Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-16 / 63. szám
2 Somogyi Néplap 1985. március 16., szombat Az események címszavakban Vasárnap: Elhunyt Konsztantyin Csernyenko, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke. — Genscher nyugatnémet külügyminiszter látogatása Uruguayban. Hétfő: Az SZKP Központi Bizottsága rendkívüli ülésén egyhangúlag Mihail Gorbacsovot választotta az SZKP KB főtitkárává. — Szovjet—francia külügyminiszteri eszmecsere Moszkvában. — Szociáldemokrata előretörés a Saar-vidéki és a hesseni választásokon. — Felszámolták Kambodzsában az utolsó ellenforradalmi támaszpontot. Kedd: Genfben megkezdődött az új szovjet—amerikai fegyverzetkorlátozási tárgyalássorozat — Washingtoni vétó a Biztonsági Tanácsban. — Súlyom harcok az iraki- iráni háborúban. Szerda: Moszkvában a világ sok államférfiénak jelenlétében eltemették Konsztantyin Csernyenkót. — Mihail Gorbacsov találkozott szocialista országok vezetőivel, és nyugati vezetőkkel. — Washingtonban közölték, hogy Reagan elnök csúcstalálkozót indítványoz. — Lázadó libanoni falangisták szembefordultak Dzsemajel elnökkel. Csütörtök: Folytatódtak Moszkvában Mihail Gorbacsov találkozói a vezető külföldi politikusokkal. — A lengyel parlament ülésén bejelentették, hogy Lengyelország kész a Varsói Szerződés meghosz- szabbítására. — Genfben megtartották a szovjet- amerikai fegyverzetkorlátozási tárgyalások első munkaülését. — Bombatámadások iraki és iráni célpontok ellen. Péntek: Mubarak egyiptomi elnök washingtoni tárgyalásai után Londonban tesz hivatalos látogatást. — Vietnami—indonéz külügyminiszteri eszmecsere Hanoiban. — Belga állásfoglalás a rakétatelepítésről. A hét három kérdése Mi történt Moszkvában? Konsztantyin Csernyen- ko halála és Mihail Gorbacsov megválasztása a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkárává olyan eseményeik voltak, amelyek napokra „a világ fővárosává” tették Moszkvát. Az új szovjet pártfőtitkár találkozott többek között a szocialista országok delegációinak vezetőivel, valamint Bush amerikai alelnökikel, Mitterrand francia államfővel, Thatcher brit karimányfövei, Kohl nyugatnémet kancellárral, Li Peng kínai miniszterelnök-helyettessel, és még számos vezető politikussal. A szovjet miniszterelnök, Tyihonov és Gromi - ko külügyminiszter szintén több vendéggel folytatott eszmecserét. Sőt, a Moszkvában tartózkodók egymás között is tárgyalták, s különösen nagy figyelmet keltett a Honecker—Kohl találkozó. A Szovjetunió Kommunista Pártjának új főtitkára több meghívást kapott külföldi látogatásra, Washingtonba éppúgy, mint Bonnba és Párizsba. Természetesen Mihail Gorbacsov tevékenységében a hazai feladatok állnak az első helyen, különösen, hogy folynak az előkészületei az SZKP XXVII kongresszusának Mihail Gorbacsov és más szovjet vezetők Konsztantyin Csernyenko temetése után találkoztak a Varsói Szerződés tagállamainak küldöttségvo- zetőivel, köztük Kádár János sál. Mihail Gorbacsov első megnyilatkoizásaiból a világsajtó kiemelte, hogy belpolitikai téren a fejlődés meggyorsítását sürgette és a szovjet gazdaságban jelentkező sokrétű feladatok megoldásához mutatott irányt, többek között azzal, hogy tökéletesíteni kell a gazdasági mechanizmust és az egész irányítási rendszert. Figyelmet keltett az a mondata, hogy szeretné . komolyan javítani a kapcsolatokat a Kínai Népköztársasággal. A tőkés országokkal váló viszonyában a Szovjetunió a békés egymás mellett éllés politikáját folytatja. Sürgette a fegyverkezési hajsza azonnali beszüntetését és a világűrre való kiterjesztésének megakadályozását. ®. a héten Genfben megkezdődtek a szovjet—amerikai új fegyverzetkorlátozási tárgyalások. A képen a két küldöttség vezetője, (balra) Viktor Karpov és Max Kampelman. Milyen légkörben kezdődött a genfi szovjet—amerikai fegyverzetkoiűátozási tárgyalássorozat ? A januári Gromi ko— Shultz találkozón jött létre a megegyezés a Szovjetunió és az USA között, hogy március 12-én Genfben ismét tárgyalóasztalhoz ül a két nagyhatalom küldöttsége a fegyverzetkor! átozást célzó tárgyalássorozat megkezdésére. Ennek célja a világűrbeli fegyverkezés megakadályozása, a hadászati és a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek számának csökkentése. A világsajtó éppen a genfi tárgyalások „menetrendszerű” megkezdésében is bizonyítékát látta aimalk, hogy Csernyenko halála és Gorbacsov megválasztása után is töret- ' len és folyamatos a szovjet külpolitika. Az első tárgyalási napon megállapodtak az ügyrendi kérdésekben, csütörtökön pedig már sor kerülhetett az első érdemi tárgyalásra, s ennek során a szovjet és az amerikai küldöttségveze- tő kifejtette kormánya álláspontját. Egyebekről nem- igéi értesül a sajtó, mivel a két küldöttség egyetértett abban, hogy megőrzik a tárgyalások titkosságát. Egy- egy kiszivárgott értesülést a hírügynökségek és a lapok tudósítói csak úgy adnak tovább, hogy „állítólag” és „valószínűleg” ... Ilyen körülmények között esik szó arról, hogy a jövő héten már három munkacsoportban1 folytatódhat a tárgyalás, vagy hogy az első „menet” hozzávetőleg nyolc hétig tarthat, s utána szünet következhet. © —1 VI Milyen összefüggés lehet a közel-keleti rendezési tervek és a libanoni feszültség újraéledése között? Mubarak egyiptomi elnök a héten Washingtonban járt, majd Londonba utazott. Kettős céllal: egyrészt a maga közel-keleti rendezési tervét próbálta elfogadtatni, másrészt a gazdasági válság sújtotta Egyiptomnak szeretett volna nagyabb segítséget kicsikarni vendéglátóitól. A jelek szerint Mubarak kísérletei sikertelenül végződtek. Sem Reagan elnököt nem tudta megnyerni egy amerikai—járdán—palesztin tárgyalás gondolatának, sem a remélt és kért 3 milliárd dolláros segélyt nem kapta meg. Washington elutasította a palesztinok részvételét a tárgyalásokon. Így alighanem azoknak lesz igazuk, akik már a korábbi ellentmondásos jordán —palesztin alkudozások idején azt jósolták: Tel Aviv- ban éppúgy, mlint az USA- ban elvetik a kairói kezdeményezést és Husszein király meg Arafat közeledését. S tulajdonképp már azt is előre lehetett látni, hogy a Libanonból való részleges és nem ,is végleges izraeli kivonulás csak újabb politikai és katonai bonyodalmakhoz vezet. Az izraeli erők — azon a címen, hogy libanoni síiták és palesztinok meglepetésszerű támadásokat intéztek ellenük — megtorló akciók egész sorába kezdtek, palesztin táborok ellen éppúgy, mint libanoni falvak, városok ellen. Libanon kormánya tiltakozott e miatt az ENSZ-nél is, és a Biztonsági Tanácstól Izrael elmarasztalását kérte. Erre nem kerülhetett sor az 'Egyesült Államok vétója miatt. Mindeközben a dél-libanoni keresztény milíciák fellázadtak Dzsemajel elnök és a kormány eliten. Fellépésük célja nyilván az, hogy a bejrúti kormányt — ha nem is tudják megbuktatni —, politikájának módosítására bírják. Me$pt Tel Avivban és Washingtoniban egyaránt azzal vádoljak a libanoni kormányt, hogy „szír és palesztin befolyás” alatt áll. PáJfy József \ szovjet fővárosban tanácskozott egymással Erich Honecker és Helmut Kohl A FENEGYEREK A francia politikai élet fenegyereke a hírhedt, szélsőjobboldali pártvezér, az algériai háború kinvallató hadnagya, Le Pen. Ú és pártja a francia járási választások most vasárnapi, döntő második fordulójában sajátos erőpróba előtt áll. A jobboldali ellenzék vezérei, Chirac, Giscard vagy Barre, most már nem mertek összefogni Le Pennel, aki ezért aztán sokhelyütt fenntartja embereinek jelöltségét, az pedig csökkentheti a jobboldal esélyeit. Igaz, hogy számos helyi kivétel adódott, néhol a jobboldali jelölt Le Pen félfasiszta követője javára vissza is lépett. Ez viszont csak a jobboldal berkeiben kavargó vihart fokozhatja: szabad-e lepaktálni Le Pennel? S ami még kiegészítő, de döntő kérdésként jelentkezik: érdemes-e? Valójában, persze, ez csak másodrendű politikai probléma Mitterrand Franciaországában, de néha bebizonyosodik: nem mindig az a legérdekesebb, ami a legfontosabb. A vasárnapi választások előtt Le Pen neve forog legtöbbet a közszájon. A francia politikai élet nem vesztene sokat, ha a választások után ez a név már nem szerepelne annyit a lapok címoldalain. P. J. Kalózok Csaknem két évszázadnyi szünet utón ismét kalózok garázdálkodnak a Perzsa (Arab)-öböl vizein. Nem a régi időkből ismert arab kálózhatok martalócai persze, akik megtámadták és kirabolták az Indiába tartó európai kereskedőket. Napjainkban valóságos maffia uralkodik a tengeren: értékes szállítmányok, nemegyszer egész hajók tűnnek el nyomtalanul az öbölben vagy az Araib-tengeren, hogy aztán némelyikük a világ másik: sarkában más név és más zászló alatt jelenjék meg, s „gazdái” ott tegyék pénzzé az eredetileg arab kikötőbe címzett — és importőrje által előre kifizetett — rakományt. A szállítások iránti csillapíthatatlan kereslet zavaros vizeiben halásznak a Rakétatelepítés Belgiumban is Alig néhány nappal az új genfi szovjet—amerikai tárgyalások megkezdése után, s annak ellenére, hogy a belga közvélemény túlnyomó többsége egyértelműen ellenzi az amerikai rakéták befogadását, a Martens-kor- mány pénteken „zöld utat” adott az eurorakéták hadrendbe állításának. Az 1979 óta halogatott döntést hónapokig tartó heves vita előzte meg a kormánytöbbség soraiban, a sajtóban és a közvéleményben. A kormány váltói Washington és a NATO- szövetségesek nyomására meghajolt, és a telepítés mellett döntött. A NATO értékelése szerint ugyanis ezek elhalasztása „gyengíthette volna az atlanti szövetség tárgyalási helyzetét” az új genfi tárgyalásokon. A telepítések ellen szüntelen harcot folytató baloldal és a békemozgalom szerint éppen fordított a helyzet: a telepítések elhalasztása kedvezően befolyásolta volna a légkört Genfben. Az újabb rakéták nem hogy fokozzák a nyugat-európai lakosság biztonságát, hanem növelik az atarmháborús kockázatot földrészünkön. Wilfried Martens miniszterelnök a képviselőházban, majd a szenátusban az ellenzék zajos közbekiáltásaitól tarkított beszédében a „szövetségi összetartás” szükségességével indokolta a döntést, s a Szovjetuniót kárhoztatta, hogy — úgymond — nem csökkenti, hanem szüntelenül növeli Nyu- gat-Európára irányított kö- zép-hatótávöLságú rakétáinak számát. Mint ismeretes, a szovjet SS—20-as rakéták az amerikai előretolt nukleáris rendszerek, valamint a brit és francia atomerő ellensúlyozására hivatott, s nem Nyugat-Európát, hanem a NATO atomerejét veszi célba. A Szovjetunió minden SS—20-as rendszerbe állítása után nagyobb számú régi rakétát vont ki. Martens közölte: a kormány hozzájárul az első IC rakéta azonnal hadrendbe állításához. A további 32 felállításával vár 1987 végéig. Szerinte, ha addig olyan megállapodás jönne létre Genfben, amely „fölöslegessé teszi” a további telepítéseket, azokra nem kerül sor. Ha nem, akkor további 6 hónapi haladék után a kormány automatikusan hozzájárul azok telepítéséhez. Grinyevszkij felszólalása Stockholmban Ésszerű javaslatok A stockholmi konferencia tegnapi ülésén felszólalt Oleg Grinyevszkij, a szovjet küldöttség vezetője, aki a többi között felhívta a fórum résztvevőinek figyelmét arra, hogy Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, sürgette a béke és a biztonság megszilárdítását és behatóan elemezte a jelenlegi veszélyes helyzetet. A nemzetközi helyzet jelenlegi felelősségteljes szakasza — mondotta a Szovjetunió képviselője — minden államtól megköveteli, hogy következetes erőfeszítéseket tegyen az űrfegyverkezési hajsza elhárítására, a földi fegyverkezés beszüntetésére, a népék közötti bizalom és együttműködés légkörének megteremtésére, a háború, mindenekelőtt pedig az atomháború veszélyének kiküszöbölésére. A szovjet diplomata a továbbiakban emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunió — megfelelő rugalmasságot tanúsítva — javaslatot terjesztett a konferencia elé a katonai erő alkalmazásának kölcsönös kiiktatásával kapcsolatos szerződés főbb tételeiről. A szocialista országok együttes kezdeményezésein alapuló javaslat cűyan tárgyalásokat sürget, amelyek tartalommal töltenék meg ezt a rendkívül fontos kötelezettségvállalást. Mi — mondotta a szónok — készek vagyunk arra is, hogy gyakorlati intézkedéseket dolgozzunk ki és foganatosítsunk a katonai enyhülés területén is. Bulgária, az NDK és a Szovjetunió a közelmúltban dokumentumot terjesztett elő, javasolva, hogy korlátozzák a hadgyakorlatok méreteit. Hozzáfűzte: a Szovjetunió, a szocialista országok mind politikai, mind katonai téren készek a továbblépésre, a kölcsönösen elfogadható megoldások keresésére azzal, hogy a stockholmi konferencia eredményeként megfelelő súlyú megállapodás szülessék az európai bizalom 'és biztonság szilárdulásáról. A tegnapi ülésen a Csehszlovák küldött országa, Lengyelország és a Szovjetunió nevében javasolta: 30 nappal korábban jelentsék be azokat a nagyobb szárazföldi hadgyakorlatokat, amelyek Európában, az ide csatlakozó tengeri térségeken és légtérben tartanak húsz ezres, vagy annál nagyobb létszámmal, akár csak szárazföldi erőkkel, akár légi- vagy haditengerészeti erők bevonásával. az Arab-öbölben mai idők kalózai. Modern, kényelmes bútorokkal berendezett irodákban lesnek áldozataikra, az olajorszá- glok hiszékeny, gyors meggazdagodásra számító megrendelőire. Rájuk lesnek a kétes hírű hajózóvállalatok, ki tudja hol bérelt hajóikkal. S ha aztán egy öböl- meniti országnak szánt rakomány eltűnik, nem lehet megtalálni a felelőst, lehetetlen megállapítani az ökot. Hajók rejtélyes módon kigyulladnak a nyílt tengeren, vagy egyszerűen elsüllyednek, a vétkes hajós társaság pedig vagy csődöt jelent be, vagy egyszerűen felszívódik. A rakomány persze közben az ellenőrizhetetlen vizeken új csomagolást, az eltűnt hajó új külsőt, új nevet kap, s hamarosan megjelenik valamelyik afrikai vagy keletázsiai kikötőben. Az arab importőr soha többé nem látja áruját. Előfordul — mint nemrégiben Dubai kikötőjében —, hogy értékes, Európából importált élelmiszer helyett egy csomó hasznavehetetlen kacat érkezik, vagy ócska hulladékfa drága építőfa helyett, mint Bahrainben történt. A minap pedig — s ez tipikus eset — egy bahrai- ni importőr megtudta, hogy az általa megrendelt és előre kifizetett, építőipari gépekből álló szállítmány Manama helyett egy nyugat-afrikai kikötőbe „került”, s ott hajóstul titokzatos okokból kigyulladt. A szállítással megbízott görög charter hajózási vállalat erre föl csődöt jelentett be — felelős nincs, a veszteséget bahrai- ni kereskedőnek kellett elkönyvelnie.
