Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-19 / 15. szám
Somogyi Néplap __________________________1,8S- i0"“0' ”°,nb°i G YERMEKEKNEK A „VEZÉRTEHÉN” Szirmay Endre Szaladós Játék a lépcsőházban Hideg időben nehéz a városi gyerekeik helyzete. Alig van hely, ahol összejöhetnének játszani. Ha többen ösz- szejöttök, szó sem lehet arról, hogy valamelyik lakásba bemenjétek. így azután marad az ácsorgás, az utcai beszélgetés, és sokszor az unatkozás. Keressetek helyet! Kis kutatómunkával egy pincehelyiség, alagsori terület könnyen felfedezhető. De ha semmi sem sikerülne, akkor — engedéllyel — rendezzétek be a lépcsőházat játszótérnek. Tudom, itt igazán kevés a hely, ezért javaslom a miniötleteket, játékokat. Gurul da Egy deszkaiapot kb. 30 fokos szögben állítsatok fel. Ennek tetejéről indítsa el (engedje el) a miniautóját minden résztvevő. Az a győztes, akinek az autója (modellje) messzebbre gurul. Lökde Egy kimélyífcett (vályúszerű) deszkaiapot állítsatok fel egy kosár széléhez 10 fokos szögben. Feladat: egy-egy pingponglabdát úgy megfricskázni, hogy az a vályúban végiggurulva a kosárba essen. Minden találat pontot ér. Párosversenyként is játszható. (Lásd a rajzot.) Pöckölde Fa ülőlapos székire állítsatok egy műanyag literes üveget. (Citromleves üveg js lehet.) Az üveg szájára tegyetek pingponglabdát, amit a széktől kb. 2—3 méterre álló kosárba kell pöccinteni. Mindenkinek három kísérlete van. Ha már a résztvevőknek sikerült célba találni, a cél 50 centiméterenként távolabbra vihető. Rugda A mennyezet tetejére egy hosszú zsineg segítségével erősítsetek fel egy rongyvagy bőrlabdát. A versenyző szemét kössétek be egy sállal. Azután lengessétek meg a „lasztit”, és a játékosnak lábbal kell érinteni a lengő labdát. Három kísérlete van mindenkinek. Verde Egy támla nélküli konyha- székre állítsatök üres, kimosott tejfelespoharat szájéval lefelé. A versenyző feladata, hogy 'bekötött szemmel kezében egy pálcával, a poharat egy ültéssel eltalálja. Ügy is léhet nehezíteni a feladatot, hogy a játékost az ütés előtt tengelye körül megforgatjátok. A leírt ötletek bővíthetők. Ti is törjétek a fejeteket! Karácsony előtti csütörtökön a ragyogó napsütéses idő kicsalt a vadászterületre. A vadászháznál találkoztunk a társakkal, megegyeztünk, ki hova megy lesre. Andris és én a legelő melletti,, egyik társunk a mellettünk álló lesre kapaszkodott föl. A két magasles közötti távolság négyszáz méter lehet. Mellettünk mindkét oldalon sűrű éger fiatalos, közte elszórtan nyírfák fehérlenek. Előttünk méteres és emibermagiasságú erdeifenyő csoportok, borókabokrokkal. Kissé távolabb nagy, füves tisztások, görbe törzsű erdeifenyőkkel, görcsös akácokkal. Ezt a részt legeltetik. Andris megérintette a karomat. Fejével a hátunk mögött felhangzó kutyaugatás felé intett. Az ugatás erősödött. Hamarosan egy suta robogott el mellettünk, mögötte egy megtermett kuvasz. Vállhoz kaptam a sörétes puskámat, és a csatta- nással egyidőben bebukfencezett a kutya egy fenyőfa alá. A kutyaugatás nem szűnt meg. Pár perc múlva az őz ás a kuvasz nyomán egy korcs tacskó gurult az égeres között. Célozva vártam, hogy egy kis tisztásra érjen, és a bal csőből kilőtt sörétcsomó oldalt lökte. Nyikkanás nélkül elterült. — Ezek aztán megbün- hődftek az orvvadászatért, papa — jegyezte meg Andris. — Nem fázol? — kérdeztem Andristól. Nem szólt, csak a fejét ingatta. — Nézd, papa! A magasabb fenyők között szarvasok mozognak. A szomszéd vadászbácsihoz közelebb érnek ki a tisztásra. Szemem elé emeltem távcsövemet és a fenyves felé fordultam. A szarvasok magasságából meg lehetett állapítani, hogy három tehénből, egy ünőből és kit borjúból áll a kis csapat. Az első tehén kilépett a fenyők közül és csattant a társam puskája. A golyó becsapódását is jól lehetett hallani, össze is esett a tehén azonnal. A többi megfordult, és eszeveszett irammal menekült. A társam lelépkedett a létrán, a fekvő tehén felé indult, mert még mindig emelgette a fejét. Közelről újra rálőtt... A nap elérte a szálaserdő tetejét, hamarosan el is tűnt a böhönyei domb mögött. Homály borult az erLÓUGRÁS Induljatok el az ábra bal felső sarkaiból és lóugrásban olvassátok össze a betűket! Ha helyes útvonalon haladtok végig, egy közmondást kaptok megfejtésül. Hogy szól ez a közmondás? (A helyes válasz a 13. oldalon.) dőre, hideg lett. Jeleztem társamnak, aki visszavilágí- tott. Lalépkedtünk >a létrán, és elindultunk az elejtett tehén felé. — Segítünk zsigerelni — mondtam a társamnak, aki gratulált a kutyák elejtéséhez. Szótlanul végeztük a nem éppen kellemes munkát. Amikor a gépkocsi megérkezett, már végeztünk is. A társak segítségével fölemeltük a tehenet a platóra, aztán elindultunk a kutyák teteme felé. Gyorsan elástuk őket. és a vadászházhoz mentünk. Elköszöntünk a társaktól. Az erdőből kivezető úton egy ünő és egy borjú szemei csillogtak a reflektor fényében. Az út közepén álltak, fékezni kellett, hogy el ne üssük őket... Már közeledtünk Kaposvárhoz, amikor Andris megszólalt : , — Ugye az a két szarvas ahból a csapatból való, melyet a fenyvesben láttunk. — Igen, Andriskám, a vezértehén tavalyi és az idei borjai voltak. Tóth Ferenc Fut a szól, fut a vfx, fut ai út, •i ii ciak, ai i> csak hasafut, kicolé) fodroió, poroló, lobog a rapdosö lobogó, gyoro már, hasa «ár ji anyánk, átölel otthonunk — hű tanyánk, «ágiira «tára hasaim, nincs lábbá romagól, csupa fólss, mognyugssol, elalszol altira, a csöndnek to leszól tostviro, hunyorgó csillagok ringatnak, arányló csodákkal biztatnak. Bayer Béla Szóvég-játék Három szálig, három ász. Vadból Így lasz a vadász, a madárból, madarász, pityfcis halbil a halász. Útra kai a hárem ász, «IBI iépkad a vadász, kövoti a madarász, «ágon kullog a halász. Puskát hordás a vadász, kolopcál a madarász, hálát cipel a halász. Így baktat a három ász. Erdön-réton bámulász, lommit zom lö a vadász, szálat fog a madarász, lyukas vékái a halász. Melyik ábra hiányzik? 1 □ Y • □ O □ 1 A mm Ü o° 1 ■ Y • □ • □ ■ 0 1 D m Q A 1 Y o° □ ü o° 1 0 mm • ■ 1 □ Y< o° □ Ü ■ A 1 1 Ü ■ o A ◄ O o A • — 1 □ □ o ■ Egyet kivéve a nagy négyzet minden kis ábrájából öt-öt példány található. Megtudjátok mondani, melyik ábra a kivétel? (A választ ellenőrizhetitek a 13. oldalon.) A csalogány Valamikor réges-ré- gen egy faluban élt egy nagyon gazdag kereskedő. Jószágának nem volt se szeri, se száma. A házabéli szőnyegek Perzsiából, edényei Kínából származtak. Ruháját Törökországból, szolgáit Indiából hozatta. Bárhol is járt, mindig hozott magának emlékül valamilyen holmit. A kereskedő házában élt egy csalogány. A csalogány kalitkája aranyból készült, a fedele meg üvegből. A kalitka aljára is aranyhomok volt szórva. Csalogánya kedvéért a kereskedő semmit sem sajnált. Reggel, >délben, este egy szolga ezüstedényben vizet, borostyántálcán magot hordott a csalogánynak, így a csalogány gondtalanul énekelve töltötte napjait. Egy napon a kereskedő idegen földre készülődött az áruival. Tudomást szerzett erről a csalogány, és megkérte a gazdáját: — Gazdám, te mindig jól bántál velem, bármit kértem megadtad. Ezúttal is teljesítsd a kérésemet. Te most elmész a szülőföldemre. Lesz ott egy pompás gyümölcsöket termő kert, abban a kertben él valamennyi rokonom. Keresd fel őket, add át üdvözletemet, tudasd velük, hogy egészséges vagyok, és semmiben sem szenvedek szükséget — mondta. A gazda szavát adta, hogy teljesíti a csalogány kívánságát. Nagyon sok nap múlva elért abba az országba. Miután eladandó portékáit eladta, megveendő holmiját megvette, fneg- kereste a csalogány mondta kertet. A kert olyan szép, hogy bármeddig is beszélj róla, úgyse tudod elmesélni. Amint belépett a kertbe, a kereskedő elbódult, és nagyon sokáig ült ott. megfeledkezve ' arról, hogy miért is jött. Az egyik csalogány, alighogy a kereskedő a közelébe ért, énekelni kezdett. Olyan szépen dalolt, hogy a kereskedő azt gondolta: „Ez az én csalogányom öccse’’ — és megszólította: — Hallgass ide, te csalogány! A házamban arany kalitkában él a bátyád. Neked is és a tieidnek is üdvözletét küldi. Tudatja, hogy nagyon jól él. gondja, baja nincs — mondta. Alighogy ezt elmondta, a csalogány, mintha lelőtték volna, a földre zuhant. A kereskedő semmit sem tehetett. Lehajol, nézi: a csalogány bizony nem lélegzik, szárnyait széttárva, csőrét kinyitva holtan fekszik. Fogta a holt csalogányt és félredobta. A csalogány azonban, mihelyt a földhöz ütődött, feléledt és elrepült. Énekelve-dalolva eltűnt a szeme elől. Noha a kereskedő megpróbált utánakiabálni, a csalogány nem fordult vissza. A kereskedő nagyon szomorúan tért haza, és elmesélte a csalogányának, mint történtek a dolgok. A csalogány, miután meghallotta gazdája elbeszélését, naphosszat se nem evett, se nem ivott, nem is énekelt. Másnap reggel pedig, mikor a szolga vitte az enni- innivalóját, a csalogány holtan feküdt. Meghallotta ezt a kereskedő, és kis híján sírva fakadt. Megpróbált mindent, hogy feltámassza a csalogányt: a csőrébe vizet öntött, a napon is melengette. De semmi sem használt. A csalogány megdöglött. A kereskedő hivatta a szolgáját, s megparancsolta neki, hogy vigye ki, és hajítsa el a tetemet. A szolig a csalogányt kidobta a szemétre. Abban a pillanatban, mikor a földhöz verődött, a csalogány feléledt, és vidáman rázendítve elrepült hazájába. i
