Somogyi Néplap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-11 / 34. szám

1985. február 11., hétfő Somogyi Néplap 5 ŰJ BÁNK, ILLYÉS, MÓRICZ Á Nemzeti már nyitásra készül A közeljövőben, várhatóan még márciusban ünnepélye­sen elhelyezik az új Nemze­ti Színház alapkövét a Dó­zsa György úton, e reprezen­tatív, korszerű színház kije­lölt helyén. Annak idején Köpeczi Béla művelődési miniszter jelentette be a Nemzeti Színházban meg­tartott díszünnepségen: a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa — a közóhaj­nak is eleget téve — hatá­rozatot hozott az új Nemzeti Színház felépítésére, ame­lyet 1989-ben át kell adni rendeltetésének. Ezen az ünnepségen olvasták fel a Hazafias Népfront, a Magya­rok Világszövetsége, a Ma­gyar Színházművészeti Szö­vetség, a Magyar írók Szö­vetsége és a Magyar Építő­művészek Szövetsége felhí­vását, amellyel hazánk népé­hez és a külföldön élő ma­gyarsághoz fordultak: járul­janak hozzá a Nemzeti Szín­ház méltó, új otthonának felépítéséhez. A felhívást követően meg­alakult a Nemzeti Színház védnöksége, valamint a szín­ház megvalósításával kap­csolatos irányítási teendők segítésére szervezett opera­tív bizottság. A „nyitott színház” gondolatát tükröző, s a természeti környezetet is beolvasztó Dózsa György úti épület, illetve építészeti egységre is törekvő, urbánus térarculat kialakítása vált elfogadhatóvá, sőt kívánatos­sá a témával foglalkozó tár­sadalmi viták során is. Hofer Miklós, az új Nem­zeti Színház fő építész-ter­vezője. gyakorta vett részt a társadalmi vitákon, s elkép­zeléséről, véleményéről többször hallhatott-olvasha- tott az érdeklődők sokasága. A nemzet színházának felépítésére ma is folyama­tosan gyűlnek az adomá­nyok. Havonta százezrekkel, majd milliókkal gyarapo- dott-gyarapodik a színház számlája; egyének és mun­kahelyi kollektívák adomá­nyaiból, gálaestek, koncer­tek, színházi, táncművészeti előadások, a művészeti ágak legkülönbözőbb képviselői akcióinak bevételeiből. Vol­tak olyan közösségek, ame­lyek nem elégedtek meg egyszeri adománnyal, ha­nem felajánlották: a felhí­vástól az átadásig minden esztendőben, vagy több éven keresztül hozzájárulnak a megvalósításhoz. A legfrissebb hírek közé tartozik, hogy a Magyar Néphadsereg hivatásos és sorkatonái, valamint a pol­gári alkalmazottak a múlt év végéig 2 700 000 forintot fizettek be a színház szám­lájára. Az 1100 nézőt befogadó színházat a Középületépítő Vállalat — számos alvállal­kozó segítségével — fogja felépíteni. Jóllehet a színháznyitó még messze van, joggal ve­tődött fel már napjainkban a kérdés: kik foglalkoznak az új Nemzeti Színház szel­lemi, művészeti „részével"; kik fognak ott játszani ? E kérdésre Vámos László, a Nemzeti Színház művészeti vezetője, főrendezője vála­szolt a társulat évadnyitó ülésén. „Nemzeti színház az a színház — mondotta —, amely összegzi a nemzeti színjátszás eredményeit, amely a közönség humanis­ta szellemű nevelöiskolája, a jelenkori magyar dráma el­ső műhelye, amely a magyar és a világirodalom legna­gyobb műveit — a klassziku­soktól a maiakig — nem középiskolás fokon, de köz­érthetően játssza. Jó szóval oktat, de játszik is, szóra­koztat, kikapcsol. Széles, színes magyar és internacio­nalista