Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-09 / 6. szám

1985. január 9., szerda Somogyi Néplap 3 ÁLLÁSFOGLALÁS AZ IRÁNYELVEKRŐL Megjelent a Somogyvármegye Nyíltan, egyetértéssel Klenovics Imre a Kaposgépnél Vezetőségválasztó taggyűlést tartottak a Ka- posgép 3. számú alapszervezetében. Nem a kül­ső, hanem a tartalom volt ünnepi és emlékeze­tes. A gyár huszonnyolc tagú kommunista kö­zössége felelősséggel mondott véleményt a kong­resszusi irányelvekről, s ugyanilyen felelősséggel választott vezetőséget a következő öt évre. A ta­nácskozáson részt vett és felszólalt Klenovics Im­re, a megyei pártbizottság első titkára, és részt vett a munkában Boros József, a Mezőgép igaz­gatója is. — Minden javaslat és vé­lemény eljut az irányító párftszervhez csakúgy, mint közösségünk állásfog­lalása. — Ezzel a mondattal fejezte be Bencs János párt­titkár tömören megfogalma­zott vitaindítóját, és nem kellett sokáig várni az első felszólalóra. A kommunis­ták önálló véleményt alkot­tak. de már a bevezetőből is kiderült: nemcsak önmaguk álláspontját képviselték. A vezetőség, a pártcsoportok tagjai a rövid felkészülési idő ellenére is találtak mó­dot arra. hogy megismerjék dolgozótársaik, a tömegszer­vezeti tagok, a pártonkívü- liék véleményét. Így tehát — részben közvetve — a jelenlevőknél jóval nagyobb közösség alapvető egyetérté­séről és támogatásáról szá­molhattak be. Talán nem véletlen — bár nem kapcsolódott közvetle­nül az irányelvek vitájához —, hogy először az ifjúság­ról hallottunk. Nemcsak az akcióprogram végrehajtá­sáról. hanem a termelésben való helytállásukról. kez­deményezésükről. a politikai vitakörök nyílt eszmecseréi­ről. És jól volt hallani, ami­kor azt mondta a felszólaló: — Hozzászoktattuk a fiata­lokat ahhoz, hogy gátlás nél­kül, egyenesen, kritikusan mondják el a véleményü­ket ,.. A nyugdíjhoz közeledők nevében azt kérte az egyik felszólaló: ne kelljen el­hagyniuk régi alapszerveze­tüket. hiszen ott éltek, oda akarnak tartozni életük bé­géig. Felelősség csendült ki annak a kommunistának a hangjából is, aki kérte: vizsgálják felül a közvetlen termelésirányítók helyzetét. Nincs utánpótlás — mond­ta. — Azért a pénzért olyan munkakört keresnek a fia­talok. ahol nincs akkora fe­lelősség. Volt aki a KGST- országokkal való kapcsola­tunk bővítését sürgette, es gyakorlati okból, saját gyá­ra érdekében, hogy ne 10— 15-ös, hanem esetleg 150— 200-as sorozatot gyárthassa­nak egy gépből. (Jól érti gazdasági törekvéseink lé­nyegét!). — A fórumok gyakran érdektelenségbe ful­ladnak mintha senkit sem érdekelne az, ami ott el­hangzik — mondta a másik kommunista. — Pedig nem erről van szó! Van, akinek 7—8 társadalmi funkciója van. s nem bír vele. Az sem jó. ha öt fórumon ötször hallja ugyanazt az ember! És ha egyszer eimonditaom valamiről a véleményemet, miént mondjam el ugyanazt ötször...? Néha a fórumok, a vélemények hatása sem érződik kellően — mondta, s bírálatának megszívlelen­dő elemeire érdemes figyel­ni. Jellemző volt e nyílt esz­mecserére. hogy a kételyek­re is választ kaptak a kom­munisták. Az igazgató azt hangsúlyozta, hogy a múlt év eredményeiből önbizal­mat. erőt lehet meríteni hi­szen az alapvető szervezési változások után egy év alatt 40 százalékkal nőtt a nettó termelés. Beszélt az észre­vételek érzékelhető Hatásá­ról, s miután mindenki el­fogadta, és állást foglalt a kongresszusi irányelvek mel­lett Boros József mintegy összegezésként hozzátette: — Szavunknak akkor lesz iigaizi hitele, ha tartalmas po­litizálással, eredményes munkával tudjuk alátámasz­tani a kongresszusi irányel­veket. Klenovics Imre, a megyei pártbizottság első titkára kö­szöntötte ezután az alapszer­vezet kommunistáit. Beve­zetésként a párt sűrűsödő eseménysorozatáról beszélt, amely — mint mondta — nem önmagáért való. — Munkánk minősítésének az önértékelésnek nélkülözhe­tetlen szerepe van. A legrá­termettebb komunisták meg­választásáról döntenek itt s ez nagy felelősséggel jár. Beszélt az irányelvek társa­dalmi vitájának jelentőségé­ről. a sokait hangoztatott be­leszólás megvalósulásáról, majd megállapította: — Az elhangzott félmondatok is súlyos vagy figyelemre mél­tó megállapításokat takar­tak. Ez is bizonyítja: fi­gyelnünk kell az emberek véleményére! Nem lehet szó közömbösségről, ha az em­berek intézkedéseinkben látják viszont szavukat, vé­leményüket. — Azt tapasztalom — folytatta a megyei pártbi­zottság első titkára —, hogy megyénkben rendkívül nagy érdeklődés nyilvánul meg az irányelvek iránt. Sok véle­mény hangzik el, s az em-' berek a sorokban visszaol­Nem ez volt az első „gaz­daváltás” a Kanizsa Bútor­gyár kaposvári gyáregysé­gének életében. Az 1951-ben alapított tanácsi vállalat 1977 óta működött a szomszédos bútorgyár köteléklében, s bár nem legyőzhetetlen távolság választotta el a kaposvária­kat a zalai anyavállalattól, az utóbbi években mégis egyre érezhetőbb akadályok nehezítették a munkát. En­nek megszüntetése érdékóben került a bútorgyár a Somo­gyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdásághoz. Alapos előké­vasni vélik saját gondola­taikat. Jó, hogy kételyeiket is elmondják: mit várhatunk a gazdaságtól, miképp ala­kul az életszínvonal? , Bizo­nyítják, hogy a párt vezető­szerepe érvényesül, s a népi nemzeti egység is kiállta az élet próbáját. Céljainkat — ha látványos fejlődésről neon szálmodifoaitunik, is ed — elér­tük. Klenovics Imre beszélt ez­után megyei eredményeink­ről. kiemelt társadalompoli­tikai céljaink eléréséről, s hozzátette: — Ezek önma­gukban is bizonyítják, hogy a somogyi ember nagy fele­lősséget érez társadalmunk fejlődése iránt. A sikerek­ben önök is részesek, hiszen szervezett, becsületes, tisz­tességes munkát végzett a gyár közössége. — A mai ifjúság semmi­vel sem rosszabb vagy kü­lönb, mint a mi időnkbeli volt — folytatta. — Meg tudja fogni a munka végét, s amikor ítéletet mondunk róla. vigyázzunk: az egyedi rossz példákból nem szabad általánosítani... Végiül azt mondta: — Köszönöm a Kaposgép dolgozó közösségének politi­kai. gazdasági munkáját. A választással összefüggésben arra hívom föl a figyelmet, hogy tisztelet és megbecsü­lés övezze az idősebb gene­rációt. de adjunk teret a fiataloknak is, hogy képes­ségeik szerint bizonyíthas­sanak. Azt kívánom: hitük legyen abban, akaratuk és elszánásuk ahhoz, amit csi­nálnak, s ehhez egészség, családi és személyes boldog­ság párosuljon. A kommunisták közössé­ge egyetértését fejezte ki a kongresszusi irányelvekkel kapcsolatban majd körülte­kintő. demoikratikus módon, öttagú vezetőséget, a fiatal Laki László személyében párttiitkárt. és küldötteket választott a felsőbb pártérte­kezletre. szülétek után január 1-től változatlanul gyáregységként — de a jelek szerint bizto­sabb és gazdaságosabb körül­mények között — folytatják a munkát. A változásról néhány nap­pal január 1-e előtt beszél­gettünk a gyáregység dolgo­zóival, vezetőivel. — Mindenképpen előnyt jelent a számunkra ez a vál­tozás — mondja Sásdi Jó­zsef famegmunkáló műveze­Szabó Zoltán gépkezelő 40 éré történt Az MKP Somogy megyei szervezetének megalakulása­ikor, 1945. január 5-én hatá­rozat született egy haladó lap megjelentetésére. Mike Imrét nevezték kii főszer­kesztőnek, segédszerkesztő­nek pedig András László egyetemi hallgatót. A kétta­gú szerkesztőségnek a lap megjelenéséig összesen há­rom nap állt rendelkezésére. A pártszervezet megalakulá­sakor a Vas Zoltántól ka­pott információk, valamint Zaharov szovjet várospa­rancsnok katonai hadihely­zet-ismertetője, a szovjet hírszolgálati anyagok alap­ján állt össze az első négy­oldalas szám. Mike Imre ja­vaslata alapján a haladó szellemű Somogyvármegye nevét vették át. A lapot Kaposváron, a Ko­rona (ma Ady Endre) utca 7. szám alatt állították elő. Az első számot január 9-én szinte kapkodták az újság­árusok kezéből. A Somogy­vármegye első számának ve­zércikke Új világ felé cím­mel üdvözölte a debreceni újjászületést, a demokrati­kus Magyarország megszüle­tését. „óriási feladatok vár­nak minden jóérzésű és dol­gozni akaró magyarra. Nem­csak a szörnyű romokat kell eltakarítani, azokat a romo­kat (is), amelyekkel a fasiz­mus és hazai bérencei borí­tották el anyagi és szellemi értelemben egyaránt ezt az elárvult országot, de annak a helyén meg kell kezdeni egyúttal az igazi demokrá­ciára támaszkodó új Magyar- ország felépítésének nehéz munkáját is.” A kaposváriak az első oldalon olvashatták a Magyar Nemzeti Kormány tagjainak névsorát, valamint Magyarország Nemzeti Kor­mányának nyilatkozatát. tő. — 1973 óta dolgozom itt, tehát nyomon kísérhettem az elmúlt évek eseményeit. Saj­nos, az utóbbi 2—3 évben nagyon hiányoltuk a fejlesz­tést. Remélem, hogy ezután lesz mód a gépek felújításá­ra, ahol szükséges, ott a cse­réjére, és az elképzelések megvalósításában jobban számítanak szakmai felké­szültségünkre. Ügy tudom, több új termék gyártását is tervezik a vezetőink, s ezek jóval munkaigényesebbek lesznek. Az igényesebb mun­ka pedig azt is lehetővé te­szi, hogy fejlődjünk szakmai téren. • Azt talán túlzás mondani, hogy a nagy gyár nem törő­dött az alig több mint' 200 dolgozót foglalkoztató kapás- vári gyáregységgel, de tény, hogy ide lényegesen keve­sebb jutott a fejlesztésre for­dítható keretből, kevesebb örömük lehetett az önálló el­gondolások megvalósításá­ban. S azzal sem csábíthat­ták ide a szakmunkásokat, hogy többet vihetnek majd haza a borítékban, mint máshol. — Az utóbbi három évben szinte semmit sem fejlőd­tünk — mondja Choma Zsoltné Igazgató. — A nagy­vállalat szempontjából érthe­tő, hogy a megnövekedett exportfeladatok elvégzésének érdekében a beruházási és fejlesztési alapokat helyi cé­lokra használták föl, nekünk azonban kevesebb jutott a kívánatosnál. Bízunk abban, hogy mint a Sefag gyáregy­sége magasabb szinten dol­Miklós Béla miniszterel­nök újévi beszédéből részle­teket közölt a lap. „Végze­tes katasztrófára volt szük­ség ahhoz, hogy Magyaror­szág végre átlássa a helyze­tet és végleg szakítson Né­metországgal. Magyarország a világ demokratikus államai mellett, elsősorban a Szov­jetunió, az Egyesült Álla­mok és Nagybritannia mel­lett óhajt felsorakozni. Ma­gyarország hűségesen együtt akar dolgozni szomszédaival, Jugoszláviával, Csehszlová­kiával és Romániával." A lap több híradást közöl a szovjet hírügynökség hírei alapján a magyarországi ha- dihélyzetröl. A Nyugaton fo­lyó küzdelemről részletes londoni híradás tudósította a lap olvasóit. A harmadik ol­dalon. jelent meg András László visszaemlékező cikke a budapesti nyilas hatalom­átvételről és a pusztításokról Beszámolt cikkében a hidak és középületek pusztulásáról, az utcai harcokról. Rövid’ híradást közölt az újság a Sásdi József művezető goahatunk, s ezzel egyidejű­leg gyártmányfejlesztési el­képzeléseink is megvalósul­hatnak.. Amit a magam ré­széről fontosnak tartok még, hogy a dolgozókat is vonják be a döntések előkészítésébe, vagyis érezzék, hogy a ve­zetők megbíznak bennük. — Mindannyian kíváncsian várjuk a jövő évet — mond­ja Szabó Zoltán, a lapmeg­munkáló üzem dolgozója. — Ezeket a gépeket még Ka­nizsáról ismerem, mikor ide telepítették a gépsort, ittra­gadtam én is. Azóta, sajnos, egyre több a baj a gépekkel, de az anyagellátás sem volt mindig kielégítő. Ettől a változástól azt váram, hogy ha nem is egyszerre, de ki­cserélik a gépeket, s így jobb, más termékek gyártása is lehetővé válik. Azt hiszem, itt bárkit is kérdezne, min­denki azt mondaná: szeretne jobbat csinálni, de bizonyos feltételek nélkül ez nem megy. — Nemcsak a gyáregység dolgozói, hanem mi is sokat várunk ettől a „házasság­tól” — mondja Maráz Kál­mán, a Sefag faipari igazga­tója. — Somogy megye ve­lengyel és az osztrák terüle­ten folyó harcról, illetve a politikai helyzetről. A kaposvári helyi hírek között olvasható volt, hogy a szabó, a cipész és az épí­tők szakszervezetének veze­tőségét, aktíváit január tű­én délutánra megbeszélésre hívták a munkásotthonba. Elsőként ők kezdték meg a szakszervezeti munkát Ka­posváron. A Somogyvármegye a kommunisták kezdeményezé­sére január 9-től a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front lapjaként jelent meg és he­lyet adott valamennyi de­mokratikus párt, így a Szo­ciáldemokrata Párt, a Füg­getlen Kisgazda Párt, a Pol­gári Demokrata Párt és a Nemzeti Párt helyi szerveze­tei cikkeinek, híreinek is. A lap 1945 nyaráig egyedül képviselte a szabad demok­ratikus sajtót Somogybán. Akkor a többi párt szerveze­tei is megkezdték saját lap­juk megjelentetését. zetőinek egyetértésével és a vállalat .távlati elképzelései­nek figyelembevételével dön­töttünk úgy, hogy 15 millió forintért megvásároljuk a Kanizsa bútorgyártól e gyár­egységet. A szükséges fej­lesztések után olyan .termé­keket szeretnénk itt gyárta­ni, amelyek munkaigénye­sebbek, jobb kivitelben ké­szülnek, mint a jelenlegiek, s mivél .az alapanyagot „há­zon belül” biztosítani tudjuk, rusztikus bútorok gyártását .tervezzük. Elsősorban tölgyet kívánunk feldolgozni. 1985 első félévi munkájára még a Kanizsa kötötte meg a szer­ződéseket; az újabb, főként a kárpitozott garnitúrák gyártását csak 1985 második felétől kezdjük meg. így van némi <idő az átállásra is. A fejlesztési elképzelések kidol­gozására egy tervezőintézetet kértünk feil, s természetesen figyelembe vesszük a gyár­egység vezetőinek véleményét is. Gondolom aSeíaghoz való tartozás mindenképpen elő­nyös lesz, mind a munkael­látottság, mind pedig a fi­zetés szempontjából. Minden okunk megvan rá, hogy jó és gondce gazdái legyünk a bútorgyárnak. Nagy Zsóka Dr. Andrássy Antal Az 1945. január 9-én megjelenő lapot okkal köszöntjük 40 év távlatából a Somogyi Néplap jogelődjeként. Ott és akkor eresztett gyökeret megyénkben a kommunista újságírás, a valóság­hű tájékoztatás módszere. Lapunk munkatársai ezúttal emlékeznek elődeikre, akiktől elvhűséget és elkötelezettséget, harcosságot és a párt poli­tikájának szolgálatát örökölték. // Csak jobbra számítunk" A kaposvári bútorgyár Kanizsa helyett, a Sefag gyáregységeként

Next

/
Thumbnails
Contents