Somogyi Néplap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-26 / 47. szám
1985. február 26., kedd Somogyi Néplap 3 Iránytű a jó választáshoz Keresetszabályozási formák a somogyi téeszekben Mérlegelni kell, mielőtt megszületik a döntés arról, milyen keresetszabályozási formát választ a közös gazdaság a hetvenhét közül. A döntés három évre szól, tehát indokolt az alapos megfontoltság, a körültekintés, mert a vonzóan magas bruttó jövedelemszínvonal, az adómentes jövedelemnövekedés félrevezető lehet ott, ahol ehhez nincsenek meg a feltételek. Pfeiffer Elemér, a megyei téesz-szövetség titkár- helyettese felelt a kérdésre: milyen módon segíti az eligazodást a téeszek érdek- képviseleti szervezete az idei évtől alkalmazható keresetszabályozási formák helyes kiválasztásában? A szövetkezeteknek március végéig kell nyilatkozniuk. — A döntéselőkészítésben szívesen segítünk. A három forma mindegyike arra ösztönöz, hogy hatékonyabban, nyereségesebben dolgozzanak, ám néhány termelőszövetkezetben olyanok a körülmények, hogy erre nem nyílik lehetőség, tehát valószínűleg a legkisebb kockázatot vállalják. A helyi döntésnél feltétlenül vegyék figyelembe az egyes változatokban rejlő gazdasági előnyöket és a kockázati tényezőket is. Itt van például a bruttó jövedelem színvonaltól függő szabályozás, mely viszonylag magas, egy- egy dolgozóra 70—90 ezer forint között eső bruttó jö- vedelemszínvoinal mellett biztosít a korábbi évekhez hasonló mérvű adómentes jövedelemnövekedést. Ez a forma ugyanakkor nem segíti kellő mértékben az észszerű létszámgazdálkodást és akadályozza az eredményes munka megkülönböztetett anyagi elismerését. Mi ott tartjuk célszerűnek ezt, ahol magas a jövedelem- és gazdálkodási színvonal, a kialakult termelési szerkezet mellett nem terveznek jelentős változást az anyagi és érdekeltségi rendszerben, az évközi jövedelmeket pedig mérsékelt szinten, adómentesen kívánják növelni. Ennek a formának az alkalmazása esetén a difiéAz ÓIT Ülése Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszternek, az ÓIT elnökének vezetésével tegnap a Budapest Kongresz- szusi Központ Bartók termében ülést tartott az Országos Idegenforgalmi Tanács. Az ülés résztvevői egyebek között áttekintették a fizetővendéglátás tavaly módosított szabályozó-rendszerének tapasztalatait. Megállapították, hogy az elmúlt négy év alatt 67 százalékkal nőtt a fizetővendéglátó-helyek száma. Tapasztalható, hogy az utazási irodák a korábbinál llényegesen nagyobb minőségi és szolgáltatási igényt támasztanak a szobakiadókkal szemben. A továbbiakban a tanács a Budapesti Tavaszi Fesztivál négyéves tapasztalataival foglalkozott, s meghatározta a rendezvénysorozat jövőjét felvázoló távlati koncepciót. A testület megállapította, hogy a BTF-nek három olyan egyedi jellemzője van, amely megkülönbözteti a világon évente rendezett mintegy háromezer fesztiváltól: a kora tavaszi időpont, a kifejezetten magyar jelleg, valamint a programok műfaji sokszínűsége. renciált anyagi elismerésre csak az év végi részesedés keretein belül nyílik lehetőség, következésképpen arra ösztönöz, hogy év közben takarékosan bánjanak a munkadíjakkal, viszont az átlagbérek évközi megfigyelése nehézkes, a létszámszámítás bonyolult. A hozzáadott értéktől függő mun- kadíjtömeg-szabályozás feloldja az átlagbérszabályozás költségeit, jó feltételeket biztosít a nyereségre törekvő anyagi érdekeltségi rendszerek kialakítására. Itt a hozzáadott érték növelése, illetve a létszámcsökkentés lehetősége az alkalmazhatóság fő szempontja: módot ad arra, hogy ott, ahol korábban az átlagbérszabályozás kényszere miatt többletmunkaerőt alkalmaztak, ezt a fölösleget leépítsék, vagy a magas létszámmal, de gazdaságtalanul működő részlegeket megszüntessék. Ez a forma főként ott célszerű, ahol új és meghatározó termelőkapacitások lépnek be. — A somogyi téeszek közül melyiknél ajánlott ennek a formának a választása? — A szársizói termelőszövetkezetben szőlőtelepítések „lépnek be”, a tábláknál a gumi üzem kezdi meg termelését. Mindkettőnél az új termelőkapacitások révén megnő a termelési érték, tehát az előzőkhöz hozzáadott érték. Megnőtt viszont a kockázat is! Ha létszám- csökkentésre nincs lehetőség, előfordulhat, hogy egyéb körülmények kedvezőtlen alakulása miatt munkadíj- adót kell fizetni. — Melyik az a keresetszabályozási forma, melyben nincs meghatározó szerepe a bértömegnek, a létszámnak? — Ez a nagyüzemi keresetadóztatás, mely abban tér el lényegesen aiz előző kettőtől, hogy a jövedelem- növekedés mértékét az egyéni keresetekhez kapcsolódó adókkal szabályozza. Számos előnye közül csak néhányat említek: jó lehetőséget biztosít például az egyes dolgozók és a munkahelyi közösségek munkájának megfelelő anyagi elismerésére, a korszerű érdekeltségi rendszer kialakítására és arra, hogy — miután 27 ezer forinton aluli keresetek adómentesek — a családtagokat és más, kiskeresetű dolgozókat is bevonjanak a közös munkába. Nincs felső határa a keresetek növelésének, ugyanakkor a bázishoz képest emelkedő kereseteik adófizetési kötelezettség alá esnek. Ez a forma a jövedelemnövekedést nem köti semmilyen hatékonysági mutató arányos növekedéséhez, de magában rejti a veszélyt, hogy a bruttó jövedelmen belül irreálisan nő a fogyasztás aránya, és háttérbe szorul a termelési feltételek javítása. Hernesz Ferenc KÖZÖS ÉRDEK Vgmk-k a marcali bőrdíszműben Néhéz évet zártak tavaly a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat marcali 4. számú gyáregységében. Az idei sem ígérkezik könnyebbnek, a gyáregység központi „szigorított” keresetszabályozás szerint dolgozik. A gondokat növeli, hogy ibérfejillesztésre ,2 százalékot fordíthatnak csak, és a tervek teljesítését a kóthelyi tsz-szell kötött bérmunkaszer- ződés megszűnése kétségessé tette. A két rosszból próbáltak mégis jót kovácsolni iá gyáregység vezetői, amlikor lehetőivé itették a dolgozók számára a vgmik-k megalakítását. — A kéthelyii tsz itáska- varróinak nem tudunk annyi bért fizetni, amennyiit kérnek: az év második felében nem számíthatunk a munkájukra — mondja Bicskey Tiborné főkönyvélő. — Ez az idén 30 ezer táskával kevesebbet jelent. Pótlására vállalkozott a közelmúltban megalakult négy vállalati gazdasági munkaközösség. Tagjai többségükben bőrdíszműves szakmunkások. Ügyeltünk arra, hogy csak azok jelentkezhessenek, akik a napi nyolc órában is jól, legalább 100 százalékos teljesítéssel dolgoznak. A vgmk-k szervezése januárban kezdődött, és 95 résztvevővel február második hetében már meg is kezdték a munkát. Az idei évre 20 500 munkaóra ledolgozását — 46 ezer táska elkészítését — vállalták. Péntek éjjel, illetve szombaton dolgoznak, és havonta körülbelül 1000—1500 forinttal többet vihetnek haza a borítékban. Az indulásról és az elképzelésekről kérdeztünk két vgmk-tagot és egy harmadikat, aki egy — már a múlt évben alakult — hulladék- hasznosításra vállalkozó vgrnk tagjia. — 1968 óta dolgozom a vállalatnál.- Először betanított bőrdíszműves voltam, majd 1977-ítől szakmunkás — mondja Borbély Lászióné, aki jelenleg a táskák összeállítását, az egyik legnehezebb munkafolyamatot végzi. — Többször él akartam menni, de mindig visszatartott, hogy ezt a szakmát ismerem és itt változatos a munka. A fizetésem általában 4—5000 forint, attól függően, hogy milyen modellt készítünk. Azzal, hogy vgmk-rtag lettem, havonta érezhetően többét keresek majd, de ez nemcsak nekem lesz jobb, hanem a gyárnak is, mert így teljesíteni tudjuk a tervet. Szombatonként is dolgozom, és ezért itöbb hárul a családomra, de a lányok már nagyok és a férjemre szintén számíthatok. A klismamaszalagon nemcsak kismamák dolgoznak. Az egyműszakos asszonyok kö- izöjtt sok a kisgyermekes vagy a gyermekét egyedül nevelő, illetve bejáró. Innen 24-en léptek be a vgmk-ba, köztük Szilágyi Lászlómé, aki 14 éve dolgozik a gyárban, és sok társához hasonlóan itt szerezte meg a szakmunkás- bizonyítványt. — Még nem tudjuk pontosain, mennyit keresnénk a többletmunkával. Én körülbelül 1000—1500 forintra számítok. A férjem először nem örült, de végül is beleegyezett. mert jól jön az a plusz kereset. Gaál Béláné már nem kezdő gmk-s. Technológusként a gyártáselőkészítés a feladata. Mint gmk-tag a hul- ladékanyagok feldolgozására vállalkozott hat kolléganő jévél. Régi bőrdíszműves: 1968- ban került a gyárba. — Az alig pár forint értékű hulladékbőrökfoől értéket készíthetünk. Magunk tervezzük és varrjuk a táskákat, a kulcs- és papírzsebkendő-,tartókat, piperetáská- ka|t és az egyéb termékeket. Az elszámolással azonban Képeinken (balról jobbra): Borbély Lászlóné összeállító, Szilágyi Lászlóné bélésvarró, Gaál Béláné technológus. nem vagyunk elégedettek, de tudjuk, hogy erről nem a gyár tehet. A kilónként 8 forintért értékesíthető hulladékból kevés kellék felhasználásával 10—15-szörös értéket állítunk elő. Ez azonban nem tükröződik a fizetségünkben. A múlt év második felétől csaknem 200 ezer forint árbevételt jelentettek az általunk készített termékek, ebből nekünk körülbelül 60 ezer forint jutott. Az idén szeretnénk bővíteni az értékesítési lehetőségeket. Nőnapra például 3000 különböző terméket készítünk. Az okok — hogy ki miért vállalta a heti plusz egy műszakot —, eltérőek, a feladatok és a célok azonban közösek: laz egyéni boldogulást is segítve, a dolgozókat megtartva valósuljanak meg a vállalati elképzelések. Nagy Zsóka Szovjet hősök sírját ápolják A levelek százai érkeznek a Szovjetunióból még napjainkban is a Magyar Vöröskereszthez. A szovjet testvérszervezet és olykor egyes emberek kérik: segítsenek megtalálni a Magyar- ország felszabadításáért vívott harcokban életüket áldozott szovjet hősök sírját A levélírók közük, hogy a hivatalos • jelentések szerint annak idején hol vesztették életüket ezek a katonák, s a Magyar Vöröskereszt kereső szolgálata érdeklődik a megnevezett települések állami és társadalmi szerveinél e nyugvóhelyek iránt. Gyakran több faluban, községben, városban tudakozódnak. Egyik-másik helységnév ugyanis nem pontos. Nemrég például egy levélben azt írták, hogy Hare- fában temették el Iván Va- sziljevicset, akinek sírját a felesége keresi. A szolgálat hamar meggyőződött arról, hogy az említett falu vagy község nem szerepel országunk térképén, mivel azonban jelezték azt is, hogy ez a helység Szigetvártól északÚj vegyesbolt Somogyvámoson Hosszú évek óta várakoztak a somogyvámoSiak, hogy a mai kornak megfelelő vegyesbolt létesüljön a településükön. Az új üzlet építésének gondolata négy évvel ezelőtt merült föl, ám a meg- yalósítás a beruházási források hiánya miatt váratott magára. Holott a több mint 780 leiket számláló település lakói saját hozzájárulásukat is megajánlották a Lengyeltóti és Vidéke Áfésznek. megiteremtődött a vegyesbolt építéséhez szükséges anyagi fedezet, a kaposvári Szöv- terv munkaközössége elkészítette a kiviteli terveket, és megkezdődhetett a hárommillió forintos létesítmény építése. A helybeliek jelentős társadalmi munkával járultak hozzá a több mint 170 négyzetméter alapterületű vegyesbolt építéséhez és 850 ezer forint értékű célrészjegyet jegyezték a vegyesbolt létesítése érdekében. Végül is tavaly nyárra A munkálatok 1984 szeptemberének közepén kezdődtek és tegnap délelőtt ünnepélyes körülmények között Jakabfi István boltvezető fogadhatta az első vevőiket. Az átadáson többek között képviseltette magát a Mészöv, a lengyeltóti áfész és természetesen jelen voltak a tervezők is. A létesítmény költségeihez az áfészen kívül hozzájárult a Mészöv is. Mint az ügyintézőtől a kora délutáni órákban megtudtuk: néhány óra leforgása alátit hatvanezer forintos forgalmat bonyolítottak le. ra van, a keresők feltételezték, hogy a Csertő községhez tartozó Hársfapusztá- ról lehet szó. A helyi tanács igazolta: a térségükben számos szovjet katona áldozta életét a felszabadító harcokban. Ezek holttestét, csakúgy, mint a környéken elesettekét a későbbiekben Szigetvár falánál temették el. A helybeli lakosok több mint 200 szovjet hős emlékét őrzik, bár az emléktáblákon csak az ismert 21 nevet örökíthették meg. Hamarosan azonban bevésik oda Iván Vasziljevics nevét is. Sok helységben kutatott a Vöröskereszt, míg megtudta, hói nyugszik Ivanov Nyiko- laj Hrancov, akinek sírját leánytestvére kereste. Ez- esetben is mindenekelőtt azt kellett felderíteni, hogy a levélben írt Rogal melyik magyar település lehet. Megtudták, hogy a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei Ragály község az, amit kerestek. A Vöröskereszt elküldte a putnoki emlékmű fényképét Moszkvába a hős testvérének, s az ellátogatott a sírhoz. Nemrégen küldött levelében arra kéri a helyi szerveiket: véssék az emlékműre testvére nevét is. Az utóbbi években egyre több szovjet ember fordult hasonló kéréssel a Magyar Vöröskereszthez. A Szovjetunióban élt egykori vöiöskiatonák leszámma- zottainak és magyarországi rokonainak találkozását js elősegíti a Magyar Vöröskereszt. Közbenjárása révén talált például egymásra Kom Lajos egykori internacionalistának a Don menti Rosztovban élő leánya és Budapesten élő 91 éves testvére. A különös véletlen is besegített: ők kelten szinte egyidőben keresték egymást. Kereskedő állami gazdaságok Az állami gazdaságok a nagyobb nyereségre törekedve lehetőség szerint mindinkább igyekeznek kikapcsolni termékeik értékesítésénél a közvetítő szervezeteket. Árujukat egyre nagyobb arányban az úgynevezett közös finanszírozási rendszer keretében, egyenes úton juttatják el a vásárlóhoz, a felhasználóhoz. Az értékesítés, beszerzés láncában ilyenkor közös vállalatukat, az AG- KER-t foglalkoztatják. Ez a szervezet szerény, 0,2—1 százalékos megbízási díjat számol csak fel, és lehetőség van arra, hogy az ennél nagyobb nagykereskedelmi haszon, — a nagykereskedelmi árrés — az eladót, illetve a vevőt illesse meg. Az állami gazdaságok az egymás közötti forgalmazásnál alkalmazzák például ezt a rendszert, amellyel az AGKER összes forgalmának immár egyharmadát bonyolítják le, szemben a három évvel ezelőtti húsz százalékkal. Az elmúlt éviben jelentős mennyiségű takarmány cserélt így, rövid úton gazdát az állami nagyüzemek között, de a más termények forgalmazásában is szívesen alkalmazzák ezt a formát, A közös finanszírozáshoz jelentős anyagi eszközök állnak az AGKER rendelkezésére. Hozzávetőleg egyroü- liárd forintos hitel fedezete van a társaságnak és további félmilliárd forint olyan tőkéje, ami a forgalmazás finanszírozásánál számításba jöhet. Az állami nagyüzemeknek az AGKER közreműködésével lebonyolított kereskedelmét azonban továbbra is, mintegy kétharmados arányban, az úgynevezett bizományosi és megbízási üzletek jellemzik; ilyenkor a gazdaságok az áru értékesítésének jelentős munkáját is magukra vállalják.
