Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-12 / 9. szám

8 Somogyi Néplap 1985. január 12., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Á francia design A Fényes Adolf Terembein Francia de­sign címmel rendeztek kiállítást. Francia- országban néihány éve ugyanis olyan új bútorművészeti stílus alakult ki, amelyet a művelődési és az iparügyi minisztérium is támogat'. A rendezők jellemzésül négy példát választottak a V. I. A., a „Concours”, a Formicatársaság és a Totem szövetkezet munkájából; az előbbi kettő állami tá­mogatást élvez, a két második magáncég. Céljuk a mindennapi használati tárgyak gyártásának fejilesztése, olyan tevékeny­ség segítésével is, amely képes közel hozni egymáshoz az alkotókat és a gyártókat. Külföldre nyíló ablakok Napjainkban egy-egy olyan, a nyugati országok­ban kiadott könyv, amely­re bármely nagyobb hazai közművelődési könyvtár igényt tarthat, átlagban kö­rülbelül 2500 forintba kerül. S sok ilyen megyei, városi könyvtár van, 200-nál is több; a könyvek, folyóiratok igénylőinek számát pedig még megbecsülni is nehéz. A legszélesebb olvasókö­zönség számára nyitott bib­liotékáink hagyományos^ természetes és szükségszerű feladatai közé tartozik bizo­nyos külföldi kiadványok beszerzése és közkinccsé té­tele. Aligha nélkülözhetők például egyes lexikonok, fő­képp az olyanok, amelyek­ből magyar kiadás nincs, vagy ha van, ősrégi. Ugyan­csak nem hiányozhatnak a polcokról némely szótárak, egyebek között az egynyel­vű értelmező szótárak, a hazaiaknál. mi tagadás, gyakran jobb külföldi nyelv­könyvek, képzőművészeti albumok, útikönyvek, útle­írások. A különböző hobbik rab­jai rongyosra forgatják a bélyegkatalógusokatt. a nép­szerű. ábrákkal gazdagon il­lusztrált modellezési füzete­ket. a kisebbek a leporelló­kat, a gyermeknyelvtamo- kiat. Sokan keresik a külföl­dön megjelent magyar vo­natkozású történeti munká­kat. és — természetesen — eredeti nyelven a szépiro­dalmat. Akár olcsó papírkö­tésben is. Mert — bár túl­becsülni nem szabad, és saj­nos nem is lehet az idegen nyelvét bírók számát — le­becsülni is hiba lenne, nem szólva azokról, akiket eset­leg éppen az idegen nyelvű kínálat serkent tanulásra. A közművelődési könyvtá­rak sohasem mondhalták el, hogy külföldi könyv- és fo­lyóiratbeszerzésük az igé­nyekkel lépést tartattak vol­na. Kétségtelen azonban, hogy a gondok az utóbbi években megsokasodtak. A költségvetési intézmé­nyek szigorú rovatgazdálko­dási kötelmeinek feloldásá­val két éve lehetővé vált, hogy a könyvtárak maguk döntsék el: a fenntartó ta­nácsok álltai rendelkezésük­re bocsátott pénzt miiként osztják el, mire költik. Mennyit fordítanak abból például villanyszámlára, fűtési díjra, hazai, illetve külföldi beszerzésre. Tekin- téttel arra, hogy közben mindezek ára tisztesen emelkedett, az önállósággal a könyvtárak nem jutottak előbbre. Annak ellenére sem. hogy — miként a Mű­velődési Minisztérium Alekszandr Geveling Év telik évre Év telik évre, s van úgy olykor, hogy bennünk megelevenül minden, ami csak volt, p múltból, s míg járjuk rendületlenül utunk az évek meredélyén, megállunk néha, percre csak, s felvillan emlékeink mélyén egy-egy mosoly, egy mozdulat. Bennük együtt öröm és jszomorúság, első lépés, utolsó lehelet, vad tűzvész villogtatja lángját, s a Győzelmet újra megélheted; halott ellenség, hű barátok, katonaemlékművek bánata, anyai levél szavai, sugárzók, s megsárgult fotográfiákról tekint rád a Történelem maga. könyvtári osztályán elmon­dották — a tanácsok lehető­ségeikhez mérten mindenütt növelték a könyvtárak (költ­ségvetési összegéit. Iglaz, nem az ármozgásokhoz, hanem mindig az előző esztendőhöz viszonyítva. .. A gondok más oldalról is szorítóbbá váltak. Csökkent a külföldi kiadványokat im­portáló Kultúra Külkereske­delmi Vállalat devizaössze­ge. Némi — és nem is cse­kély — segítséget jelenített, hogy tavaly egyszeri pótke­rethez. többletdevizához ju­tott a hazai könyvtárügy; elsősorban a tudományos cé­lokait szolgáló bibliotékák külföldig állományát sikerült érezhetően gyarapítani, de nem szorultak teljesen hát­térbe a közművelődési könyvtárak sem. Ezenkívül a minisztériumnak is ren­delkezésre áll évente 4,5—5 millió forint, amellyel hoz­zájárul az állománygyarapí­táshoz. Tervszerű és gyakorlatilag zökkenőmentes a szocialista országokban megjelenő könyvek, folyóiratok, újsá­gok beszerzése. Bizonyos ár­emelkedések ugyan ott is tapasztalhatók, ezék azonban érdemben nem befolyásolják a kiadványoknak sem a mennyiségét, sem a körét. Számos nagyon értékes, kül­honban magyar nyelven megjelentetett művel gyara­podnak évről évre közműve­lődési könyvtáraink. Mindent összevetve a könyvtárak külföldi kínála­ta a ikorábbinál mégiscsak szegényesebb, a kép szür­kébb. Abban azonban — megaitapozoittan — lehet bi­zakodni, hogy sikerül gátat állítani a kedvezőtlen ten­denciának. A Művelődési Minisztériumban ügy látják, hogy nemcsak többletpénz­zel, hanem például jobb szervezéssel s új abb lehető­ségek felmutatásával is le­het segíteni. A szakemberek megkülönböztetett figyelem­mell kísérik, hogy a külföl­di kiadványrendelélsek kényszerű megrostálása­kor érvényesüljön valami­lyen munkamegosztás a könyvtárak között. Nehogy egy-egy országrész tájegy­ség, város valamennyi köz- művelődési intézménye ugyanazokat a folyóiratokat, kézikönyveket mondja le, s az olvasó messzeföldön ne találja meg megszokott ki­adványát. Jobban előtérbe került a könyvtárak együttműködé­se. a könyvtárközi '.kölcsön­zés. S napjainkban bonta­kozik ki a másoLatszolgálta- tás. Deregán Gábor Kerék Imre Sem idő, sem halál Ha már a hang csak fölsebez: az ujjak begyén is kibuggyan az ének visszatarthatatlan, a szökni-készülö szavak még utolszor a végleges, nagy csönd előtt összeállanak egyetlen fénylő cáfolattá, s még fölizzik belül a szem, mielőtt Oedipus sorsa beteljesül. S ha már bénán lecsüng a kéz, a pupilla üveggé dermed és már nem cikáznak a sejtek között a kín villámai: átlényegül majd az esendő test Igévé, szétfeszíti rácsát s madárként föllebegve oly magasságba száll, ahol már nem béklyózza röptét sem idő, sem halál. Formica-gyártmányok (a tervező; Totem) V. I. A. gyártotta bútorok (a tervező: Marc Alessandri) BÁBA MIHÁLY Egy zsák cement A kisvendéglőben beszél­tük meg a találkozót Kozma Janival, a földimmel. Hart óra előtt tíz perccel már ott voltam. Meglepetésemre Ja­ni is. És nem egyedül. Egy őszes hajú férfi ült mellet­te; mindketten élénken gesz­tikuláltak. beszéltek. Vagy talán vitatkoztak. Megáll­tam. ám Jani észrevett; in­tegetett, hogy menjek oda, A férfi fölállt. — Megyek. A vitát majd folytatjuk... — Minden jót. főnök — mondta Jani búcsúzóul. — Ki volt ez a fickó? — Az építésvezetőm. — De jó viszonyban vagy a fejesekkel. — így is mondhatod. De ennek az ára egy zsák ce­ment volt. — Elég olcsón jutottál hozzá — jegyeztem meg iro­nikusam. — Biztosan álla­mi cement volt. amit a há­tadon vittél a villájához. Kozma Jani legyintett. — Hülyeségéket beszélsz. — Lehet, de még a neve­det sem tudja úgy búcsú­zott el tőled: Cementes. — Ez az, látod, ez a mi barátságunk kapcsa:. Figyelj csak ide! A Leányka utcai építkezésen dolgoztunk ak­koriban. Segédmunkás vol­tam. Egy zsák cementet vit­tem éppen a C-épülethez, amikor a B-ből dühösen ki­rohant. És nekem meg sze- nendsétlenségemre éppen ak­kor csúszott le a vállamról a zsák. csattant egy eldo­bott féltéglán,; a zsák kisza­kadt. a cement kiömlött. Mérgemben még bele is rúgtam. Az építésvezető megállt, kimeresztette a szemét. Ügy nézte egy pilla­natig a zsák cementet, az­tán felüvöltött, és károm­kodott. mint egy stráfiko- Csis. Nekem is a fejembe szállt a vér, még egyet rúg­tam a zsákba, és azt mond­tam: velem így nem beszél­het senki, érti, a kárt meg­fizetem, és már itt sem va­gyok. Erre ő, hogy én még ki merem nyitni a számat?! No. ezt a napot élete végé­ig megemlegeti.... Egy pillanatra elhallgatott Jani. s mivel épp jött a pincér, sört rendeltünk. Egy szempillanitás múlva már ott is volt aisztalunkon. — Aztán mi történt az építésvezetővel? — kanya­rodtam vissza a félbesza­kadt történethez. — Mi történt volna? ösz- szeszedtem a cókmókomiat, bemenitem az irodába, hogy kikérjem a munkafcönyve- met; meg hogy vonják le a zsák cement árát. Nagy mellem volt. tudtam, hogy egy óra múlva a másik vál­lalatnál már fel is vesznek, és lehet, hogy többet fognak fizetni. Meglepetésemre be- küldtek az építésvezetőhöz, hogy állapítsa' meg a kárt, és adja írásba. Mit tehet­tem, bementem. Egy papír­halmazban lapozgatott, föl sem nézett, csak úgy oda­szólít: tessék, mit óhajt... Nem válaszoltarh, Biztosan meglepte a hallgatásom, mert hamarosan föl is kap­ta a fejét. Farkasszemet né­zett velem. A, maga a Ce­mentes ... Mit óhajit? Mit lehet erre mondani ? Kilé­pők, adja írásba a kárt. Ér­tem. mondta nagyokat bólo­gatva. Azonnal. Addig üljön le. Felemelte a telefonkagy­lót. tárcsázott. Behívta a titkárnőjét, és diktálni kez­dett: kármegállapítás; térí­tésköteles. levonandó egy összegben. A kilépni szándé­kozó ... Hogy is hívják? — fordult felém. Mondom ne­ki. És folytatta: Kozma Já­nos segédmunkás a mai na­pon a B-épület előtt egy zsák cementet szándékosan szétrúgdosott; köteles meg­téríteni a cement árát, a ce­ment szállítási költségét, az átadás előtt álló épületbe a szakiparosök cipőin, bakan­csain behordott cement el­távolítását a padlókról, a folyosókról, az újralalkkozás költségét, az eső által föld­be vert és megkötött ce­ment eltávolításának költsé­gét ... Mindez együttvéve körülbelül tíz ember négy­öt órás munkáját jelenti. Ezt ne írja! Az órab ér-kiszá­mításnál az átlagórabért ve­gyék figyelembe. Hörpintattünk a sörből. — Azt hittem, nem jól hallok. Percekig egy szót sem bírtam kinyögni. Ha ezt nekem meg kell fizet­nem. ez a zsák cement a vi­lág legdrágább cementje lesz. Nehezemre esett, de meg­szólaltam: építésvezető úr, hát az a cement még ott fekszik ... Szavamba vá­gott: még. Egy fél óra múl­va húszán taposnák bele, aztán meg eleredhet az eső,, beveri a földbe, megköt. Ér­ti? Megköt az is, amit be- hordtak a lakásokba, meg az is. ami kint marad... Meny­nyi fölösleges munkát szer­zett nekem?! Ezt meg kell fizetni. Vagy úgy gondolja, hogy fizessem meg én meg azok, akik itt maradnak dolgozni?! Igen? Nem, de­hogy! Csák árrá gondoltam, hogy az a cement még ott van , és összeszedhetném, el­takaríthatnám. Akkor tes­sék menjen tárta szét a karját... Kitántorogtam. összelapátoltam a cementet, eltüntettem még a nyomát is. és ... És visszamentem dolgozni. Egy hét múlva fu­tottam össze vele ismét. Mi az. maga, Cementes Kozma, nem lépett ki? Nem. Miért? — kérdeztem. Azért építés­vezető úr. mert nem volt igazam. Ügy van, mondta mdsolyogva; de megnyugta­tom. hogy nekem sem, ami­kor úgy kiabáltam. De hát én is csak ember vagyok. Hanem tudja mirt? Munka után jöjjön be hozzám! Be­mentem. A kocsijával hozott ide. S beültünk sörözni. Guram Sarasidze Nem elveszett ember A titkárnő benézett a tervezőkhöz, és Gvetadzét hívta. Szikár, szemüveges férfi emelkedett föl a székről, összetekerte az előtte fekvő tervrajzot, és elindult a főnök irodája felé. — Tisztelt kolléga! Jól értesült forrásokra hivat­kozva ' el kell marasztal­nom. mert ma egy ne­gyedórát késett. — Elnézést, egy nagyon fontos kérdésben szeret­ném kikérni a vélemé­nyét. .. — Remélem, hallotta, amit mondtam. Ne felejt­se el, hogy az irányítása alatt fiatal mérnökök dol­goznak. Milyen példát vesznek magáról?! Tudja mit? Nagyon kíváncsi let­tem ... Kérem, hogy írás­ban nyújtsa be késésének okát. — Már engedelmet ké­rek ... Az utolsó szó jo­gán. A munkámban egy olyan probléma merült föl, amelyet csak önnel beszél­hetek meg. Egész héten hiába próbálkoztam, hol a minisztériumban, hol a tervhivatalban volt. S ha véletlenül az irodájában dolgozott, a titkárnője ak­kor sem engedett be. Most, hogy elkéstem, rögtön ma­gához rendelt, és nagyon örülök, hogy most már va­lóban megbeszélhetem ön­nel a problémámat... Az igazgató megigazítot­ta a szemüvegét, s megle­petésében csak ennyit tu­dott mondani: — Hadd halljam... Fordította: Salga Attila A tánc. Karl Georg Hirsch (NDK) grafikája (A művész budapesti kiállításának anyagából)

Next

/
Thumbnails
Contents