Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-26 / 21. szám

4

Somogyi Néplap

1985. január 26., szombat

Értünk munkálkodnak

Jókedvűek és óriási a felelősségük

Hasonlít egymáshoz a két asszony. Szemüvegesek, nevetősek.

— Kérdezték már többen, rokonok vagyunk-e — mondja Virág Józsefné —; másoknak is feltűnt a hasonlatosság. No meg, aztán, mind a /kettőnknek nagy a -szánk.

— Jókedvűék vagyunk, és mindig ki merjük mondani, amit gondolunk — folytatja Kosztolánczi Jánosné. — Sokak számára ezért tetszhetünk nagyszájúnak. Azonban nem mindegy, hogy az ember Ihol mondja ki azt, amit gondol, és kinek. Mi, azt hiszem, tudunk különbséget -tenni.

A két asszony a Kaposvári Ruhagyárban dolgozik, férfi- szabó a szakmájuk. Koszto- láiíezi Jánosné a város egyik országgyűlési képviselője, már a -harmadik választási ciklusban, Virág Józsefné pedig -a Magyar Nők Országos Tanácsának a tagja. Ezenkívül számos egyéb társadalmi megbízatása van. Mindketten aktív közéleti tevékenységet folytatnak — találkozásunk, beszélgetésünk alapja ez.

Kosztoláncziné igencsak meg volt lepve, amikor 1971- ben országgyűlési képviselőnek választották.

— Akkor még párton kívüli voltam, és azt hiszem, sokat számított jelölésemkor, hogy fiatall és munkás voltam. Féltem is egy kicsit, hogy nem tudom ellátni ezt a felelősségteljes feladatot. Kislány- korom óta „talpraesett" jelzővel illetett a környezetem, nem minden ok nélkül. A itenniakarás. a mások érdekében való munkálkodás volt jellemző rám. Természetesen nagyon örülök, hogy az országgyűlési képviselők csoportjába tartozom, s -még ma is -torokszorító izgalommal lépek a Parlamentbe. Az első ülésszakon csak figyeltem, tapasztalatokat gyűjtöttem. Később már hozzá is szóltam a napirendi pontokhoz. Sosem felejtem el; az első beszédem egy decemberi ülésszakon hangzott el, a költségvetéshez szóltam hozzá. Csodálatos érzés úgy látni -és tolmácsolni a gondokat, problémákat, hogy az tükrözze az egyén, a szű- kefob pátria, a megye és az ország érdekeit.

— Ez a közéleti tevékenység egész embert -kíván. Két műszakban dolgozik a ruhagyárban. Mikor tud sort keríteni a fogadóórákra?

— Általában ké-thavonként van hivatalos fogadóóra. Tulajdonképpen azonban mindennap sokan keresnek telefonon vagy eljönnek a lakásomra. Ez mindenképpen jó, merj azt mutatja, hogy az emberek tudják: az ország- gyűlési képviselő az ő érdekéiket képviseli.

— Hogyan fogadják el a munkatársai ?

— Még mindig él -a közvéleményben a fokozott követelmény, ha nőt választanák -meg -valamilyen magasabb pozícióra. Annak többszörösen kell bizonyítania az alkalmasságát. Ez sók esetben olyan megoldásokra készteti az embert, ami túlzásnak hat, pedig csak azért történik, hogy elfogadtassa magát. JÉn óvatos vagyok, -és úgy érzem, nem vethetnék ilyesmit a szememre. Igaz, tehetnék sokkal többet, belső igényem is -ezt sugallja. Rengeteg ‘meghívó érkezik a címemre, gyárak, üzemek közösségei szeretnének megismerni. Egyszerűen időhiány miatt nem tudok mindnek öleget tenni. Pedig jó lenne, ha minél -többen megismerhetnének, s bátran hozzám fordulhatnának problémáikkal. Sajnos még mindig előfordul, hogy találkozom olyanokkal, akiknek - fogalmuk sincs, ki az országgyűlési -képviselőjük, sőt arra sem emlékeznek, hogy valaha szavaztak volna.

Virág Józsefné egyetértőén bólint.

— Ha .valaki közéleti tevékenységet vállal, egyszer s mindenkorra eldöntötte: a

családja mellett a közösség érdekeit is szolgálni kívánja. Vál-aba tanítónőnek készültem, s nem sikerült; közbeszólt az élet. Nagy törést jelenített -ez számomra. Az ifjúsági szervezetben találtam meg azt a .tevékenységi kört, -amely békét teremtett bennem. A hűtőház- b-an ivoRam csomagoló, -amikor jeleitek a pártba; huszonegy éve -vagyok párttag. Segédmunkásként kerültem a ruhagyárba, érett -asszony- fejjel szereztem szakmát. Mi-ndig fogékony voltam az emberek gondjaira, és ha jogosnak éreztem, mertem szclinli iis. Ez egyfajta tehetség, de visszaélni nem szabad vele. Nincs súlya azoknak a javaslatoknak, amelyek mögött nem áll a jobbítani akarás. Brigádvezető vagyok, s 1979 óta a Magyar Nők Országos Tanácsának tagja. Féladatom a város, a könnyűipar területén élő

Kosztolánczi Jánosné

Virág Józsefné

nők -problémáinak megismerése, ezeknek a jelzése.

— Mi a véleménye az egyenj ogúságról ?

— Tudomásul kellene már venni, hogy ,a nő alkatánál fogva inemes és szép feladatra született. Ismerjük el; képességeink szerint tudunk mi is annyit, mint a férfi, s mégis tiszteltebb szerep nőnek maradni, a szó szoros értelmében véve. A mi feladataink közé tartozik a család összetartása. Ezt a -lehetőséget sem elvenni, sem feláldozni nem szabad, mert akikor ,mi, nők leszünk szegényebbek.

Két asszony. Hasonlítanak egymásra. Jókedvűők, éss óriási a felelősségük. Értünk, miattuk munkálkodnak.

Rlie Ágnes

SZEGEDI NÁNDOR

Valaki kopog

5.

— Az az ember... —

kezdte, -aztán hirtelen elhallgatott. Olyan csend támadt, hogy az öreg falióra ketyegését is ll-ehetett hallani.

Tiik-tak. eg y-k ettö-hó r om.

Viktor a számlapra pillantott: még egy másodperc, -és ütni kezdi a hármat... Amikor a mutató az egészre ugrott, -megremegett a parasztház.

Döbbenten álltak. Ell-a fáradt szemeit felvillanyozta a rémület. Viktor kirohant. Az erdő felől 'ezer és -ezer fosz- toreszká-ló csík .kúszott az égre.

— Hát, megkezdődött a német támadás — sóhajtott.

Még a levegőt sem fújta ki, amikor egyszerre nappali világosság árasztotta öl az udvart, és a pajta sarka megroggyant.

Visszasietett a szobába. A lány még mindig az ágyon ült. Mintha megnyugodott volna. Ügy látszott, f-ogalma

sincs arról, hogy valahonnan valakik lövik a házat.

Viktor feltépte a szek- -rényajtót, meleg holmit vett ki, beleburkoillta Ellát. Aztán az ölébe kapva kivitte a szobából.

— Hová megyünk? — kérdezte.

— Nem -tudom, de innen mennünk -kell, minél előbb.

A nehézfegyverek tüze percről percre erősödött. A süvöltő, vijjogó lövedékek egyre közelebb csapódtak be.

A szlalmakazai mellett álltak meg először. Ekkor már két oldalról dörögtek az ágyúk. Az oroszok is hozzálátták, hogy ne maradjanak adósok a válasszal.

Az egyik német löveg jói ism-erlt (hangjából kikövetkeztette. honnan indult a támadás, a becsapódásokból meg, hogy merre -tant; a németek a főcsapást Csököly térségében a szovjet és bolgár csapatok csatlakozási pontjára akarják mérni.

Határozottan emlékezeti rá, hogy a 2. páncélos hadsereg főtisztjei különös gondot fordítottak erre a területre. Többször légi felderítéssel is ellenőriztették a két hadsereg érintkezési pontját. A kérdések között mindig szerepelt, hogy az oroszok nem csoportosítottak-e ide nehézfegyvereket azzal a céllal, hogy támadás esetén tűzzel zárják le az aknamezőn nyitott átjárókat.

Ella zokogni kezdett, és minden ízében -remegett.

—Ne menjünk! — kérlelte Viktort.

—Jöjjön! — mondta erélyesen. Tisztában volt vele, itt nem sokra megy a meggyőzéssel.

Mélyen meghajolva futni kezdtek arra, amerre Viktor a bolgár—orosz vonaliakat sejtette.

Nem volt más választása. Senki földje nincs többé. A katonaszökevény, aki ráadásul parancsnoka gépére is 'tüzet nyitott, csak a másik oldalon remélhet kegyelmet. Ha eljut odáig ...

Tőlük balra csendesnek látszott a sötétség. Arra fordultak. Ella nehezen bírta, nehezen mozgott a hóval borított -hepehupás terepen. A-hol 1-ehetétlt, kézen fogta. Néh-a úgy érezte, Ella jobban megszorítja a kezét, de ebben nem volt egészen biztos.

Nemsokára feltűntek a falu szélső házai. Viktor megkönnyebbülést érzett, és

Megújul a töröcskei horgásztó

Nemrégiben a befagyott Töröcskei-tó jegén találkoztam a part menti nádast vágó horgászok kö- zött Hauzer Miklóssal, a Kaposvári Horgászegyesület titkárával. Mint elmondta, nemcsak a nád- vágás lesz -az -egyetlen munka a tavon ez évben, i Vízügyi előírások miatt, a gát és a zsilip kijavításának érdekében, le kell engedni a vizet a .minimális szintre (a gát előtti öböl vízmélysége 1,2—1,5 méter körül lesz), s ezt a munkát a jég elolvadása után azonnal megkezdik, hogy március végén a horgászok birtokba vehessék a tavat. A vízleengedés lehetővé teszi a medertisztítást és a kát -öbölből az iszapréteg kitermelését is.

E föladatok elvégzése a horgászoktól is sok -mun- i- kát iklván. Az egyesület ezért az 500 forintos területi jegy árát 100 forinttal fölemelte, ám a Itársa- dalmi munkában résztvevők a 100 forintot a helyszínen visszakapják.

Beszélt az egyesületi tit- j kár a haltelepítésről és a fogási eredményekről is. Elimo.idta: -tavaly az év j elején 30 -mázsa méretes, 1 ősszel 30 mázsa vegyes | ponyit, 15 mázsa vegyes hal és 3 mázsa amur ke- ' rüit a vízbe. Tavasszal j -megérkezik a süllőutánpótI-Iás és betelepítenek — az eliadott területi jegyele arányában — körülbelül 30 mázsa méretes pontyot is. A -tóra látogató horgászok különben- sem panaszkodhattak, hiszen

1984-lben 3356 kilogramm

pontyot, 166 ki-ló süllőt, 98 kiló harcsát, 363 kiló amurt, és 1671 kiló egyéb halat fogtak. A rekordot Pamuki István tartja 50 kilós harcsájával. Az egy főre jutó fogási átlag itt , 23i,2 kiló völit.

A töröcskei törzshorgászok -egyébként a területi jegyeik vásárlásakor — mivel a tóra éves jegyet csak korlátozott számban adnak ki — laz idén is előnyt élveznek. — Helyüket március közepéig fenntartja az egyesület.

K. M.

Számítógép az államigazgatásban

Kísérlet Barcson

Aki betér Barcson a városi tanács ügyfélszolgálati irodájába, aligha sejti, hogy az egyik oldalsó irodában számítógéppel ismerkednék a tanácsiak. Az államigazgatást sem -kerülte -el ugyanis a technikai fejlődés.

— Filoppymat Sp típusú számítógépünk van — mondja Pápics Teréz. — Hazai gyártmány, a Vilati készíti. Hozzánk az Államigazgatási Szervezési Intézet jóvoltából került. -Az ÁSZI ugyanis kísérletbe kezdett; megvizsgálja, hogy -az államigazgatásban hol -és mire használható a számítógép. Nos, ennék a kísérletnek vagyunk a -részesei. Mi az ügyiratkezelést próbáljuk figyelemmel kísérni.

— Mi ennek a lényege?

— A beérkező ügyiratokat, közérdekű bejelentéseket, panaszokat, szóval mindenféle hivatalos /levelet a tanácsokon ma -még iktatókönyvekbe vezetik be. Meglehetősen hosszadalmasan kerül így az .irat az ügyintézőhöz. Körülményes kikeresni azt :s, hogy melyiknek járt le a válaszadási határideje.

— Ezen segít a számítógép?

— Igen. íLeegyszerűsíthelő az iktatás, s ha egy régebbi iratra vagyunk kíváncsiak, nem' kell órákat keresgélni; a gép pillanatok alatt megmondja, hogy hol tál-áljuk.

Pápics Teréz megismertet az iktatókká 1. Vaskos könyvekbe jegyzetelik a napi postát. Aztán, ha végeznek, a

gépbe táplálják az adatokat. Egyelőre kettős „könyvelés” van Barcson; ha befejeződik a kísérlet, már csak a számítógép -marad. Egyetlen lemezre 1500 adatot -rögzíthetnek, s így akár húszéves iratok is könnyen megi-elhe- tők lesznek.

— Ön hol ismerkedett meg a számítógéppel?

— Az államigazgatási főiskolán végeztem néhány éve, de akkor ott -még nem volt ilyen készülék. Így egy tanfoily-aman kellett részt vennem, hogy ©1 -tudjak igazodni a munkámban. Ma már, szerencsére, nemcsak a főiskolán -tanítják a számítógépek kezelését, hanem a barcsi középiskolában is, így nem lehat gond az utánpótlás.

— Szükség .lesz rá?

— 'Ma még ©1 sem tudjuk képzelni, hogy mi mindenre használhatják a tanácsok a számi,tógépet. Mii például úgy tervezzük, hogy a közeljövőben a per-emlyukkártyás adatállományunkat visszük gépre. Ezeken a kartonokon többek között a lakások, a lakók, ia testületi határozatok, a magánkereskedők és a kisiparosok adatai vannak feltüntetve. Azt hiszem, ehhez a munlkához egy Comodor 64-est vásárolunk. Hogy ez lesz-e vagy más? Egyelőre még az ÁSZI ;is keresi a legalkalmasabb 'típust. De hát még csak a számítógépesítés elején -taritunik.

N. J.

PIACI KÖRKÉP

Drága a tojás

visszatekintett a megtett útra. Sötétséghez szokott szeme — minit valami infra- távcső — mér jócskán belátta a terepet.

De mi az? A sötétben mögöttük valami mozgásfále látszik. Valaki követte őket.

—Ella! Valaki a nyomunkban van.

— Úristen! Most mi lesz?

— Maga szépen tovább megy, és magára vonja az ismeretlen figyelmét. A többit bízza rám!

Amint a lány eltávolodott, ©gy vizesárok mentén a közeli domb felé -kúszott. Ott megállt, és fülelt. Követőjük egyedül volt, és egyenruhát viselt. Gyorsan felmérte, mikor kell -elkezdenie a kúszást ahhoz, hogy találkozáskor a meglepetés előnye az övé legyen.

Még ötven méter, már csak húsz, tíz .. .

— Achtung! Achtung Kameraden ! — hangzott egyszerre a közeledő férfi útirányától balra, a sötétségből egy erélyes német hang. A távolság nem lehetett több 150—200 méternél.

Még látta, hogy az általa figyelt idegen megtorpan. Többre nem futotta idejéből, előbb kúszva, majd mélyen hajolva, futva Ella után eredt. Fegyver birtokában sem lett volna esélye a német egységekkel szemben.

(Folytatjuk)

A vásárlók igen, az árak már kevésbé csúszkáltak tegnap a kaposvári ,hetipiacon —i legalábbis kora reggel még így volt. Aki csak tehette, a csarnokban árulta portékáit, így a vevők többsége is az asztalok közötti szűkös folyosókra szorult. Az érdeklődőknél jóval több volt a vevőcsalogató, kí-nál- gató árus.

Sárgarépa és petrezselyem — halomba és csomóba rakva — szinte lépten-nyomon akadt. Külön-külön adták kilóját 20-ért, vegyesen — 4—5 szálat összefogva —, nagyságtól függően 8—18 forint közöt árulták. Petrezse- -lyiemzöldből néhol ölnyi halmokat raktak, s csak furcsa piaci fogásnak gondolhatták a vevők az egylhelyütt csokronkén-ti 20 forintos árat, máshol ugyanis 3—5 forint között lehetett megvenni. Zelferzöldat 2—4 forintért árultak. A krumpli kilónként 8—10, a vöröshagyma 12—14, a fokhagyma darabja 2—2,50 kilója 50 forintba került. A csomónként árult zöldhagymát és a testesebb póréhagymákat 3—4 forintért árulták. A néhány levélből álló -spenótcsomókért 4—5 a karalábéért 3—4 forintot kértek. Savanyú káposztát 14—16-ért kínáltak, a cékla kilója tíz forint volt. Egy kis üveg darált -paprikáért 20, házi savanyítású hagymáért és paradicsomért 30 forintot kérték. A feketeretek darabját 2,50—3 -kilóját 6—ilO forintért adták.

A gyümölcsök között még mindig az alma a királynő. Volt 6-ért is kilója, de ezt inkább csak azért rakták ki, hogy a mellette levő 12—18 forintoshoz csalogasson. Az ár alsó határa körül kínált gyümölcsök kissé már töpörödöttek voltak, így érdemesebb volt pár forinttal többet adni az egészséges, szépen piroslókért. Sütőtök csak három-négy helyen akadt, gerezdjét 4—6 forintért adták, a nagyságtól függően. Egy standon a mélyhőtött zöldségfélék társaságában kis tálcában nagyszemű málnát árultak 20-ért, üvegben, szörpként 30 forintért adták. Gesztenyét egy árusnál lehetett kapni, kilóját 25 forintért. Diót és mákot több eladó is félkilós zacskókban ■kínált, mindkettőt ötven forintért.

A baromfi-piacon kevés volt az árus és még kevesebb az érdeklődő. A -rántani való csirke párját 150-ért vitték el, hat kiló, vagyis kél tyúk ára 300 forint volt. Egy-egy tyúkot -egyébként 110—130 között adtaik. Bent a csarnokban 170—200-ért lehetett venni, tisztítva konyhakészen. A tojás ára 3— 3,50. Alkudni nem nagyon lehetett belőle.

Az arasznyi barkákból kötött csokrokat 4—5, a hóvirágot 5 forintért árulták.

N. Zs.