Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-21 / 16. szám

1985. január 21., hétfő Somogyi Néplap 5 Kötetlen foglalkozások A vízöntő jegyében valamint tenménybáibok ké­szítése szerepeit. — Mindig egy-egy hónap jélias napja köré csoportosí­tott ismereték összességét szeretnénk átadná a csopor­tokat vezető pedagógusok­nak — mondja Csikvár Jó­zsef, a művelődési központ főmuinkaitársa. A jainuóir pél­dául a vízöntő hónapja. A természeti jelenségekhez fű­ződő magyarázatok mellett a hajdan ebben az időben vég­zett tevékenységi forrnak le­írása a feladatunk. A minden alkatomra se­gédanyagként készített sten­cilből néhány részletet érde­mes kiemelni. A téli monidó- kák után rövid ismertető a régi idők téliéiről: „Téli es­téken a fiatalok műkedvelő köriben, színjáték előadiásálna készülitek a falu tanítójának vezetésével. Mások a niagy- tóinyots hazáknál! jöttek össze, ahol az udvarlás, beszélge­tés melléit a lányok fontak.” A téli időben nagyapátok fő tápláléka a had vélt, vál­tozatos receptek szerint ké­szítve. Ezekből is olvasha­tunk néhányat. A halfogási módszerek köziül mia már kevesen ismerik a kátáisgya- lioim és a buffogtató haszná- laitárt; ezeknek a használatát is megtanulják a gyerekek. A nagyteremben gyermek­játékokat tanít Csikvári Ist­ván. A tanítónők gyakran tanulóikkal együtt tanulják a táncokat, sőt azt sem tart­ják szentségtörésnek, ha a tanítvány előbb sajátít el egy figuráit. — Marcaliból a Mikszáth utcai általános iskolából ér­keztem — mondja Csikvári István-. A tanítóképzőben a Kaláka néptánc-együttes tagja voHltam, Marcaliban a Baiglöis táncegyüttesben is szerepeltem. Jelenleg az is­kolában három különböző csoporttal dolgozom. Azért élvezetes minden fpgilailkozás — vélekedik Molnár Mariann, a csurgói 1. sz. Altlalllánios Iskolából, ahol furulya1 kört vezet —, miért nincs meghatározva, hegy miélíyik szakágban dol­gozzunk. Hia nincs kedvem furulyázni, felállók és étme­gyék a- szomszéd tereimbe, s ott táncolhatok vagy ter- ményháiboikat készíthetek. A havonként egy alkatom - mai rendezett; íoigiaikoizálsio- kioin a megye kétszázihuszon- négy pedagógusa vesz részt, sekan tanítványaikat is el­hozzák. Az általános iskoláik érdieköődélse mellllett a jövő­ben bizonyára nagyobb fi- gyedmiet fordítanak a foglal­kozások iránt a ped'agógusr és óvónőképző intézetek hallgatói is. Egyetlen szom­bat déleilőtti foglalkozás is meggyőzheti ugyanis őket: a befektetett munka magtérül majd a gyakoirliaitban. V. I. Emlék­műsorok Ünnepi emlékműsorokkal, dokumentum-összeállítások­kal1, televíziójátékkal és rá­diós irodalmi válogatással kö­szönti Budapest felszabadu­lásának 40. évfordulóját a televízió és a rádió. A televízióban február 13-án este élő közvetítést sugároznak a Várból. Az 50 perces, sok helyszínű adás­ban elsősorban olyanok em­lékeznek majd, akik a fel- szabadulás napjait a Vár­ban élték meg, valamint azok, akiknek sorsa a ' vá­rosrész történetéhez kötődik. Az évforduló alkalmából február 12-én sugározza a televízió — Budapestért harcolt címmel -— a Nyiko- laj Zabelkinről. a Szovjet­unió hőséről készített port­réfilmet. Február 14-én este láthat­ja a közönség a Béke hete­dik napja című tv-játékot. A Mezei András írásából, Havas Péter rendezésében készült film egy kamaszfiú néhány napját követi nyo­mon. Február 12-én este a Kos­suth rádióban hangzik el Szél Júlia Találkozás a ha­jóval című műsora. A Fe­kete-tengeri flotta Budapest nevű hajója — amely részt vett Budapest felszabadítá­sában — jelenleg egy Azovi- tenger parti városka főterén áll. A barcsi strandon történt néhány esztendeje, rekkenő augusztusi hőségben. Alig fejezte be a térzenét a ka­posvári ifjúsági és úttörőház fúvószenekara, máris tucat­nyian vették körül Fehérvá­ri József karnagyot. Zenei életünknek olyan kiválósá­gai halmozták el gratulá­ciókkal az idős tanárembert, mliinit Geiger György, Meizl Ferenc. Potz Pál és Tarjáni Ferenc, s utánuk a nyári fúvóstábor résztvevőinek apraja-nagyja. Hollós Lajos, a rádió zenei szerkesztője így summázta véleményét: „Ezek a srácok jobbak, mint a profik!”. A piros nyak- kendős gyerekekkel és ka­maszokkal madarat lehetett volna fogatni, amikor a szi­goráról és következetességé­ről híres tamburmajor egy enyhe félmosoly kíséretében megköszönte a szép produk­ciót. Arca azóta merengőbbé, mosolya nosztalgikusabbá vált. Tavaly, hajtván három évesen, ment nyugdíjba, a kaposvári zeneiskola sok di­ákjának és kollégáinak nem csekély szomorúságára. El kellett viselnie, hogy az if­júsági fúvószenekar, amely­nek élén másfél évtizedig sikert sikerre halmozott, nemrég megszűnt. Lám, mégis vannak nélkülözhe­tetlen emberek! Egy súlyos autóbaleset miatt megvált az általa alapított kaposvári Koncert Fúvószenekartól is. Ám csak a mosolya lett ha- loványabb; szívóssága a régi. — A nyugdíj intézményét nem nekem találták ki. Ezért vállaltam ismét a Ka­posvári Szimfonikus Zene­kar vezetőségi tagságát, ezért fontolgatom, hogy ősz­től visszamegyek tanítani, legalább óraadóként. Honnan ez a szívósság és derűlátás? A fák életképességét a gyökerek ereje határozza meg, az emberekét ugyan­csak. A • kisberki zsellérszü- iők fiának akaraterejét a mindennapi kenyérért vívott küzdelem tapasztalása ke­ményítette meg. no . meg egy nagybácsi, egy hivatá­sos zenész, aki hangszert adott a tehetséges gyerek kezébe. A munkabírásra az­után nagy szüksége volt a kaposvári honvédzenekar szólóküntösének a második világháború több hadszínte­rén, ahol az is kiderült: Fe­hérvári József szerencsés csillagzat alatt született — Előfordult, hogy ■ a hangszerem mentette meg az életemet. Visszavonulás közben eltévedtem, s a fagytól, a félelemtől, a gya­loglástól elgyötörtem tértem be egy tanyára. Két fegyve­ressel találtam magamat szemközt. Látták, hogy fegyver helyett kürt vám nádiam, leültettek, megkínál­tak élelemmel, vodkával, éj­szakai szállást adtak, s en­nek fejében játszanom kel­lett. Másnap utamra bocsá­tották. Megkönnyebbülten fújhat­ta az indulókat, keringőket, polkáikat, a klasszikus alko­tások parafrázisait a felsza­badulás után a kaposvári rendőrzenekairban, majd az operettmelódiákat több mint egy évtizedii? a Csiky Ger­gely Színház zenekari áriká­ban, a táj előadásokon. Negy­venöt évesen változtatott pá­lyát. bizonyítva, hogy vál­lalkozókedvért nem kell a szomszédba mennie: 1966­ban a kaposvári zeneiskolá­ban helyezkedett el tanár­ként. Az eredmények igazol­ták: a döntés helyes volt. Egykori növendékeit ma megtalálhatjuk az ország valamennyi helyőrségi fú­vószenekarában, a Zalka Máté Katonai Műszaki Fő­iskola zenész-tiszthelyettes- képző intézetében. A kapos­vári honvéd helyőrség ze­nekari tagjainak több mint a fele tőle sajátította el a muzsikálás alapjait, az ifjú­sági ház együttesében. A nosztalgikus mosoly is­mét megjelenik az arcán, amint e másfél évtizedes si­kersorozatra terelődik a szó. Mert nem akármilyen ér­dem hatszor a rádió mikro­fonja elá állni, gyűjteni a babérokat, a rangos szom­bathelyi, kőszegi, celldömci- ki fesztiválokon. S nem akármilyen eredmény a fia­talokkal megkedvelteim a kortárs muzsika különleges hangzásvilágát. Nos. Fehér­vári Józsefnek ez is sike­rült: fúvószenei életünkben sokszor szerzett elismerést Sugár Rezső, Hidas Frigyes. Borgulya András, Farkas Antal. Balázs Árpád és más mai szerzők műveinek in- tenpneltálllálsáivail. Több átiratot is készített Rossini és We­ber szerzeményeiből: ez utóbbi a rádióban is elhang­zott. Hitvallása erről a tevé­kenységről nemcsak a ra­jongó muzsikusé, hanem a türelmes népművelőé is. — Az úgynevezett ko­molyzene iránt az emberek többsége előítéletekkel, ső: némi félelemmel viseltetik. Sokan úgy gondolják: meg­közelíthetetlen világ. Erő­szakos módszerekkel az ilyen beidegződések ellen semmit sem tehetünk. A ze­ne okos adagolásával, az ízlés fokozatos fejlesztésével azonban rengeteget. Ezért szúrtam be az operanyitá­nyokat és más klasszikus alkotásokat a térzenékben, hangversenyeken a köny- nyebb műfajokhoz tartozó darabok közé. Az eredmény igazolta várakozásaimat. Fehérvári József szug- gesztivitása vezette sikerre a kaposvári Koncert Fúvósze­nekart is. A társadalmi el- ismerés sem maradt" el. Né­hány hete A Haza Szolgá­latáért érdemérmet kapta meg az idős karmester. S mintha ú.i erőre kapott vol­na. — Meglátogatom az uno­kámat, azután hazamegyek gyakorolni. Naponta leg­alább egy órát gyötröm ma­gamat a trombitával; figye­lemmel kísérem &. szakiro­dalmat, eljárok a tovább­képzésekre. Remélem, vala­hol. valamikor még szükség lesz rám. Lengyel András BASIC-TANFOLYAM Kicsik, nagyok öröme a számítógép A figyelem szinte tapint­ható a kis teremben. Várako­zás, mohó tudásvágy ül a te­kintetekben. Alig negyven perce ülnek az asztaloknál a Primo számítógépek, mag­nók, televíziós képernyők előtt. Kicsik és nagyok, fér­fiak és asszonyok. A legidő­sebb a negyedik x-et is el­hagyta, a legfiatalabb éppen az ötödik osztályt járja. Kö­zös érdeklődés hozta őket össze, hogy megismerjék a számítógépek működését, megtanulják nyelvét, amely­nek segítségévei megszólal­tathatják a masinát — örö­mükre. Basic — így hívják a nyel­vet, amit elsajátítani igyek­szik ez a két tucatnyi ember az ifjúsági és úttörő-művelő­dési központban, Kaposvá­ron. December óta szervezik a basic számítógépes tanfo­lyamét, s most január 19-én kezdődött. Szabadidejükben ülnek asztalhoz szombat dél­előttönként. Kiss Zoltán, a Táncsics gimnázium mate­matikatanára a rutinos szak­ember és pedagógus bizton­ságával magyaráz. — A ilegszüíkségesebb ma­tematikai alapokat kell megtanulni — mondja a szü­netben. — A kettes szám­rendszer logikáját szinte r azonnal megértették a legki- I sebbek és a legidősebbek is. Néhány szót váltunk még a gépek konstrukciójáról, a számítógépes fogalmakról. Mi a memóriaegység, a bit, a búit, s a következő héten már néhány egyszerű prog­ramozással is mégpróbálko­zunk. Az a jó, ha ennek az örömeit hamar megérzik, s látják a számítógép határ­talan lehetőségeit. Gulyás János igazgató: — Basic-itanfolyamunk nem előzmények nélküli. Két ma­tematikus-szakkörünk műkö­dik a Táncsics gimnázium­mal közösen, általános is­kolásoknak. Nyolcvan ötödi­kes-hatodikos gyerek ismer­kedik a kibernetika alapjai­val a tanítóképző intézetben. Ezekután szereztünk be hét Primo számítógépet, s indí­tottuk a jelenlegi basic-tan- folyamot. A 30 órás kurzus végén, aki elmélyültebben ákar foglalkozni a számító­géptechnikával, lehetővé tesszük számára a magasabb szintű képzést. S a héten megnyitjuk a géptermet is az érdeklődők előtt, ahol bárki — felügyelet mellett — gyakorolhat a számítógé­peken. Véget ér a szünet. Nem kell itt senkit keresgélni, mindenki a helyén ül már. Várják a folytatást. Cs. T. A. múlt év februárjában kaptak meghívót először a mieigye azon pedagógusai, akik amatőr művészeti cso­port vezetését vállalták is­kolájukban. A megyei mű­velődési központ, a megyei pedagógiai intézet és a hely­őrségi művelődési otthon szervezésében indult új kép­zési forma. A képzési forma kifejezés azonban nem fedi a valóságot, ha bepillantunk — mtolt ezt szombaton dél­előtt tettük — egy foglalko­zásra, mert több ez tovább­képzésinél!, tanfolyamnál. A program kilenc órakor kezdődött, Kocsis Mihály, a tanítóképző főiskola adjunk­tusa a januárt népszokások­ról tartott előadása utón az aprók táncháza következett. A szakági foglalkozások kö­zött pedig gyermekjátékok, színpadi táncok tanulása, fu­rulya és gitártudás bővítése, Pálcával és trombitával

Next

/
Thumbnails
Contents