Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-22 / 17. szám

1985. január 22., kedd Somogyi Néplap 3 A mezőgazdaságban is Új vezetési formák „A gazdiaisiágiirányító szer­vek’ és az állami válLaliatioík kiapcsoLaltiait. oily módon kel! itoyálbbfejteiatemi, hogy no- - veikedjék a gaizdiasáigSrónyí- tiáls hiaibálsíidka és bővüljön a viáflllaillaltolk önélilóisóiga, íeite- lőssége a gazdiállkodláistban” — ofllviaisihaltjulk az MSZMP Központi Biiaoltitisáigámiak áil- lálsfoigílaiólsálban. Ebből kö- veibkeziik, hölgy a gazdaság­ii rálnyítáls továihbfejilesizitésié- ne|k egyik éliömie a vállalati szervezet korszerűsítése. Ami együtitjár azzal, hogy jobban elkülönüli egymástól a gaz­dálkodási és aiz igazgatási szférái, a gaizdáflfcoctók szeme- pe nagyobb a váillallkozód döntésiekben. Hagyományokra alapoznak A Központi Bizottság áll- Oiá|sfoig|llaJLáisa és az ázóta megszületett állami dönté­seik szerint a váilaiiaitok há­mom iiriálniyítiáisd formában müködbetnielk. A kisebb llét- sízámiú és területű válilalla- tiolkináil a dolgozók -gyűlése vtaigy küldätitigyüiäse a lieig- fellsőbb fórum, s választott viezeitőséig irányítja a váLLaJlá- ibqt. Aholl ötszáznál töhben vannak vagy — a mazőgiaz- da|siág|bain — nagy kiterjedé­sű a gazdaság, vállalati tiar- «élesek inányíteniak, amelyek melgvárJaisiztják aiz első szá­mú vezetőt, az igazgatót, s gyakiorofljiák feítelbte a műn- fcálltatói jogokat. A harmadak forrnia az úgynevezett állílam- igazgaltálsii irányítás lesz; ennek jellemzője, hogy az egyszemélyi felelős vezetőit a vádUalat alapítója nevezi ki. Ebbe az irányítási formába ibantozniak ma jd a közszolgái - ítaltáisit végző válfMaitdk, trösztök, összieségélben a vál- Qlafilaitolkniafc mintegy a negye­de. Az állálsfoiglaláls és a dön­tenek után élénk érdeklődés kíséri szinte mindenütt az új irányi tájsii forrnák beveze- tó|sét. Ez a természetes, hi­szen a következő két esz­tendőben valamiannyi ma­gyar vállalat áltál! valame­lyik formáira, s jövőre_az új irányítáisi módszerrel vezet­nek a várnaiatok harmadá­nál. Ez persze az átlag, hi­szen az áigazaitok között je- lemitősiék az élltériésék. A me­zőgazdaságban, élélmiszer- ipanban és erdőgazdálkodás­ban már jövőre valamennyi vállalat az új vezetési mód­szerrel! doüigiozii'k. Az agrár­ágazatok tehált megelőzik az ipari, kereskedelmi váillailá- tofcat. Szó sincs persze valamifé­le erőltetett sietségről. Az. új irányítási formáiknak közös jeütlemzője, hogy növekszik az aniállflJóság, erősödnek a demlokraiti'kus vezetési mód­szerek, ameflyeknék nagy hagyománya van a termelő­szövetkezetekben. S az ága­zaton bélüli kapcsolatok ré­vén ezek a módszerek elter­jedtek az élleilmisizenipanban ■ és az erdőgazdaisiágioteban is. Az elmúlt esztendőkben többször is korszerűsítették inányítálsi rendszerükiet az álllaimi gazdaságok, az élelr- miisizeríparban ny.oilc tröszt és nagyvállalati központ szűnt mag. Az új vállalat­irányítási formák tehált egy korábban elkezdődött folya­mát kiterjesztését és to~ válbbviitiélét jélentik az ag­rárágazatokban, s így a gyonsább bevezetés is ter- mészietes. Kik vezetnek? Az áitáflUás kisebb gondot okoz az agrárágazatokban, minit az iparban, de így is tízezreket érint az új irá­nyítási módszer. A 230 mie- zőgiazdasálgi vállaüat 60 szá­zalékánál választott vezető­ségiek működnek majd, 30 százalékúiknál váülaflati ta­nácsok, 10 százalékuk pedig álllarniiigazgiaitási irányítású vél’Jláfllat lelsz. Kéfsaálzharminc helyien te­szik ’föll a kérdést: miként Itatsz jövőre? Kik vezetik az állami gazdaságot, éiMmi- saeriipari váttClalátot. vagy az erdőgazdaságát? Az bizo­nyos., hogy testületek irányí­tanak majd. De kük lesznek ennék vezetői ? Képestek ilss znék-e megbirkózni a szá­mukra szokatlan és nehéz ■félaidattiali? A válliasztioitt ve- zdbőségékbein • és a vállalati tanácsokban ugyanis a dol­gozók képviselői is Ott ülnék, véleményükkel, javaslataik­kal1 formálják, segítik a dön­téseket. Nagy a fefllélősiségük, hiszen, képviselniük kell vá­lasztóik akaratát, olllyan dön­tésieket kell hozniuk, ame- Lyiefckéli jó irányban halad a váDlailát. A sitraibégiai kérdó- sékbemi ugyanis a testületek határoznák, s ezzel felelős­ségük is randlkívül nagy lesz. VólllaUt feffladiatüknak csak úgy felleflhetnek meg, ha rendszeresen tájékozódnak a váMaülat ibeülső doillgairófl, fi- gyeHsmmieil kísérik a külső környezetet, s egyeztetik e kétféle információt. Látható, hogy nem lesz könnyű dol­guk a tesltülletek tagjainak. Félniük siem kell. azonban a megbízatástól, ezt éppen a termelőszövetkezeti vezető- séigak működésének tapasz- tafllaiteli bizonyítják. Nem csodaszer Az is igaz persze, hogy vezetni, itamábsot adni csak aHaipce infcmmációk birtoká­ban tud bárki. Ezért a tes­tületek tagjait fel ke® készí­teni a döntésekre, s ez a ifel- készí'tás a -szakmai vezetők déliga lesz. Őszintén fel kell itármiuk a gazdaságiak, váillla- lattoik igondjait, mert enélkül eilleve raejm szätaiitihataak a legjobb döntésekre. Ahol he­lyesen értelmezik az új iná- nyiíltálsi formák célját, bizo­nyára nem is maradnak ti­tokban a kellametllan infor­mációk sem. Ez ugyanis ném érdeke a válMlat veze­tésének, hiszen a gazdálko­dás eredményeiről évente számolt belli' adni. Az új irányítási formáik bevezetése persze önmagá­ban niem jelent csodaszert egyetlen váűlallatnáfl. sem. Hiábaváló a nagyobb önál- lóság, ha niem tudnak véle élni; föílöslieges a nagyobb döntési szabadság, ha a váli- llállat belső érdekeütségii rend­szere nem ehhez igazodik. Az új irányítás tehát csaik a lehetőségiét teremti mag az eredményesebb gazdálkodás­nak, válőságot a vállalati kö­zösségiek formálhatnak belő­le. V. Farkas József Köszöntő a születésnapon GALINA JÁNOS 85 ÉVES A jó gazdálkodás kulcsa az érdekeltség Nyolcvanötödik születés- napj'a volt tegnap Galina János veteránnak, nyugdíjas nyomdásznak. A (kaposvári Kölcsey utcai házban a fe­lesége és két gyermeke je­lenlétében köszöntötte őt Klenovics Imre, a megyei pártbizottság első titkára és Tolnai Sándor, a városi pártbizottság ?lső titkára. — Engedje meg, hogy a pártbizottság, a magunk ne­vében nagy tisztelettel kö­szöntsem 85. születésnapja alkalmából — mondta KLe­tt ovics Imre. — Sokáig le­gyen még közöttünk jó egészségben! Lássa, hogy amiért annyit tett, hogyan folytatjuk .. . A megyei pártbizottság el­ső titkára átadta a szüle­tésnapi ajándékot, majd Tolnai Sándor gratulált az ünnepeltnek. Ezután a Gár­donyi Géza iskola három úttörője köszöntötte a meg­hatódott Galina Jánost, azt kívánva, hogy még sok szü­letésnapot érjen meg csa­ládja körében. Az egyik pi­ros nyakkendős lány piros szegfűt nyújtott át a veterán­nak. Bensőséges beszélgetés kezdődött az ünnepélyes be­vezetés után. Klenovics Im­re aziránt érdeklődött, mi­lyen az ünnepelt egészsége. Elmondta, hogy nem pa­naszkodhat, csaik a hallásá­val _van egy kis baj. — Az utcára kimegy né­ha? — kérdezte Klenovics Imre. Tolnai Sándor megjegyez­te: ott volt az MKP So­mogy megyei szervezetének jubileumi ünnepségén is, abban a nagy hidegben. A munkásmozgalom régi harcosa, aki hatvanhat éve szakszervezeti és párttag­ként, vöröskatonaként szol­gált, sokáig párttitkár volt a nyomdában, a cseri kör­zetben, fölele verni tett egy­egy érdekes epizódot az éle­téből. A kérdésekre vála­szolva Latinca Sándorról, Tóth Lajosról is beszélt. A 85. születésnapon azzal búcsúzott Galina János: — Nem számítottam rá. hogy ilyen szép megemléke­zésben lesz részem. Csúcs­fogyasztás Az idei léi eddigi leg­magasabb terheléséi ja­nuár 8-án 7 órakor mér­ték {hatezer-huszonhá­rom megawatt értékben) az Országos Villamos Te­herelosztó vezéuylőier- mében. A magyar vllla- mosenergla-hálózatot a Szovjetunióból érkező mintegy 1650 megawatt segíti. Képünk a Orszá­gos Teherelosztó vezény­lőtermében készültek, ahol folyamatos műszak­ban állandóan figyelik és ellenőrzik a fogyasztás mértékét. (MTI-fotó — Balaton Jó­zsef felvétele) — Igen, vissza kell tér­nünk az eladási lehetőségek­hez. Természetesen törek­szünk arra, hogy minél ke­vesebb gépet kelljen kocká­zatra gyártanunk. Remény­kedünk benne, hogy vásár­lóink is jobb gazdasági hely­zetbe jutnak lassacskán. Szintén a belső érdekeltsé­gi rendszer segítségéve! kí­vánjuk a gyár kereskedelmi szakembereit több munkára ösztönözni. Sőt nemcsak a kereskedelmi szervezetet ösz­tönözzük a piacszerzésre, ha­nem minden gyáregység ve­zetőjét és többi szakemberét is premizáljuk, ha vásárlót szerez. Hozzá tartozik mind­ehhez, hogy sokat költünk reklámra, megjelenünk több kiállításon. Ugyanis aki elő­re néz, az ltudja, hogy épp a nehéz időkben nem szabad a reklámon spórolni, ha­nem akkor kell igen erősen „bombázni” a piacot, amikor az nehezen bevehető. L. P. Kétféle változás érinti a kaposvári Mezőgép vállalatot az (idén. A tröszt megszűn­tével közvetlen kapcsolatba került a Kaposgép a közpon­ti szervekkel, es így a kü­lönféle támogatások is köz­beeső lépcsők nélkül jutnak el a vállalathoz, de a befi­zetési kötelezettségeket is közvetlenül, s a korábbinál gyorsabban kell teljesíteniük. Ez tisztáz sok mindent, de egyben a vállalat pénzügyi helyzetét átformálja, egyes esetekben a korábbinál _ne- hezebbé teszi. Ugyanekkor a gazdasági szabályozó rend­szer továbbfejlesztésével kap­csolatos változások harminc- millió forinttal megnövelik a vállalat kiadásait a tavalyi­hoz képest. Ez utóbbi tény szikilake- mény akadályként merede- zik a cég előtt álló amúgy is meglehetősen meredek út közepén, nehéz mögéje látni, ám a vállalat szakemberei — vezetői és munkásai — nem különösebben ijedősek. Több buktatón jutott túl a Kaposgép az utóbbi években, hozzászoktak már az ott dol­gozók az akadályokhoz. Tu­domásul veszik: a mai fel­dolgozó gépiparnak nincs más választása, mint az, hogy vállalja az akadályfu­tást. Czóbel Béla igazdasági igazgatóhelyettes elmondta: — A hazai piacon egyelő­re nem bőséges a kereslet, Bíznak a föllendülésben a szocialista export korábbi államközi egyezmények alap­ján bonyolódik le, tehát e téren gyors kivitelbővítésre nincs lehetőség, a tőkéspia- con pedig nehezen tudunk versenyezni. Ezek után ha valaki rosszmájú akar lenni, azt mondhatja: dobjuk be a törülközőt, zárjuk be a gyár­ikaput. De mi úgy tartjuk: ha nehéz .is a piaci helyzet, lehet sikereket elérni. Ne ve­gye ezt senki hősködésnek! Csupán arról van szó, hogy nem állnak soriba a vevők a gyárkapuban, de léteznek vásárlók csak nekünk kell .megtalálni őket. Lanyha a piac, de azért piac. — Remélik tehát, hogy a tavalyi 75 millió után az idei 108 milliós befizetési kö­telezettségnek gond nélkül eleget tudnak tenni? — A kérdés kisebb módo­sításokkal magéban hordja a választ. Nem reméljük, ha­nem tudjuk, s nem gond nél­kül, hanem gondokkal... A befizetés stimmel. Ehhez ter­mészetesen az szükséges, hogy a korábbinál jobban, eredményesebben gazdálkod­junk. Könnyű llenne hatéko­nyabban dolgozni, ha növel­hetnénk a tömegtermelést, mert a nagyobb sorozatok eleve hoznák a nagyobb nye­reséget. De csak szerény, 8 százalékos termelési mennyi- ségnövekedésit tervezhetünk, s ehhez képest eléggé jelen­tős, 18—20 százalékos nye­reségemelkedést céloztunk meg. Mindez együtt azt je­lenti, hogy megtartjuk a vál­lalat 1984-es színvonalát, sőt szerencsés esetben némi ja­vulásra is van esélyünk. (Egyébként aki a szerencse avagy a balszerencse létezé­sét a mi szféránkban tagad­ja, annak nincs igaza.) Bel­földön igen szerény 1,5 szá­zalékos üzleti többletet ter­vezünk, a szocialista piacon előreléphetünk azzal, hogy .tavaly egy moszkvai kiállítá­son nagy Sikerünk volt, s ez talán az idén üzletkötéssé ,is válik. A tőkés partne­reinktől pedig a tavalyinál 7—8 százalékkal több bevé­telre számíthatunk. — Mennyi mindebből a vágy, és mennyi a tényleges rendelés? — A rendelésállományunk most jobb, mint tavaly ilyen­kor volt. Több gépet azon­ban kockázatra ás gyártunk, mert szerződésünk még nincs. De emberi számítás szerint még az idén lesz, s akkor rögtön tudunk majd szállítani. Ilyen kockázatvál­lalás nélkül ma már semmi­re sem megy az ember. Na­gyobb baj lenne, ha szerző­dést ajánló vevőnek volnánk kénytelenek később azt mon­dani: sajnos a gyártásra egyelőre nem vagyunk föl­készülve. — Hol szorít leginkább a cipő? — Kedvezőtlenül érint bennünket, hogy fejlesztésre továbbra is kevés lesz a pénzünk, a régebbi és a mó­dosított szabályozók egyaránt sújtanak bennünket. Titkon azt vártuk az új előírások­tól, hogy jobbak lesznek a fejlesztési lehetőségeink, de sajnos, nem. Ügy kalkulá­lunk, hogy- a jelenlegi mű­szaki színvonalat meg tudjuk tartani, de ez kevés, ha tá­volabbra tekintünk. Persze továbbra is reméljük, hogy a gazdaságirányítási rendszer későbbi változásai e téren is kedvezően módosulnak. — Többet és jobban akar­nak dolgozni. De vajon meg- éri-e a munkásoknak, hogy keményebben dolgozzanak? — A gazdálkodás kulcsa* az érdekeltség. Kót-három évig a legtöbb erőt most ar­ra összpontosítjuk, hogy a vállalatnál a személyi jöve­delmek emelkedjenek, ter­mészetesen úgy, hogy több munkáért kapjanak az itt dolgozók több pénzt. Ösztö­nözzük azt, hogy egy mun­kás több gépet kezeljen. A fizetéseken is meglátszik majd ezután, ha valaki az anyaggal takarékoskodva végzi a dolgát, összefoglal­va: van egy sor belső tar­talékunk. — A termelés ésszerűsítése és növelése tehát a kisebbik gond. De vajon érdemes-e többet termelni? Mi lesz a piaccal?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents