Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-19 / 15. szám

Somogyi Néplap __________________________1,8S- i0"“0' ”°,nb°i G YERMEKEKNEK A „VEZÉRTEHÉN” Szirmay Endre Szaladós Játék a lépcsőházban Hideg időben nehéz a vá­rosi gyerekeik helyzete. Alig van hely, ahol összejöhetné­nek játszani. Ha többen ösz- szejöttök, szó sem lehet ar­ról, hogy valamelyik lakás­ba bemenjétek. így azután marad az ácsorgás, az utcai beszélgetés, és sokszor az unatkozás. Keressetek helyet! Kis kutatómunkával egy pincehelyiség, alagsori terü­let könnyen felfedezhető. De ha semmi sem sikerülne, akkor — engedéllyel — ren­dezzétek be a lépcsőházat játszótérnek. Tudom, itt igazán kevés a hely, ezért javaslom a miniötleteket, játékokat. Gurul da Egy deszkaiapot kb. 30 fokos szögben állítsatok fel. Ennek tetejéről indítsa el (engedje el) a miniautóját minden résztvevő. Az a győztes, akinek az autója (modellje) messzebbre gu­rul. Lökde Egy kimélyífcett (vályúsze­rű) deszkaiapot állítsatok fel egy kosár széléhez 10 fokos szögben. Feladat: egy-egy pingponglabdát úgy meg­fricskázni, hogy az a vályú­ban végiggurulva a kosárba essen. Minden találat pontot ér. Párosversenyként is játszható. (Lásd a rajzot.) Pöckölde Fa ülőlapos székire állítsa­tok egy műanyag literes üveget. (Citromleves üveg js lehet.) Az üveg szájára te­gyetek pingponglabdát, amit a széktől kb. 2—3 méterre álló kosárba kell pöccinteni. Mindenkinek három kísérle­te van. Ha már a résztve­vőknek sikerült célba talál­ni, a cél 50 centiméteren­ként távolabbra vihető. Rugda A mennyezet tetejére egy hosszú zsineg segítségével erősítsetek fel egy rongy­vagy bőrlabdát. A versenyző szemét kössétek be egy sál­lal. Azután lengessétek meg a „lasztit”, és a játékosnak lábbal kell érinteni a lengő labdát. Három kísérlete van mindenkinek. Verde Egy támla nélküli konyha- székre állítsatök üres, kimo­sott tejfelespoharat szájéval lefelé. A versenyző feladata, hogy 'bekötött szemmel kezé­ben egy pálcával, a poharat egy ültéssel eltalálja. Ügy is léhet nehezíteni a feladatot, hogy a játékost az ütés előtt tengelye körül megforgatjá­tok. A leírt ötletek bővíthetők. Ti is törjétek a fejeteket! Karácsony előtti csütörtö­kön a ragyogó napsütéses idő kicsalt a vadászterület­re. A vadászháznál találkoz­tunk a társakkal, megegyez­tünk, ki hova megy lesre. Andris és én a legelő mel­letti,, egyik társunk a mel­lettünk álló lesre kapaszko­dott föl. A két magasles kö­zötti távolság négyszáz mé­ter lehet. Mellettünk mind­két oldalon sűrű éger fiata­los, közte elszórtan nyírfák fehérlenek. Előttünk méteres és emibermagiasságú erdeife­nyő csoportok, borókabok­rokkal. Kissé távolabb nagy, füves tisztások, görbe tör­zsű erdeifenyőkkel, görcsös akácokkal. Ezt a részt le­geltetik. Andris megérintette a ka­romat. Fejével a hátunk mö­gött felhangzó kutyaugatás felé intett. Az ugatás erő­södött. Hamarosan egy su­ta robogott el mellettünk, mögötte egy megtermett ku­vasz. Vállhoz kaptam a sö­rétes puskámat, és a csatta- nással egyidőben bebukfen­cezett a kutya egy fenyőfa alá. A kutyaugatás nem szűnt meg. Pár perc múlva az őz ás a kuvasz nyomán egy korcs tacskó gurult az égeres között. Célozva vár­tam, hogy egy kis tisztásra érjen, és a bal csőből kilőtt sörétcsomó oldalt lökte. Nyikkanás nélkül elterült. — Ezek aztán megbün- hődftek az orvvadászatért, papa — jegyezte meg And­ris. — Nem fázol? — kérdez­tem Andristól. Nem szólt, csak a fejét ingatta. — Nézd, papa! A maga­sabb fenyők között szarva­sok mozognak. A szomszéd vadászbácsihoz közelebb ér­nek ki a tisztásra. Szemem elé emeltem táv­csövemet és a fenyves felé fordultam. A szarvasok ma­gasságából meg lehetett ál­lapítani, hogy három tehén­ből, egy ünőből és kit bor­júból áll a kis csapat. Az első tehén kilépett a fenyők közül és csattant a társam puskája. A golyó becsapódá­sát is jól lehetett hallani, össze is esett a tehén azon­nal. A többi megfordult, és eszeveszett irammal mene­kült. A társam lelépkedett a létrán, a fekvő tehén felé indult, mert még mindig emelgette a fejét. Közelről újra rálőtt... A nap elérte a szálaser­dő tetejét, hamarosan el is tűnt a böhönyei domb mö­gött. Homály borult az er­LÓUGRÁS Induljatok el az ábra bal felső sarkaiból és lóugrásban ol­vassátok össze a betűket! Ha helyes útvonalon haladtok vé­gig, egy közmondást kaptok megfejtésül. Hogy szól ez a köz­mondás? (A helyes válasz a 13. oldalon.) dőre, hideg lett. Jeleztem társamnak, aki visszavilágí- tott. Lalépkedtünk >a létrán, és elindultunk az elejtett tehén felé. — Segítünk zsigerelni — mondtam a társamnak, aki gratulált a kutyák elejtésé­hez. Szótlanul végeztük a nem éppen kellemes munkát. Amikor a gépkocsi megérke­zett, már végeztünk is. A társak segítségével fölemel­tük a tehenet a platóra, az­tán elindultunk a kutyák teteme felé. Gyorsan elás­tuk őket. és a vadászházhoz mentünk. Elköszöntünk a társaktól. Az erdőből kivezető úton egy ünő és egy borjú sze­mei csillogtak a reflektor fényében. Az út közepén áll­tak, fékezni kellett, hogy el ne üssük őket... Már közeledtünk Kapos­várhoz, amikor Andris meg­szólalt : , — Ugye az a két szarvas ahból a csapatból való, me­lyet a fenyvesben láttunk. — Igen, Andriskám, a ve­zértehén tavalyi és az idei borjai voltak. Tóth Ferenc Fut a szól, fut a vfx, fut ai út, •i ii ciak, ai i> csak hasafut, kicolé) fodroió, poroló, lobog a rapdosö lobogó, gyoro már, hasa «ár ji anyánk, átölel otthonunk — hű tanyánk, «ágiira «tára hasaim, nincs lábbá romagól, csupa fólss, mognyugssol, elalszol altira, a csöndnek to leszól tostviro, hunyorgó csillagok ringatnak, arányló csodákkal biztatnak. Bayer Béla Szóvég-játék Három szálig, három ász. Vadból Így lasz a vadász, a madárból, madarász, pityfcis halbil a halász. Útra kai a hárem ász, «IBI iépkad a vadász, kövoti a madarász, «ágon kullog a halász. Puskát hordás a vadász, kolopcál a madarász, hálát cipel a halász. Így baktat a három ász. Erdön-réton bámulász, lommit zom lö a vadász, szálat fog a madarász, lyukas vékái a halász. Melyik ábra hiányzik? 