Somogyi Néplap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-07 / 31. szám
1985. február 7., csütörtök Somogyi Néplap 5 Készülnek a nőnapi kerámiák Tamás Mária népi iparművész kaposvári műtermében. A szebbnél szebb habán kerámiákat az ország több nagyvárosában az Amfora Vállalat értékesíti Takáts Gyula írói jubileuma öt-ven éve jelent meg Takáts Gyula József AttilaTdí- jas költő első verseskötete Kút címmel — Kaposváron, Biczó Ferenc szerkesztésében a Pannon Múzsa sorozatban. A Kaposvári Városi Tanács, a Somogy szerkesztősége és a Kilián György Ifjúsági és Űttörő Művelődési Központ a jeles évfordulón — a költő születésnapján — irodalmi esten köszöntötte Takáts Gyulát. A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola énekkara és a Táncsics Mihály Gimnázium diákszínpada összeállítást mutatott be műveiből A tizenötéves, gimnazista Takáts Gyula első verseit az Üj Somogy és a Somogyi Újság közölte, majd a két újság nyomdájában szedték első versesköteteit, a Kút és a Kakukk a dombon címűt. Az elmúlt fél évszázad alatt harminchat kötetben jelentek meg versei, esszéi, szépprózái. Az ünnepi műsort szerkesztő dr. Klujber László és a diákok jó érzékkel válogatták ki azokat a verseket, vallomásokat, amelyek a szülőfölddel azonosuló, humanista költő életművében fontosak. Kardos Kálmánná vezényletével, Kardos Kálmán közreműködésével a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola kórusa szólaltatta meg Takáts Gyula Fűzfácska, alszol-e? című versét, melyet Karai József zenésített meg. Vidák Gizella, a városi tanács elnökhelyettese ünnepi köszöntőjében méltatta a költő Kaposvárhoz kötődő életútját, munkásságát. Dr. Laczkó András, a Somogy főszerkesztője Takáts Gyula humanista szellemű líráját elemezte. Kérdéseire a költő a szülőföldjéről. Tabról, illetve Somogyról. valamint a hűség és a költészet kapcsolatáról beszélt. Megkérdeztük Takáts Gyulától: — írói jubileumának évében, az idén milyen új művekkel ajándékozza meg olvasóit? — Ebben az évben jelenik meg a Tükrök szava, betűk arca című harmadik esszékötetem. Ebben irodalmi tanulmányok, irodalommal kapcsolatos karcolatok, önéletrajzi vallomások. Somogyról és Kaposvárról írott dolgozataim szerepelnek. Előkészítettem összegyűjtött verseimnek két kötetét a hetvenötödik születésnapomra. A somogyi pásztorkodás címmel egy néprajzi kötetem lát napvilágot, melyben a nádi és az erdei pásztorkodásról közlök tanulmányokat saját rajzaimmal. Fonyód kilencszázadik évfordulója alkalmából a Balatonnagyberekről szóló tanulmányom jelenik meg még ebben az évben. Horányi Barna Hogyan éljünk együtt a reumával? Túlzsúfolt a gyerekkönyvtár Beférünk még, Karesz? A kérdésre válaszolva előre kell bocsátani: a reuma kialakulásáért számos tényezőit tehetünk felelőssé. Nagyarányú elterjedését elemezve elsők között kell megemlíteni helytelen táplálkozási szokásainkat, és az ennek következtében kialakuló súlyfö- lösleget. Az elhízott ember alsó végtagjai, illetve a gerincoszlopa nem bírja el a megnövekedett terhet, és így boka-, térd-, csípő-, valamint gerincbetegségek alakulhatnak ki. De erősen hatnak a munkaihelyi ártalmak is: a nem kéllően begyakorolt, szaklszerűtlen munkavégzés ízületi és izomfájdalmaikhoz vezethet. A reumás betegség megbontja a szervezet egységét, kóros mértékben megváltoztatja anyagcseréjét, fokozza az érzékenységet az időjárásra és hajilamossá tesz különböző fertőzésekre is. A vérkeringési