Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-25 / 70. szám

6 Somogyi Néplap 1985. március 25., hétfő fejlesztését. Napirendre kell tűzni az egészségügyi ellátás irányításának, műkö­dési mechanizmusának korszerűsítését. A lakosság egészségesebb életmódjá­nak kialakításához, a fiatalok fizikai erőn­létének javításához az eddiginél eredmé­nyesebben járuljon hozzá a testnevelési és sportmozgalom. A lakosság életkörülményeinek javítása megköveteli a szolgáltatások, a kereske­delmi hálózat fejlesztését. Nagyobb fi­gyelmet kell fordítani az áruválaszték bő­vítésére, a minőségre, a fogyasztói érde­kek védelmére, a kereskedelmi kultúrára. A településhálózat arányosabb fejlődése hozzájárult a termelőerők magasabb szín­vonalra emelkedéséhez, elősegítette a la­kosság életkörülményeiben meglevő kü­lönbségek mérséklését. A városok és a fal­vak alapellátásának javításában a koráb­binál nagyobb szerepet játszott az egyé­nek és a közösségek növekvő anyagi hoz­zájárulása és társadalmi munkája. A jövőben a hosszú távra kialakított te­rület- és településfejlesztési követelmé­nyeknek megfelelően olyan gyakorlatot kell folytatni, amely kedvezőbb feltételeket teremt a területi aránytalanságok mérsék­léséhez. Minden illetékes szervnek felada­ta, hogy kedvezőbb kereteket teremtsen az életkörülmények javításához; a kulturált életmódot elősegítő környezetet hozzon Pártunk a beszámolási időszakban is fontos feladatának tekintette az eszmei, ideológiai munkát, a társadalom művelt­ségi színvonalának emelését, a szocialista erkölcsi normák és életmód kialakítását és fejlesztését. Kezdeményezte a fejlődésünk­kel összefüggésben felvetődő kérdése< elemzését, az új kérdések körül kibontako­zó alkotó, előremutató eszmecserét, a gyakorlatot segítő elméleti válaszok ki­dolgozását. Népünk gondolkodását alapvetően a szocializmus céljaival való azonosulás jel­lemzi. Emelkedett a lakosság műveltsége, politikai, közgazdasági tájékozottsága és érdeklődése. Népünk reálisabban látja országunk belső helyzetét, a világban el­foglalt helyét, érzékenyebben reagál a szocialista eszményeinktől ldegen jelensé­gekre, tudatosabban kész munkálkodni történelmi vívmányaink megőrzésén és gyarapításán. A közgondolkodásban azonban zavaro­kat okoznak a szocialista társadalom fej­lődésének ellentmondásai, a gazdasági nehézségek. E zavarok sok esetben valós problémákat tükröznek, de ideológiai és propagandamunkák fogyatékosságait is jelzik. Társadalmunk világnézetileg még nem egységes. Az alapvető szocialista cé­lokban egyetértés van, de ez nem ment fel bennünket az alól a kötelezettség alól, hogy vitatkozzunk az eszméinktől idegen nézetekkel. Biztosítani kell, hogy a szocialista állam kulturális és tömegtájékoztatási intézmé­nyeiben meghatározó szerepe legyen a marxizmus-leninizmus eszmerendszerének, a szocialista értékeknek. Ideológiai pozíció­inkat csak az új kérdések iránti fogékony­ság, ezek tudományos igényű megválaszo­lása, tisztázó viták révén, a szellemi élet területén dolgozó kommunisták nyílt, egy­séges és következetes fellépésével tudjuk erősíteni. A szocializmusról korábban alkotott, sok esetben idealizált, esetenként illuzórikus felfogás és a mai valóság között eltérés mutatkozik. Még nem hódított kellően te­ret az a felismerés, hogy a szocializmus­ban is keletkeznek ellentmondások, s ezek feloldása révén fejlődik a társadalom. Az emberek általában helyesen látják a szo­cializmus és a kapitalizmus lényeges kü­lönbségeit, de többen a legfejlettebb tő­kés országok által elért gazdasági, mű­szaki eredmények és színvonal alapján a valóságosnál kedvezőbbnek vélik a kapi­talizmus mai helyzetét. Ez visszahat a ka­pitalizmus általános megítélésére, gyengí­ti az osztályalapokon álló marxista-leni­nista szemlélet érvényesülését, és nehezíti saját helyzetünk, lehetőségeink reális ér­tékelését. Társadalmunkban a szocialista erkölcs fejlődését, térhódítását jelzik az erkölcsi igényesség bíztató jelei. Emellett azonban tapasztalható befeléfordulás, közömbös­ség és önzés is. létre; megfelelő jövedelemszerzési és inf­rastrukturális feltételek kialakításával erő­sítse a községek és a falvak népességmeg­tartó képességét; fokozottan segítse a vá­ros és a falu közlekedését, a települések, a városok és vonzáskörzetük kölcsönös ér­dekeken alapuló együttműködését. Hazánkban is fontos feladattá vált az emberi környezet megóvása, természeti értékeink megőrzése, a környezeti ártal­mak elhárítása. A társadalmi részvétei, a lakosság önte­vékeny közreműködése egyre jelentősebb településfejlesztő erő. A jövőben a tanácsi gazdálkodás szabályozása javítja a helyi önállóság anyagi hátterét. A települések fejlesztése még eredményesebb lehet, ha a helyi tanácsok önállóságának és dön­tési jogkörének növekedésével egyidejűleg tovább fokozódik a lakosság aktivitása, részvétele a helyi feladatok meghatározá­sában, végrehajtásában és ellenőrzésé­ben. Az ideológiai munka segítse elő erkölcsi elveink, normáink, értékeink általánossá válását. Ilyenek; a munka megbecsülése és a dolgozó emberek tisztelete, a közös­ségi magatartás és felelősségvállalás, a köztulajdon védelme és a takarékos gaz­dálkodás, az önként vállalt fegyelem, az új iránti fogékonyság és a kezdeményező­készség, a szocialista haza szeretete, más népek megbecsülése, a proletár interna­cionalizmus. Alakulóban, fejlődőben van a szocialista nemzeti tudat és nemzeti érzés; pártunk a haladó nemzeti hagyományok örököse és folytatója. A párt elméleti tevékenységében és gya­korlati politikájában továbbra is fellép mind a fejlődés nemzeti kereteinek lebe­csülése, a nemzeti közömbösség és a koz- mopolitizmus ellen, mind pedig a nemzet igazi érdekeit sértő nacionalizmus meg­nyilvánulásaival szemben. A nacionalista nézetek és indulatok részben történelmi­leg öröklődtek, részben az antikommunis- ta ideológiai offenzíva hatására élednek újjá, de a szocializmus építése során ke­letkező ellentmondások is közrejátszanak továbbélésükben. Aki a nacionalizmusra nacionalizmussal válaszol, kárt okoz saját népének, nemzetének is. Az eszmei tisztá­zás révén is biztosítani kell a következetes, határozott és egységes fellépést a nacio­nalizmus megnyilvánulásaival szemben. Pártunk — híven hagyományaihoz - a szocialista hazafiság és a proletár inter­nacionalizmus elveire alapozza politikáját. Hazánk és népünk érdekeinek szolgálata, valamint a szocializmus és a társadalmi haladás egyetemes ügyének előmozdítása között szoros és kölcsönös a kapcsolat. Politikánkban ezért természetesen ötvöző­dik a nemzeti önbecsülésünk más népek tiszteletével, nemzeti érdekeink szolgálata a népek közötti barátság és szolidaritás ápolásával. A nemzetközi ideológiai harcban ellen­feleink minden lehetséges alkalmat és eszközt felhasználnak, hogy megkíséreljék aláásni a szocialista országok tekintélyét. Arra törekszenek, hogy csökkentsék a vi­lág dolgozó tömegeinek szolidaritását a szocialista országok iránt, és megingassák az új társadalom felépítésének lehetősé­gébe vetett bizalmat. Bomlasztani igyekez­nek a baráti szocialista országok egysé­gét, eltúlozzák, és elvi különbségnek tün­tetik fel a szocialista építés eltérő nemze­ti sajátosságait. Az ideológiák harcát vállaltuk és vállal­juk. Tisztességes célokat és humánus esz­méket vallunk és hirdetünk: az alkotó em­beri munkát, a közösségben és a többi emberrel együtt megvalósuló boldogulást, a népek közötti békét és együttműködést. Ahhoz, hogy az eddiginél jobban kibon­takozzon a tömegek alkotó tevékenysége, elmélyüljön a szocialista demokrácia, fel­tétlenül szükséges a nyílt, őszinte táiékoz- tatás, a meggyőzés. A propagandában, az agitációban, a tájékoztatásban tartalmi­lag összehangoltan törekedni kell a poli­tikai tudat fejlesztésére, a politikát isme­rő, megértő és cselekvőén támogató köz­vélemény kialakítására. A tájékoztatás le­gyen pontos, hiteles, gyors és elkötele­zett. Törekedjen a lényeges politikai ösz- szefüggések megmagyarázására. A sajtó eredményesen segítette a párt