Somogyi Néplap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-09 / 33. szám
8 Somogyi Néplap 1985. február 9., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Lehmbruck-kiállítás Budapesten Az expresszionista ' szobrászat egyik vezéralakjának, a német Wilhelm Lehmb- rucknak nyílt kiállítása a Szépművészeti Múzeumban. A magyar—nyugatnémet kulturális egyezmény keretében a duisburgi Lehmbruck múzeum bocsátotta rendelkezésünkre a művész szobrainak, rajzainak igényes válogatását, hogy a magyar közönség is megismerhesse a századunk forrongó művészeti mozgalmaiban oly jelentékeny szerepet betöltő művész munkásságát. A modem művészetek fejlődése a századvég Párizsában indult meg. A nagy kohó beolvasztotta Európa minden újra szomjazó alkotógéniuszát. A tragikus., sorsú Wilhelm Lehmbruck művészete is Párizsban teljesedett ki az első világháború évtizedében, a legizgalmasabb művészeti forrongások idején. A művész egy nyolcgyermekes bányászcsalád fiaként a Ru'hr-vidéken látta meg a napvilágot 1881 januárjában. Pályája nehéz körülmények között indult. A nyomárból nagy tehetségével sikerült felküzdenie magát, de gyermekkorának környezete meghatározó maradt egész életére, nagyban hozzájárult melankóliájának kialakulásához. A bányászok emberfeletti munkáját jól ismerte, témáiban az elsők között karolta fel (i bányászábrázolást. A Rajna-vidéki Düsseldorfban nyerte művészeti kiképzését, majd kortársaihoz hasonlóan művészeti vándorútra indult Itáliába, ahol Mitíhelangelo monument- talitása ragadta meg képzeletét. Hazatérése után röviddel a kortárs francia szobrászóriások, Rodin és Maillol hatása olvasható le munkáin, de az egyiptomi szobrászat iránt sem maradt közömbös, minit több alkotása, még késői főművei közül az Imádkozó nő (1918) is mutatja. Az egyiptomi domborművek erősen kiemeli; kontúros ábrázolás- módja reliefjeinek mintázására is hatott. Kevés műve maradt fenn. Az 1911-es. arányaiban már szinte gótikusán elnyújtott Térdelő nő — egyik főmű,- ve — a kiállítás legszebb darabjai közé tartozik. Röviddel keletkezése után az expresszionizmus iskolapéldája lett. Főhelyre került a párizsi korszak jelentős figurája, az 1913—14-es Felemelkedő, az 1916-ban mintázott Ülő ifjúval és a Gondolkodóval, melyet már Zürichben fejezett be az első világháború kitörése után, amikor Párizst nemzetközi sikerei teljében el kellett hagynia. Formavilága tovább egyszerűsödött és egy merőben új szobrászi gondolattal, a térnek a szoborba alkotóelemként való bevonásával — amellyel később egy másik bányászsarj, az angol Henry Moore a szobrászati látás forradalmát hozta leltre — gazdagodott. A világháború alatt a kétségbeesés, a kiúttalanság mindinkább elhatalmasodott rajta. Szobrainak hangulati tartalma fokozódó drámaisággal telt meg. Lelkiállapotát legjobban 1915—16-os Elesett férfi című szobra, egy földre roskadó ifjú szinte már testetlen, az üres térbe zuhanó figurája tükrözi, mely a a háború elesettjeinek emlékműve is lehetne. Az életből a halálba való átmenetet érzékelteti, a háború brutalitásában és az értelmetlen gyilkolásban zátonyra futott reményt és kiszolgáltatottságot. Nagy mű és ma is aktuális jelkép. Alkotója számláéként minden iszonyattal és szenvedéssel találkozott, a háború kiváltotta súlyos lelki válságában 1919-ben önkezével vetett véget életének. Brestyánszky Ilona Fonyód zenei hagyományai A népzenei hagyományok gyűjtőinek fontos terület volt a Balaton partja. Nyilván nem véletlen, hogy Bartók Béla is vállalkozott arra, hogy Balatanberény- ben fonográfra vegyen dallamokat (1906). Az ő példája nyomán szinte minden tóparti települést megkerestek a néprajzosok. Fonyódon 1953-bán Nyék Sándor a következő halászélettel összefüggő dalt jegyezte le; A fonyódi híd alatt Lányok sütik a halat Fűzfanyárson, parázson, piros nyelű Kusztorával pucolják. A fonyódi híd alatt Ha megsütötték a halat, Tiszta fehér keszkenőbe betakarják, A legénynek úgy adják. Már ebben a változatban is feltűnt, hogy az egész tevékenységét a leányok és legények érődő kapcsolata határozta meg Ezen a nyomon elindulva gazdag népzenei anyag tárult féli. Gondoljunk csak a Deres a fű, kis pejlovam ne legelj, vagy az Ablakomba kopogtat a cinegemadár kezdetű énekre. Persze a munkával összefüggőek is előkerültek. A rosszul dolgozó,. de életrevaló juhász dalolta: Én Bogáton halász vótam, Nyájam mellett elaludtam. A nyájaim ímegszéledtek, A Fenyérbe belémentek. Azér betyár meg se lettem Csak disznókkal kereskedtem, Disznóimat terelgettem, Utam Osztopánndk vettem. Az életút bemutatása még további három szakaszon át folytatódott. A szöveg azt mutatja, hogy mély a pász- torkodással összefüggő és a betyárvilággal színesedő gyökerei voltak a Fonyód környéki népzenének. Ez természetesen módosult a fürdőkultúra fejlődésével. Sokféle idegen zenei ízlés ötvöződött ezáltal. A gépek és erősítők segítségével ma már szinte erőszakos módon terjesztik sokan az általuk kedvelt irányzatot. A település művelődésének irányítói ugyanakkor igyekeznek olyan példákat felmutatni, amelyek — tartozzanak bár a könnyű műfajhoz — tartalmasabb kikapcsolódást ígérnek. Bacsók György, a világhírű csillagász például úgy segítette Fonyód és Bélate- lep művészeti életének alakítását, hogy rendszeresen meghívott villájába festőket, írókat, zenészéket. Sok nyarat töltött nála a János vitéz dallamos t muzsikájának szerzője: Kacsoh Pongrác (1873—1923). Fonyódról szóló krónikájában Csutorás F. László feljegyezte, hogy a nyaralásoknak olykor dal volt a terméke. A szerzemények között akadt helyi vonatkozású is: Fonyódon, Fonyódon homokos a part A rózsám ladikja errefelé tart. A szerelem hajtja fehér vitorláját, Ha idejön, megölelem, megcsókolom pici piros . száját. A vers nem különösebben eredeti, a szöveg és a dallam egyaránt a korabeli közízléshez alkalmazkodott. Érdekessége viszont, hogy ajánlás volt: „Ezt a nótát a Balaton partján írtam le, Bacsók Hannuská- nak, a legkedvesebb marna legbájosabb leányának. 1920. aug. 19. Kacsoh Grácz.” A Bacsák-ház mellett gyakori vendég1 volt Kacsoh a hegyen Huszka J^nő (1875— 1960) villájában is. Ott szinte alkotó közösség alakult ki Kacsoh, Huszka és Pete Lajos kaposvári nótaszerző között. Ismert, hogy Huszka Jenő a Bob herceggel (1902) aratta első nagy sikerét (az USÁ-han is bemutatták Prince Vagabund címmel). Huszka a tízes évektől kezdve már komponált is bélátelepi villájában. A Lili bárónő (1914) több dalát írta ott. Sőt, a Mária főhadnagy (1942) teljes zenei anyagát Bélatelepen komponálta. A közönség és a település azzal tisztelgett a híres zeneszerző előtt, hogy az üdülőként hasznosított Husaka-villában 1971 augusztusában emlékszobát rendeztek be. Talán ezeknek a hagyományoknak is szerepe volt abban, hogy Ádám Jenő ugyancsak villát vásárolt Bélatelepen. A híradások szerint ott szerette volna megkomponálni Fuvolakoncertjét. De nem sokáig élvezhette a várhegyi erdő csendjét, mert azt megiza- varta a divatos szórakoztató módszer: hogy az üdülők hangszórói ontották a tánc- és könnyűzenét sok-sok decibellel. Hangorkánban nem lehetett dolgozni. Ádám Jenő eladta a villát, s művét Budapesten fejezte be. Szabó Ferenc (1902—1969) A bőröndből már ) kicsomagoltam, épp _ indultam zuhanyozni, amikor nyílt az ajtó. Szuszogó, levegő után kapkodó férfi lépett a szobába, degeszre tömött sporttáskáját ledobta maga elé a parkettára, majd a kezét nyújtva felém indult. — Csömöszlei vagyok — közölte lakonikus rövidséggel. Aztán nagy lélegzetet vett, és mondta tovább: — Szervusz, tege- ződjünk! Fütyüljünk a formaságokra, eleget ud- variaskodik, hajlong az ember a munkahelyén, ide pihenni, kikapcsolódni jöttünk, nem igaz? Nekem még helyeselni sem volt időm, méris zúdult rám az újabb szövegáradat. — Különben én törzsvendég vagyok ebben az üdülőben, hosszú évek óta itt gyógyíttatom a reumámat. Húsz $ve járom a hazai gyógyvizes fürdőket, minden vizet végigpróbáltam, de az itteni segít a legjobban. Te már vottál 'itt? — Még nem. Sokan dicsérik felénk is, azért kértem ide beutalót — válaszoltam, de szerintem Csömöszlei a mondat felét sem hallotta, mert közben bement a fürdőszobába. — Minden a régi — Aktív pihenés mondta néhány perc múlva, amikor visszatért, én pedig nem tudtam, hogy megállapítás ival mire céloz. — A mosdó csapja csöpög, nem lehet rendesen elzárni — folytatta. — Majd mindjárt megcsinálom. Hoztam magammal néhány apróságot, alátétet, csavart, egy pár szerszámot. Számítottam ezekre a javításokra. A falitükör is kettétört, majd a gondnoktól kérek másikat, ezt meg kidobjuk a fenébe. Látom, ennék az éjjeli- szekrénynek is lóg az ajtaja, pedig csak három csavart kell visszatenni a helyére, és újra nyílik, csukódik. De még erre is lusták! Nem baj, apáca, majd mi rendbehozzuk. Az orvosok úgyis az aktív pihenést ajánlják, igaz? Akkor még nem. tudtam, mit jelent a Csömöszlei- féle aktív pihenés. Ma már tökéletesen tisztában vagyok szabályaival, váratlan lelki hatást keltő fordulataival, ezért állítom, hogy reumás betegek számára nem ez a gyógyulás igazi útja. — Szereztem egy porszívót — mondta Csömöszlei még aznap, amikor az első közös ebédtől visszaballagtunk a szobába. — Otthon is én szoktam porszívózni. Tudod, apáca, eny- nyi mozgásra a legbetegebb embernek is szüksége van. Szerintem az lesz a legjobb, ha a takarítónőktől szerzel egy porrongyot, és letörölgetsz utánam. Látod, vastagon áll a por a két ablakszárny között, meg a szekrények tetején. De oda $e neki! Holnap az ajtókat, ablakokat is lemossuk. Csömöszlei megkezdte tehát aktív pihenését, amelynek programjában az orvosok előírta gyógy- kúrák, procedúrák sajátos módon keveredtek a házilagos kivitelezésű és az üdülő állagának megóvását szolgáló mozgásformákkal, fusizással. Másnap a reggeli súlyfürdő és a rövidhullámú kezelés között felraktunk egy szúnyoghálót az ablakra, a függönytartó karnisokat fatiplikkel erősítettük meg, de nemcsak nálunk, hanem a főorvosi rendelőben is. — Sosem árt jóban lenni a főorvossal, világos? — magyarázta bizalmasan Csömöszlei, miközben a fúrógépet visszavittük a- karbantartók műhelyébe. — Az idén is jók vagyunk a kisör égnél, nem vitás! Délután a csendes pihenő alatt Csömöszlei megjavított egy porszívót es egy falilámpát, én pedig a gondnoki iroda lambériázásához szükséges faanyagot kezdtem el méretre fűrészelni. Egy hét alatt tizenöt fürdőszobában szüntettük meg dugulást, nagy ható- távolságú tévéantennát raktunk a tetőre, kitisztítottuk az esőcsatornátt új farácsokat csináltunk az úszómedencéhez, és huszonhárom kerti széken cseréltük ki a műanyagfonatot, hogy csak a legnagyobb vállalkozásainkat említsem. Mivel a végzett munkáért egy fillért sem kaptunk, beleuntam az egészbe, és önállósítottam magam. A reggeli súlyfürdő és a rövidhullámú kezelés között van jó három óra szabadidőm. így hát _ elszegődtem a szomszédos maszek zöldségeshez. Kisteherautón téli burgonyát szállítok a megrendelők lakására. Naponta tíz-tizenöt fuvart lezavarok. Ebéd után a gőzfürdőben az egyik megbetegedett masszírozót helyettesítem, délután négytől pedig a helyi moziban jegyszedőként dolgozom. Nem mondom, van egy kis hajtás, de nem panaszkodom, mert jól jön az a kis pénz, amit naponta a három helyről fölmarkolok. Különben jövőre is erre a csodálatosan szép fürdőhelyre térek vissza gyógyulást keresni. Igen, mert elvállaltam egy kis fusizást. A helyi úttörőház elektromos hálózatának felújítását fogom elvégezni, magyarul kicserélem a falban futó, régi vezetékeket. Tudniillik, ilyen kis volumenű munkát nemhogy állami cég vagy szövetkezet, de még egy, magára valamit adó kisiparos sem vállal el. Én meg két hét alatt a reggeli súlyfürdő és a rövidhullámú kezelés közt szép kényelmesen megcsinálom. Mert ennyi mozgásra az embernek még üdülés közben is szüksége van, nem igaz? Kiss György Mihály zeneszerző az ötvenes évek elején kapott a Lenin utcában egy államosított vil- ' lát. Attól kezdődően Fonyód nagy szerepet játszott életében. Friss Gábor, aki az ötvenes évek elején két évig hallgatója volt Szabó Ferencinek, 1981 nyarán úgy emlékezett még utolsó találkozásukról, hogy az — — képletesen szólva — Fonyódon történt. 1981 tavaszán ugyanis, amikor a Rádió számára, a Muzsikáló fiatalok sorozatba felvételt készített a helyi zeneiskolával, kiderült: felveszik Szabó Ferenc nevét. Az egyik tehetséges tanuló akkor, amikor feltették a kérdést, mit tudsz Szabóról, szinte pontos életrajzot mondott. A zenei közvéleményt is meglepte, mily alapos értesülések voltak róla. Ez is bizonyította, hogy Bartók és Kodály mellett egy jelentős nemzedék nőtt fel... Szabó Ferenc népi-epikus ihletésű zenéje legteljesebben a Lúdas Matyi szvitből (1950), az Emlékeztető szimfóniából (1952) és a Föltámadott a tenger oratóriumból (1955) bontakozott ki. Fonyóddal 1952-ben került állandó kapcsolatba. Az itteni munkaprogramja szinte mintaszerű volt. Vadász Andomé emlékezete szerint úgy élt a nyaralóban, ahogy csak egy lelkiismeretes ember tehette: reggelente nyolc órától ült le az asztalhoz vagy zongorához és dolgozott délután kettőig. Ha alkotó művész szorosan kötődik egy településhez, hamar felmerül a kérdés, milyen hatással van rá a miliő. Szabó Ferencnél hamar kimutatták kritikusai, hogy zenéjében ott érezni a Balatont. Ha kiment a nyaraló teraszára vagy elindult sétálni a tópartra, akkor amit látott, az mind sűrűsödött a komponálás során. Ha csendes volt a víz vagy háborgott, kelt a nap vagy lement, adekvát módon fejezte ki zenéjében. Balaton-partinak, sőt nyugodtan mondhatjuk, fo- nyódinak érezte magát. Akik a tó mellett találkoztak vele, mind hangsúlyozták közvetlenségét, érdeklődését. Dr. Schneider István főorvos így emlékezett róla: „Általában nem magáról beszélt és érdeklődött, hanem elsősorban a fonyódi közügyekről. Érdekelték, s ebből azt gondolom, hogy mint részt, mozaikot próbálta fejleszteni és következtetéseket levonni belőlük az általános országos ügyekre. Nem beszélve arról, hogy úgy gondolom, azért is érdekelték a fonyódi dolgok, mert egy kicsit fonyódi nak érezte, tarthatta magát. Vagy legalábbis igyekezett beilleszkedni és tudomást szerezni a fonyódi közéletről.” Szabó Ferenc Ráth Lili lírai emléktöredékeiben sok mindent elmondott fonyódi szokásairól. Legszebben arról szólt, hogy milyen kapcsolatban volt a művész a tóval: „És nézte, nézte a Balatont, a vizet, a napnyugtát, és megérkezett a horgászásból vagy ült mellettem és olvasott, én meg raktam kártyáimat, amit betegségem óta megszoktam (...) kilépett a teraszra, ezzel kényszerítve, hogy lépjek mellé és áradozva mondogassam: «Hogyne nézném, hogyne látnám, gyönyörű«. Legyintett, hamisnak érezte a szavak áradását, és magamra hagyott. De ezek a kis ellentétek elsimultak. Hiszen tudta, hogy a halálra se figyeltem, tudta, hogy csak őt figyeltem és figyelem életem végéig.” 1982. december 3-án a fonyódi zeneiskola felvette Szabó Ferenc nevét. Ugyanaznap az intézmény növendékei hangversenyt adtak műveiből. Bizonyítva, hogy a névfelvétel Szabó Ferenc állandó jelenlétét biztosítja Fonyódon. Laczkó András