rendellenességek az ízületek, izmok,- inak, nyáktömlők vérellátásában okozhatnak zavarokat. Mindezek után térjünk rá a címben feltett kérdésekre: hogyan teheti elviselhetőbbé mindennapjait a gyulladásos vagy kopásos jellegű reumás bámtaílmafcban szenvedő ember? Mindenekelőtt — bármily lehangoló a felismerés — tudomásul kell venni: az egyszer már kialakult, röntgenfelvételen kimutatott fejlődési rend eflenességek, elváltozások — csőrök, kapcsok a gerincben, a térd parckoipása — lerázhatatlan társbérlők maradnak. Mégsem mondhaltjuk, hogy semmit nem lehet tenni a mennél „békésebb” együttélés érdekében. Nagyon fontos, hogy a reumás beteg rendszeresen edz- dze magát, és gondosan védekezzen az időjárás változásai ellen. Óvákodjon a megfázástól, öltözködjék rétegesen, viseljen meleg alsót. Ha lehet, kerülje azokat a hirtelen mozdullaitókat, melyek tapasztalatai szerint ránduláshoz vezettek, nyialki vagy derékfájdalmakat akoztak. Külön fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az erős és szokatlan hétvégi munkavégzés igen gyakori kiváltója reumás panaszoknak. Tapasztalatunk szerint a túlzásba vitt kertészkedés — ásás, kapálás, a nehéz kubikosmunka— az oka, hogy a hétfők vezetnek a reumatikus betegek táppénzes napjai sorában. Sókat segíthet a táplálkozási szokások megváltoztatása is, az elhízás megelőzése, a fölös kilók „ledolgozása”. A köszrvényes betegségben szenvedők különösen kerüljék a purin anyagokban gazdag ételiekét (hús. belsőségek). Foglaljon el előkelőbb helyet étrendjükben a tej és a sajt. A gerincpanaszokkaJ hajló- dók ne süppedős, hanem mennél keményebb derékal- jon feküdjenek. Ha lehet, napköziben is pihentessék egy-kétórás fékvő helyzettel gerincoszlopukat. Ilyenkor ugyanis visszatér a porcko- rongök rugálmassága amelynek hiánya okozza a fájdalmakat. Bizonyos esetekben azonban — a panaszok csökkentése, további rendellenességeik kialakulásának megelőzése érdekében — meg kell — barátkozni gyógyászati segédeszközökké 1 is. Így a bokasüllyedéssel bajlódó ne húzza-hálassza, ne hanyagolja el a talpbetét használatát! Ezzel ugyanis boka-, térd-, csípő- és genindbeteg- ség kialakulását előzheti mleg. Nagy gondot kell fordítani a reumás betegeiknek testük ápolására. Jó hatású a fürdés utánli, törülközővel végzett masszírozás, dörzsölés, amely jótékony masszázsnak felel meg. És még néhány jó tanács. A gyaloglás — amíg persze túlzott megterheléssel nem jár — a reumás betegeknek is kedvező hatású, akárcsak a testmozgás egyéb formája, így a fizikai munka is, megfelelő mértékkel. Még a nehezen mozgó beteg is igyekezzen rendszeresen megmozgatni, tornáztatni végtagjait, gerincét, hogy az ízület környéki izmok állandó aktivitásiban legyenek. Gyógyszereket csak az ízületi panaszok fellángolásakor aktivizálódásakor szedjen a beteg, és mindenkor az orvos utasításai szerint. Végül még annyit: amennyire csak lehet, kerülni kell a stresszhelyzeteket. A nagyfokú idegesség, lelki zavar, családi, munkahelyi konfliktus a reumás betegségek erősödését, a panaszok fokozódását okozhatják. (Külön kifejezésünk is van erre: pszichogen reu- matizmus.) Ha e betegséggel hajllódók a fentieket figye- lerribe veszik, elviselhetőbb lesz a reumával kötött kényszerű társbérlet. Dr. Lukácsy Gyula főorvos A minap ezzel a kérdéssel lépett be két tíz év körüli kis lurkó a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár gyerekrészlegébe. Meglepetésük indokolt volt: két általános iskola csaknem hetven diákja szorongott, egy tanulóra nem jutott még két négyzetméternyi terület sem. Szita Ferenc, a könyvtár igazgatója néhány évvel ezelőtt kidolgozta a bibliotéka bővítési tervét, ám ez a mai napig nem valósulhatott meg. A 120 négyzetméternyi gyerekkönyvtár vezetője Pálné Leinberger Ágota és négy munkatársa mindent megtesznek azért, hogy részlegükben összehangolt, harmonikus munka folyhasson, ám ezt a harmóniáit olykor megzavarja egy-egy disszonáns akkord. Az elmúlt évben több mint háromszáz foglalkozás, tanóra és látogatás színhelye volt a gyerekkönyvtár egyetlen helyisége, ami annyit jelent, hogy naponta 2—3 csoportot is fogadtak. Egyre égetőbben jelentkezik 'a külön foglalkoztatóterem hiánya, ahol az óvodások hason. fekve lapozgathatnák a leporellókat, ahol a tanórákat nem zavarnák az egyéni kölcsönzők — és fordítva —, ahol a munka eredményesebb és zavartalanabb lehetne. Az egyéni olvasókról annyit: nagyon komoly munka eredménye — az országos jelenséggel ellentót ben, mely szerint az olvasólétszám csökken —, hogy megyei könyvtárunkban a könyvtárlátogató gyerekek száma évről évre növekedik. Ezt a tendenciát megőrizni azonban olyan erőfeszítést igényel, melyet hiábavalóvá tesz a helyszűke, a túlzsúfolt polcok látványa, s — minden egyeztető munka ellenére — a csoportok torlódása. Az itt dolgozó öt munkatársnak a foglalkozáshoz való felkészülés is gondot jelent. A részükre fenntartott, roskadozó állványokkal körülbástyázott asztalnál is gyerekek ülnek, elmélyülten lapozgatva. Lelkiismeretes munkájuk nagy része — ugyanis minden megjelenő gyermek- és ifjúsági szép- irodalmi művel megismerkednek, hogy olvasóiknak bátran tudják ajánlani, illetve véleményezni — szabadidejüket csorbítja. Lelkes helytállásuk, fogcsikorgató küzdelmük egyelőre — a mostoha körülmények ellenére — gyümölcsöző. Ma — de mi lesz holnap? Flriss szalmával tömik a „szalmatörök” bő gúnyáját, varrják, foltozzák a rokolyákat, felújítják a bohócruhákat és az álarcokat, készítik a mulatság forgatókönyvét a hagyományos húshagyókeddi tikverőzésre készülő mohai fiatalok. Fejér megye vértesalji településén az idén február 19-én rendezik meg a farsang-búcsúztató mulatságot. Mohán az ősi tradíciók szerint zajlik le majd az idén is a móka: kora reggel színes, szalagokkal díszített ruhákban filcáliarcos maskarák s tarka-barka rokolyákba öltözött tojásszedő lányok hangos serege ébreszti a falut. Tikverőzés Mohán A „ROSSZHÍRŰ LAKÁS” Dési-Huber István emlékezete Déli pihenő „Egy meleg tavaszi estén, az alkonyat órájában, a Patriarsije Prudin két férfiú jelenít meg.” Ezzel a mondattal indul a történet, és mi is innen, a ma Pio-nyersz- ki je Prudinak nevezett parktól indulunk el a Malaja Bronnaján a Körút irányába. Az utcából balra térünk, a Szadovaja Bolsajára. Még mielőtt elérnénk a Szatíra Színházának épületét, egy felújított, sárga falú ház áll elénk. Középen, boltíves kapualjon át juthatunk be a zárt udvarra. Megállhattunk volna már a parkban is, a Malaja Bronnajával párhuzamos fasornál. Erre valaha villamosvágány haladt, a park kijáratánál pedig forgókereszt szolgálta a biztonságot. Itt öntötte ki Annuska a napraforgóolajat. Igen, Bulgakov A Mester és Margarita című regényének színhelyén járunk. A vakolatmintás sárga homlokzatú ház pedig nem más, mint az egykori Szadovaja 302/b. Az udvarban bal oldalon a második lépcsőház ma is a -hatos számot viseli, s az 50-es számú „rosszhírű” lakáshoz, a Sátán moszkvai báljának színhelyére vezet. A bejárati ajtót számkó- dos zár tartja fogva, s míg beléphetünk, az ajtóra vésett feliratokat olvassuk: „Itt lakott Bulgakov”, „Be- hemót kandúr” és egy kérdés — „Jobb ez, mint egy múzeum?”'. Az 50-es számú lakás ajtaját ellepik a Mestert, Mar- garitát, Bulgakovot üdvözlő feliratok. A falakon A Mester és Margaritához készült illusztrációk függnek; Bulgakov portréját az egyik ott dolgozó mérnök rajzolta-. Egy régi • gyertyatartóban tövig égett csonkot őriznek. Vendégkönyvet is tartanak, amelybe sok külföldi vendég is bejegyzett néhány sort. A ..rosszhírű lakás” tehát létezik. Egyesek szerint Bul- gakov-eml-ékmúzeumot kellene nyitni ben,ne — így vélekednek az itt működő iroda munkatársai — hisz az író maga is itt élt 1922—23- ban. Mások szerint itt működhetne A M-ester és Margarita irodalmi kávéház. Abban a lakásban, „amelyről nem hiába suttogtak mindenfélét, csakugyan fura dolgok történték. Abban a lakásban, mondják, a csodáknak ma sincs vége. Mondják, érkezett már ide távirat Leningrádból, Wolandtól. Mondják, az itteniék már hozzászoktak az esténként hallható különös hangokhoz, amelyek közül gyakran válik ki egy ,zengő basszus: „a tavaszi Niszán hónap tizennegyedik napján, kora reggel. Judea pro- kurátora, Poncius Pilátus, vérvörös bélésű fehér köpenyben, katonás léptekkel megjelent a fedett oszlop- csarnokban ...” Nekünk nem volt szerencsénk, látogatásunkkor sem Woland, sem ördögi kísérete — Azazello. Korovjov, Behemót, Hella nem mutatkozott nekünk, nem jött velünk szemben a fejfájás gyötörte Poncius Pilátus lovag, Judea ötödik helytartója sem. Mégis, valamennyien ott voltak velünk, bizonyságul annak, hogy a mesteri kéziratok sohasem égnek el. Lengyel László Kilencven- esztendeje, 1895- ben született Nagyenyeden a magyar proletárművészet egyik nagy alakja, József Attila és Derkovits Gyula sorstársa, nemzedéktársa, szövetségese. Bizonyos munkamegosztás jellemzi Derkovits és Dési-Huber azonos hőfokú és eszmeiségű küldetését a témaválasztásban. Ök ketten a harmincas évek magyar festészetének iker- csülagai. Életrajza arról tudósít, hogy autodidakta volt, Gokijhoz hasonlóan az élet és a kor egyetemére járt. Természetesen rajzi -tanulmányokat folytatott, s mikor előkészületei befejeződtek, akkor kezdett festeni 1928- ban. öntudattal festette a munkások világát, környezetét, és még az ettől eltérő témákban is a jövő látóhatára dereng fel. Mérlegelő alkat volt, aki helyes és teljes tájékozódás nyomán érte el irányzatának optimáit azáltal, hogy Cézanne, a ku- bizmus és a konstruktív irányiatok minden eredményét szelektálva összegezte munkásságában. Tudott elhagyni és kiemelni. A szociális téma hitéből és szolidaritásából fakadt; az érték már összpontosított és fegyelmezett tehetségéből. Derkovits és Dési-Hubeír a festészetet a harmincas években a társadalmi igazság szolgálatába állították. Mindketten képességük felsőfokán. Igaz, Dési-Huber István világa partikulárisabb, s ha nem is éri el Derkovits egyetemességét, művészete szuverén érték. Ennek magaslata a Guberáló, az önarckép, a Viharmadarak, a Gyárkémény. 1944-ben halt meg Budakeszin. 1948-ban poszthumuszként, elsők között kapta meg Derkovits Gyulával együtt a Kossuth-díjat. Életművének kiemelkedő alkotásait a Magyar Nemzeti Galériában -láthatók, sok műve került megőrzésire a Szombathelyi Képtárba. Losonci Miklós
