Somogyi Néplap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-12 / 35. szám

2 Somogyi Néplap 1985. február 12., kedd Moszkvában tárgyal a görög kormányfő (Folytatás az 1. oldalról) országok együttműködése, Rámutattak arra is, hogy a szovjet—görög együttmű­ködés nem áll ellentétben a két ország más államokhoz fűződő kapcsolatainak fej­lesztésével, s előmozdítja a béke és a nemzetközi biz­tonság mtegerősítósét. A nemzetközi helyzetet át,tekintve Nyikoíláj Tyiho- nov és Andneasz Papandreu nyugtalanítónak nevezte a nemzetközi feszültség fenn­maradását, a hagyományos, és különösein a nukleáris fegyverzetek terén tovább folytatódó fegyverkezési hajszát, a világűr mi.litari- zátásánsk veszélyét, ,a vál­sághelyzetek kiéleződését a világ különböző területein. Nyikoliaj Tyihonov leszö­gezte, hogy a Szovjetunió továbbra is a .békés egymás mellett élés lenini külpoli­tikáját folytatja, amelynek célja aiz emberiség megóvá­sa a háborús veszélytől A Szovjetunió kész a becsüle­tes és konstruktív együtt­működésre minden olyan országgal, amely valóban, törekszik a béke megőrzé­sére, az enyhülésihez törté­nő visszatéréshez és az ál­lamok közötti bizalom meg­szilárdítására. Andreasz Papandreu be­számolt vendéglátójának hat ország, köztük Görögor­szág állaim- és kormányfői­nek a közelmúltban Üj-Del- hiben megtartott tanácsko­zásáról, és arról az ott el­fogadott felhívásról, amely az atomfegyverzet korláto­zását, a világűr militarizá- lásánaik megakadályozását,, az atomfegyverkísérletek ál­talános betiltását szorgal­mazza. Nyikolaj Tyihonov megállapította, hogy a Szov­jetunió véleménye szerint az új-delhi nyilatkozat elősegí­ti a nukleáris veszély meg­szüntetését, a nukleáris és űrfegyverzetek felhalmozása ellen folytatott nemzetközi együttműködés aktívabbá té­telét. Este a szovjet kormány vacsorát adott a görög ven­dég tiszteletére, amelyen Tyihonov és Papandreu mondott pohárköszöntőt. A tárgyalások ma folyta­tódnak. Asszadot újraválasztották Hafez Asszadot elsöprő többséggel újabb hét évre Szíria elnökévé választották a vasárnapi népszavazáson — közölte Naszreddin Nasz- szer, szíriai belügyminisz­ter. A 6 millió 560 ezer 862 szavazásra jogosult közül 6 millió 520 ezer 428-an éltek jogukkal. Közülük, csak 376- an voksoltak Asszad ellen, és 1458 szavazat volt ér­vénytelen. Ez azt jelenti, hogy Hafez Asszadot a sza­vazatok 99,97 százalékával újították meg államfői tiszt­ségében. Ez lesz harmadik elnöki periódusa. Jelenlegi mandátuma március 13-án jár le. Üzenet a börtönből Nem hallhatjátok itt be­szélni Mandelát és Sisulut, de ők a ti vezetőitek — mondta Desmond Tutu püs­pök, a Nobel béke-díjas polgárjogi harcos a söwetói Jabulani amfiteátrumban, miultán látnia kellett, hogy ennek a vasárnapi tömeg­gyűlésnek nem ő az igazi főszereplője, hanem az Af­rikai Nemzeti Kongresszus (AÍNC) börtönben raboskodó két vezéralaikja. A több ezer söwetói fekete lakos azért jött el, hogy Nelson Man­dela lányát, Zinzit lássák. Mindenki tuctta, hogy hoz­za apja válaszát a pretoriai rendszer feltételekhez kö­tött amnesztia-ajánlatára. „Nem bocsátkozhatok sem­miféle alkuba addig, amíg sem én sem ti nem vagy­tok szabadok. A ti szabad­ságotokat és az enyémet nem lehet elválasztani egy­mástól!”'— üzente nemcsak a jélemlevőknek de vala­mennyi dél-afrikai feketé­nek a 66 éves Nelson Man­dela, aiki több mint 20 éve börtön foglya, mert mozgal­mat mert szervezni az apartheid-rendszer ellen. „Nem nekem kell lemon­dani az erőszakról, hanem Botha (miniszterelnök) úr­nak s neki kell megígérnie a faji megkülönböztetés fel­számolását, az ANC törvé- nyesíftését és a szabad poli­tikai tevékenység engedé­lyezését” — hangzott a bör­tönből jött üzenet. Apám azt mondta — szólt Ziinzi Mandela —, hogy sa­ját szabadsága nagyon ked­ves neki, de nem vásárolja meg azon az áron hogy el kelljen adnia a ti szabadsá­gotokat. Mandela a rabsága óta először szólt így a fekete lakossághoz, amelynek túl­nyomó többsége az Afrikai Nemzeti Kongresszust te­kinti képviselőjének. A megtelt amfiteátrum­ban, ahol á legnagyobb jo­hannesburgi fekete előváros, Soweto népszerű zenekarai és tánccsoportjai forrósítot- ták a légkört, megjelent az AÍNC másik raboskodó ve­zéralakjának, Walter Sísulu- nak a felesége is. Sisulu együtt tölti Mandelával életfogytiglani börtönbün­tetését a Fokváros melletti Pollsmoor fegyházban. Előt­te mindketten a hírhedt Robben Island börtönszi­geten raboskodtak. Mande­la felesége, Winnie nem jö­hetett cl a gyűlésire, mert Johannesburgtól távol, egy kisvárosban él kényszer- száműzetésben. K. J. A sorrend gári kormányok elszakadni Washingtontól, de jól tudják, hogy katonai, politikai és gazdasági érdekeik nem min­denben azonosak az Egyesült Államokéval. Talán azt a kijelentést is megkockáztat­hatjuk, hogy Nyugat-Európa egy s másban közelebb áll Kelet-Európához, mint Amerikához. Aggódnak az űrtervek miatt. A • szocialista országok igyekezete mellett ez ma­gyarázza, miért nem szakad­tak meg a kapcsolatok a nyolcvanas évek elején. Ezen az alapon tanácskozott a kö­zelmúltban miniszterelnök- helyettes vezetésével szovjet gazdasági küldöttség az NSZK-lban, és a nyugatné­met sajtó örömmel újságol­ta (a hetvenes évek óta nem volt erre példa), hogy húsz milliárdos megrendelésre számítanák. Európa sok min­dent megőrzött abból, amit kelet-nyugati viszonylatban a hetvenes éveikben létreho­zott. A belga és a norvég miniszterelnök nem olyan régen Budapest vendége volt, az amerikai elnök leszerelési főtanácsadója is eljött, kormánya ál­láspontját velünk meg­ismertetendő. Más főváro­sokban mások látogattak és látogatnak. De nem is az egyes esetek az igazán jelen­tősek, hanem az a kapcso- latfenntartási akarat, amely végső soron azt fejezik ki, hogy fontosak vagyunk egy­másnak. Nyinvánváló, hogy a fon­tossági sorrend első helyén a szovjet—amerikai viszony áll: ennek javítása mindig fellendíti az általános nem­zetközi kapcsolatrendszert, romlása mindent nagyon megnehezít. De az enyhülés évei miként a lehűlésé, azt mutatják, hogy valamennyi­en tehetünk a jó ügyért. A sorrendtől' függetlenül is, a három tényező valamelyiké­nek a területén. T. I. A fejlett szocializmusért Csernyenko és Gorbacsov az SZKP stratégiájáról és taktikájáról A Kossuth Könyvkiadó gondozásában egy kötetben, magyar nyelven megjelentek Konsztantyin Csernyenko és Mihail Gorbacsok írásai a Szovjetunió Kommunista Pártja stratégiájának és tak­tikájának néhány időszerű kérdéséről. A kötet tartalmazza az SZKP KB főtitkárának, ál­lamfőnek a Kommunyiszt című folyóirat 1984. 18. szá­mában megjelent cikkét, amely a fejlett szocialista társadalom építésének fel­adataival foglalkozik, külö­nös tekintettél a párt XXVII. kongresszusának előkészü­leteire, s ezzel összefüggés­ben az SZKP programjának új szövegezésére. A válogatásban helyt ka­pott az az üdvözlet is, ame­lyet Konsztantyin Csernyen­ko a tavaly decemberben Moszkvában megrendezett országos tudományos kon­ferencia résztvevőihez inté­zett. Ezen a tanácskozáson áttekintették, hogyan való­sulnak meg a gyakorlatban az SZKP KB 1983. júniusi titkára a tavaly decemberi ülésén elfogadott határozatok a fejlett szocializmus töké­letesítéséről és a párt ideo ­lógiai tevékenységéről. A kötetet Mihail Gorba­csov beszéde zárja, amelyet az SZKP KB PB tagja, a KB tudományos tanácskozáson mondott el. Az előadás rész­letesen elemzi az 1983. jú­niusi plénium óta eltelt időszakban végzett munkát, s fontos politikai, gazdasági és ideológiai kérdésekben foglal állást, irányt mutatva az SZKP XXVII. kongresz- szusára való felkészüléshez, Mi lenne a helyes rang­sor? Előbb a katonai prob­lémákat rendezni Kelet és Nyugat között, azután a po­litikai nézeteltéréseket, majd erősíteni a gazdasági szálakat? Vagy a kereske­delmet szükséges előbb fel­pörgetni, amely azután ösz­tönzőleg hat a többi terü­letre? Az igazság az, hogy ilyen élesen, ennyire mere­ven elválasztva sehol nem vetődik fel ez a kérdés, de azért foglalkoztatja a kor- mánydkat. Nemrég az NSZK külügyminisztere fogalmaz­ta meg ilyen formában ez- . irányú töprengéseit. Ha a múltot nézzük, ki- derül, hogy a hangsúly változó. Hol az egyik, hol a másik terület ke­rül előtérbe, van, amikor az első siet az utóbbiak se­gítségére, máskor a harma­dikba vetjük a reményt.. Most éppen a katonai tárgyalások felé fordul a világ érdek­lődése, teljes joggal, hiszen a március 12-én kezdődő szovjet—amerikai tárgyalá­sokon rendkívül fontos dol­gok dőlhetnek el. Ha nem ülnének tárgyalóasztalhoz, ha a fegyverkezési verseny olyan fékjét vesztetten foly­tatódna, ahogyan az tavaly fenyegetett, aligha remény­kedhetnénk politikai és gaz­dasági tavaszban. De ez nem jelenti azt, hogy a má­sik kettőre nem kelll nagy figyelmet és gondot fordíta­ni. Lám, a múlt néhány esztendőben a kelet—nyuga­ti gazdasági kapcsolatok olyan — nem szalmaszál, ha­nem kötél — szerepét ját­szották, amelybe nemcsak bele lehetett kapaszkodni, hanem ténylegesen össze is kötötte a különböző társadal­mi rendszerű államokat. De más következtetést is le lehet vonni a múlt né­hány esztendőből és a jelen­ből. Nemcsak a két nagyha­talom ügye a kelet—nyugati kapcsolatok vizsgálata és ja­vítása, hivatása van ebben a közepes nagyságú és a kis államoknak is. Pergessük csak vissza az elmúlt, né­hány izgatott hónap történe­tét. A nyáron bukkant fel az új szovjet—amerikai ta­lálkozó lehetőségiének első jele, s most nemrég állapod­tak meg. Ezalatt rendkívül tevékenyek voltak a nyugat­európai kormányok. Melyik Úgy, hogy új hiztaitást érzett a rakétatelepítés halogatásá­ra, a másik úgy, hogy Hel­mut Kohil és Margaret Tha­tcher, hogy elment Washing­toniba és követelte az ame­rikai elnöktől: minden dön­tése előtt hallgassa meg őket is. Nem akarnak ezek a pol-­Az új-delhi látogatás A hivatalos látogatáson Indiában tartózkodó Woj- ciech Jaruzelskit, a LEMP KB első titkárát, lengyel miniszterelnököt fogadta Zail Szingh indiai köztársa­sági elnök. A találkozón je­len volt Stefan Olszowski külügyminiszter, Jozef Czy- rek, a LEMP KB PB tagja, valamint Riszard Fialkows­ki, Lengyelország új-delhi nagykövete. A nap folyamán Jaruzels­ki zárt ajtók mögött tár­gyalt Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnökkel. A talál­kozó után a felek méltatták országaik jó kapcsolatát. Tárgyalóasztalhoz ültek a küldöttségek is. Az angliai Molcsworthban ismét tüntetés volt annál a katonai bázisnál, ahová amerikai közép-hatótávolságú rakétákat kívánnak telepíteni (Telefotó — AP—MTI—KS) Fahd szaúdi király Washingtonban Az amerikai fővárosba ér­kezett Fahd szaúd-iarábiai uralkodó, hogy Reagan elnök­kel és az amerikai kormány más tagjaival tárgyaljon a Közel-Kelet kérdéséiről, a kőolajkitermelő országok problémáiról, az Egyesült Államok újabb fegyverszállí­tásairól és egyéb témákról. Fahd, akinek kíséretében van az ország külügyminisz­tere, olajipari minisztere és korrftányának még néhány tagja, hétfőn találkozik Rea­gan elnökkel s péntekig ma­rad az amerikai fővárosban. Az uralkodót vasárnap Shultz külügyminiszter kö­szöntötte, a tárgyalás előtt a Féhér Házban katonai tiszte­letadással üdvözölték. Előzetes értesülések sze­rint a megbeszélések elsősor­ban a Közel-Kelet témakö­rét érintik majd. Fahd állí­tólag erőteljesebb amerikai részvételt vár a rendezés ér­dekében, Washington viszont ezt ahihoz a feltételihez köti, hogy a mérsékelt arab álla­mok adjanak előre biztosí­tékokat : a közbeavatkozás feltétlenül sikeres lesz. Ame­rikai részről mindenekelőtt azt akarják a mérsékeltebb arabok, így Fahd király köz­vetítésével elérni, hogy Husszein jondániai király és Jasszer Arafat, a PFSZ ve­zetője között jöjjön létre egyezség az Izraellel folyta­tandó tárgyalásokról, mégpe­dig úgy, hogy a tárgyalások­ból eleve kiküszöböljék a palesztinok képviselőit. Erre Fahd várhatólag nem lesz hajlandó. Egy amerikai szak­értő véleménye szerint ilyen körülmények között a szaúdi uralkodó • külsőségeikben, de várhatólag kevés eredményt hoz a Közel-Keleten”. A szaúd-arábiai uralkodó trónra kerülte óta első íz­ben jár az Egyesült Álla­mokban — korábban négy­szer mondta le látogatását. Trónörökösként azonban már tárgyalt Washingtonban, s uralkodóként megbeszélést folytatott Reagan elnökkel is a mexikói Cancunban megtartott, úgynevezett észak—dél tanácskozáson. Kelet-nyugati viszony

Next

/
Thumbnails
Contents