Somogyi Néplap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-02 / 27. szám

1985. február 2., szombat 5 A laboratórium berende­zéséhez tartozik még egy úgynevezett renográfiás ké­szülék, melynek feladata a Félévi értesítők az iskolákban a gyógyászafban A diagnózis helyes meg­állapítása, a betegség helyé­nek pontos körülhatárolása, jellegének hiteles meghatá­rozása döntően befolyásolja a beteg további sorsát. S mert az emberi érzékelés lehetőségei a legkomolyabb szakmai felkészültség elle­nére is korlátozottak, szük­ségszerű volt a röntgenvizs­gálatok, az ultrarövidhullá­mú érzékelési módok és vé­gül az úgynevezett izotópos vizsgálati módszerek beve­zetése. Ez utóbbiakat csak­nem másfél éve kitűnő be­rendezésekkel és nagy hoz­záértéssel végzik Kaposvá­ron, a megyei kórház izotó­pos laboratóriumában dr. Farkas Máriának, az orvos- tudományok kandidátusának irányításával. REPORTER DOCTUS Alaptétele a befogadáslé- lektannak, hogy az olvasot­takat hatékonyabban és tartósabban raktározza el az emlékezet, mint a hallotta­kat. A rádióriporter ríTün- kája ezért hálátlanabb, mint az újságíróé. Igaz, ta­lán csekélyebb kockázattal is jár, hiszen a szó elszáll... Fehér hollónak számít hát az olyan riport, melynek részleteire hónapok, évek távolából is élesen emlék­szünk. Nos, aki ilyet soro­zatban készít, az már való­ságos klasszikusa a rádió­zásnak. Számos ilyen emléket őr­zőnk Rapcsányi László mű­soraival kapcsolatosan. Mes­tere a személyes hangvételű kisriportnak, amint a héten a Régen találkoztunk című sorozat egy műsorából is­mét kitetszett, s a játékos- még az Athosz-hegyen sem, ségéből: a legfrissebb bizo­nyíték erre a Visszapillantó tükör című reprezentatív ielszabadulási vetélkedőso­rozat szerdai középdöntője. Mi hát a titka ennek a sokrétűségnek és a vitatha­tatlan népszerűségnek? Mindenekelőtt az, hogy Rapcsányi: „reporter doc­tus”. Nem érheti meglepetés még az Athosz-hegyen sem, bárkivel hozza is össze a sors, hiszen az ókori Hel­lasz históriája éppúgy a kis­ujjában van, mint a mai Görögországé, s nem jön zavarba, hála műveltségé­nek, az észak-csehországi kisvárosban sem, amidőn a hírhedett kalandor. Casano­va itt-itartózkodásának nyo­mai után kutat. Olvasottsá­ga az általa vezetett vetél­kedők hallgatóit — és részt­vevőit — is lenyűgözi. Nem szikkadt szobatudós — személyiségének átütő­ereje, varázsa élvezetessé teszi a közölt tartalmakat. Rapcsányi ugyanis nemcsak „reporter doctus”, hanem „csevegő” riporter is, anél­kül, hogy fecsegővé válna. Tudja, hogy a riport — jó esetben — nemcsak az in­formáció átadásának egyik módja, hanem egyszersmind esztétikum. Közvetlen, ked­ves modorával tehát hangu­latok teremtésére, a be­szélgetőpartner személyi­ségjegyeiről árulkodó meg­nyilatkozások előcsaloga- tására is törekszik, határo­zottan, de tapintatosan. Egyszerre próbál kívülálló, higgadtan ítélni képes tanú maradni — és belebújni a vele beszélgető személy bő­rébe. A vele beszélgeitőébe, s nem a „meginterjúvolté­ba”, a „vallatóra fogottéba” — ugyanis módszere nem a „kérdezz-felelek”, hanem a kulturált csevely, melynek sikeréhez a riporter véle­ményének, hangvételének személyessége szervesen hozzátartozik. E metódus persze csapdá­kat is rejt. A bizalmasko­dás. az intimpistáskodás, a modorosság csapdáit, me­lyekbe egy kisebb tehetsé­gű riporter könnyűszerrel belepottyanhatna. Rapcsányi azonban ezeket is rendre el­kerüli, nagy biztonsággal, amint a hazai rádiózás egyik legkiemelkedőbb sze­mélyiségéhez illik. L. A. A laboratórium lelke a budapesti Gamma-gyárban készített szintillációs szken­ner, mely ezernyi apró al­katrészből áll. Miután a be­teg ereibe rádióaktív mo- libdén-izotópokkal jelzett, a vizsgálandó szerv működé­sét felerősítő anyagot fecs­kendeznek, ez a készülék mutatja ki gammasugarak segítségével az elváltozáso­kat. Az apró, röntgennel észlelhetetlen csonttöréseket és csontvelő-elváltozásokat éppoly tökéletesen jelzi, mint a máj, a vesék, a lép és más szervek működését zavaró sejt- és szövetelvál­tozásokat, az agyban kelet­kezett vérömlenyt vagy tu-* mórt és számos más rendel­lenességet, megbízható diag­nózisokat adva a sebészek­nek és belgyógyászoknak. Tavaly 2200 beteget vizsgál­tak a berendezéssel — ám remény van arra, hogy a pontosan, de viszonylag las­san működő készülék he­lyett hamarosan a világszín­vonalnak megfelelő gamma­kamerát szerez be a megyei kórház, s ezzel a vizsgálatok száma megtízszereződhet. veseműködés vizsgálata, ezenkívül egy, az adminiszt­rációt is segítő Commodo­re—64. számítógép, s néhány más készülék. Az orvos és az asszisztensek mellett nagy szerep jut itt a ve­gyésznek. Nagyné dr. Csapó Zsuzsanna tavaly több mint húszezer kémcső tartalmát vizsgálta meg a szérumok pontos megállapítása végett. A zavartalan működés fel­tétele a bonyolult műszerek rendszeres ellenőrzése, kar­bantartása, a meghibásodott alkatrészek pótlása. Erről szerződés alapján a fővárosi Gamma-gyár szakemberei gondoskodnak. Ez utóbbival sincs gond, hála az NDK- partner precizitásának. A laboratórium dolgozóinak képzéséről, továbbképzéséről ugyancsak gondoskodtak a kórház vezetői. Ily módon sem a személyi, sem a tár­gyi feltételek nem hiányoz­nak. Lengyel András Fotó: Makai Károly RÁDIÓSZEMLE Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Fiatal orvosok tanácskozása Három évvel ezelőtt tar­tott első ízben .tudományos konferenciát a megye fiatal orvosai számára a kaposvá­ri kórház és rendelőintézet. Tegnap újra találkoztak a megye négy kórházának fia­taljai, hogy megismerjék egymás kutatásainak leg­fontosabb eredményeit. A délelőtti megnyitón dr. Rácz Jenő, a megyeszékhely kórházának KISZ-titkára köszöntötte a másfél száz résztvevőt és ismertette a kétnapos programsorozat eseményeit. Az eddigi általános ta­pasztalat az, hogy a hason­ló tudományos konferenciák iránt elég gyér az érdeklő­dés — mondta dr. Rácz Je­nő. — Ezért is örvendetes, hogy húszán jelentkeztek, hogy beszámoljanak tudo­mányos kutatásaikról. Ha figyelembe vesszük, hogy a legtöbb dolgozat három­négy társszerző által ké­szült, akkor győződhetünk meg arról, hogy milyen nagyságú munka áll a húsz dolgozat mögött. Az elmúlt időben nem volt még példa arra, hogy középkáderek is szerepelje­nek hasonló fórumon elő­adásaikkal. Most azonban egyszerre három olyan dol­gozat is akadt, amely szer­zője nem a legmagasabb or­vosi képzettség birtokosa. Ez a mozzanat csak látszó­lag tűnik mellékesnék, va­lójában jelzi azt a szemlé­letváltozást, amely az el­múlt években végbement az egészségügyi dolgozók gon­dolkodásában. A tudományos konferen­cia elnökségében helyet ka­pott dr. Domány Kálmán és ár. Orbán István főorvos, az elnöki teendőket pedig t. Bodosi Mihály nyugalm .^ott főorvos látta el. A tartalmas előadások után lazább esti program vette kezdetét. A politikai oktaitási központban ugyanis ismerkedési estet rendeztek a szervezők, ahol tréfás ve­télkedőkön mérhették össze erejüket a fiatalok, vala­mint aerobic-bemutatóból kaphattak ízelítőt. Termé­szetesen nem hiányzott a legkönnyedebb fajta szóra­kozás sem, a disco. Ma ugyanitt sportverse­nyekkel zárul a két napos találkozó. A Somogy megyei KISZ- bizottság külön vándorkupát ajánlott föl erre az alkalom­ra. Annak a kórháznak a KISZ-kollektívája kapja majd, amelyik a tudomá­nyos munkában és emellett a sportban is a legnagyobb aktivitást tanúsítja. Az első nap sikere már azt sejteti — és ez a ren­dezők véleménye is —, hogy a találkozót még rendszere­sebbé lehet és kell is ten­ni. Tegnap csaknem négy és fél ezer nyolcadik osz­tályos általános iskolás és 1300 negyedikes kö­zépiskolás kapta meg fél­évi értesítőjét. Számukat azért is érdemes kiemel­ni, mert az általános, il­letve a középiskolától hamarosan búcsúzó diá­kok életük jelentős és meghatározó állomásához- közelgő felvételijükhöz- érkeznek. A Zrínyi Ilona Általános Iskola folyosóján hullámzik a jókedv, vidám diákszem­párok jelzik: sikerült! A fal mellett azonban egy-két fél­rehúzódott, szomorú, csaló­dást tükröző arcocska is fel­villan. — Félévzárásunk kedvező képet mutat, felső tagozat­ban 116 tantárgyi dicséretet osztottunk — hallottuk Vár- konyi Imrénétől, az iskola igazgatójától —, iskolai szin­ten 11 kitűnőnk volt, és saj­nos 14 bukott diákunk is, akik közül nem egy több tantárgyból is kudarcot val­lott. Amennyiben nem nyol­cadikosokról van szó, tehát továbbtanulásuk szempont­jából még nem annyira ége­tő, a félévi értesítőt figyel­meztetésnek szánjuk, ráirá­nyítva tanulóink figyelmét tudásuk gyengébb pontjaira. — Milyen gondokkal küz­döttek az első félévben, a gyerekek magatartásával, ta­nulmányi eredményével elé­gedettek-e? — Az alsó tagozat új tan­tervei nem okoznak már gondot, Hiszen második éve alkalmazzuk, tapasztalataink igen kedvezőek, de felsőben is zökkenőmentes volt az át­állás. Bukott diákjainknál nem csak a tárgyi tudás hiányosságai, de a tanítás­ban való passzív részvételük okozzák rossz eredményü­ket. Magatartásukat nézve a szokásos diákcsínyeken kí­vül nem volt semmiféle sú­lyos fegyelmi vétség. Azon­ban szeretném megemlíteni — tudom: elcsépelt téma — a családi háttér jelentőségét. Azokkal a diákjainkkal, aki­ket harmonikus, meleg csa­ládi légkör vesz körül, a le­hető legritkább esetben van gondunk, azonban sajnálatos módon növekedik az úgyne­vezett csonka családok szá­ma és természetesen a hát­rányos helyzetű gyermekek száma is. Korrepetálásokkal, különórákkal megpróbálunk segíteni, de ebben nem egy­szer makacsságuk és családi problémáik gátolnak ben­nünket. — A továbbtanuló diák­jaikról kapnak valamilyen visszajelzést? — Igen, legutóbb a bog- lárlellei Kertészeti és Szőlé­szeti Szakközépiskolából és a csurgói óvónőképzőből kaptunk kedvező értesülése­ket tanulóink eredményeiről. Hosszú évek tapasztalata, hogy gyerekeink nem valla­nak szégyent a középisko­lákban — bujkál szerény büszkeség szavaiban. Ezt követően négy kis­diákkal folytattunk boldog­szomorú beszélgetést. Péter Krisztina és Jászberényi Orsolya felhőtlen arca mu­tatta : kitűnő bizonyítvány- nyal lepik meg szüleiket. Mindketten határozott céllal, felnőttes kitartással küzde­nek álmaik megvalósulásá­ért, a majdan sikeres egye­temi felvételiért. Két másik beszélgetőpartneremet: egy okos arcú szemüveges, kis­fiút és egy bánatos kisleányt azonban nehezen bírtunk szóra. Bukásuk az elmúlt félév teljesítménye alapján nem volt váratlan, mégis az értesítő, melyet néhány órá­val ezelőtt kaptak kezükbe, lelohasztotta a bennük buj­káló igen halvány reményt. Szavaikból — ennek ellené­re — kivehető volt, hogy év végén a hasonló jellegű be­szélgetés alanyai már bizto­san nem ők lesznek. TOM NOVAK Gondos atya Nagy nehezen elszakította magát az ab­laktól, és önkéntelenül megnyalta a szája szélét. Csillogó szemei aztán a naptárra szegeződtek, és egy csapásra kihunyt a fényük. Energikus mozdulattal kirántotta az íróasztal fiókját, levélpapírt vett elő, és írni kezdett: „Tisztelt igazgató elvtársnő! Az ön által vezetett leány szállással szemben levő házban lakom. Már hosszú ideje figyelem, hogy a harmadik emeleten lakó lányok, mihelyt hazatérnek a mun­kából, meztelenre vetkőznek, és pucéran járkálnak a szobában, amíg a hőség tart. Többnyire csak akkor öltöznek fel, ami­kor vacsorázni mennek. Egész nyáron né­mán néztem ezt, de most, hogy visszajön a vakációról a gimnazista fiam, nem áll módomban továbbra is szemet hunyni ilyen erkölcstelenség felett. Nem engedhe­tem, hogy gyermekemet elrontsák ezek az élelmiszeripari tanulók. Ezért nyomatéko­san figyelmeztetem önt, hogy szigorúan fegyelmezze meg a lányokat, akik veszé­lyeztetik a közmorált. Tisztelettel: Egy aggódó apa. U. i.: A fiam folyó hó 27-én, pénteken érkezik, 13.30-kor. Addig ne szóljon a lá­nyoknak — hadd hűsöljenek még utol­jára.” Újból megnyalta a szája szélét, aztán le­ragasztotta a borítékot. Zahemszky László fordítása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents