik elhozták né­pünknek a szabadságot. Nem feledkezünk meg a ve­lük küzdő bolgár, jugoszláv és román katonákról, az an­tifasiszta koalíció más nem­zeteinek fiairól. Tisztelettel emlékezünk a fasiszták ellen itthon és Európa szinte minden frontján küzdő igaz elvtársainkra, a magyar ha­zafiakra, a magyar ellenál­lókra és azokra, akik elestek a fasizmus elleni harcban, a nép jobb jövőjéért folytatott küzdelemben. Mindazoknak, akik a ma­gyar nép felszabadítását se­gítették, az őszinte hála és köszönet, a tisztes emléke­zés szaván túl azt tudjuk mondani, hogy a magyar nép élni tudott szabadságá­val. A munkásosztály, a nép kivívta hatalmát, szocialista társadalmi rendszert terem­tett a Magyar Népköztársa­ságban. Nehéz 40 évet hagytunk magunk mögött. Ezekben az évtizedekben kellett el­takarítani a háborús romo­kat, megindítani az életet, leküzdeni az inflációt, meg­vívni a hatalomért folyta­tott harcot. De ezekben az években éltük a szocialista elvek és normák eltorzítá­sának súlyos időszakát, majd azt a mély társadalmi válságot is, amely Magyar- országon valójában 1953 nyarán kezdődött, az 1956-os ellenforradalmi felkelésben csúcsosodott ki és 1957 nya­rán fejeződött be. S e 40 év része "a konszolidálásért folytatott politikai, gazdasá­gi és kulturális tevékenység is. Népünk e négy évtized alatt sok akadályt leküzdött, százados elmaradottságot ho­zott be. Hazánk fejlett me­zőgazdasággal rendelkező, ipari országgá vált. Ez a negyven év igaz tör­ténelme és legfőbb eredmé­nye; ez a történelmi tragé­diákat túlélő, a korszakos változásokat megvalósító magyar nép történelmi mű­ve. Pártunk büszke arra, hogy ennek a harcnak az élén, nem kevés áldozatot hozva, mindig ott voltak a kommunisták. Néhány tény és adat jól jellemzi e négy évtizedes építő munka eredményeit. Az adatokat 1938-hoz, az utolsó, úgynevezett békeév­hez viszonyítom. Ma a nem­zeti jövedelem több mint hatszorosa az 1938. évinek. Az ipari termelés több mint tizennégyszerese, a. mező- gazdasági termelés kétszere­se az akkorinak. 1938-ban a lakások 27 százalékában, ma 98 százalékában ég a villany. Száz szobára jutó lakosok száma 1938-ban 253 volt, ma 138 ember lakik száz szobában. 1938-ban ösz- szesen 19 ezer személygép­kocsi közlekedett, ma — csak magánhasználatban — 1 millió 344 ezer, a csalá­dok egyharmada rendelke­zik személygépkocsival. 1938-ban 200 ezer magyar utazott külföldre, az elmúlt évben 5 millió 400 ezer. 1938-ban a lakosság kis ré­sze volt jogosult nyugdíjra, ma megfelelő feltételek mel­lett minden dolgozó ember; az ország lakosságának 21 százaléka kap nyugdíjat. Ma tízezer lakosra háromszor annyi orvos jut, mint 1938- ban. Joggal mondhatjuk: pár­tunk, munkásosztályunk, né­pünk harca, munkája nem volt hiábavaló. Ilyen ha­talmas fejlődésre csak a szabaddá vált és szocialista útra lépett nép volt képes, amely erőfeszítéseiben él­vezte a világ haladó erői­nek támogatását. Meggyőződéssel állíthat­juk: szocialista céljainkat szem előtt tartva, erőinket összefogva és gyarapítva, bizakodva nézhetünk a jö­vőbe. Céljainkat elérjük, ter­veinket megvalósítjuk, fel­építjük a fejlett szocialista társadalmat, gazdagítjuk, gyarapítjuk hazánkat, a szo­cialista Magyarországot. A Központi Bizottság ne­vében kérem, hogy a beszá­molót, a Szervezeti szabály­zat módosítására tett javas­latot és a határozat-terveze­tet a kongresszus vitassa meg és fogadja el. Kérem, hogy pártunk XIII. kong­resszusa mondja ki: folytas­suk, erősítsük fő politikai irányvonalunkat. Éljen a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt, s annak XtlI. kongresszusa! Éljen a szocializmust építő magyar nép! Éljen a proletár inter­nacionalizmus és a népek barátsága! Éljen a szocializ­mus és a béke! A szocialista rendszer és a békés egymás mellett élés A haladó erők táborában sorsformáló 40 év után A somogyi küldöttek egyik csoportja Ideológiai feladataink

Next

/
Thumbnails
Contents