Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-18 / 64. szám
1985. március 18., hétfő Somogyi Néplap 3 Csurgói szövetkezetek számvetése Többre kötelező eredmények Emberek százait érintő és érdeklő események helyszíne volt a hétvégén Csurgó. A városi jogú nagyközség külső képe is a legforgalmasabb hétköznapokkal vetekedett szombaton; ezen a napon három csurgói szövetkezet — az áfész, a Napsugár és a Metalux — tartotta évzáró közgyűlését. A szövetkezetek életében mindig kiemelkedő és jelentős esemény után Ángyán Imre, az áfész, Hofferka Gyula a Metalux, és ifjú Radnóti László a Napsugár szövetkezet elnöke válaszolt kérdéseinkre. — A múlt év tanulságait miként lehet röviden összefoglalni? Ángyán Imre: — A legbeszédesebb adat a nyereség, ez a fő meghatározója a szövetkezet és az ide tartozó emberek holnapi, személyes boldogulásának. Az előző évi kilencmillió hatszázezer forintról tizenkét és fél millió forintra növeltük a nyereséget, ami a tervezettnél is tizennégy százalékkal jobb. A magyarázat a takarékos gazdálkodáson túl a forgalom emelkedésében kereshető. Ehhez viszont szorosan hozzátartozik az ellátás javulása, ami a többcsatornás értékesítés továbbfejlesztésével érhető csak el. És természetesen mindaz, amit elmondtam, csak úgy hozhat eredményt, ha a dolgozók személyesen is felelősséget éreznek. Hofferka Gyula: — önálló szövetkezetként ez volt a második évünk, a „testvérek” korához képest gyerekek vagyunk. Ügy terveztük, hogy az első évi 8,4 millió forintos nyereségünket nyolcszázötvenezerrel megtoldják. Tizenegy millió forintra sikerült. Nagyon kellett kapaszkodni és ebben az igyekezetben igen sokat számított a három új szakcsoportunk többletmunkával jelentős többletértékeket teremtő tevékenysége. Ifjú Radnóti László: — Délelőtti közgyűlésünkön felidéztük, hogy egy évvel korábban sokak felszisszentek, amikor a nyereség harminc százalékos növelését tűztük ki célul. Ezért nagy eredménynek tartom, hogy a merésznek tetsző feladatot is sikerült túlteljesíteni, a tervezett huszonhat helyett csaknem harminc millió forintot értünk el. Ügy, hogy a szűkös fejlesztés mellett több, mint ötven százalékkal nőtt az árbevételünk. Egyetlen magyarázata ennek a kooperációs tevékenység szélesítése. Ha azt kérdezné, elégedettek vagyunk-e, azt felelném: nem, jóllehet a több mint három évtizedes történetünkben ez a legjobb eredmény. Csakhogy az árbevétel emelkedésével nem volt arányos a nyereségtermelés, és ez int: van mit javítani a munkánkon. — Mi az ami ma leginkább foglalkoztatja dolgozóikat? Ángyán Imre: — A fogyasztási szövetkezetek sajátosságaiból adódóan a mi közgyűlésünkön nemcsak a dolgozók voltak jelen, hanem a területünkhöz tartozó csaknem négyezer szövetkezeti tag is képviseltette magát. A dolgozók az eredmény további növelését sürgetik, a' tagság az ellátás javítását. A két igény egybeesik, hiszen csak javuló ellátással növekedhet az eredményesség és vele együtt a dolgozók jövedelme, élet- színvonala. Hofferka Gyula: — Hasonló — és azt hiszem általában is jellemző — az én tapasztalatom is. Az embereket az foglalkoztatja, hogy mennyit kereshetnek, és ehhez a szövetkezet szervezéssel, fejlesztéssel miként tudja megteremteni a feltételeket. Radnóti László: — A közgyűlésen nem sok vélemény hangzott el. Nálunk — úgy tudom jellemző ez a mező- gazdasági szövetkezetekben is — a munkahelyi tanácskozás az igazi vitafórum. Évente huszonegyet tartunk, összegzett tapasztalatom, hogy a tenniakaró, becsületesen dolgozó gárdánk a saját boldogulása érdekében felelősséggel sürgeti a több, a jobb, az eredményesebb munka feltételeinek megteremtését. — Mindezek ismeretében a mostani közgyűléseken milyen fő feladatokat határoztak meg? Ángyán Imre: — Tovább kell javítani a kisközségek alapellátását, korszerűsíteni az egységeket — mintegy öt millió forintot szánunk erre —, segíteni a kisüzemi termelést és takarékosan, eredményesen gazdálkodni. Ezek a fő feladatok. Hofferka Gyula: — Folyamatos műszaki fejlesztéssel növelnünk kell a termelést, szélesíteni a kooperációs kapcsolatokat. Radnóti László: — Tíz százalékos keresetnövekedést tűztünk ki célul, ennek szolgálatában áll minden tervmutatónk. Tovább bővítjük a tőkés exportunkat, üzemszervezői munkával ti- zenöt-ihúsz százalékkal emelnünk kell a termelékenységet. Élérhető cél ez! Ha az ember, a kis közösség azt tapasztalja, értelme van a feszített munkának, szívesen és jókedvvel dolgozik. Vörös Márta A településfejlesztési tervekről Több évii helyzetfeltáró munka során készültek azok a tervezetek, amelyek a vezető testületek végső jóváhagyása után a megye hosz- sizútávú településfejlesztési tervét alkotják. Az elképzelések a mai követelményekre alapoznak, s figyelembe veszik a már kiszámítható tendenciákat és igényeket is. A tervezetben jól érzékelhető az a törekvés, hogy olyan célokat fogalmazzon meg, amelyekhez megteremthetők a feltételek. A tervek társadalmi vitára bocsátása hasznos volt. A Hazafias Népfront és az SZMT által szervezett vitákon számos figyelmet érdemlő vélemény hangzottéi. Általános helyesléssel találkozott, hogy a tervezet a város és a falu arányos fejlesztését tűzi ki célul. Örömmel nyugtázták, hogy a megye légutóbbi ötéves terve már szakított a korábbi egyoldalúsággal, és 13-ról 25 százalékra növelte a fejlesztési pénzből a falvakra jutó részt. Elhangzott, hogy a települések lakosságmegtartó képességéhez megfelelő gazdasági háttér kell. Föltették a kérdést, hogy a terv tartalmazza-e ennek a feltételeit. A kistelepülések közlekedésének javításával kapcsolatban például egy ellentmondásra is felhívták a figyelmet. Arra, hogy a Volántól egyszerre várják el akis- települések jobb kiszolgálását és a nyereséges gazdálkodást. A lakosság életkörülményeit befolyásoló fejlesztésnél a terv erőteljesebben számol saját tehervállalásukkal. Élesen vetődött föl ugyanakkor, hogy községenként nagyon eltérő a lakosság teherbíróképessége. Az adottságok okozta különbségek kiegyenlítése csak a bevezetendő úgynevezett fejlesztési fejkvóta differenciálásával képzelhető el. Ennek kapcsán tették szóvá a balatoni települések jogos aggályát. Ezeken a településeken nyáron gyakran há- ram-négyszer annyi ember ellátásáról kéül gondoskodni, mint amennyi a fejkvóta alapjául szolgáló állandó lakosságszám. Az intézkedés értelmezésében tehát az idegenforgalom hatását is figyelembe kell venni. A hosszútávú elképzelés a termelőágazatok közül az ipar és az infrastruktúra fejlesztését tekinti kiemelt célnak. Az ipar képviselői is elmondták, hogy a ten- mékszerkezetvál tásnak fejlesztési föltételei vannak. Sokan úgy látták, hogy e folyamatot lassítják a szabályozórendszer azon elemei, melyek a saját fejlesztési erő akumulálódását gátolják. Sajátos somogyi gond, hogy a nagyszámú gyáregység és leányvállalat fejlesztési igényeit gyakran alárendelik a központi gyár céljainak. Az itt képződött nyereség a „nagykalapba” kerül. Arra is van példa, hogy a központi gyár érdekeinek megfelelően eleve veszteségre kárhoztatott részegységeket kell gyártaniuk. Többen tették szóvá, hogy a hitelpolitikai intézkedésék nem tudták ellensúlyozni az építési anyagok drágulását és az építőipar költségnövekedését, így nem javult a fiatalok lakáshoz jutási esélye. A lakásépítés céljainak elérését gátolja, ha ebben nem sikerül változást elérni. Mindez csak kis része azoknak a továbbgondolásra érdeme véleményeknek, melyeket a terv végső kidolgozásakor figyelembe vesznek. Föltehetjük a kérdést: lesz-e mód a jelzett ellentmondások feloldására, a szóvátett igények kielégítésére. Hosszútávú tervről lévén szó, ennek garanciáit csak saját munkánk. népgazdaságunk teljesítőképességének növekedése teremtheti meg A terv kidolgozói mégis vallják, hogy elképzeléseik csak akkor lesznek megvalósíthatóak, ha az számol a lakosság véleményével, igényével és teherbíróképességével. Lényegében e vélemények megismerését célozza a társadalmi vita, mely a megyében még nem ért véglet. Bíró Ferenc Magyar stratégiai területek 1945 márciusa virradt Európa népeire. Egyre szűkült a gyűrű a fasiszta Németország körül. A szovjet csapásmérő főerők széles arcvonalon törtek előre a hitleri birodalom szive: Berlin felé. A magyarországi felszabadító hadműveletek már öt hónapja tartottak, és több mint két hete véget ért Budapest ostroma. Budapesten 1944 december végén bekerített fasiszta csoportosítás felmentésére irányuló 1945 januári német ellentámadás csapásai nem hozták meg a várt sikert, egyes hitlerista pa- rancsnlokok szerint azért sem, mert a Dráva déli partjáról nem sikerült erőket átdobni a Dráván, és csapást mérni délről is Kaposvár—Pécs felé. A fasiszta hadvezetés azonban nem nyugodott bele Budapest elvesztésébe. Tisztáiban volt azzal, hogy a kialakult helyzetben rövid időn belül várható a magyarországi szovjet erők általános támadása Pozsony— Bécs—Grác irányába, s ezzel elapad a hitlerista hadsereg és a német lakosság utolsó élelmiszer-utánpótlása; rövid időn belül kijutnak DéJ-Ausztria és Dél- INémetország területére, megfosztva a hitlerista hadvezetést az utolsó hadiipari bázisoktól; a dél-zalai és délkelet-ausztriai ólajforrá- solkrói nem is beszélve. Így állt elő az a sajátos helyzet, hogy 1945 márciusában a német-fasiszta hadvezetés számára a még megszállva tartott magyarországi területeik stratégiai fontosságúvá váltak. Megtartásuk érdekében Hitler csapatokat dobott át a magyarországi arcvonalra a nyugati hadszíntérről és Szlovákiából. Fontos szerep várt a Dráva déli, jugoszláviai partja mentén tartózkodó német erőkre is. A második világháború utolsó nagy német ellentámadásának terve hasonlított az 1945 januári Kon- rád-hadművelettéhez. A főcsapást ezúttal is a Balaton és a Velencei tó között akarták mérni a 3. Ukrán Front főerőire. Nagyobb fiSarohin szovjet tábornok fogadja a tanácskozásra érkező parancsnokokat Csaknem kétmillió forint büntetés Tanácskozás a veszélyes hulladékok elhelyezéséről Az elmúlt évben csaknem kétmillió forint büntetést fizettek ki a somogyi mező- gazdaságii üzemek a veszélyes hulladékok nem megfelelő szállítása, tárolása és kezelése miatt. A két éve megjelent rendelettel elvileg «mindenki egyetértett, de sok helyen hiányoztak a megvalósításához szükséges feltételek, s így óhatatlanul többen is áthágták a szabályokat. A továbblépés, és a környezetvédelmi feladatok megoldásainak lehetőségeiről tanácskoztak a múlt héten Kaposváron a Somogy megyei mezőgazdasági üzemek termelési vezetői és a kör- nyezetvédebnli megbízottak. A tanácskozás szervezői az OKTH dél-dunántúli felügyelősége, a Somogy megyei tsz-szörvetség, illetve a Nö- vényvédelmii és Agrokémiai Állomás. Előadásában Krasznai Miklós, a.z OKTH dél-dunántúli felügyelőségének igazgató- helyettese a veszélyes hulladékok elhelyezésére most már konkrét helyeket is tudott mondani, vagyis a megye területén és azon túl is üzemelnek már azok a tárolóik, égetők és egyéb telephelyek, ahova a gazdaságok elszállíthatják például a fá- radltolajat, az akkumulátorsavat, az állati tetemeket és a többi, veszélyes hulladék- nák minősített anyagöt. E lehetőségék persze még nem jelentik azt, hogy megoldódott a veszélyes hulladékok elhelyezésének gondja. Mindenesetre egy lépéssel előbbre jutottak a gazdaságok a környezetvédelemben. Az 1945 márciusi német ellentámadás csapásainak tervezete, és tényleges megvalósulásuk gyeimet fordítottak azonban a főcsapás sikerét erősítő melléktevékenységre, így a Nagykanizsa térségéből Kaposvár, a Dráva déli partjáról pedig Pécs irányába mérendő kisegítő csapások előkészítésére. A nyugati szövetségesek csak február 20-án figyelmeztették a szovjet főhadiszállást, hogy a hitleristák kivonták a komplett 6. SS páncéloshadsereget a nyugati arcvanalről. A páncéloshadsereg a magyarországi arcvonialon várt bevetésre. A szovjet főhadiszállás akkor szerzett tudomást e nagy fasiszta csoport Dunántúlra érkezéséről, amikor a 2. Ukrán Front garami hídfője ellen 1945. február 17-én a 8. német hadsereg támadást indított, és támogatására a magyarországi hitlerista hadvezetés kénytelen volt harcba vetni a 6. SS páncélos hadsereg 1. hadtestének két páncélos hadosztályát is. A foglyok vallomása derített fényt a hitlerista hadvezetés titkára. A szovjet főhadiszállás utasítására Tolbuhin marsall, a 3. Ukrán Front parancsnoka, a bécsi támadó hadművelet előkészítésének folytatása mellett megtette a szükséges intézkedéseket a várható német ellentámadás elhárítására. Március 3-án Szigetváron magasrangú parancsnoki tanácskozást tartottak, melye» részt vett Tolbuhin marsall, Sarohin tábornok az 57. szovjet, Sztojcsev tábornok az 1. bolgár, és Kosta Nadj tábornok a 3. jugoszláv hadsereg parancsnoka és munkatársaik. Tájékoztatták egymást a végrehajtott erőátcsoportosításokról, védelmi intézkedéseikről, így a műszaki erődítésekről, a veszélyeztetett települések kiürítéséről, a legutóbbi napokban szerzett felderítési adatokról. A felderítésekben számos magyar lakos is részit vett, illetve segített, hiszen ők ismerték a Vidéket, a kertek alatti ösvényeket, és megbízható ismerőseik, rokonaik éltek az akkor ellenséges hátországot jelentő somogyi, zalai és Dráván túli falvakban. A várható fasiszta támadás elhárítására az 57. szovjet hadsereg Balatonke- resztúrtól a Rinya-patakig, a 3. bolgár hadtest Kisbajom—Barcs—Félsőszení- márton vonalán, a 4. bolgár hadtest Felsőszentmárttan— Beremend—Torjanci közötti terepszakaszon, a 3. jugoszláv hadsereg 12. hadteste pedig a Duma—Dráva közén építette ki védelmi állásait. A szovjet, a bolgár, és a jugoszláv erők felkészülték a hitleristákkal való újabb, várhatóan kegyetlen és véres összecsapásra. A március 6-án meginduló német-fasiszta támadás következtében ismét hadszíntérré vált sok drávai-te- lepülés, és a kibontakozott békés építőmunkát időlegesen ismét félbeszakította a háború. Godó Ágnes (Folytatjuk)
