Somogyi Néplap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-16 / 39. szám

8 Somogyi Néplap 1985. február 16., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Lotz Károly: Művészetek — freskó a Nemzeti Múzeum főlépcsőházában BÁNOS JÁNOS Világítanak Körmeim mint a halottaké úgy nőnek olyan gyorsan gyorsan s megveszekedve ahogy a házak közé tör a szél hirtelen rámdühöngve egy lakótelepen — Körmeim mint a halottaké s nélkülem : szeretői az éjszakának világítanak szemembe a kísértésben míg lefejezem félholdjait. KÁROLYI AMY Kép keretben A fiatal Barcsay .képein ily feketék a fák és zúgnak némán, óriásian a képkereten át. A nagyok vásznain suhan vagy papírból kinő és zúg némán, sejtelmesen a megfestett idő. Bécsi szobrászok bemutatója Az Osztrák Képzőművé­szek Szövetsége és a Ma­gyar Képző- és Iparművé­szek Szövetsége egy eszten­deje kötött egyezményt egy­mással. Az osztrák szövet­ség elnöke, Hans Mayr pro­fesszor válogatásában most négy ausztriai szobrász — Wolfgang L. Haidinger, Kurt Ingerl, Walter Kölbl és Osamu Naikajima — mun­káit mutatják be a Fényes Adolf-teremben. Haidinger: Ikarusz Walter Kölbl: Kocka és hengerek Osamu Nakajima: Kígyókő Kurt Ingerl: Strüktúra J. OSENKA EGY BOLDOG NAP A tegnapi nap a legbol­dogabb volt iaz életemben. Alighogy kiléptem a ka­pun, régi ismerőseimmel találkoztam. Korábban legföljebb bólintottak, ha köszöntem, most viszont kérdésekkel halmoztak el: hogy vagyok, mit írok, ilyen tehetséges fiatalem­ber igazán gyakrabban te­hetné tiszteletét, és így to­vább. Aztán az egyik kollé­gámmal találkoztam. Szé­gyenkezve és mentegetőz­ve nyúlt a zsebébe, s meg­adta a tartozását; egy év­vel ezelőtt kérte, s már sikerült teljesen lemonda- | nőm róla. A kávéházban a baráta­im tiszta szívből nevettek a vicceimen, j,Sőt, nem is nevettek, hanem időitek a röhögéstől, pedia szakál­las vicceket meséltem. . Hamarosan felhívtak a kiadótól, és közölték, hogy már szedik |az ;elbeszélés- kötetemet, egy hónap múl­va terven felül készen lesz. Már majdnem három éve hevert , náluk ,a kéz­iratom, s eddig még arra sem tartották érdemesnek, hogy valaki egy elutasító levelet jrjon nekem. Még magamhoz sem tértem, amikor a színháztól (tele­fonáltak. A művészeti ve­zető izgalomtól remegő hangon kérte, egyezzem bele, hogy iszínre vigyék azt ia bizonyos serdülőko­ri darabomat, ^amelyet én sem tartottam túl sokra. Még aznap megkaptam több folyóirattól a régen elveszettnek hitt honorá­riumot. Arra sem volt - időm, hogy megszámoljam, már­is csengettek. Egy hivatal­nok átnyújtotta a lakáski­utalási határozatot, s köz­ben hosszasan bocsánatot kért, mert előbb nem tud­ta teljesíteni a kérésemet. Én persze megbocsátottam neki, s ő felderülve távo­zott. Lerogytam a székre. Hát igen, bárhogy legyen is, a munkát ,és a tehetséget előbb vagy utóbb elisme­rik. jNemhiába húztam az igát annyi évig. Mást ,mür értékelik ia művészetemet. Csöngött a telefon. Az apám 'keresett. Milyen jó, hogy hívott. Elkezdtem ne­ki mesélni a sikereimről, erről a rendkívüli napról. — Már megbocsáss, hogy félbeszkítalák. Olvastál ma újságot? Észrevettem, hogy a hangjában irónia bujkál. — Nem. Miért? — Csak azért, mert a mai újságok közlik, hogy kineveztek miniszternek ... Fordította: Salga Attila A szocialista világrendszer megalakulásának 40. évfordulója elé Drága föld — szülőhazámnak földj e... A Szovjet és Afrikai iNé- pek Baráti Társasága el­nökségének tagja James Patterson szovjet költő. Pattersomlt a Szovjetunió­ban és külföldön sokmillió ember ismeri, akik látták a Cirkusz című nagysikerű filmet: ő játszotta ugyanis az elbűvölő feketebőrű kis­fiút, aki amerikai édesap­jával második hazájára lelt a Szovjetunióban. — Hogyan hatott az ön, családja és nemzedéke sor­sára az a korszakos ese­mény, hogy megalakult a szocialista világrendszer? — Édesapám amerikai születésű. Amikor befejez­te tanulmányait a színész- képzőben, hosszú ideig nem kapott munkát. Ez a 30-as évek elején, a gazdasági vi­lágválság legkegyetlenabb időszakában volt. Egy alka­lommal apám szeme meg­akadt egy híren, amelyet valamelyik négereknek Szó­ló újságban olvasott: mű­vészembereket hívtak a Szovjetunióba, hogy bizo­nyos filmek alkotásában részt vegyenek. S apám 21 esztendős ko­rában elindult a Szovjet­unióba, ahol egyenlőséget hirdettek az emberek kö­zött, ahol nem számított, ki­nek milyen a bőreszíne. Azért jött ide, hogy dolgozhasson, de úgy fordult az élete, hogy itt lelt családra, és ebben az országban valósít­hatta meg élete álmait. A Szovjetunió lett a • .második hazája. Számomra pedig az első és az egyetlen, hiszen én már itt születtem, 1933- ban. Apám a Kominterben dol­gozott, a nagy Komszomol- építkezéselket látogatta, s erejéhez mérten hozzájárult a dolgozók közötti interna­cionalista. kapcsolatok erő­sítéséhez. A szovjet élet újabb és újabb távlatokat nyitott meg előtte. Igen te­vékeny életet élt. S amikor a szocializmus országára rá­zúdult a háború Lavinája, apám habozás nélkül máso­dik hazája védeimezésére kelt. Apám, ki a fajgyűlölettől mérhetetlenül sókat szenvedett, a hitleri náci seregtől életével védte az életet. Nekem gyűlölettel nincs mit törődnöm. Nurekok, Atommasak fényein eligazodom. Itt, e földön eredték meg az ón gyökereim. Oroszföld hegyei, folyói, ‘erdői kedvesek szívemnek: Anyás gyöngeséggel óvják és mindentől meg tudtak védeni. Ezt írtam az édesapám emlékének szentelt versem­ben'. Amikor meghalt, még nem töltötte be a 32. élet­évét, Ami engem illet, elvégez­tem a Nahimov Tengerész­tiszti Akadémiát Leningrád- ban, majd a flotta tisztje­ként szolgáltam. Verseket írtam, később oklevelet sze­reztem a Gorkij Intézetben. — Milyennek látja ön a szocializmus világát és az új világ emberét 2045-ben? — Ügy vélem, hogy 2045­ig az egész világom győze­delmeskedik a szocializmus. Hiszen napjainkban erőtel­jes mozgás tapasztalható a nép tömegek részéről. Gondolom, 2045-iban telje­sen új probléma és perspek­tíva jelentkezik a kor em­bere előtt. Hiszen az atom- és neutronfegyvereik hatal­mas arzenáljának megszün­tetése után óriási anyagi eszközök szabadulnának fel békés célokra. A Szovjet­unió és a szocialista álla­mok éppen ezt szorgalmaz­zák. '' — Melyek azok az elsőd­leges vonások, amelyeket kiemelne a szocialista élet­forma legfőbb jellemzői kö­zül? — Véleményem szerint mindenekelőtt a sokoldalú­an fejlett személyiség sze­repe növekszik a szocializ­musban. Ide sorolom az ember felelősségét” a béke sorsáért, a résztvállalását mindabból, ami az embe­rekkel, az ő javukkal kap­csolatos. Akaratlanul is eszembe jut egy nemrégi utazásom elméke az USA- ban. Egy Los Angeles-i ta­nárnővel beszélgettem. Tőle hallattam először az úgyne­vezett „nem formális (isko­lán kívüli) 'képzésről”. Fur­csának hat, de ezek az em­berék az iskolai oktatást el­lenzik. Az a véleményük, hogy a gyermek személyisé­gének sokoldalú fejlesztését célzó oktatás végül is káros. A tanárnő aprói szólt, hogy a tanulók tudatosan semmi­be veszik a törétnelem- és irodalomórákat: sokain kö­zülük itökéletesan meg van­nak győződve arról — akár­csak szüleik —, hO'gy ele­gendő, ha megtanulnak írni, olvasni, számolni. Bárhogy is nézem, ebben a 'társadalom „elitjének” az a világos törekvése mutat­kozik meg, hogy az embert már gyermekikorától maga alá rendelje, mert az nem más a szemében, mint ro­bot. így az embernek, szin­te csecsemőkorától meg kell békélnie a fennálló jogrend­del. Nem az ő dolga azon. gondolkodni, miért olyan az őt körülvevő világ, amilyen és nem más. — A széles körű nemzet­közi elismerésnek örvendő szocialista életforma az osz­tályharc színterévé vált., Az antilkommunisták igyekez­nek tagadni előnyeit. ön mit mondana az ilyen véle­ményekre? — Ügy gondolom, a szo­cialista életforma azért is vált a különböző irányzatú antikommunjsta szerveze­tek támadásának célpontjá­vá, mert az eszme már sok millió ember tudatában meggyökeresedett, szerte a világon. S meggyőződésem: az emberiségnek csak egy útja lehet, és ezt a Nagy Október mutatta meg. A szocialista életforma előnyei kiállták az idők próbáját, megerősítették, hogy a szo­cialista rendszer a mai em­beri 'társadalom legkorsze­rűbb modellje. Ez a reális bizonyítéka ennék, hogy az akkor elvetett mag nap­jainkban szökött szárba. „Drága föld, szülőhazámnak földje ...” énekelték a Cir­kusz című filmben. Ezt a melódiát csaknem fél év­százada hallottam először. Emlékezetembe vésődött minden szava, minden hang­ja. A szavak mély értelmét azonban csak később fogtam fel. — A bókemozgalom sok­millió jóakaraté embert tö­mörít soraiban, ön, sze­mélyesen mivel járul hozzá a háborúellenes mozgalom­hoz? — Korunkban soha nem tapasztalt méretekben meg­nőtt a személyiség szerepe a föld békéjéért folytatott küzdelemben. A különböző nyelveken megszólaló köl­tők fölemelték szavukat a háborús propaganda ellen. Az utóbbi években egész sor olyan vepseákötetet gon­doztam, amelyekben hábo­rúéi,lenes verseket, költemé­nyeket adtam közre. Közöt­tük a „Fajelmélet skorpiói” címűnek a mondanivalóját a Dél-Afrikában zajló ese­mények adták. Mint az Af­rikai Népek Baráti Társa­sága vezetőségének tagja, a fekete kontinens sok orszá­gában jártam. Fekete bő­röm, igaz, már kissé őszbe csavarodott göndör hajam a szovjet delegáció valameny- nyi tagija közül rám vonta az elsődleges figyelmet, A kérdéseket úgy tették fel nekem, mint közülük való­nak, és azt is .természetes­nek vették, hogy úgy vála­szoltam nekik, mint az enyéimnek. Beszélek nekik arról, hogy mit tesz az én: hazám a bé­ke megvédéséért, hogy húsz­millió szovjet állampolgár áldozta az életét a győze­lem napjáért. Elmondom nekik, hogy nálunk komszo- molista építőtáborok van­nak, g a fiatalok BreszttoJ Vlagyivosztokig mindenütt dolgoznak az országban, ahol nagy építkezések foly­nak. S elmesélem nekik apám sorsát... A követke­ző könyvem Leningrádban jelenik meg a jövő eszten­dőben. Pergetem az .évitize­deket, és bemutatom csalá­dom különös, de mégis ter­mészetes élettörténetét. Szerény munkámat nem mindén remény nélkül ír­tam. Azt szeretném, ha va­lamennyi dalát áthatná a szocialista életforma huma­nizmusa. fAPN)

Next

/
Thumbnails
Contents