politikájának megismertetését, hozzájárult a társadalmi közmegegyezés kialakításá­hoz. Fejlődött, korszerűsödött a tömegtá­jékoztatás rendszere. A televízió, a rádió, a sajtó vezetői, kollektívái nagyobb önálló­sággal és felelősséggel végezték munká­jukat. Esetenként azonban nyilvánosságot kaptak egyoldalú, történelmietlen, politi­kai érdekeinket, erkölcsi normáinkat sér­tő publikációk is. Ez arra int, hogy folytat­ni kell az irányítás, a vezetés javítását és a politikai munka szinvonalának emelését. A párt nagy figyelmet fordít az oktatás­ügyre. Az új oktatási-nevelési tervek köze­lebb hozták az iskolát a társadalmi szük­ségletekhez, de az oktató-nevelő munka hatékonysága - a pedagógusok tisztelet­re méltó erőfeszítései ellenére - elmarad a követelményektől. A jövőben gyorsítani kell a közoktatás és a felsőoktatás átfogó fejlesztését. Ennek fő iránya a tartalmi korszerűsítés, az oktató-nevelő munka mi­nőségének javítása. Az oktatás valameny- nyi intézményében hangsúlyosabban feje­ződjenek ki szocialista társadalmunk esz­méi, értékei. Az oktatás tárgyi és személyi ellátottsá­gának javítása elsőrangúan fontos fel­adat. Hathatós intézkedéseket kell tenni a pedagógushiány enyhítésére, a képzés és továbbképzés fejlesztésére. Az egyetemek és főiskolák neveljenek a társadalom irán­ti felelősségre, erősítsék az értelmiségi hi­vatástudat kialakítását. A társadalomtudo­mányi, marxista tárgyak oktatása kötődjön szorosabban a szakmai képzéshez, vállalja bátrabban korunk és fejlődésünk legfonto­sabb ideológiai kérdéseinek feldolgozását. Az elmúlt időszakban a tudományok mű­velői számos területen eredményesen járul­tak hozzá társadalmunk feladatainak megoldásához. Növekedett a kutatási ered­mények felhasználása, a kutatók, tudo­mányos testületek részvétele a politikai döntések kialakításában. Javult, de nem elégséges a tudományok szerepe a társa­dalmi tudat, a közvélemény formálásában. A társadalmi jelenségek, a fejlődés átfogó problémáinak marxista értelmezése elma­rad az igényektől, s ez helyenként elmé­leti elbizonytalanodáshoz vezet. A közvet­len gyakorlati célra irányuló kutatási-fej­lesztési tevékenység növekedett, de a ku­tatás és a termelés kapcsolata nem éri el a kívánatos szintet és mértéket. Kedvezőbb a helyzet a mezőgazdaság és az agrártu­dományok, kedvezőtlenebb az ipar és a műszaki tudományok esetében. Pártunk folytatja a gyakorlatban igazolt tudománypolitikáját. A tudományt a szo­cializmus természetes szövetségesének te­kinti, tiszteli a tudományos alkotás szabad­ságát, megbecsüli az eredményes munkát végző kutatókat. A következő években tovább kell növel­ni az igényeket a tudományos kutatással szemben, vissza kell szorítani a kevésbé Pártunk a munkásosztály forradalmi él­csapataként, a dolgozó nép pártjaként teljesítette a nép, a haza szolgálatában vállalt kötelezettségeit; eredményesen irá­nyította és szervezte a szocialista építő­munkát. Vezető szerepe érvényesül a tár­sadalmi élet minden fontos területén. A Központi Bizottság a XII. kongresszus ha­tározatainak végrehajtása során a marxiz­mus-leninizmus tudományos elméletét kö­vetve, a társadalom reális helyzetéből ki­indulva kezdeményezően lépett fel, meg­határozta a szocializmus építésének soron következő feladatait. A vezető szerep ér­vényesítésének, a politika megvalósításá­nak fő módszere változatlanul a meggyő­zés, az eszmei ráhatás, az érvelés, a po­litikai irányító, szervező tevékenység, a tö­megek mozgósítása. Politikájának alakítá­sában és végrehajtásában a párt igényli a tömegek támogatását. A beszámolási időszakban a párt egysé­ge a korábbinál nagyobb erőpróbának volt kitéve. A nemzetközi helyzet éleződé­se, a gazdasági problémák és a társadal­mi feszültségek a párt soraiban is éreztet­ték hatásukat, esetenként politikai bizony­talanságot is okoztak. Növekedett azok­nak a száma, akik a párt vezető szerveinek eredményes vagy eredménytelen tevékeny­ség támogatását. Elsősorban a társadal­mi, gazdasági és műszaki fejlődésünket meghatározó tudományágak fejlesztését kell segíteni. Távlati fejlődésünk szempont­jából nagy fontossága van az alapkutatá­soknak. A társadalomtudományok műve­lőitől a valóság feltárása és a döntés-elő­készítő tevékenység folytatása mellett azt kérjük, hogy alkalmazzák a marxizmus-le­ninizmus elméletét a mi viszonyainkra, vállaljanak nagyobb szerepet a mai ma­gyar valóság elméleti és történeti tapasz­talatainak marxista elemzésében, a társa­dalmi tudat helyes irányú befolyásolásá­ban. Távlati érdekeink miatt továbbra is in­dokolt, hogy a kutatás-fejlesztés forrásait a nemzeti jövedelemnél gyorsabb ütemben növeljük; közvetlen feladat, a csökkenés fékezése és a kutatás eszközellátásának megjavítása. A beszámolási időszakban tovább szé­lesedtek népünk művelődési lehetőségei; a társadalmi viszonyok fejlesztésével össz­hangban további erőfeszítéseket kell ten­ni a kulturális egyenlőtlenségek csökken­tésére. Fel kell lépni a közönség igényei­nek lebecsülésével, de az igénytelenséggel szemben is. A társadalom és a kultúra viszonyában fontos szerepet tölt be az irodalom és a művészet. Az elmúlt években is létrejöttek színvonalas, szocialista, humanista szelle­mű alkotások, produkciók, melyek gazda­gították a magyar kulturális életet, és ha­tárainkon kívül is megbecsülést szereztek népünknek. A közönség azonban joggal érzi, hogy az alkotások jelentős részében nem tükröződik eléggé szocializmust építő népünk és az egyes emberek küzdelme, munkája s ennek eredménye. A művészeti életben meghatározó sze­repe van az alkotóműhelyeknek, szövetsé­geknek, egyesületeknek és a kritikai fóru­moknak. Egy részük azonban az utóbbi években nem tudott megfelelő szinten ele­get tenni feladatainak. Nem kielégítő az értékek szerinti tudatos válogatás, előfor­dulnak elvi-politikai engedmények, szer­kesztői tévedések. Egyes művészkörök torz módon értelmezik a művészértelmiség tár­sadalompolitikai illetékességét. Olykor in­dokolatlanul kapnak széles nyilvánosságot kiforratlan kísérletezések, érdektelen, Miete ve a közízlést sértő művek. Ezeken a tendenciákon a társadalom és a művészet érdekében változtatni kell. Erősíteni kell a párt irányító szere­pét az ideológiai, a kulturális élet min­den ágában. A párt alapvető jelentőséget tulajdonít az alkotói szabadság biztosítá­sának, nem szól bele az egyéni ízlés, stí­lus kérdésébe. Támogatunk minden olyan törekvést, kísérletet, amely hozzájárul a kultúra humánus küldetésének teljesítésé­hez, gazdagítja az embert, elősegíti múl­tunk és mai valóságunk reális megismeré­sét. Ugyanakkor fellépünk a szocialista, humanista eszméinket, közösségi normá­inkat sértő törekvések ellen. Az ideológiai és kulturális feladatok megoldása az em­beri tényezők kibontakoztatásának, társa­dalmunk további fejlődésének nélkülözhe­tetlen feltétele. egyes döntéseit nem értették meg, vagy nem értettek velük egyet. A párt kiállta az elmúlt évek nehéz pró­báját. Tisztelet és megbecsülés illeti a kommunistákat, akik önzetlenül, áldozat­készen szolgálják a párt és a dolgozó nép ügyét. A párt eredményes tevékenységének alapvető feltétele az eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egység folyamatos megújítása, védelme és erősítése. Nem elég az elvekkel általában egyetérteni, a valódi egység próbája a tett, a kommunis­ták kiállása a politika képviseletében s ak­tív részvételük a végrehajtásban. A beszámolási időszakban fejlődött a párton belüli demokrácia, növekedett a párttagság részvétele a politika formálá­sában. A kommunisták észrevételei, jelzé­sei, javaslatai érezhetően befolyásolják a központi és más választott párttestületek döntéseit. Javult, bár még korántsem ki­elégítő mértékben, a párton belüli vita­szellem. A párt fórumain mindenki kifejt­heti véleményét, elmondhatja észrevétele­it, aggályait. A párt tagját megilleti a kü­lönvélemény fenntartásának joga, de ez nem adhat felmentést a többségi döntés Ideológia, tudomány, kultúra A párt helyzete és fejlődése

Next

/
Thumbnails
Contents