1 □ Y • □ O □ 1 A mm Ü o° 1 ■ Y • □ • □ ■ 0 1 D m Q A 1 Y o° □ ü o° 1 0 mm • ■ 1 □ Y< o° □ Ü ■ A 1 1 Ü ■ o A ◄ O o A • — 1 □ □ o ■ Egyet kivéve a nagy négyzet minden kis ábrájából öt-öt példány található. Megtudjátok mondani, melyik ábra a kivé­tel? (A választ ellenőrizhetitek a 13. oldalon.) A csalogány Valamikor réges-ré- gen egy faluban élt egy nagyon gazdag kereskedő. Jószágának nem volt se szeri, se száma. A házabéli szőnyegek Perzsiá­ból, edényei Kínából szár­maztak. Ruháját Törökor­szágból, szolgáit Indiából hozatta. Bárhol is járt, mindig hozott magának em­lékül valamilyen holmit. A kereskedő házában élt egy csalogány. A csalogány kalitkája aranyból készült, a fedele meg üvegből. A kalitka aljára is aranyho­mok volt szórva. Csalogá­nya kedvéért a kereskedő semmit sem sajnált. Reggel, >délben, este egy szolga ezüstedényben vizet, borostyántálcán magot hordott a csalogánynak, így a csalogány gondtala­nul énekelve töltötte nap­jait. Egy napon a kereskedő idegen földre készülődött az áruival. Tudomást szer­zett erről a csalogány, és megkérte a gazdáját: — Gazdám, te mindig jól bántál velem, bármit kér­tem megadtad. Ezúttal is teljesítsd a kérésemet. Te most elmész a szülőföldem­re. Lesz ott egy pompás gyümölcsöket termő kert, abban a kertben él vala­mennyi rokonom. Keresd fel őket, add át üdvözlete­met, tudasd velük, hogy egészséges vagyok, és sem­miben sem szenvedek szük­séget — mondta. A gazda szavát adta, hogy teljesíti a csalogány kívánságát. Nagyon sok nap múlva elért abba az országba. Miután eladandó portékáit eladta, megveen­dő holmiját megvette, fneg- kereste a csalogány mondta kertet. A kert olyan szép, hogy bármeddig is beszélj róla, úgyse tudod elmesél­ni. Amint belépett a kert­be, a kereskedő elbódult, és nagyon sokáig ült ott. meg­feledkezve ' arról, hogy miért is jött. Az egyik csa­logány, alighogy a keres­kedő a közelébe ért, éne­kelni kezdett. Olyan szé­pen dalolt, hogy a keres­kedő azt gondolta: „Ez az én csalogányom öccse’’ — és megszólította: — Hallgass ide, te csa­logány! A házamban arany kalitkában él a bátyád. Ne­ked is és a tieidnek is üd­vözletét küldi. Tudatja, hogy nagyon jól él. gondja, baja nincs — mondta. Alighogy ezt elmondta, a csalogány, mintha lelőtték volna, a földre zuhant. A kereskedő semmit sem te­hetett. Lehajol, nézi: a csa­logány bizony nem léleg­zik, szárnyait széttárva, cső­rét kinyitva holtan fek­szik. Fogta a holt csalo­gányt és félredobta. A csa­logány azonban, mihelyt a földhöz ütődött, feléledt és elrepült. Énekelve-dalolva eltűnt a szeme elől. Noha a kereskedő megpróbált utá­nakiabálni, a csalogány nem fordult vissza. A kereskedő nagyon szo­morúan tért haza, és elme­sélte a csalogányának, mint történtek a dolgok. A csa­logány, miután meghallotta gazdája elbeszélését, nap­hosszat se nem evett, se nem ivott, nem is énekelt. Másnap reggel pedig, mi­kor a szolga vitte az enni- innivalóját, a csalogány holtan feküdt. Meghallotta ezt a kereskedő, és kis hí­ján sírva fakadt. Megpró­bált mindent, hogy feltá­massza a csalogányt: a cső­rébe vizet öntött, a napon is melengette. De semmi sem használt. A csalogány megdöglött. A kereskedő hivatta a szolgáját, s meg­parancsolta neki, hogy vi­gye ki, és hajítsa el a te­temet. A szolig a csalo­gányt kidobta a szemétre. Abban a pillanatban, mi­kor a földhöz verődött, a csalogány feléledt, és vidá­man rázendítve elrepült hazájába. i

Next

/
Thumbnails
Contents