Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-19 / 65. szám

1985. március 19., kedd Somogyi Néplap 5 Természettudományi osztály a múzeumban Könyvtárnyitó Megmentett ritkaságok Abból a fölismerésből, hogy e világból valóik va­gyunk, az a felismerés kö­vetkezik, hogy e világ ránk van bízva, felelősek vagyunk érte. Nem tudjuk megjöven­dölni, hogy a homo sapiens tönkremegy-e vagy túléli ezt a kort, de kötelesek vagyunk — semmiképpen sem véres esatamezőkön — harcolni a túlélésért. (Erich F. Rieger) A néhány évtizede még mikroszkóp fölé görnyedő, naphosszat az irodában — vagy a laboratóriumban — „bogarászó” tudósak képe élt bennünk ha természettu­dományi muzeológusokról esett szó. Juhász Magdolna a megyei múzeum termé­szettudományi osztályának vezetője mondta, alapvető követelmény ma már, hogy természetvédelemmel is fog­lalkozzanak. Tevékenységük a természetvédelem szolgá­latában áll. Az iparosodás és a váro­siasodás, valamint a mező­gazdaságban alkalmazott új termelési eljárások helyen­ként jelentős környezetrom­lást okoztak. A természettudományi osz­tály munkája az élővilág három legnagyobb csoport­ját öleli fel. Juhász Magdol­na botanikai kutatásokat végez, elsősorban' a barcsi tájvédelmi körzet — az ős­borókás — területén. Ápri­listól új munkatársuk fog­lalkozik majd a gerinctelen áljaitokkal, szűkebb kutatási területét a nagylepkék al­kotják. Az ökológia harma­dik nagy csoportjának — a gerinces állatoknak — a „gazdája” Tömösváry Tibor. A halaktól a kétéltűeken, hüllőkön keresztül egészen az emlősökig vizsgálja élő­világunkat. Kutatásainak szűkebb területe az ornito­lógia, a madártan; ezen be­lül is a kipusztulás fenye­gette ragadozómadarak. A muzeológusok tavasztól késő őszig hetente 2—3 na­pot terepen töltenék, az el­ső növények kibújásától, az első fészekrakástól követik a természet változásait, gya­rapítják gyűjteményüket. A megye botanilkailag, il­letve ormitológiailíag megle­hetősen fehér folt a kutatá­sok térképén, bár értékei — mindkét területen — vitat- hiatatlamok. A természetvé­delmi törvény 1982-ben 340 növényfajt nyilvánított vé­detté, s e növényfajok kö­zül (több, mint száz me­gyénkben is megtalálható. Növénytani ritkaságai kö­zül említést érdemel a vi­lágviszonylatban is igen rit­ka rovaremésztő Aldrovanda felbukkanása. A vízben le­begő hínámövényt 1958-ban kihaltnak nyilvánították, majd alig egy évvel ezelőtt Juhász Magdolna kitartó ku­tatásai során a Somogyszob mellett a Baláta-töban fel­fedezte az érdekes növény egyedeát. Az ornitológusnak is kí­nál „csemegét” Somogy: a glóbuszunk szinte minden területén veszélyeztetett ma­dár, a fekete gólya és ha­zánk egyik legnagyobb ma­dara, a gyönyörűen vitorláz­va repülő rétisas is több helyen fészkel itt. A természettudományi osz­tály gyűjteményéből — mely mintegy 3000 lap virágos növényből, 200 kapszula mohából és csaknem 20 ki­tömött madárból áll — 1986- ban terveznek állandó kiál­lítást, amely Somogy megye természeti képét, élővilágát bemutatja. Az év második felében Űj szerzeményeink címmel nyílik időszaki kiál­lítás a gyűjtemény anyagé­ból. Az ifjúsági házban az osz­tály munkatársai természet- védelmi szakkört vezetnek, nyaranta pedig közös tábo­rozáson vesznek részt. A legjobb iskola, amelyben a fiatalok tanulni tudnak — vallották régien — maga a természet. Azokat a tájakat kell megismerniük, szépnek látniuk, amelyek kiegyensú­lyozott ökológiai állapotban vannak, tehát jövőjük van. E bölcsességnek környeze­tünk hihetetlen iramú, saját kezünk által történő rombo­lása ad szomorú aktualitást. Az evolúció minden elért fejlődési stádiumtól tetszés szerinti irányba képes to­vábbhaladni, vakon követve az újonnan felmerülő té­nyezőik nyomását, amelyek következménye visszafejlő­dés is lehet. Ennek megaka­dályozását jelentő munka dandárja hárul megyénkben a múzeum természettudomá­nyi osztályának kutatóira. Tamási Rita Az eddiginél jobban segíthetik oktatási céljainkat Űj, korszerű könyvtárral bővült a fővárosi Szabó Er­vin könyvtár hálózata: hét­főn átadták rendeltetésének a XVIII. kerület mintegy ezer négyzetméter alapterü­letű főkönyvtárát. A 17 millió forintos beruházás a kerületi tanács és a közmű­velődési alap támogatásával valósult meg, s a létesítmény a jövőben jelentősen javítja a több mint százezer lelket számláló Pestlőrinc lakóinak olvasási, tanulási és művelő­dési lehetőségeit. A tetszetősen berendezett, kényelmes bútorokkal ellá­tott épület földszintjén fo­lyóiratlapozgató sarkot alakí­tottak ki, s itt rendezték be a zenemű és hangtár-helyi­séget is. Az emeleten köl- csönkönyvtár nyílt felnőttek és gyermekek számára, s tá­gas olvasóterem várja a könyvbarátokat. Az új könyvtár szolgáltatásainak köre kiterjed a grafikák köl­csönzésére is; Budapesten je­lenleg a lőrinci könyvtár a második olyan kulturális in­tézmény, amely „artotéka” néven a könyvtárlátogatók rendelkezésére bocsátja a magyar grafika kiemelkedő alkotóinak sokszorosított mű­veit. Az új főkönyvtárat Köpe- czi Béla művelődési minisz­ter nyitotta meg. Beszédé­ben kiemelte: a könyvtárak, ma már az eddiginél na­gyobb mértékben segíthetik a nevelési, az oktatási célok elérését. Ezek az intézmé­nyek azonban nem csupán az iskolai oktatás segítői, ki­egészítői, hanem a folyama­tos művelődés támaszai, az ember önmegújításának esz­közei is. Szerepük tehát egyaránt megnőtt az oktatásban és a közművelődésben. A na­gyobb könyvtárak több új szolgáltatással állnak a láto­gatók rendelkezésére. A jól felszerelt intézményekben tartott kiállítások, művészeti rendezvények, klubfoglalko­zások közösségformáló té­nyezőkké válhatnak, s ser­kenthetik a társalalmi önte­vékenységet, s hozzájárulhat­nak a közösségek létrejötté­hez.------------------------------------------------------------------------------------------------------­----------------I__________________________ l lgä Nem lesz a te talpadnak nyugalma 38. — Elég lesz, őrmester. Most már csak minket néz. Viszketni kezd a bőröm, mintha sömört kaptam volna tőle. — Eljött az idő, Mayerék. Távozniuk kell ' az ország­ból... Anyám felzokog. Most ér­tem meg, hogy igazából so­hasem hittem el, elkövetkez­het ez a pillanat. Nagy sár­ga sarló üt át, a bizonyosság elvakító, éles pengéje. — Fél órát kapnak, hogy a legszükségesebbeket ösz- szekapkodják. Addig átlé­pünk Bürgerékhez. Mire visszajövünk, álljanak ké­szen az indulásra! A cölöpverő léptű udva­riasan nyitja előtte az ajtót. Kilépnek. Ránkcsukják a csöndet. „Mire visszajövünk, álljanak készen az indulás­ra!” — körülhurkoltak ben­nünket a karilkásostor mon­dattal. Moccanni sem tud­tunk percekig, belül is meg­bénult bennünk minden, talán még a szívünk is meg­állt. Apám szaggatja le ma­gáról elsőnek azt az ostor­szíjat. Az arcán összekuszá- lódtak a vonások, még nem láttam ilyennek. — Nincs vesztegetni való időnk: ahogy megbeszél­tük ...! Mit beszéltünk, hogyan beszéltük... Képtelen va­gyok visszavélókedni rá. Próbálom erőltetni az agya­mat, de egyre beljebb ke­rülök valami sötét alagútba, semmi sem világos, és az alagút vége sem dereng, mintha éjszaka ráadásul vol­na. — Meneküljünk! Anyám száján verdes a félelem madár. És egyszer­re megvilágosodik az az alagút — tudom már, mire gondol apám —•, de mintha vasparipa dübörögne ben­nem; a vér vágtázik ereim­ben a rettenettől. Igen, jó két hónap maradt el mö­göttünk azóta, hogy hatá­roztunk arról, nem megyünk Németországba! Apám és Harns a menekülésünk útját is bejárták már. A falióra dömgve veri a másodperceket. Ijesztően fogynak a sza­badság percei. A kezem nem akar enge­delmeskedni, ahogy kapkod­va átöltözöm Szepi göncé­be. Ez is benne volt a meg­egyezésben, hogy én szegény öcsém gúnyájában menekü­lök: az éjszakai hideget eb­ben jobban bírom, talán a júdások árgus szemét is si­kerül megcsalnom ebben. Apám literes üveg pálinkát csúsztat a kabátja külső zsebébe, és indulunk. Tol­vajként osonunk a saját ud­varunkban, hátra a kert fe­lé. A szürkület jó szövetsé­gesünk. Rókaúton járunk: apám elöl halad, én anyá­mat karolva mögötte. Nehe­zen lélegzik, szegény anya. Hallom, ahogy zihálva imádkozik; vözlégy... ria... laszttal tel... vante- veled ..Megbotlik, alig tudom lábon tartani. Meg­rendít az, hogy az én ke­zem erősebb; ugyanaz a kéz ez, amely kislánykorombam olyan szorosan tartott, ami-, kor ott botologtam mellette? Nem követ bennünket senki, nem találkozunk sen­kivel. Hamar ott vagyunk a rejtőknél, melyet apám és Hangom gondolt ki. A régi földpincéknél állunk, vala­mikor ilyenekben tárolták azt a keveset, ami megter­mett. A gazdák vájták a puha sárgaföldes domboldal­ba a rövid barlangokat. A bejáratuk beragyott, belül is eltömődték; régóta nem használják ezeket, a tömés­pincék vannak már divat­ban, zsúp konttyal. Apám egy olyan rókalyuknyi be­járat előtt áll meg. — Ez az. Egy éjszakára megfelel, aztán majd meg­látjuk, mit szabtak ki ránk. — En, apám, ide be niem csúszofcmászok, ha agyonüt, akkor sem! — nem tudom, honnan vettem bátorságot ehhez; kisláinykorom óta ir­tóztam a polyvalyukba, szal- mavacokba bújástól. Apám ijedtsége végre dühhé párásodhat. — Akkor itt döglünk meg, lányom! — fúj rám szürke felhőt. — Legyél a feladó­ja a beteg anyádnak meg nekem is ... Eredj, jelentsd a rejteket! Anyámnak kell a mi tá­nyérmérlegünk két serpe­nyőjét — apám haragját, s az én ijedelmemet — ki­egyensúlyoznia. Ő ereszke­dik elsőnek négykézi ábra, hogy rálkmódra béhátráljon a menedékünkre. Az arcvo­násait hiába próbálná rá­erőltetni a bátanságimutatás- ra; négy és fél évtized nyom­ta a sima bőrébe azokat az örökös aggodalmat kifejező ráncokat. (Folytatjuk.) TV-NÉZŐ Hősök Az elmúlt héten pergett le előttünk a Széchenyi életét és munkásságát felölelő tele­víziós sorozat utolsó epizód­ja. Nemeskürty István igazá­ban olyan tévéjátékot írt, amelyben a történelmet ala­kító hős hiteles helyzetekben lépett elénk. Az írói fantá­ziának így alárendelt szerep jutott, de történelmi ismere­tek révén kárpótolt bennün­ket az eseményekben gazdag és Széchenyi belső vívódását föltáró sorozat. Tordy Géza ezzel a szereppel a hős alak­jának megformálásával pá­lyájának jelentős állomásá­hoz érkezett. A múlt héten folytatódott A velünk élő történelem című sorozat, a befejező rész előtt a hatva­nas évekre irányította fi­gyelmünket Berecz János és Radványi Dezső szerkesztő. A pécsi körzeti stúdió Hű­ségesek címmel dokumen­tumfilmet készített a ma­gyarországi svábság Volks- bund-ellenes mozgalmának emlékező szereplőiről. Bony- hádról indult, majd szinte az egész országra kiterjedt a Hűséggel a hazához elneve­zésű mozgalom. 1942-őt írtak zászlóbontásakor. Az egy év­vel korábbi népszámlálás már jelezte, a svábok hat­vannégy százaléka magyar­nak vallja magát. Ügy erősö­dött bennük a hűség, ahogy keményedéit a fasizmus szo­rítása. Német származásukat nem megtagadva, magyar ér­zelemmel vettek részt abban a harcban, mely az emberte­lenséggel szállt szembe. Jól érzékeltette a dokumentum­film, melyet Wallinger End­re állított össze, miként ala­kult át a gazdasági, kultu­rális missziókat vállaló Volksbund politikai szerve­zetté, melyből kiváltak a hű­ségesek, a hétköznapok hő­sei. Március 15-re emlékezett az ország a múlt hét végén. A televízió minden korosz­tályra gondolt, amikor elké­szítette emlékműsorait. Csü­törtökön Kis rongyos címmel az általános iskolásoknak szóló daljátékot láttunk gye­rekszereplők közreműködésé­vel. Kár, hogy a szöveg­könyv — Fáy Hildegard munkája — érzelgősre sike­rült, Szőnyi Erzsébet zenei anyaga ellenben jól érzékel­tette a kort. A Péntek esti randevú ünnepi különkia­dásban számolt be a buda­pesti ünnepségekről. Előtte összeállítást láttunk a forra­dalom és szabadságharc iro­dalmából; elsősorban az if­júságnak szánt adás sikerül­tebb része a Nemzeti Mú­zeum kertjéből közvetített ünnepi műsor volt. A látvá­nyosságba sikerrel illeszke­dett a tartalom; kifejezte napjaink ifjúságát. Katona Józsefre, a magyar nemzeti dráma megteremtő­jére, a Bánk bán útjára em­lékezett a Csak egy életed volt című műsor vasárnap délután. A dráma egyike a legbecsesebb irodalmi kin­csünknek. írójára emlékez­ve kicsendült az igényes do­kumentum összeállításból az is, hogy a Bánk bán című drá­ma sorsa összeforrott történel­münkkel. A dráma jel énetek­ben pedig olyan nagyszerű színészek alakítását csodál­hattuk meg ismét, mint La­tinovi ts Zoltánét, Bihart Jó­zsefét. Erkel zenéjével az operaszínpadon is szívesen játszott és nézett mű a Bánk bán, jeles alakítások fűződ­nek hozzá. Vasárnap Simán- dy József hangjában is gyö­nyörködhettünk. Horányi Barna A video-clip csodája Lendületes zene, viliódzó fényék, groteszk színek, szá­guldó képsorok — ez a video-clip, a legfiatalabb filmműfaj, amely néhány év alatt meghódította a világot. Nem új törekvése a pop­zenének, hogy népszerű da­lokat filmre vegyenek, nem­csak a zenészek látványá­val, hanem a dal megjele­nítésével, vagy ezzel kap­csolatos szürreális képzet- társításokkal. Ebben is a két „nagy”, a Beatles és a Rolling Stones volt az úttö­rő: a négy liverpooli a „Mágikus utazás” című film­ben játszott ilyen betéteket, míg a Stones egyenesen avantgárd filmet készített, az „Ezeregy”-et, melynek rendezője Jean-Luc Godard volt. A videó-technika alig tíz­éves. Bár megjelenése nem okozott olyan forradalmat a filmművészetiben, mint an­nak idején például a han­gosfilm, lehetőségei — mind technikai, mind pedig mű­vészi szempontból — kor­látlanok. Ma még i nkább a tv-sek használják, de ők is leggyakrabban úgy, mint amikor egy gyerek kezébe vesz egy csodajátékot és mindent megcsavar rajta, ami mozgatható. Ennek eredménye a püspöklila ég, a zöld arcok, az alfűrészeit alakok megjelenése különö­sebb összefüggés nélkül. Ugyanakkor ezek az olcsó, hatásos trükkök kiválóan al­kalmazhatóak a reklámfil­mekben. És hogyan született a ket­tő házasságának gyümölcse, a video-clip? Mindenekelőtt szükség volt a popzene vál­ságára. A 80-as évék elején a progresszív előadók — Yes, Jetihrp Túli, Zappa, Manfred. Mann — áttértek valamiféle pop-kamarazené­re, míg a kommersz zene a discónak köszönhetően tel­jesen elsékélyesedett. A tán­colni vágyó fiatalok nem vették a lemezeket, mert azok otthoni hallgatás szem­pontjából élvezhetetlenek lettek. És akkor egy Bob Pittmann nevű huszonhét éves amerikai fiatalember 1981 augusztusában tv-prog- ramot. állított össze a le­mezgyárak álltai készített rekJamfilmekből. A műsort Music Television néven mu­tatták be próbaképpen több Texas állambeli városban. A hatás lenyűgöző volt; a műsorban látott zenészek le­mezeit napok alatt elkap­kodták. Az üzlet beindult. MTV-t az év végéig országos háló­zattá fejlesztették. A video- clipcsatornának ma • már húszmillió előfizetője van. Az MTV ma már huszon­négy órán át ontja program­ját. Heti többszáz mű készül a stúdiókban. Természetesen itt is azok a nagy sztárok, akik a lemezgyáraknál: Michael Jackson, a Rólling Stones, Paul McCartney, Da­vid Bowie A video-clip őrülete ha­mar átterjedt Európára is. Tavaly már megrendezték Saint-Tropez-ban az első nemzetközi video-clip fesz­tivált. A tömegies gyártás, azon­ban, mint mindig, most is megbosszulja magát: a leg­több clipben bazárt szürrea­lizmust vegyítenek szexszel és jó adag erőszakkal. így megszületése után néhány évvel máris válságról be­szélnek a szakértők. Holott a video-clip rengeteg lehe­tőséget rejt magában, ha tehetséges rendezők veszik kezükbe. Az avantgarde rö­vidfilmezést megújíthatja, sőt egész estét betöltő játék­filmek elkészítésére is al­kalmas lelhet, egy-egy komo­lyabb zenekar nagy léleg­zetű kompozícióján alapul­va. Ezt előlegezte meg 1981- ben a Pirnk Flayd „Fal” cí­mű rock-operájából készült, Alán Parker által rendezett film, amely a clip hatásele­meit felhasználva 80 percen keresztül képes bűvöletben tartani nézőit.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents