Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-15 / 11. szám
1985. január 15., kedd Somogyi Néplap 3 LICENCEK Aligha érti az idők szavát, aki nem látja be, hogy milyen fontos szerepe van a szellemi termékek kereskedelmének egy-egy ország vagy akár egy-egy üzem, vállalat életében. Vélhetőleg mind kevesebben vannak az ilyenek, hiszen e kereskedelem fontosságát mind több dokumentum, előterjesztés, tanullmány hangsúlyozza. A legutóbb például Kardos Péter és Szatmári Tamás tett közzé egy alapos dolgozatot, Külföldi licencek a magyar gazdaságban címmel . írtak terjedelmes könyvet. Vajon mi az oka, hogy világszerte megélénkült az érdeklődés a szellemi termékek iránt? A válasz kézenfekvő. A világ szinte valamennyi nemzetgazdaságában ez az a termék, ami Viszonylag olcsón és nagy jövedelmezőséggel előállítható. Tudásból szinte mindenütt több van, mint amit helyben azonnal fel lehet használni. Nincs ez másként Magyar- országon sem. Logikusan következnék ebből, hogy ha ollyan jól állunk szellemiekkel, hét kereskedni is kellene tudni ezzel a kinccsel. Kevés tudást veszünk. Mintha nehezünkre esne belátni, hogy sokkal kifizetődőbb egy pénzügyi akció keretében szert tenni magas szintű műszaki ismeretekre, mint nagy fáradsággal és nem kevésbé nagy 'kockázattal magunknak kutatni. Vannak persze területei a tudománynak, melyeken mi, magyarok is otthonosan mozgunk, sőt, a világ számára is tudunk figyelemre méltót alkotni. Ilyen például a gyógyszerkutatás. Nyilvánvaló, hogy ha itt sikeresebb a tudományos kísérletezés, nem szabad feladni, -sőt, még inkább meg Jkefll erősítenünk pozícióinkat. Nem is erről beszélünk, amikor a külföldi teohn'ikaii tapasztalatok és tudás minél gyorsabb és minél szélesebb körben történő átvételét szorgalmazzuk, hanem az ipar más szféráira gondolunk, ahol mások tartanak előrébb, mint mi. A számok híven tükrözik a licencforgalomban megfigyelhető tendenciákat. Japánra szokás hivatkozni, mint az új ipari fejlődés egyik mintájára, az ésszerű és gyors ipartelepítés iskolájára. Nos, az olyan .gyakran megcsodált távol-keleti szigetország a licenc-mérlegét tekintve: importőr. Vásárolja a tudást: a világ összes licencvásárlással kapcsolatos kiadásának több mint tizenkét százalékát Japán fizeti. Bárki elllenvethetoé most: mindez elvileg igaz, de nem szabad többletkiadásokat számonkémi egy gazdaságtól, amelynek takarékoskodnia kell a devizával, amelynek kétszer is meg kell fontolnia, hogy mire költi a pénzét. Tetszetős érv, csak éppen sántít kissé. Több okból is. Egyrészt: a jól átgondolt licencvásárlás tulajdonképpen befektetés. Megtérül a magasabb színvonalú — tehát minden bizonynyal könnyebben értékesíthető — termékekben, és megtérül abban a műszaki előrelépésben, mellyel csökkenthető elmaradásunk a világ élenjáró iparaitól. Másrészt: nem adunk ki annyit licencekért, hogy bárki is pazarlással vádolhatná ezt az országot. Az összes műszaki fejlesztési kiadásokra szánt összegnek átlagosan mindössze 4-6 százalékát költjük 'licencvásárlásokra. Nem túl nagy arány. A nemzetközi összehasonlítás nem válik a javunkra, úgy tűnik más országokban jobban odafigyelnek arra, hogy mit lehet ilyen módon megszerezni, mint mi. Pedig a liicenc álapján gyártott termékek exportképessége nálunk is meghaladja az ipari átlagot. A licencgyártmá- nyok külpiaci értékesítésének aránya az 1980-as évek elején 32—38 százalék körül volt, míg az ipari termelés egészében az export részesedése 20—25 százalék között változott. Vajon mi az oka, hogy a licencvásárlások olyannyira kívánatos élterjedése, kibővülése még mindig várat magára? Igen sok ok található. A vállalatok hibás szemléletén kezdve a hibásnak értelmezett takarékoskodáson keresztül egészen az engedélyezési eljárások fölöslegesen bonyolított, bürokratikus voltáig. Mire a licenctermé- kek gyártásában a vállalatok a tervezett mennyiséget elérik, átlagosan negyven hó-, nap telik el, ez pedig gyakran végzetesen súlyos idő- veszteség. A verseny nem áll meg a kedvünkért, s a versenytársak elhúznak mellettünk. Ha figyelembe vész- szűk, hogy a licencvásárlás elhatározásától a hasznosításig további három-négy esztendő telik el... Nos, ilyen módon aligha csökkenthető a sokat emlegetett követési távolság. A szakemberek véleménye egyöntetű: a licencek továbbfejlesztése megoldható, megvan hozzá a szükséges szellemi erő. K. G. — Itt most minden nap küzdelem — Kovács István állattenyésztési főágazat- vezető dr. Soós Gyula állatorvossal lép be. — Négy nap óta állandóan befagy a vízvezetékrendszer a „legrafináltabb” módokat kell kitalálni, hogy kimelegítsük, hogy tudjanak inni az állatok— De a fejőrendszerrel sem könnyebb a helyzet. Lefagynak a vákuumcsapok. — Volt tél' máskor is, de tartósan, ilyen helyzetbe még nem kerültünk. Ezekben a nehéz napokban még gyakoribb vendég a telepen az állatorvos. Merít nemcsak az ember szenved a hidegtől: szenved a jószág is. Több figyelmet, gondosságot igényel. — Érdekes dolog — jegyzi meg a telepvezető — ve- szélyhelyzettien még azokban is megmozdul valami, akiket egyébként mindig biztatni kell a munkára. Senki sem nézi azt, most lejárt a munkaidő; vízvezeték-szerelő, gondozó, ágazatvezető csak azzal törődik, mikorra sikerül viszonylag megnyugtató körülményeket teremteni a telepen. — A baj mindig összehozza az embereket... — No. meg ilyen nehézségekkel nem is lehet másként megbirkózni, csak közösen— Valaki fát dob a kályhába: jó hallgatni a tűz pattogását. Madarak tömege kuporog a havas istállótetőkön, s lassan telik a takar- mányos fogat silóval. /« metsző szél pihe-porhópely- heket ragad magával, s a közeli erdőt délben is fehéres. jeges szürkeség takarja. Vörös Márta Egy januári nap pillanatai Emberek a hóvilágban Csipkés lett a tárolótorony teteje. A csillogó, áttetsző jégcsapfüggönyt a természet alkotta és valamikor majd ő fog gondoskodni a megszüntetéséről is. Metsző keleti szél száguld végig a telepen, bekukkant a szállítószalag kanalaiba, amelyek — akárhány mínusz van is — gépi mono- tonsággal viszik a kukoricát a keverőüzembe. — Kemény idő van — a szalagra ügyelő asszony arcát pirosra csípte a hideg. — Sokáig nem bírja az ember. de valami kis melegséget ad a tea. A néhány négyzetméteres helyiségben váltják egymást, kellenek ezek a pillanatok a kinti fagy műszak végéig tartó elviseléséhez. A mechanika, a gépek közben végzik a dolgukat — a csurgói Zrínyi Miklós Termelő- szövetkezet keverőüzemében. mint az év összes többi napján, készül a takarmány. Mintegy ezer vagon- nyi áru kerül ki innen évente; döntő részben a Dél-somogyi Állami Gazdaság sertéstelepére és az áfész közreműködésével, ki tudja, hány száz kistermelő udvarára. — A jószágnak enni kell, akármilyen az idő. A teherautóról hull a kukorica a szállítószalagra, a sok ruhába bugyolált asz- szony szüntelenül toporog, fel-felpillant a jégcsapos toronyra. mintha várná a pillanatot. mikor tűnik el a természet gyártotta csipkés függöny. Talán félig magának mondja: — Ha tetszik, ha nem. ez most egy ideig így lesz ... Csörög a telefon, kattognak a számológépek. Évzárás és évkezdés. Számbavétele, dokumentálása, összegezése mindannak, ami a tizenkét hónapban történt, és új célok meghatározása. — Ha valakit megbíztak volna, hogy így szervezzen, az sem tudta volna jobban csinálni. — Az iroda alig meleg, minek is fűtöttek volna. Tóth Lajos elnök reggel óta a majorokat járta. — Már arra gondolok — folytatja magyarázatként —. hogy ez előtt a kemény hideg előtt megkapta a vetés azt a tíz-tizenöt centis hótakarót, amely most biztonsággal védi. Idézi az őszt. a temérdek, az ezerkétszáz hektárnyi kukorica betakarításának gondjait, aztán a gabonavetést amelynek sikeres elvégzésében sokat számított az a tízmillió forint értékű gép, amelyhez az intenzív gabonatermelési program során jutottak. Az év végi leltárakat már értékelték, az összefüggéseikből egyre nagyobb biztonsággal mutatkoznak meg a tények; összességében a tervezettnek megfelelően alakul a Zrínyi szövetkezet gazdálkodása— Ahogy szoktuk, február első hetében szeretnénk megtartani a zárszámadást. És persze — teszi hozzá Tóth Lajos —, ugyancsak ahogy az utóbbi egy-két évben szoktuk, szeretnénk kiosztani az egyhavi kereset körüli összegnek megfelelő nyereséget. Mintha zörönének az ablakon, metsző szél támad. — Ez most a legnagyobb problémánk — int az ablakon túli világ felé Tóth Lajos .— Mert a vetést hó- paplan védi, de az állattenyésztésnek nem akármilyen próbatétel ez az idő. Bizonyos, hogy csak az tudja, aki már egyszer is próbálta, hogy mit jelent mínusz huszonnéigy-huszon- hat fokban a megfagyott si- lókazalból szekérre rakni és beszállítani a takarmányt, Az alsoki telepen Hosszú János és társa, Gye- nes László sokat tudna erről beszélni. Ez a dolguk, ezt csinálják nap nap után. Cziráki László telepvezető irodájában melegszünk, amúgy kabátosán, és a véletlen — vagy talán épp ez a kemény tél hozta —. hogy percek alatt jó néhányan összefutottunk a parányi helyiségben. Az ifjúságtól távol áll a bürokrácia A bürokrácia francia eredetű szó, az ügyintézésben tanúsított merev, az előírásokat mindenben megtartó, de kicsinyes, szűk látókörű magatartás, az élettől elszakadt szellem. (Idegen szavak szótára) Tavaszkezdés télidőben Földbe kerül egymillió palánta magja Hivatalszobák uralma A KISZ három évvel ezelőtti XX. kongresszusán sok bírálat érte az ifjúsági szövetséget, hogy vesztett fiatalos lendületéből, hivatalos- kodióvá vált. Mit tett a KISZ megyei szervezete a mozgalmi élet bürokratikus vonásainak csökkentéséért? — kérdeztük Sárdi Árpádot, a KISZ megyei bizottságának első 'titkárát. — Valóiban egymást érték már a jelentések, beszámolok, írásos bizonykodások. Legjobb példa erre a központi, mindemi elkészülő akcióterv a szervezet különböző rétegei számára. Kezdetben kis aktacsomó volt csupán, amelyet a megyéi bizottságok kiegészítettek, 'majd továbbadtak a városi bizottságoknak, ahol megint csak átdolgozták és alkalmazták a körülményekhez. Duzzadt az akcióterv, sokasodtak az iktatott anyagok, a titkár szinte megmukkanni sem mert, mielőtt át nem forgatta az egészet — szerepel-e benne az a feladat, amelyben éppen intézkedni készül, vagy sem? Mert ha nem, akkor ugye, az akcióterv végrehajtásáról szóló jelentésben nem szerepelhet, ha meg igen, akkor hogy is kell megvalósítani. Azóta változott a helyzet, öt évre előre meghatározott program szerint dolgozunk, félidőiben értékelve az eredményeket. Módszert és nem áktahalmazt kívánunk átadni a fiataloknak. Megváltozott gondolkodás — Egyre másra születtek a határozatok. Mi most a helyzet? — A KISZ KB mindenhová eljuttatja a megfelelő határozatokat, felesleges tehát, hogy mi határozatot hozzunk a határozat végrehajtására. Az ellenőrző munka került előtérbe. Csökkentettük az írásos jelentések számát, sokszor elegendő a szóbeli tájékoztatás. Csökkent a megyei bizottságok írásos jelentéseinek a száma is. A bürokrácia nemcsak az írásos jelentések halmazát jelenti, lehet bürokratikus maga a módszer is. — Az információ nagyon fontos a számunkra. A mozgalomban különböző rétegekből származó fiatalok tevékenykednek, az irányító, szervező munkához elengedhetetlen a pontos tájékoztatás. Ma már nem az a fontos, hogy minden szervezetnél rendszer szerint tartsanak taggyűléseket, ezzel bizonyítva életképességüket, hiszen még a városi bizottság is csak egyszer ülésezik havonta. Az a törekvésünk, hogy inkább rétegtitkári értekezleteket tartsunk, ahol sajátos gondokon tudunk segíteni. A fiatalság jellemzője a könnyedség, a korszerűbb gondolkodás, számára a bürokrácia idegen fogalom és elítélt gyakorlat. Más a választási rendszer is. kétéves tapasztalat áll mögöttünk. A legfontosabb az. hogy mindenki érezhesse: fontos és tevékeny tagja a szervezetnek. Nagyobb önállóság Az elmúlt években sokat változott az ifjúsági szervezet mozgalmi élete. Más célok, más feladatok kerültek előtérbe. A megyei bizottság elsőrendű feladata a területi titkárok ismerteinek gyarapítása. A kétéves politikai képzési központ jól működik. Két- és négyhetes tanfolyamokon módszereket ismertetünk meg a fiatalokkal. Ezen kívül évente többször is 2-3 napos összejöveteleken időszerű, kiegészítő, tájékoztató előadások hangzanak el. Az iktatott módszer — halott módszer. Hiba volt, hogy nem észleltük időben a bürokrácia elterjedését az ifjúsági szervezetben, módszereiben, magatartásunkban. Kialakulásának egyik oka az volt, hogy lebecsültük az alapszervezeteket, nem bíztunk képességükben, erejükben. Most nagyobb önállóságot adunk a jól működő szervezeteknek, és jobban segítjük a gyengébbeket. A rossz módszer felismerésén tehát túl vagyunk. A változtatás nehezebb, de más út nem állhat előttünk. K. Á. A lengyeltóti áfész körzetében hagyománya van a palán- tanevélésnek. Néhány kistermelő állította elő a múlt évben is a mintegy egymillió palántát. Sajnos 1984-ben a lengyeltóti körzetet jégverés sújtotta, s ez nagy károkat okozott. A 'károk miait.t néhányan ma még latolgatják, hogy foglalkozzanak-e az idén is zöldségfélék termelésével. A szövetkezet kérésére azonban jó néhány kistermelő' ismét hozzálátott a paBővíti profiiűját a Taiurus Gumiipart Vállalat. A több mint háromezer dolgozót foglalkoztató nyírhegyházi üzeme a piaci igényekhez alkalmazkodva, új gépek munkába állításával évi 45 ezer újrafultózott tehergép- kocsdalbroncsot gyárt ezentúl, háromszor annyit, mint eddig, s az esztendő második lántanevelésihez. A fűthető fóliaházaikban a napokban ültetik el a magokat. A fó- liaháaakait fával, szénnel, hullladékkál — esetemként oilajjal — fűtik. Az idén is főleg paprika, paradicsom és káposztafélék magja kel élétire az előkészített talajban. A cél, hogy az idén is meglegyen az egymillió palánta. A lengyeltóti szövetkezet jelentősen hozzájárul a Balaton,-part nyári zöldségeik!- tásához. Körülbelül 4—5 áfész Lengyeltótiban akarja beszerezni a szükséges palántát. felében megkezdik a Lada és Trabant tipusú autók külső gumijainak félújítását is. A tenvék szerint még az idén 50 ezer darab elhasználódott személy gépkocsiato- roncsot futóznak. Megkezdték a csuklós autóbuszok harmonikáinak kísérleti gyártását poliuretán- ból. Taurus abroncs, buszharmonika
