Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-21 / 16. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEC »YEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLI. évfolyam, 16. szám Ár a: 1,80 Ft 1985. január 21., hétfő Erkel és Lukács Több évforduló gyorsította fel mostanában azt a jó másfél évtizede megkezdődött folyamatot, amelynek célja a nemzetfogalom higgadt és korszerű újrafogalmazása, a magyarság helyének hiteles kijelölése a történelem és a művelődéstörténet rendszerében. A helyes arányok megtalálásához adott segítséget az Ady-, a Bartók- és a Kodály-cente- nárium éppúgy, mint József Attila születésének 75. évfordulója vagy a felszabadulás előzményeinek elemzése. S mintha csak megrendelésre jönnének az évfordulók... Az idén lesz 175 esztendeje annak, hogy Gyulán meglátta a napvilágot a magyar zeneművészet halhatatlanja, Erkel Ferenc, s egy évszázada annak, hogy Budapesten egy gazdag polgárcsalád fiaként megszületett Lukács György, később századunk egyik legnagyobb hatású filozófusa és esztétája. Látszatra alig lelhetnénk eltérőbb jellemű és világnézetű személyiségeket történelmünkben. Egyikük minden elképzelhető módon küzdött a szellemi talpraállásun- kat sok vonatkozásban bénító német hatás ellen — másikuk a klasszikus német filozófián nevelkedett s későbbi alkotásait is inkább az egyetemesség igénye jellemezte. Egyikük mert szárma- zása ellenére szellemében ízig-vérig magyar volt, szinte teljesen ismeretlen külföldön; másikuk talán egyetlen igazán jelentős művet isem írt magyar témáról, lét- és ismeretelméleti munkái, Goethéről, Stcndhalról, Balzac- ról, Tolsztojról készített alapvető tanulmányai azonban közkinccsé váltak szerte a világban. Egyikük útja csaknem nyílegyenes volt a magyar zenedráma megteremtéséig, a másikuk viharos Odüsszeiát járt be az idealista német filozófia kikötőjétől Az ész trónfosztása sziklazátonyain át Az esztétikum sajátossága vagy az Ontológia révjéig. Egyikük munkásságát a magyar nemzet jövőjéért érzett aggodalom, a nemzeti sajátosságok érvényesítésének vágya határozta meg — másikukét az a szándék, hogy népét „a min- denséggél” mérje. Ha Erkel volt az érzelmeket, a nemzeti büszkeséget egy pillanat alatt fellobban- tani tudó tűz, akkor Lukács — életének legtermékenyebb időszakaiban — a józanságra kényszerítő víz, sőt olykor a jég. Érthető, hogy történelmünk tüzesebb vagy jegesebb évtizedeiben hol egyiküket, hol másikukat igyekeztek a Taigetosz tetejéről a mélybe lökni mint életképtelent. Megmosolyoghatjuk persze Erkel atillás-sújtásos romantikájának külsőségeit, s történelemszemléletének más naiv vonásait, de mint nemzeti érzületünk egyik leghitelesebb megfogalmazóját nem „írhatjuk le” csupán azért, mert az egyetemességben nem vethető össze Verdi, Wagner vagy Muszorgszkij érett nagyszerűségével. Lukács megítélésében sem annak a szempontnak kell a döntő szerepet játszania, hogy többnyire az egyetemességet részesítette előnyben, s nem a magyarságát. Hiszen az egészséges nemzeti tudatnak az érzelmeket melegen tartó tűzre éppúgy szüksége van, mint a nyugtató, józanító vízre. Lengyel András Havasi Ferenc beszéde a komáromi munkásőrök egységgyűlésén A kommunista mártír, Nédermann Ferenc nevét viselő komáromi munkásőr- egység szombaton ünnepi gyűlést tartott az Almásfüzitői Timföldgyárban. Az egységgyűlésen Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságánafk tagja. a munkásőrség országos parancsnoka is köszöntötte a résztvevőket s ' kitünltetése- ket adott át kiemelkedő érdemeik elismeréseként számos munkásőrnelk. Részt vett és felszólalt az egységgyűlésen Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Üdvözölte a Központi Bizottság és személyesen Kádár János nevében, valamint a kormány részéről a komáromi munkásőröket és társaikat az országban. Havasi Ferenc a továbbiakban hangsúlyozta, hogy lényegében elértük azokat a célokat, amelyéket a Központi Bizottság és a kormány kitűzött az elmúlt esz - tendőre. Gazdaságunk úgy alalkult és fejlődött, ahogyan a tervben meghatároztuk sőt — valamennyiünk örömére — egy kissé jobban is. 1978 óta nem volt olyan esztendő Magyarországon, mint a tavalyi, amikor három százalékkal nőtt a nemzeti jövedelem, Megalapozottan állítottuk tehát össze — figyelembe véve tavalyi eredményeinket is — az 1985-ös tervet. A vállalatoknál — ahol most folyilk a helyi feladatok számbavétele — érzik, megértették; az országos elképzeléseinknek megfelelően, az idén élénkíteni kell a termelést. — Kétségtelen, hogy ezekben a napokban egy kicsit keserűbb a szánk íze — mondotta Havasi Ferenc. — Most kerültek nyilvánosságra az árakkal, a bérfejlesztésekkel kapcsolatos intézkedések, amelyeket azonban az egyidejűleg elhatározott szociálpolitikai intézkedésekkel együtt kell értelmezni. Érthető, normális dolog, hogy most mindenki azzal számol, mennyivel kerül többe az élet, kevésbé figyelnek az emberek azokra az intézkedésekre, amelyek a „kieséseket” pótolják, vagy legalábbis arra hivatottak, hogy valamelyest ellentételezzék. Mindamellett meg kell mondani: senki nem jókedvében hoz ilyen intézkedéseket. Ezek tulajdonképpen szükség- és kény- szerkörülmények-szülte intézkedésék! És senkitől nem lehet zokon venni, ha mindjárt az első napokban nem számol azzal, hogy ez az 1985-ös esztendő lesz az az év, amikor összességében, társadalmi méretekben megállítjuk a reálbérek csökkenését. A továbbiakban Havasi Ferenc az MSZMP XHI. kongresszusára készülődés kapásán az irányelvek kedvező fogadtatásáról és a fel- szabadulásunk közelgő 40. évfordulójának jelentőségéről beszélt. A Központi Bizottság titkára megállapította: az országos vélemény- és tapasztalatcserék tanulsága szerint az irányelvek megfelelő programot tartalmaznak a jövőre nézve is, kifejezik azt a közösségi érzést és kívánalmat, hogy a párt folytassa, erősítse meg eddigi politikáját. Elutazott hazánkból Kaare Willoch Rendhagyó sétával kezdődött Kaare Willoch szombati programja: a hivatalos látogatáson hazánkbn tartózkodó norvég miniszterelnök — felesége társaságában — a reggeli órákban ellátogatott a Tolbuhin körúti vásárcsarnokba. Kíséretében volt Esztergályos Ferenc külügyminiszter-helyettes is. A vendégeket a csarnok bejáratánál Czobor Péter igazgató fogadta, s kalauzolta a mintegy 10 ezer négyzetméter területű bevásárló központban. A norvég kormányfő több pavilon áru- választékát is megtekintette; fényképezőgépén meg is örökítette a hétvégi élénk piaci forgalom egy-egy, érdeklődését felkeltő pillanatát. A délelőtti órákban a magas rangú vendég és kísérete Szentendrére hajtatott. A Duna-kanyar gyöngyszemének is nevezett kisvárosban Havasi Imre tanácselnök-helyettes és Ladányi Mihály, a múzeumi központ igazgatója köszöntötte a kormányfőt. aki a külföldiek körében is jól ismert, népszerű Mailáth Imre, a Fe- renczy Múzeum főmunkatársa tárlatvezetésével megtekintette a Kovács Margit Múzeumot, amelynek gyűjteményét a Kossuth-díjas keramikusművész 1973-ban ajándékozta a magyar államnak. A Vámegyed látványosságaival ismerkedett délután Kaare Willoch és felesége. Hivatalos látogatását befejezve, a kora esti órákban elutazott Budapestről Kaare Willoch és felesége, Anne Marie Willoch. A Ferihegyi repülőtéren ünnepélyesen búcsúztatták, a norvég kormányfőt. A magyar és norvég zászlókkal díszített légikikötőben csapatzászlóval felsorakozott a néphadsereg díszszázada is. A búcsúztatásra megjelent a vendéglátó Lázár György miniszterelnök és felesége, Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, Vár- konyi Péter külügyminiszter, valamint politikai és gazdasági életünk több más vezető személyisége. Ott volt Sebestyén Gábor, hazánk oslói és Per Naevdal, Norvégia budapesti nagykövete. Várkonyi Péter Bukarestben Tegnap esite Bukarestbe érkezett Várkonyi Péter külügyminiszter. A repülőtéren Stefan Andrei külügyminiszter fogadta, jelen volt a fogadásnál Baraty Miklós bukaresti magyar nagykövet lis. Emlékezés a demokratikus magyar hadsereg megalakulására A demokratikus magyar hadsereg megalakulásának 40. évfordulója alkalmából szombaton ünnepéget rendeztek Csongrádion'.. A városi -laktanyában Rácz Sándor altábornagy, [honvédelmi miniszterhelyettes a négy évtizeddel ezelőtti eseményeket hirdető emlékművet avatott fel. A márványtábla felirata megörökíti, hogy a fasizmus elleni harcra jelentkezett önkéntesekből 1944 decemberében alakult meg az első vasútépítő hadosztály, majd 1945 februárjában a harmadik vasútépítő dandár. Ezek az egységek a vörös hadsereg kötelékében részt vettek a Magyarország, Szlovákia és Ausztria felszabadításáért folytatott harcokban. Utak, hidak, vasútvonalak építésével biztosították a szovjet hadsereg utánpótlását. 1945 májusától pedig bekapcsolódtak az ország újjáépítésébe, a demokratikus hadsereg megszervezésébe. Az emlékmű leleplezése után a résztvevők megtekintették a csongrádi alakulat négy évtizedes 'történetének eseményeit felelevenítő dbapatmúzeumat. Majd a csongrádi városi ifjúsági házban találkozót tartottak. A kampány 107. napján A cukorgyárban is gondot okozott a hideg; a Százhalombattáról érkező pakurából mintegy tíz százalékkal többet kellett felhasználni. Tegnapig, a kampány 107. napjáig 286 000 tonna cukorrépát dolgoztak föl a kaposvári gyárban, és ebből mintegy 33 000 tonna cukrot készítettek. Hidegfront és fronthideg A hóember — ha figyelmesen szemléljük — mindent elárul. Szilveszterre állította az út mellé a gyermeki igyekezet, azóta minden reggel ott áll, hogy üdvözölje a munkába menőket. A gyerekek kezdetben körbejárták, gyönyörködtek benne; sokuk első igazi hóembere volt, eleddig csak a mesék és rajzfilmek hősét csodálták benne. Három hét múltán azonban arról győződök meg, hogy elvesztette népszerűségét. Igaza' is van a gyermekek ítéletének. A hóember az idén nagyon makacs. Mintha nem tudná az illemet, hogy karácsonytájt illik megszületni, de a vendégszeretettel nem szabad visszaélni. Még három évtizedre sem terjedő múltamból igyekszem hasonló éveket keresni, amikor három hétig nem olvadt egyetlen centimétert sem a hóember, de hiábavaló a próbálkozásom. Az utcabeli idősek se. gítségéért fordul ilyenkor az ember — kivált ha meghallgatja a meteorológiai intézet legfrissebb jelentését. Ha kevéske szerencsénk van ugyanis, akkor éppen nem romlott el az intézet elektronikus gépe és műholdról készült felvételeken bosszankodhatunk a Kárpát-medence fölé rendelt újabb hidegfrontok fehérfoltos ábrája miatt. A szomszéd bácsi a világ- háborús időkből emleget nagy hidegeket, negyvenhárom évvel ezelőtti kemény telet. A mostani időkből csak a szüntelenül jégvirágos ablak és a huszonkét órakor elköszönő Televízió emlékeztet bennünket a szokásosnál is szigorúbb időre. Az embernek tehát az az érzése, hogy a tél is megszokható. A rádióból hallom, hogy a Szovjetunió távolkeleti részén, valahol Verhojanszk körül, ahol nem ritkaság a mínusz negyvenöt-ötven fokos hideg, az embereknek megfagy a lélegzetük, a jéggé vált pára pedig furcsa kis zörejek kíséretében ütődik a hóra. Ilyenkor — mondják az ottaniak — nem szabad fölöslegesen beszélni, csak a legszükségesebb tőmondatok közlésére szorítkozik a társalgás. A körülményekhez — Zám, bármilyen mostohák — alkalmazkodni kell, és alkalmazkodni is lehet. Most arra kell gondolnom, hogy valamikor a hetvenes évek közepén férkőzött be a köztudatba az a gondolat, hogy takarékoskodnunk kell. Sok-sok eredménnyel jártak a tömegtájékoztatási eszközök felhívásai, a takarékos szemléletű magatartás általánossá válása révén számokkal mérhető a megtakarítás. Most, a hosszan tartó hideg miatt újra egyre gyakrabban hangzanak el azok az ismertetések, amelyek az ész- szerű energiafogyasztásra hívják föl figyelmünket. Tervszerűséggel kell úrrá lennünk a hidegfronton. Belénk kell rögződjék: amíg el nem tűnik a hóember, egyetlen fölöslegesen jöl- gyújtott villanyégő is közös kárunk. Az sem baj aztán, ha ez a megszokás megmarad későbbi időkre, hóvirágnyíláson túli hónapokra is. Vasárnap reggel van. A háborította háztetők fölött, a felhőkön túl mintha a nap azon gondolkodna: mu- tassa-e magát vagy egyelőre maradjon távol. Apró sugarai azonban úgy, botladozva is elindulnak a föld felé. Szinte látni lehet, ahogy odakoeódik egy-egy kóbor fénysugár a megkeményedett hóhoz. Akinek füle van hozzá, még valami apró zajt is hallhat, mint a távoli keleten a lélegzete fagyott utazó. Az utcán pedig nagykabátos emberek sietnek a mínuszkodó időben. Varga István Hl— ......— ■