repertoár kiépítésére törekszik." Ennek megfele­lően a Hevesi Sándor téren játszó társulat már ma arra gondol: 50—60 olyan reper- toárdarabbal szeretne beköl­tözni új helyére, amelyet eddig „pihentettek”, műsor­ra tűzésükhöz nem kell mindent elölről kezdeni. Tisztában vannak vele: új Bánkot kell csinálni és je­len kell lennie Móricznak, Illyésnek, Németh László­nak. valamint a múlt szá­zad és az 1910-es, 20-as évek magyar vígjátékainak, és persze Shakespeare-nek, Moliére-nek, a görög drá­máknak. Természetesen a mai, a modern drámáknak is. Hogy kik fognak játszani az új Nemzeti Színházban, ma még nem lehet tudni, de a jelenlegi Nemzeti társula­ta addig is szeretné kiváló, népszerű művészeit ellátni méltó feladatokkal, s a kö­vetkező színészgenerációkra olyan terheket róni, hogy képesek legyenek átvenni a nagy elődöktől a stafétabo­tot. Kaposvári farsang tizedszer Hódorottya a jégkarneválon Az egész héten farsangi láziban égő kaposváriak hiá­ba várták a szombatot, ami­kor a: jelképes kiszebábu el­égetésével elűzhetik a telet, mert az erről nem vett tu­domást, sőt reggelre hóval borította el a várost. így aztán a várt karneváli han­gulat jégkarnevállá hide­gült. De a jókedvet imég ez sem tudta megakadályozni, legföljebb csak vacogóssá tenni. Fúvószenévell kezdődött a szombat délelőtt, majd Csokonainak, Dorottya meg­álmodójának szobrára ke­rült koszorú. Itt adta át ha­talmát Papp János városi tanácselnök Karnevál her­cegének, Kaszás Ferencnek, a Fonómunkás Kis&zínipad tagjának. Egy ilyen rendezvénysoro­zatban szokás üde színfol­tokat keresni, nos ezen a napon a viszáki hagyomány­őrző együttes műsora ilyen volt. Az alig háromszáz lel­ket számláló, Vas megyei kis falucska együttese rönk- húzást mutatott be, de lát­hattunk tőlük tréfás eske- téSt, menyasszonytáncot is. Kitettek maglukért a berzen - ceiek is, lakik a falujukban élő farsangi a,lakos kod ó nép­szokást,, a medveherélést mutatták be, a meszteg- nyőiek pedig a kakasütés népsizokásával ismertették meg a kaposváriakat. Mindent el kellett követ­niük Hí felvonulóknak, hogy a délutáni seregszemlén jó hangulat legyen, ugyanis ónos, havas eső kíséretében vonult be a Kossuth térre Dorottya kisasszony hintája. A mogorva vénlányt Hal­mos Klára varázsolta elénk, aki szintén a Fonómunkás Kisszínpad tagja. Karnevál hercegle köszöntötte a ka­posváriakat, majd megkez­dődött a felvonulás. Volt itt minden, amivel feledtetni lehetett a telet. Tizenhét hagyományőrző együttes adott műsort, a megye if­júsági klubjainak jelmezes fiataljai pedig transzparen­sek tömegével érkeztek. Jöt­tek a köztisztasági hivatal alkalmazottainak maszkí­rozva, volt Lúdas Matyi „anyányi” Indáival, ‘megrok­kant crossozók bukósisak­ban. Az azonban már inkábjp csak a felvonulóknak szer­zett örömet, ha lisztes-púde­res 'keverékükkel beszór­hatták a nézőket. Nem ér­te meg ezen a felvonuláson irhaikabátosnak lenni. Még azok.jártak jobban, akik az olyan szolidabb ijesztési for­mából kaptak, mint a ka­kassal, tyúkkal való rémisz- tés. A csaknem egiy órán át ■tartó vigalom végeztével Do­rottya kisasszony .Hódoroty- tyáként távozott, hogy réseit vegyen a számára olyannyi­ra kedves bálon/. Este a városi spefkcsar­nok színpadán hát dunántú- lii megye népi együttesei és hagyományőrző csoportjai adtak műsort. Ekkor saj­nálkozhattunk igazán a mostoha időjárás miatt, hi­szen a sóik jó produkciót/bi­zonyára nagyobb számú kö­zönség is megtekintette vol­na, de estére a sportcsarnok már szinte megközelíthetet- leniné vált. Csúszkálva igyekeztek a Csokonai megénekelte dá­mák és urak huszadik szá­zadi utódai a bálokra. A Dorottya szálló előtt tüne­ményes ruhájú hölgyek lép­tek finomkodva a járdára havas tetejű autókból, éji­kéit hát a gavallérok segít­sége. A rongyosbál rongyo­sai ezúttal csalódást okoz­tak, ugyanis hiányoztak az igaizi rongyos szerelések. Nemzetiségeink közül a dél­szlávok a Szabadság park étteremben, a németek a Kapósban szórakoztak. A Dórotty,a-bálon kilenc óra­kor a nyitó palotás után Karnevál hercegé vissza­szolgáltatta hatalmát, így vasárnap hajnalra már „helyreállt a teljes rend”. Varga István Gyertyás László fotói 1 Nem lesz a te talpadnak nyugalma Tervezik a Dóm tér új nézőterét Két hét alatt össze- és szétszerelhető 10. Neitzer Lizi fogadlkoizott, hogy megtépi Trojkó Mar­gitét, de Kádi néni meg a többiek higgasztó szavakkal visszafogták. Csak elodázták az összecsapást... Vacsorára hamis gulyást kaptak. A szakácsnő — rosszkedvű, piszkos cseléd- asszony — nagy bádogtálba merte a gyanús színű le­vest. A füles, zománc nél­küli edényt lecsapta elé­jük. A zalaiak szinte egyszerre merítették kanalukat a tál­ba és szürcsölve, majdnem versenyezve hörböiték a le­vest. — Egyenek maguk i.s — döccentette a niixbrotiak elé a másik, használatban hor­padt tálat. ’ Forrt bennük a düh. Ka­nalat hoztak magukkal, lá­bost nem. Mindent kanállal ettek. — Hozhatta volna a tá­nyérokat is — állította meg szóval Bittmer Rupertné a mogorva cselédet. Ügy fordult meg, mintha bögöly csípett volna a fará­ba. — Porcelánnyal nem szó- gálhatok, naccsám. Az ezüst eszcájgot is báró Bil- gerlinek tartogatom! Neitzer Liziből lávaként fröcskölt az indulat: — Minket maga ne ha­son! ítgas són azokhoz ott! Ha nekik jó ilyen disznó- módra, közös vályúból, mi nem egyezünk velük, hogy aki bírja, marja, megértet­te?! Lóduljon a tányéro­kért vagy viheti vissza a .tá­lat is! Egyszer és minden­korra jegyezze meg: min­ket nem a zalai tölgyesben makkolitattak ... Minden olyan gyorsan tör­tént, hogy felocsúdni sem volt idejük. Tirojkó Margit ■nagy madárként lebbent rá Lizire, kibillentve ülő- egyensúlyából — a leveses­tül felborult, vöröses lével fröcskölte be őket —; a pór­ban hemperegtek, károm­kodva ziháltak, és ügyetlen kézzel püfölték egymást. Manci marokra kapta Lizi vörhenyszínű haját, úgy próbálta a nixbroti lány ar­cát a porba nyomni. Neitzer Lizj karmolt: a zalaszemt- péteri ellenfél puha archú­sába véres csíkok szakad­taik. Hajcsomó gyökerei csú­nya hersenéssel engedtek a durva ujjaknak, mimt'ami­kor a gazt gyomlálják kéz­zel. Lizi szívszaggató han­gon sikoltozott, és véres fe­jével Trojkó Manci orrába bokszolt. A csont reccsent hátborzongatót. Kádi néni, Sfagl Marianne és a, zalaiak közös erővel igyekeztek szétválasztani az önkívületi állapotban verekedőket. A mogorva cseléd összefonta kezét a köténye alatt és férfihangon hahotázott Ma­yer Évát hányinger környé­kezte, iszonyodott Trojkó Annától és Lizitől. Akkor hallotta úgy sivaillködni Nei­tzer Elisabethet, mint évek­kel később a kislánya te­metésén. — Haza! — prüszkölte rájuk a szót véres-nyállal a nixbroti vesztes. — El a vályútól, de rögtön! Egyetértettek vele. Évá­ban sem volt ellenkezés. Már cihelődtek, amikor Pö- röspuszta felől berobogott Jajgatóra Bara Timót köny- nyű homokfutója. Ez a vé­letlen mentette meg őket a szerződésszegéstől. — Hová lesz a séta, svá- bocskák ? Kockaember volt, széle­hossza egy; az erdősi lányo­kat, menyecskéket mindig svábocsikáfcnak szólította. Kedvelte a faros, hegyes süldőlányokat, a cselédek közül az ilyeneket szokta berendelni belső szolgálatra. A hajlamosabbja igyekezett úgy forgatni magát, hogy minél tovább maradhasson a könnyebb munkán; felszol­gálni, mosogatni, törölgetni, vasalni, varrogatni nem olyan embernyűvő roboit, mint a kapálás, a maroksze­dés vagy a kéveadogatás. A vendégek néha kifejezésre is juttatják elégedettségüket egy-egy kötényizsebbe csúsz­tatott pengővel, ha szem­rebbenés nélkül képes elvi­selni az orv csipdesésit, su­nyi simogatást. A belső cse­léd tiszta, folitozatlian ruhá­ban járhat, úri viselkedést tanulhat... De minden percben készen (kell állnia, hogy a kockaembernek ked­ve szottyan rá. Kádi néni kezdte monda­ni a sérelmüket; csúnya bo­szorkányarca lett: a viasko­dik szétválasztása közben kendője a feje búbjáig csú­szott, haja összekócolódott. (Folytatjuk.) Horváth Mihály, a szegedi szabadtéri játékok igazgató­ja az MTI munkatársának elmondotta, hogy a több év­tizede egy helyben álló je­lenlegi stabil nézőtér miatt már sok bírálat érte őket, so­kan sürgették egy olyan szét­szedhető nézőtér megépíté­sét, amely lehetővé tenné, hogy a tér szépsége az év nagyobb részében kitárulkoz- zon a járókelők, köztük a Szegedre látogató turisták ■előtt. Ilyen nézőtér megvaló­sítására kiírt korábbi pályá­zatok azonban nem hozták meg a kívánjt eredményt. A Csongrád megyei Tanácsi Tervező Vállalat szakember- csoportja azonban- nemrég olyan tervet javasolt, amely lehetővé teszi egy mobil né­zőtér elkészítését. Ez két hónapig szolgálná a já­tékokat, gyorsan szétszedhe­tő lenne, így az év tíz hónapjában szabaddá vál­na a tér. A nézőtér elemeit a nyári hónapok kivételével sportpályák bővítésére vagy más célra lehetne hasznosí­tani. A tervezett nézőtér százöt­ven, tizenkét méter hosszú és két és fél méter széles szerkezeti elemből állna. Ezek szállítása nyergesvon- tátók platóján megoldható. A körülbelül ötezer ember be­fogadására alkalmas néző­tér ősze- és szétszerelése da­rukkal két hét alatt megtör­ténhet. A szerkezeti eleme­ket ugyanis nem kell össze­csavarozni, mert azok egy­máshoz kapcsolódnak, biz­tonságosan és stabilain il­leszkednek. A járófelülete­ket gumival borított acél­lemezekből kívánják elké­szíteni. A közönség mű- anyaból készült, formaterve­zett székeken foglalhat majd helyet. A játékok igazgatója el­mondta, hogy az elemek el­készítésére is jelentkeztek már kivitelezők. A VII. öt­éves (terv pénzügyi lehető­ségei azonban még nem is­meretesek. Ezért ma még nem lehet pontosan meg­mondani, mikorra készül el a negyvenmillió forintba ke­rülő új nézőtér.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents