Somogyi Néplap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-12 / 35. szám
2 Somogyi Néplap 1985. február 12., kedd Moszkvában tárgyal a görög kormányfő (Folytatás az 1. oldalról) országok együttműködése, Rámutattak arra is, hogy a szovjet—görög együttműködés nem áll ellentétben a két ország más államokhoz fűződő kapcsolatainak fejlesztésével, s előmozdítja a béke és a nemzetközi biztonság mtegerősítósét. A nemzetközi helyzetet át,tekintve Nyikoíláj Tyiho- nov és Andneasz Papandreu nyugtalanítónak nevezte a nemzetközi feszültség fennmaradását, a hagyományos, és különösein a nukleáris fegyverzetek terén tovább folytatódó fegyverkezési hajszát, a világűr mi.litari- zátásánsk veszélyét, ,a válsághelyzetek kiéleződését a világ különböző területein. Nyikoliaj Tyihonov leszögezte, hogy a Szovjetunió továbbra is a .békés egymás mellett élés lenini külpolitikáját folytatja, amelynek célja aiz emberiség megóvása a háborús veszélytől A Szovjetunió kész a becsületes és konstruktív együttműködésre minden olyan országgal, amely valóban, törekszik a béke megőrzésére, az enyhülésihez történő visszatéréshez és az államok közötti bizalom megszilárdítására. Andreasz Papandreu beszámolt vendéglátójának hat ország, köztük Görögország állaim- és kormányfőinek a közelmúltban Üj-Del- hiben megtartott tanácskozásáról, és arról az ott elfogadott felhívásról, amely az atomfegyverzet korlátozását, a világűr militarizá- lásánaik megakadályozását,, az atomfegyverkísérletek általános betiltását szorgalmazza. Nyikolaj Tyihonov megállapította, hogy a Szovjetunió véleménye szerint az új-delhi nyilatkozat elősegíti a nukleáris veszély megszüntetését, a nukleáris és űrfegyverzetek felhalmozása ellen folytatott nemzetközi együttműködés aktívabbá tételét. Este a szovjet kormány vacsorát adott a görög vendég tiszteletére, amelyen Tyihonov és Papandreu mondott pohárköszöntőt. A tárgyalások ma folytatódnak. Asszadot újraválasztották Hafez Asszadot elsöprő többséggel újabb hét évre Szíria elnökévé választották a vasárnapi népszavazáson — közölte Naszreddin Nasz- szer, szíriai belügyminiszter. A 6 millió 560 ezer 862 szavazásra jogosult közül 6 millió 520 ezer 428-an éltek jogukkal. Közülük, csak 376- an voksoltak Asszad ellen, és 1458 szavazat volt érvénytelen. Ez azt jelenti, hogy Hafez Asszadot a szavazatok 99,97 százalékával újították meg államfői tisztségében. Ez lesz harmadik elnöki periódusa. Jelenlegi mandátuma március 13-án jár le. Üzenet a börtönből Nem hallhatjátok itt beszélni Mandelát és Sisulut, de ők a ti vezetőitek — mondta Desmond Tutu püspök, a Nobel béke-díjas polgárjogi harcos a söwetói Jabulani amfiteátrumban, miultán látnia kellett, hogy ennek a vasárnapi tömeggyűlésnek nem ő az igazi főszereplője, hanem az Afrikai Nemzeti Kongresszus (AÍNC) börtönben raboskodó két vezéralaikja. A több ezer söwetói fekete lakos azért jött el, hogy Nelson Mandela lányát, Zinzit lássák. Mindenki tuctta, hogy hozza apja válaszát a pretoriai rendszer feltételekhez kötött amnesztia-ajánlatára. „Nem bocsátkozhatok semmiféle alkuba addig, amíg sem én sem ti nem vagytok szabadok. A ti szabadságotokat és az enyémet nem lehet elválasztani egymástól!”'— üzente nemcsak a jélemlevőknek de valamennyi dél-afrikai feketének a 66 éves Nelson Mandela, aiki több mint 20 éve börtön foglya, mert mozgalmat mert szervezni az apartheid-rendszer ellen. „Nem nekem kell lemondani az erőszakról, hanem Botha (miniszterelnök) úrnak s neki kell megígérnie a faji megkülönböztetés felszámolását, az ANC törvé- nyesíftését és a szabad politikai tevékenység engedélyezését” — hangzott a börtönből jött üzenet. Apám azt mondta — szólt Ziinzi Mandela —, hogy saját szabadsága nagyon kedves neki, de nem vásárolja meg azon az áron hogy el kelljen adnia a ti szabadságotokat. Mandela a rabsága óta először szólt így a fekete lakossághoz, amelynek túlnyomó többsége az Afrikai Nemzeti Kongresszust tekinti képviselőjének. A megtelt amfiteátrumban, ahol á legnagyobb johannesburgi fekete előváros, Soweto népszerű zenekarai és tánccsoportjai forrósítot- ták a légkört, megjelent az AÍNC másik raboskodó vezéralakjának, Walter Sísulu- nak a felesége is. Sisulu együtt tölti Mandelával életfogytiglani börtönbüntetését a Fokváros melletti Pollsmoor fegyházban. Előtte mindketten a hírhedt Robben Island börtönszigeten raboskodtak. Mandela felesége, Winnie nem jöhetett cl a gyűlésire, mert Johannesburgtól távol, egy kisvárosban él kényszer- száműzetésben. K. J. A sorrend gári kormányok elszakadni Washingtontól, de jól tudják, hogy katonai, politikai és gazdasági érdekeik nem mindenben azonosak az Egyesült Államokéval. Talán azt a kijelentést is megkockáztathatjuk, hogy Nyugat-Európa egy s másban közelebb áll Kelet-Európához, mint Amerikához. Aggódnak az űrtervek miatt. A • szocialista országok igyekezete mellett ez magyarázza, miért nem szakadtak meg a kapcsolatok a nyolcvanas évek elején. Ezen az alapon tanácskozott a közelmúltban miniszterelnök- helyettes vezetésével szovjet gazdasági küldöttség az NSZK-lban, és a nyugatnémet sajtó örömmel újságolta (a hetvenes évek óta nem volt erre példa), hogy húsz milliárdos megrendelésre számítanák. Európa sok mindent megőrzött abból, amit kelet-nyugati viszonylatban a hetvenes éveikben létrehozott. A belga és a norvég miniszterelnök nem olyan régen Budapest vendége volt, az amerikai elnök leszerelési főtanácsadója is eljött, kormánya álláspontját velünk megismertetendő. Más fővárosokban mások látogattak és látogatnak. De nem is az egyes esetek az igazán jelentősek, hanem az a kapcso- latfenntartási akarat, amely végső soron azt fejezik ki, hogy fontosak vagyunk egymásnak. Nyinvánváló, hogy a fontossági sorrend első helyén a szovjet—amerikai viszony áll: ennek javítása mindig fellendíti az általános nemzetközi kapcsolatrendszert, romlása mindent nagyon megnehezít. De az enyhülés évei miként a lehűlésé, azt mutatják, hogy valamennyien tehetünk a jó ügyért. A sorrendtől' függetlenül is, a három tényező valamelyikének a területén. T. I. A fejlett szocializmusért Csernyenko és Gorbacsov az SZKP stratégiájáról és taktikájáról A Kossuth Könyvkiadó gondozásában egy kötetben, magyar nyelven megjelentek Konsztantyin Csernyenko és Mihail Gorbacsok írásai a Szovjetunió Kommunista Pártja stratégiájának és taktikájának néhány időszerű kérdéséről. A kötet tartalmazza az SZKP KB főtitkárának, államfőnek a Kommunyiszt című folyóirat 1984. 18. számában megjelent cikkét, amely a fejlett szocialista társadalom építésének feladataival foglalkozik, különös tekintettél a párt XXVII. kongresszusának előkészületeire, s ezzel összefüggésben az SZKP programjának új szövegezésére. A válogatásban helyt kapott az az üdvözlet is, amelyet Konsztantyin Csernyenko a tavaly decemberben Moszkvában megrendezett országos tudományos konferencia résztvevőihez intézett. Ezen a tanácskozáson áttekintették, hogyan valósulnak meg a gyakorlatban az SZKP KB 1983. júniusi titkára a tavaly decemberi ülésén elfogadott határozatok a fejlett szocializmus tökéletesítéséről és a párt ideo lógiai tevékenységéről. A kötetet Mihail Gorbacsov beszéde zárja, amelyet az SZKP KB PB tagja, a KB tudományos tanácskozáson mondott el. Az előadás részletesen elemzi az 1983. júniusi plénium óta eltelt időszakban végzett munkát, s fontos politikai, gazdasági és ideológiai kérdésekben foglal állást, irányt mutatva az SZKP XXVII. kongresz- szusára való felkészüléshez, Mi lenne a helyes rangsor? Előbb a katonai problémákat rendezni Kelet és Nyugat között, azután a politikai nézeteltéréseket, majd erősíteni a gazdasági szálakat? Vagy a kereskedelmet szükséges előbb felpörgetni, amely azután ösztönzőleg hat a többi területre? Az igazság az, hogy ilyen élesen, ennyire mereven elválasztva sehol nem vetődik fel ez a kérdés, de azért foglalkoztatja a kor- mánydkat. Nemrég az NSZK külügyminisztere fogalmazta meg ilyen formában ez- . irányú töprengéseit. Ha a múltot nézzük, ki- derül, hogy a hangsúly változó. Hol az egyik, hol a másik terület kerül előtérbe, van, amikor az első siet az utóbbiak segítségére, máskor a harmadikba vetjük a reményt.. Most éppen a katonai tárgyalások felé fordul a világ érdeklődése, teljes joggal, hiszen a március 12-én kezdődő szovjet—amerikai tárgyalásokon rendkívül fontos dolgok dőlhetnek el. Ha nem ülnének tárgyalóasztalhoz, ha a fegyverkezési verseny olyan fékjét vesztetten folytatódna, ahogyan az tavaly fenyegetett, aligha reménykedhetnénk politikai és gazdasági tavaszban. De ez nem jelenti azt, hogy a másik kettőre nem kelll nagy figyelmet és gondot fordítani. Lám, a múlt néhány esztendőben a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok olyan — nem szalmaszál, hanem kötél — szerepét játszották, amelybe nemcsak bele lehetett kapaszkodni, hanem ténylegesen össze is kötötte a különböző társadalmi rendszerű államokat. De más következtetést is le lehet vonni a múlt néhány esztendőből és a jelenből. Nemcsak a két nagyhatalom ügye a kelet—nyugati kapcsolatok vizsgálata és javítása, hivatása van ebben a közepes nagyságú és a kis államoknak is. Pergessük csak vissza az elmúlt, néhány izgatott hónap történetét. A nyáron bukkant fel az új szovjet—amerikai találkozó lehetőségiének első jele, s most nemrég állapodtak meg. Ezalatt rendkívül tevékenyek voltak a nyugateurópai kormányok. Melyik Úgy, hogy új hiztaitást érzett a rakétatelepítés halogatására, a másik úgy, hogy Helmut Kohil és Margaret Thatcher, hogy elment Washingtoniba és követelte az amerikai elnöktől: minden döntése előtt hallgassa meg őket is. Nem akarnak ezek a pol-Az új-delhi látogatás A hivatalos látogatáson Indiában tartózkodó Woj- ciech Jaruzelskit, a LEMP KB első titkárát, lengyel miniszterelnököt fogadta Zail Szingh indiai köztársasági elnök. A találkozón jelen volt Stefan Olszowski külügyminiszter, Jozef Czy- rek, a LEMP KB PB tagja, valamint Riszard Fialkowski, Lengyelország új-delhi nagykövete. A nap folyamán Jaruzelski zárt ajtók mögött tárgyalt Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnökkel. A találkozó után a felek méltatták országaik jó kapcsolatát. Tárgyalóasztalhoz ültek a küldöttségek is. Az angliai Molcsworthban ismét tüntetés volt annál a katonai bázisnál, ahová amerikai közép-hatótávolságú rakétákat kívánnak telepíteni (Telefotó — AP—MTI—KS) Fahd szaúdi király Washingtonban Az amerikai fővárosba érkezett Fahd szaúd-iarábiai uralkodó, hogy Reagan elnökkel és az amerikai kormány más tagjaival tárgyaljon a Közel-Kelet kérdéséiről, a kőolajkitermelő országok problémáiról, az Egyesült Államok újabb fegyverszállításairól és egyéb témákról. Fahd, akinek kíséretében van az ország külügyminisztere, olajipari minisztere és korrftányának még néhány tagja, hétfőn találkozik Reagan elnökkel s péntekig marad az amerikai fővárosban. Az uralkodót vasárnap Shultz külügyminiszter köszöntötte, a tárgyalás előtt a Féhér Házban katonai tiszteletadással üdvözölték. Előzetes értesülések szerint a megbeszélések elsősorban a Közel-Kelet témakörét érintik majd. Fahd állítólag erőteljesebb amerikai részvételt vár a rendezés érdekében, Washington viszont ezt ahihoz a feltételihez köti, hogy a mérsékelt arab államok adjanak előre biztosítékokat : a közbeavatkozás feltétlenül sikeres lesz. Amerikai részről mindenekelőtt azt akarják a mérsékeltebb arabok, így Fahd király közvetítésével elérni, hogy Husszein jondániai király és Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője között jöjjön létre egyezség az Izraellel folytatandó tárgyalásokról, mégpedig úgy, hogy a tárgyalásokból eleve kiküszöböljék a palesztinok képviselőit. Erre Fahd várhatólag nem lesz hajlandó. Egy amerikai szakértő véleménye szerint ilyen körülmények között a szaúdi uralkodó • külsőségeikben, de várhatólag kevés eredményt hoz a Közel-Keleten”. A szaúd-arábiai uralkodó trónra kerülte óta első ízben jár az Egyesült Államokban — korábban négyszer mondta le látogatását. Trónörökösként azonban már tárgyalt Washingtonban, s uralkodóként megbeszélést folytatott Reagan elnökkel is a mexikói Cancunban megtartott, úgynevezett észak—dél tanácskozáson. Kelet-nyugati viszony
