Somogyi Néplap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-21 / 43. szám
1985. február 21., csütörtök Somogyi Néplap _____________________5 [k aposvári KISLÁNY ÍRÁSA AZ UNESCO-antológiában Meglepetés volt Munkahelyi könyvtárak Előre megbeszélve sem érkezhettünk volna jobbkor a kaposvári Munkácsy gimnázium igazgatói irodájába, mert Lóczy István igazgató éppen Nagy Judittal, a neA háború után, a békeidőben született generációhoz tartozom. Nekem, mint a Magyar Népköztársaság nagykorúvá lett állampolgárának a békés mindennapok természetesek. Ebbe születtem, és ebben nőttem fel. Ha az ember elkezd gondolkodni azon a fogalmon: béke, meglepően sok minden jut az eszébe. Kicsi voltam még, és anyukámmal az óvodából jöttünk haza; én megálltam egy plakát előtt, s azt kérdeztem: — Milyen madár? — a plakát egy galambot ábrázolt zöld ággal a szájában. — Az a fehér galamb szájában az olajággal, a béke jelképe kislányom — mondta anyukám, s ez számomra is természetes volt. ö is a háború után született. Múltak az évek, és iskolás, kisdobos, úttörő lettem. Egyre több fogalommal ismerkedtem, s mintha a második „miért” korszakába érkeztem volna, újra nagyon sokat kérdeztem. — Miért leng kék zászló is a piros és a mi nemzeti színű zászlónk mellett? — A kék zászló a béke zászlaja, a békét szerető emberek viszik felvonulásaikon. Még egy gyermek számára is el gondolkodtató. Vannak olyanok, akik nem szeretik a békét? Hiszen a háború kegyetlen. Gyilkos. Elpusztít mindent, elsorvasztja az emberi értéket, megaláz, sárba tapos mindent. Hogy is van? Mit adott nekem a béke? Miit jelent, mit jelenthet számomra? Mi az: békében élni! Talán a béke nemzedékei ezt nem is tudják teljes valójában értékelni. Elgondolkodtam ezen, s megpróbálom gondolataimat rendszerezve leírni. Békében élek, s ez nem más, mint az államok, a népek viszonylatában az az állapot, hogy nincs köztük háború. Viszálykodás nélküli nyugalmas együttélés. Békében az emberek nyugodtan dolgoznak, új, nagyszerű dolgokat találnak ki, boldogok, építik az országot, és szebbé tudják tenni saját életüket. Zöldellő parkban sétálnak, nevelik gyermekeiket, tervezik a jövőt. Milyen jó is, hogy nálunk, a mi országunkban májusban ünnepük a békét. A május egyébként is szép, de tartalma is van. Ekkor van az anyák napja, a győzelem napja, a gyermeknap. Ezek a napok kedves emlékeket őriznek bennem. Kezem még alig bírta a ceruzát, az ollót, s nehezen alakította a ragasztós papírt, de nagy titokban piros szívet rajzoltam gyedik cé „híressé vált” tanulójával az UnescQ-napló- ba ragasztotta a Magyar Unesco Bizottság leveliét. Ennek, tartalma szerint a novemberben meghirdetett páablakkaj, melyet ha kinyitottam, egy kislány képe, az enyém nézett ki. Ez anyák napi meglepetés volt. Egy békében élő gyermek szeretetteljes anyák napi meglepetése. A győzelem napja is minden évben visszatérő esemény, és sok új gondolat, esemény hordozója. A városunkban levő MSZBT-tag- csoport valamelyike minden évben vállalja a megrendezést. Sok ilyenen vettem részt. Egyről most szívesen írok, mert akkor, azon több békével kapcsolatos kifejezéssel találkoztam, s mindegyiknél kíváncsi voltam a fogalom magyarázatára. A félnőttek akkor már szabadszombatos rendszerben dolgoztak. — No lám, ezt is a béke tette lehetővé. Már előre tudtam, hogy szombaton a pamutfonó-ipa- ri vállalathoz megyünk, mert ott egész napos program lesz a béke és barátság jegyében. Volt kultúrműsor, vetélkedő, ünnepi beszéd, sok-sok játék. Szövődtek és elmélyültek a barátságok. Gazdát cseréltek a jelvények a nyakkendők. Nagy suhogással szálltak a magasba a nagygyűlés végén a békegalambok, amelyek az ott levők békeakaratát vitték hírül. Mindenki olyan embernek érezte magát, mintha ő lenne a béke apostola. Mindenki mindenkinek a barátja volt, kicsik és nagyok, gyerekek és felnőttek, mindannyian békebarátok voltunk. Hazafelé még egy-két fogalommal megismerkedtem. Megtudtam azt, hogy mi a békére irányuló törekvés, a békeakarat, s békeidő az, amiben mi élünk, ahol nincs háború. Eszembe jutottak azok a gyerekek, akik háborús földrészeken, országokban élnek, és nincs munkájuk, nem járhatnak iskolába, és sokat, nagyon sokat éheznek. — Mire hazaértünk, én is éhes voltam, és csokoládés palacsintát kértem. Kívánságom röpke félóra múlva teljesült, és nagyon boldog voltam. És a harmadik a sorban a gyermeknap. Ma ez is olyan természetes. A felnőttek figyelme ezen a napon fokozottan a gyermekek felé fordul. Van meglepetés, különböző gyermekprogramokat, rendeznek, több a csoki, mint más napokon. A társadalom és a szülők, a felnőttek mind, mind a gyermekeket ünnepük. És ez nagyon jó. Egy gyermeknapi emlék igen élénken él bennem. Nemcsak anyókám köszöntött, hanem a szomszéd néni is. Köszöntése nem volt más, mint egy nagy tál fánk lyázaton a kaposvári kislány írása bizonyult a legjobbnak, s az idén megjelenő nemzetközi antológiában Judit írása három nyelvre le fordítva szerepel majd. — Olvastam a felhívást, de nem gondoltam rögtön arra, hogy részt is veszek a pályázaton. Osztályfőnököm azonban külön is fölhívta rá a figyelmemet, ajánlotta, hogy éppen nekem való téma, mert „szeretek filozofálni”. Nem csináltam mást. csak leírtam az élményeimet. Édesanyám, tanáraim is biztattak, hogy küldj em el. A meglepetés február közepén érte Juditot. Éppen nem volt egy napig iskolában, mert középfokú nyelvvizsgát tett oroszból, amikor megérkezett a levél. Másnap a társak ölelve fogadták, mindenki gratulált. — Orosz-könyvtár szakra szeretnék jelentkezni, még, nem tudom, hogy Szegedre vagy Szombathelyre. Remélem, a felvételi vizsga eredményéről is kedvező híreket hoz majd a posta. Nagy Judit nyertes pályamunkáját az alábbiakban közöljük: baracklekvárral — tudta, hogy nagyon szeretem. Múltak az évek, és KISZ- tag lettem. A fogalmak, a szavak jelentősége egyre mélyebben ivódott belém. Megtanultam, hogy a történelem folyamán a szép és nemes dolgokért, azok megvalósításáért sok-sok áldozatra volt szükség. Kiváló békeharcosok haltak hősi halált. Bátor katonák kerültek jeltelen sírokba, és csak az utókor kegyeletes virágai jelzik, hogy harcuk nem volt hiábavaló, a békében élők nem felejtik őket. Amikor mindezeket felidéztem magamban, arra gondoltam, hogy milyen egyszerű, milyen természetes mindez. Kinek jutna eszébe, hogy ez másképpen is lehetne? így szép, így jó, így természetes. Ha nincs béke, ezek mind nincsenek. Nincs kirándulás, nincs nyaralás, tanulás, nincs játék, nincs nincs mozi, színház, diszkó és nincs semmi. A béke értelmet ad, értelmet hordoz. A béke nagy lehetőség. Szerintem a béke „egy csodálatos varázsló”, aki mindent tud, mindent meg tud teremteni, atyja a szépnek, a jónak, az értelemnek. Tudom, hogy minden évben megy békevonat a Szovjetunióba. A Szovjetunió olyan számomra, mint a béke fellegvára. Csodálatos, hogy a világ első szocialista állama és vezetői, az új állam megszületésének szinte első perceiben a békére gondoltak, s megfogalmazták a békedekrétumot. Azóta is következetesen harcolnak a békéért. A béke egy csodálatos ékszer az emberiség egén. Mindig békében szeretnék élni! Olyan jó lenne világgá kiáltani: Emberek, vigyázzunk a békére! Megkezdték idei „tuméju- kait” a világjáró kalocsai pingálóassizonyok, akik állandó szereplői lettek a magyar hetek alkalmából rendezett külföldi ipari, gasztronómiai és népművészeti kiállításoknak. Az elmúlt két évtized során már jártak Belgiumban, Brazíliában, Olaszországban, a Német Szövetségi Köztársaságban, Ausztriában, Hollandiában, Libanonban, Kanadában, Kuvaitban és Angliában. Egymást váltva tizenhármán tesznek elget a külföldi meghívásoknak. Mindenütt megcsodálják egyedülálló Az óriási ablakokon beszűrődő napfény, a bútorok meleg barna-fehér színharmóniája, rendezett könyvektől roskadozó polcok, pontos katalógus, hívogatóan kényelmes fotelek, asztalok. Ez a kép fogadott bennünket a Kaposgép vállalati könyvtárában. A bibliotéka vezetői öisszevonták a szakkönyvtárait a szakszervezeti fenntartású közművelődési könyvtárral. A nem minden „hátsó gondolat” nélkül történt integrációnak megvan az eredménye: a szakkönyvek iránt érdeklődő olvasó szeme megakad la könnyebb műfajt tartalmazó polcokon — természetesen fordítva is —, és tallózásának végén többnyire nem csak technikai jellegű könyvekkel hagyja el a könyvtárat. Mintegy tízezer kötet és sok hírlap Világhírű múzeumok, külföldi és hazai gyűjtemények kiemelkedő alkotásai szerepelnek azokon a kiállításokon, amelyeknek a Szépművészeti Múzeum ad otthont a közeljövőben. Március 5-én A francia festészet klasszikus százada címmel nyíük az a tárlat, amely a Louvre, valamint neves francia vidéki múzeumok vendéganyaga és a Szépművészeti Múzeum gyűjteménye alapján ad ízelítőit a XVII. század utolsó két harmadának francia festészetéről, s arról a folyamatról, amelynek során a klasszikus eszmény vált uralkodóvá a művészetben. A XVII. századi mestereknek — Descartes, Recine és Corneille kortársainak —alkotásai az érzelem és az értelem egyensúlyának szenvedélyes keresésétől, az antik és a reneszánsz hagyomámesterségüket, a „falírást”. Az ügyes kezű asszonyok ugyanis a hófehér kartonra, failra egyéni fantáziájuk szerint pingálják a virágkölteményeket mindenféle elő- rajzolás nélkül. A héten Milánóba indulnak, majd Málta lesz szereplésük színhelye, s nagy figyelemmel készülnek Japánba, amely jelenleg a legnagyobb megrendelője a kalocsai népművészeti termékeknek. Idei programjukban szerepel még az NSZK, Franciaország, Belgium, az Egyesült Államok és Skandinávia is. — köztük számos idegen nyélvű is — szolgálja a vállalati dolgozók művelődési igényeit. A közeljövőben német nyelvű kazetták beszerzését tervezik, melyek a nyelvtanuláshoz nyújtanak majd segítséget. Szénái Éva és Búza Sándorné képesített könyvtárosok író-ölvasó találkozókkal, valamint különböző témájú előadásokkal teszik színessé a vállalat közművelődési programját. Gelencsér István az SZMT központi könyvtárának igazgatója elmondta, hogy Somogybán 73 munkahelyi könyvtár működik, melyeknek nagy része — az üzemi elhelyezés és a megközelítés problémái miatt — csak korlátozottan nyilvános. Ez alól kivételek az úgynevezett nyalnak alkotó felhasználásáról vallanak. A mintegy fél&záz műből húsz érkezik a tárlatra a Louvre-ból: többek között Poussinnak és Champaigne-nek, a kor kiváló francia festőinek néhány alkotása. A tárlat április 16-iig lesz látható. Március 22-én állítják ki a Kemény--gyűjteményt, amely a közelmúltban került a Szépművészeti Múzeum tulajdonába. Kemény Zoltán- magyar származású szobrászművész özvegyének adománya névén 400 darabból álló férodiombormű-, festmény- és rajzgyűjteménnyel gazdagodott a múzeum. A tárlatra az 1930-itól Párizsiban, majd Zürichben élt és alkotó művészinek, a f ámszóbrászat egyik megújí- tójának mintegy kétszáz alkotását : különleges ipari anyagokat felhasználó plasztikáit, ehhez készült tanulmányait és rajzait, valamint két szobrát választották ki. Március végén nyíük a grafika öt évszázadát áttekintő sörozat utolsó kiállítása, amély a XX. századi -grafikából ad -ízelítőt a magyar gyűjtemények alapján, A kiállításra a Szépművészeti Múzeum és más hazai közgyűjtemény anyaga mel- -1-ett számos műalkotás magántulajdonból kerül a bemutatóra. Júniusban nyílik A nápolyi festészet aranyiszázada című kiállítás. A nápolyi állami múzeumok és a Nápoly környéki gyűjtemények anyagából rendezett tárlatra mintegy száz alkotás, a barokk festészet nagy nápolyi mestereinek festményei érkeznek, köztüjj Ca-rraccioló. Stanzione, Falcone és Ribera világhírű képei is. pusztai települések bibliotékái, ahol a dolgozókon kívül a lakók is kölcsönözhetnék. A megyei munkahelyi könyvtárak több mint kétszázezer kötete 32 ezer dolgozó rendelkezésére áll. Az állomány felújítására 1984- ben félmillió forintot fordítottak, azonban az 1983-as és az 1984-es adatokat tekintve sajnálatosan csökken mind az ellátott dolgozók száma, mind pedig a beszerzésre fordítható összeg. A jelenség azért érthetetlen, mert ezek a könyvtárak jelentős szerepet vállaltak a lakosság művelődési igényeinek föl-keltésében1, a kulturális színvonal emelésében és a szórakozási lehetőségek bővítésében is. Vallomások a néptáncról A Magyar Állami Népi Együttes tavalyi eredményeiről és az idei tervekről számoltak be az újságíróknak az együttes vezetői -a társulat székházában rendezett tegnapi sajtótájékoztatón. Mint elmondták: a Magyar Állami Népi Együttes tavaly 133 előadást tartott — ebből 71-et az USA-ban és Kanadában tett turnén —, s a műsorokat több mint 250 ezer néző látta. Az együttes 35 alkalommal szerepelt budapesti színpadokon, zömmel aiz Ecseri lakodalmas, illetve a Lakodalmas című produkcióval. A sajtótájékoztatón hangsúlyozták: az együttes zenekara és énekkara magas művészi színvonalon, önálló műsorokban is képes helytállni — ezt a múlit éviben több hangversenyen bizonyították. Épp ezért az idei program kialakításánál már figyelembe vette az együttes vezetése a koncertszerű föllépések lehetőségét, s a budai Vigadóban a nagyzenekar közreműködésével ilyen jellegű előadást tervez. Az énekkar és a zenekar közös hangversenyt ad ugyanott, előreláthatóan március végén. Várhatóan júliusban a Miskolci Szimfonikusokkal közösen szerepel az együttes kórusa Bach János-passió- jámaik előadásán, az elképzelések szerint öt estén — Miskolcon, Keszthelyein, Veszprémben, Vácrótóton és Egerben. A budapesti tavaszi fesztiválon az együttes új bemutatóval jelentkezik. Műsorának címe: Vallomások a néptáncról. A hagyományos hazai fellépéseken kívül az idén is váüalikozott az együttes külföldi turnéra. Januárban már nagy sikerrel szerepelt Moszkvában, a magyar napok rendezvényein. Mit jelent nekem a béke? Világjáró pingálóasszonyok A Szépművészeti Múzeum kiállításai Festmények a Louvre-ból FRANCIA, OLASZ REMEKMŰVEK
