Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-26 / 21. szám
8 Somogyi Néplap 1985. január 26., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS TÉLI UTAZÁS A hideg estén fázósan topogtunk a sínek mellett. Hosszabb várakozásra készülünk föl, de a ködből hirtelen fények válnak ki, az expresszvonat késés nélkül megérkezik. A kivilágított kocsik csaknem üresek, de mi, akik ezen az állomáson föl- szállunk. valamennyien egy fülkébe kerülünk. Hét ember, egymás mellett, egymással szemben, néhány órára összezárva. Óvatosan megnézzük egymást. Belül az ablaknál férfi a feleségével, és öt-hat éves kislányukkal. Mellettük fiatalember, diákforma, Velük szemben elegáns, fiatal nő, egy harminc év körüli férfi. Legszélről én. Az expresszvonat rohan az Alföldön. Kinn sötét van és hideg, benn meleg és biztonság. Rakodás, zörgés, mo- corgás, ki-ki elhelyezkedik, és mintha óra ütne, csattognak a kerekek. A diák mellettünk ül, göndör hajú, vidám tekintetű. Kis bajusszal öregíti magát, de legföljebb húszéves lehet. Nyitott könyv van a térdén, szeme még akkor is nevet, amikor olvas. A fiatal nő ritka jelenség, derékig érő hajában a mézsárgától az aranybarnáig minden árnyalat megtalálható. Nézzük, bámuljuk ezt a különös színpompát, fénye valamennyiünkre rávetül. Ki lehet? Vidéki színésznő? Talán színésznő-jelölt? Halkan fölsóhajt, kinyitja könyvét, olvasni ks.zd. Francia nyelvkönyv, talán mégsem színésznő? A mellette és mellettem ülő fiatalember — ha oldalt nézek, csizmája orrát és hosszú, keskeny ujjait látom — tüntetőén elkülöníti magát tőlünk. Színes magazinba mélyed, mintegy védekezőén tartja maga elé. A hal oldalán ülő lánytól, aki olyan szép, mint egy királylány. finnyásan elhúzódik. A fiatalember, a mellettem ülő, összecsukja színes magazinját, tekintetét körülhordozza útitársain. Becsukja szemét, kinyitja, megint becsukja, és mintha elkeserítő látvány lennénk, lebiggyeszti száját. „Ti senkik” mondja ez a tekintet, „ti felejthető példányai az emberiségnek. Ti bárkivel fölcserélhető, bármivel helyettesíthető, arc nélküli senkik.” Keskeny száját összeszorítja, arcát egykedvűre igazítja, majd fölveszi sastollal tömött kabátját. és mikor a vonat lassít, kilép a fülkéből. Az ajtót nyitva hagyja, nem méltat köszönésre senkit. Most, hogy leszállt, fölál- lok, utánanézek. Arcát mintha mór láttam volna, mozdulatait is mintha sokaktól tanulná, lépései, tüntetőén hanyag járása, még lélegzetvétele is ismerős. Megy a ködben, pipaszár lába világfájdalom, sastoliakkal degeszre tömött dzsekijében ügyetlenül ugrál. Hogy minél hamarabb elfelejtsem, a gyerekekre gondolok. „Majd csak ösz- szetalálkozik velük — gondolom kájörvendve —. egyszer majd csak összehozza őket a véletlen.” A három gyerekkel, a három szurtos ördöggel az állomáson találkoztam, ott kergetőztek, rohangáltak. Valami dobálós játékot találtak ki, és ordítoztak is hozzá, mint az ördögök. Remélem, egyszer majd összetalálkoznak a sastollassal. és őt is megtanítják. Ha játszani nem is. mert arra születni kell, legalább köszönni. Vathy Zsuzsa A tömítés Emberkét szombaton reggel nagy csapás érte. Amint kiván- szorgott a fürdőszobába, hogy hozzákezdjen a mindennapi félálombeli borotválkozáshoz, majdnem fölébredt a látványtól. A csaptelepből vékony sugárban spriccelt a víz. beküldte hát a feleségét, hogy hívja ki a szerelőket. Az asszony fél óra múlva tért vissza fülén a telefonkagyló nyomával. — Nem jönnek ki — mondta mélabúsan —, mindenki géemkában dolgozik, csak az ügyeletes maradt ott, hogy elküldje a megrendelőket. Azt mondta, csavarjuk be ronggyal, vagy zárjuk el alul a csapot. — Okos szerelő... — zsörtölődött Emberke. — Tudhatná, hogy a lakótelepi házakban csak a pincében van csap. Ha azt elzárom, mindenki víz nélkül marad. Eridj. asszony, lakik a szomszéd utcában egy maszek, hívd föl őt! A maszek negyed óra múlva megérkezett. Nem kérdezett semmit. Kipakolta a szerszámait, majd tíz perc múlva így szólt az asszonyhoz: — Keziccsókolom, tessék kipróbálni! , — A csap jobb volt, mint újkorában. A mester szerényen mosolygott, aztán számolt. „Elzárás 10, kinyitás 10. tömítés 5, szerelés 20, adó 80, összesen 180 forintot kapok kezics- csókolom...” — Látja uram, ez a filléres tömítés okozta a galibát — dobta Emberke lába elé a kiszuperált gumidarabot. Lehet, hogy a jövő héten a konyhai csapja fog elromlani. Jobb. ha beszerez belőle néhányat. fis Emberke megfogadta a jótanácsot. Hétfőn végigjárta a műszaki áruházakat. Felmutatta a tömítést, az eladó vedig mosolyogva megcsóválta a tejét. „Ez nekünk nem üzlet, uram. Vegyen új. import csaptelepet 1800-ért. Azt még be is csomagoljuk! De Emberkét kem^n-' fából farant.ák. vem adta föl ilyen könnyen. Elment egy szerelvénv- boltba, ahol két évvel ezelőtt a feleséae barátnőié már vett valamiféle tömítést. A pult mögött támaszkodó fiatalembernek megmutatta a markában szorongatott kincset. — Hát... nem is tudom ... Megnézhetném a raktárban... esetleg... , — Hát akkor nézze meg!... Legyen szíves! — No igen, de nem hagyhatom magára a boltot. .. , — A Lajos \küldte? — kérdezte valaki a raktárból. — Nem, a feleségem. — Szóval nem a Lajos? Sajnos, így csak azt tanácsolhatom, uram, hogy szerezzen egy darab gumit és vágjon belőle tömítést a felesége körömollójával. — Vagy szerelje ki egy másik csapból! — kontrázott rá a másik eladó hamiskásan kacsintva — A maguk gyárában nincs csap? Ekkor érezte először, hogy valaki beköltözött a testébe, és apró tömítéseket rak az ereibe. Amikor egyik barátja tanácsára kibuszozott Soroksárra, és a maszek spéci autóhnl.t ajtaján meglátta a táblát: „Szabadság miatt zárva”, elkezdtek zsongani a méhek a fejében. Később a trafikokba, sőt a butikokba is betért elnyűtt tömítését mutogatva. Végül egy zöldségeskofa félreértette a mutogatását a Rákóczi téri piacon. és úgy fejbe vágta a kosarával, hogy menten összeesett. A helyszínre érkező rendőrök hívták ki a mentőket. A kórházban egy csinos, fiatal doktornő volt éppen az ügyeletes. Bármit kérdezett tőle. Emberke egyre csak a tenyerén lapuló tömítést mutogatta, és halkan motyogott maga elé: „Ilyet adjatok nekem! Ilyet adjatok nekem!” — Te jóságos isten, ez szexmániás!!! — ugrott-föl a doktornő és a legtávolabbi gumiszobába vitette. Még arról is megfeledkezett izgalmában, hogy átöltöztesse az ápolókkal. Másnap, amikor beengedték hozzá sírdogáló feleségét, sugárzó arccal ölelte át az asszonyt. — Ne búsulj, Mariskám! Idenézz. micsoda tömítéseket vágtam a gumiszoba falából! Most már nem fog spriccelni a csapunk ... T. Ágoston László Kurucz D. István művészete A magyar piktúra meghatározó tája az alföld, a síkság. Ezért beszélünk már évtizedek óta több nemzedék vizuális termése után is alföldi iskoláról. A mai magyar alföldi iskola mestere, Kurucz D. István most lett hetvenéves. Az évfordulón újabb magas állami kitüntetést kapott a Mun- kácsy-díjas, SZOT-díjas festő, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze; születésnapja tiszteletére rendeztek kiállítást a Műcsarnokban. Kurucz 1914-ben született Hódmezővásárhelyen. Kiemelkedő része van abban, hogy 1946—47-ben létrejött a vásárhelyi művészek szervezete, s az évente megrendezett vásárhelyi őszi tárlat fontos eseménye képző- művészeti életünknek. Kurucz D. István 1953-ban Tejbegyűjtők műtermes házát átadta a Művészeti Alapnak, hogy létrehozhassák a 8. számú alkotóházat. Szőnyi István magániskolájában képezte magát, később, 1940-ben végezte el a Képzőművészeti Főiskolát Rudnay Gyula, Nagy Sándor, Benkhard Ágost, Varga Nándor Lajos tanítványaként. Kurucz D. István legnagyobb érdeme, hogy történelmi hitellel alkotja műveit. Lényegében Móricz Zsig- mond novelláit folytatja elégikusabb hangvétellel. Gubás parasztokat fest, akik vásárra igyekeznek, kendőbe burkolózott asszopyokat, akik beszélgetnek a széles vásárhelyi utcán, és ez a terefere hétköznapjuk, ünnepük, eszmecseréjük, színházuk — a valóság „egyeteme”. Kurucz D. István festészete az átalakuló valóságnak megfelelő hangvételű. Fóliás tanyát fest. ZALÁN TIBOR KÉRÉS Hatalmas kő lakik gyomrom fölött s ha legördül onnan: meghalok Tedd hogy rövidebb legyen az éjjel s magasabb mint a nappalok Tedd hogy újjongva lássa testem: más gyönyörében még ragyog S tedd hogy mellém állsz lehajtott fejjel s vársz amíg mindent itthagyok SZERB ANTAL EMLÉKÉRE Halála negyvenedik évfordulóján Disznóvásár gyarapodást, nem nosztalgiát idéz. Üjabb honfoglalást jeleznek azon képei, ahol kombájnok takarítják be a termést, gép veszi át a munkát, szünteti az emberi fáradtságot, a robot keserűségét. 1961-ben festett Női feje remeklés — maga az Alföld testesül benne, a föld, a nyár. Előrehaladásának újabb jele, hogy a hazai tér kibővül, növekednek nemzet közi sikerei, s ez nem egyszerűen Kurucz D. István offenzívája csupán, hanem piktúránk hiteles térnyerése öt világrészen. Losonci Miklós A náci ideológusok kultúrateremtő és kultúraromboló „fajokra” osztották az emberiséget. A német népet természetesen az első csoporthoz számították. Vajon melyik csoportba sorozták volna — ha ilyen kérdések eldöntésére még marad idejük — magyarországi bérenceiket, a Sztójay- és Szálasi-féle hatalom ember- selejtjét? Nem győzzük számba venni azokat a veszteségeket, amelyeket értelmiségiek legyilkolásával a magyar kultúrának okoztak. Áldozataik névsorában több olyan jelességnek a nevét is olvashatjuk, akik a német szellemnek is szolgálatot tettek, mint irodalomtörténészek vagy műfordítók. Deportálásban pusztult el Mohácsi Jenő, Madách német fordítója, öngyilkosságba kergették nyolcvankét éves korában Radó Antalt, a jeles versfordítót, puskatussal verték agyon a század egyik legjelentősebb magyar irodalom tudósát, Szerb Antalt. 1901-ben született. A gimnáziumban Sík Sándor volt az osztályfőnöke. Magyar- német-angol szakos tanári oklevelet kapott. Néhány évig középiskolában tanított. Egyetemi magántanári képesítést szerzett. 1934-ben jelent meg A magyar irodalom története című könyve, amely tagolásával, előadásmódjával meglepte az adathalmazokhoz és konzervatív kenetességhez szokott olvasóközönséget. Hiába fanyalgott * a jobboldal, hiába morgolódott a szélsőjobb, a szakma elismerte, és számos magyartanár felhasználta a tanításban. Schéner Mihály rajza 1941-ben került a könyvpiacra A világirodalom története, szellemesen és rendkívüli irodalmi-filozófiai látókörrel megírt háromkötetes munkája. Irt számos kisebb irodalmi tanulmányt, amelyek az európai szellem teljességének igényével elemeztek egy-egy írói művet vagy irányzatot. Irt regényeket, novellákat is, utóbbiak közül legismertebb A Pendragon-legenda. a kalandregényből és tudományos művelődéskutatásból elegyített rendkívül izgalmas történet. A magyar toll egyik legeurópaibb mestere volt az Európától egyre távolodó Magyarországon. 1944-ben munkaszolgálatra hívták be. Ahogy a szovjet csapatok közeledték, hajtották nyugat fele, ugyanúgy, mint Radnóti Miklóst. A bestiális gyilkosság a rendelkezésünkre álló adatok szerint 1945. január 27-én történt az ország nyugati határán, Balf község területén. Az elásott holt • testet a felszabadulás után megtalálták, és ünnepélyesen helyezték el a jeles íróhoz méltó sírba. Az ötvenes évek első felében elutasítóan kezelték örökségét, az ötvenes évek végétől azonban egyre-más- ra jellenek meg munkái új kiadásban, több regényét és novelláját lefordították idegen nyelvekre. A magyar szellemi kincstárnak nagy értékei; korai halála soksok új értéktől fosztotta meg a magyarságot. A puskatus nemcsak egy ember koponyájára csapódott, hanem nemzeti kultúránkra is. Bán Ervin
