Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-17 / 13. szám
1985. január 17., csütörtök Somogyi Néplap 5 Az ifjúsági klubmozgalom helyzete Kaposváron Idősek Szaktanfolyamtól a diszkóig A 70-es évek közepéig Kaposvár klubmozgalmát a klubok számának egyenletes növekedése jellemezte. A tagság és a mozgalom irányítói egyre nagyobb tartalmi igényeket támasztottak, s ennek néhány klub nem tudott megfelelni, működésüket megszüntették. Az ifjúsági klubok az életkori sajátosságoknak megfelelő lehetőséget biztosítanak a fiatalok szabadidejének kulturált eltöltéséhez. Teret adnak a helyes világkép kialakításához nélkülözhetetlen vitáknak, politizálásnak. Városunk 35 ifjúsági klubjának 1372 tagijának átlagéletkora alig éri el a 22 évet. A kulturált időtöltéshez szükséges berendezéseket, technikai eszközöket a fenntartók vásárolták, de példamutató, hogy az önként vállalt munkából befolyt pénzt is a felszereltség javítására fordítják. A klulbok vezetődnek 31 éves átlagéletkora azt bizonyítja, hogy gondolkodás- módjukban közel állnak a tagokhoz. Döntő többségük tapasztalatot szerzett a mozgalmi munkában és a köz- művelődési tevékenységben, bár gondot okoz, hogy a szakmai tanfolyamok résztvevőinek száma alacsony. A klubokat fenntartók nem tekintik fontosnak a vezetők képzését, de a klubvezetők gyakori változása is gátolja a nagyobb arányú beiskolázást. A klubok programjában rendszeresek az előadóestek, író—olvasó találkozók, ismeretterjesztő előadások, vetélkedők, filmvetítések és ezekhez kapcsolódó viták, a szórakoztató rendezvények. Az utóbbi időben a klubok közösségteremtő hatása javult, s ez a színes és igényes programoknak is köszönhető. Igyekeznek kielégíteni a szakirányú igényeket is. Jó példa erre a Kilián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központ politizáló diákok, fiatal utazók, színház- barátok és túravezetők klubja, a Táncsics gimnázium hat különböző szakklubja, a Közgazdasági, Szakközépiskola szabadidő klubja. A klubok korábban egymástól elszigetelten működtek, napjainkban kedvező változás tanúi lehetünk. Mind gyakoribb a klubok közötti kapcsolat, egymás munkájának a segítése, a tapasztalatok kicserélése. Ahhoz, hogy a városi klubmozgalom még eredményesebben töltse be szerepét az ifjúság közösségi nevelésében, a művelődés, a tartalmas szórakozás feltételeinek megteremtésében, ahhoz nagyobb gondot kell fordítani a tartalmi színvonal javítására és lehetővé kell tenni, hogy havi programjukat valamennyi klub megismerhesse. Peter O'Toole Azon szerencsések közé tartozom,' akik láthatták a Bedketet színpadon is, filmen is. Felejthetetlen alakításokkal: a színpadon Darvas Iván és Koncz Gábor, a filmben Richard Burton és Peter O’Toole játszották a főszerepeket. Az utóbbi azóta a kedvenceim közé tartozik, és mindig örülök, ha láthatom moziban vagy a televízióban. Peter Seamus O’Toole 1934. augusztus 2-án született az írországi Connema- rában. A színiakadémiát Londonban végezte el, és különböző brit színházakban dolgozott. Első jelentős filmszerepét 1962-ben kapta, „ amikor rábízták Arábiái Lawrence megszemélyesítését. Két évre rá kapta meg II. Henrik szerepét a Be- cketben. Szabályos, sima pályakezdés — mondhatnánk. A valóság nem volt ilyen egyszerű. Peter O’Toole-nak elég kalandos gyermekkora és' ifjúsága volt. Nyilvános iskolába csak a háború után kezdett járni, de nem sokáig bírta az ottani fegyelmet, illetve inkább a fegyelmezést. Sokféle munkával próbálkozott, közben énekelt, műkedvelőaködött, sportolt. A színiakadémiára jelentkezésekor azonnal felvették, elvégzése után Bristolban játszott 1958-ig, amikor Londonba szerződött. Hamarosan kirobbanó sikert aratott, válogathatott a szerződés- ajánlatokban. Amerikát választotta, ahol három filmben játszott, majd hazatért. Kitűnő szerepéket kapott a stratfordi Shakespeare Színházban. Aztán jött 1962, az Arábiái Lawrence. Ettől kezdve megosztotta magát a színházak és a filmstúdiók között. Sok filmje eljutott hozzánk is. Láthattuk a Hogyan kell egymilliót lopni?, a Murphy háborúja. Az oroszlán télen, a La Mancha lovagja, a Péntek, a bennszülött, A felső tízezer című produkciókban. 1982-ben mutatták be a Kedvenc évemet, amely 1954-ben játszódik, megtörtént eseményeken alapul, és Erről Flynn-nek állít emléket. Televíziónk január 19-én, 21 óra 05 perckor sugározza a Szombat esti filmkoktél keretében a Mi újság, Cica- mica? című filmet, amely 1965-ben készült. Az ötlet- gazdag komédia forgató- könyvét Woody Allen írta, a rendező Clive Donner. A főszerepeiket Peter O’Toole mellett Peter Seilers, Romy Schneider, Ursula Andress és Woody Allen játssza. gyógykezelése A Magyar Pszichiátriai Társaság gerontopszichiát- ráai szekciója az István kórházzal együtt megszervezte azoknak a kórházi orvosoknak, pszichológusoknak továbbképzését, akikre az idős emberek gyógykezelésének javarésze hárul. A január 31-én kezdődő 9 hónapos tanfolyamon egyetemi tanárok, gazdag tapasztalattal rendelkező szakorvosok ismertetik a 1 résztvevőkkel az öregedés folyamatára vonatkozó új megállapításokat. Az új ismeretek az orvostudomány, főleg az öregedés biológiáját tanulmányozó gerontológia és az idős korúak orvoslásával foglalkozó geriátria fejlődése révén szülöttek az utóbbi években. Dr. Simkó Alfréd, az orvostudomány kandidátusa, a gerontopszichiátriai szekció elnöke elmondta: az általános orvosok, belgyógyászok ismereteit például a pszichiátria újabb fogalmaival, a pszichiátereikéit pedig a belgyógyászat újdonságaival gyarapítják. Ez azért szükséges, mert az idős emberek közül sokan pszichikai problémákkal1 is küszködnek. Egyes emberek tudatzavarát azonban vérkeringési elégtelenség, vagy a szervezet cukor-, só-, víz- háztartásának anyagcsere- zavara is előidézheti. Fontos tehát, hogy a körzeti, vagy a kórházi orvos felismerje és gyógykezelje az alapbe- tegséget. A gyógyszerek előállításához szintén nélkülözhetetlen az orvosok geriátriai tájékozottsága, mivel a medicinák felszívódása, hatása, kiválasztása az öregedő, vagy az idős szervezetben más, mint a fiatalban. Annál1 inkább fontos figyelembe venni ezt, mivel napjainkban az altatószerek és számos más gyógyszer zömét a 60 éúnél idősebb emberek fogyasztják. A továbbképző tanfolyamon bemutatják azokat a pszichológiai teszteket, amelyek alkalmazásával mérhetik az idős emberek szellemi teljesítményét esetleges hanyatlását. Lehetőséget adnak arra is, hogy az előadók és a hallgatók megvitassák szakmai nézeteiket, tapasztalataikat. A szekció ebben az évben más előadásokat, kerakasz- tal-megbeszéléseket is tart. Útmutatást, tanácsot ad az orvosoknak a gerontopszi- hiátria, biológia és szociális céljairól, arról, hogyan lehet megelőzni, illetve elvi-, selhetővé tenni az idős kor testi és kedélybetegségeit, miként lehet megszépíteni az öregkort. A NAUTILUSZ-CSIGA HÁZA A háborúban földig rombolt állomást az elsők közt építették újjá. Meghökkentően modern volt, amikor kész lett. Keresztboltíves vasbetonkupolák, szemeteiket gyönyörködtető sgraf- fitók, és márvány, márvány mindenütt. Volt ott egy bronzcsövű kerámia falikút is. Stilizált zöld hullámok, kecsesen áramvonalas halak és gyöngyöző buborékok fél szobafalnyi kompozíciója jelezte, hogy a víz iható. A kupolák azóta megfáradtak — vörös-rozsdás húzott betonvasak éktelenkednek az íves mennyezet alatt —, a sgraffitók színe megfakult, s a márványpadlót olajos fűrészpor borítja vastagon. S hogy hová tűnt a tenger tisztaságát idéző falikép a kút fölül? Ki tudja? Helyén olcsó fürdőszobacsempe, s rajta bádogtáblán az írás: IVÓVÍZ. * * * — Mikor megy a legközelebbi vonat Nyíregyháza felé? Az öreg hölgy fölnéz valami bonyolult mintájú horgolásból, s szemügyre veszi. — Elnézést — bátortala- nodom el —; Nyíregyháza felé, ha lehetne ... — Huszonháromnullahat — mormogja kedvetlenül a hölgy, s visszabújik mintái közé. — Bocsánat — próbálkozón} megint. — Ezen a táblán van egy korábbi is, azon a másikon meg ... — Huszonháromnullahat! — mondja most már föl se pillantva, de keményen, — Csak azért kérdezem, mert a két táblán nem egyformán van írva, és tizenegy óra még nagyon mesz- sze van. — Huszonháromnullahat! Világos?! — Világos! — húzom ki magam a hajdan jól begyakorolt mozdulattal. — Kérek engedélyt távozni! • • * Állok a váróteremben. Valahol itt kell lennie. Emlékszem rá gyerekkoromból. Egy nautilusz-csiga háza, a piszkei vörös márványba kövesedve. Félrekotrom lábammal a fűrészport, s gyönyörködöm. Itt van. Átmérője jó másfél arasz. Van több is, ennél kisebb, de erre emlékszem. A legnagyobbra. ötszázmillió év távlatából üzen ez a hibátlan természeti csoda. Tűhegyes körzővel volna csak megszerkeszthető ilyen pontosan, az aranymetszés szabályai szerint. Kőbe zárt Bartók-zene a lucskos fűrészpor alatt. • • • Barna ragasztószalaggal fölnyalt papírfecni a hajdan csillogó üvegajtón. NEM BEJÁRAT. Beljebb egy másikon: A WC NEM JŐ, NE HASZNÁLD. Ösztönösen irtózom ezektől a rojtosan tépett papíroktól, rossz kézzel írt filctollbetűktől. Ök ugyanis az előőrsök. A pusztulás vírusai. Már az első nap megjelennek, ha nem vigyázunk. A Fő-Fő-Átadó még alig tette zsebre az elvágott szalagdarabkát, valahol már ott lóg tépetten, elálló celluxfülekkel, hogy: BÜFÉ A II. EMELETEN. Aztán a vírus szaporodásnak indul — a lelki restség ideális és könnyen hozzáférhető táptalaján. Miatta nem veszi észre, akire tartozik, hogy lóg a villanykapcsoló, kifordult a fészkéből a tipli, s kiakadtak a függönykarikák. Testet-lelket rombol e kór, a betegség lefolyása pedig viharos. Mígnem eljön a vég, a mocskos fűrészpor- alom a márványpadlaton. És ez az orrba vágó, homlokon csapó HVSZONHÁ- ROMNULLAHAT, a bonyolult mintájú csipkeköltemény fölött. Mit tudnál te, nautilusz- csiga, amit mi nem tudunk? Mester Attila Album csillagokkal A képolvasó 100 fénykép; van köztük vidéki fotográfus precizitásával készített, amatőr módra témára csettintett életlen, rejtőkből exponált ügyetlen, a rálátás szögét megtalált — művészi — fotó is. Mitől válik a fénykép dokumentummá? Ez a Magvető kiadó által közrebocsátott album megfelel erre a kérdésre: amikor olyan eseményeket, vagy objektumokat ábrázol a felvétel, amelyek egy közösség, egy nép, vagy egész kontinens emlékezetében megőrzésre méltók. A 100 kép című fotóalbum ilyen gyűjtemény: közünk van hozzá, mementó- ként állít emléket azoknak, akikre már csak e fényképekről ismerhetünk. A — sempruni meghatározással Nagy utazás —, illetve aha- láltáborok szenvedő részesei voltak ők. Dávid-csdllágot kényszerítettek kabátjukra. Mégsem az övék e könyv. Nemcsak róluk beszél. „Ennek a könyvnek a tárgya nem a zsidó sors. Amit ez a könyv elbeszél, az magyar történelem” — idézem Ember Mária Hajtűkanyar című művének ajánlását. A 100 képhez szintén ő írt szöveget, s ehhez az albumhoz is illik ajánlása. Sok száz fotóból választotta ki ezt a százat, pedig — mint írja — remélte, hogy megcsinálja más. Jó, hogy ő végezte el ezt a válogatást; más nem tudna így olvasni a képekről. Mert Ember Mária képolvasó. Kézenfogva vezet minket végig az események sorrendjén, úgy kommentál, úgy tördel a helyenként lírai szövegbe korabéli dokumentumokat, úgy nagyít ká egy-egy fényképről általunk észre sem vett részletet, ahogy más nem tudott volna. Ember Mária íróként közelített ezekhez a fényképfelvételekhez, melyek közül nem egy a hóhérok albumaiból kerülhetett múzeumba. Félmillió magyarországi lakos sorsába pillanthatunk az album fotóinak segítségével. Megsemmisítésre szánt a fasizmus ennyi magyar állampolgárt. Az 1944-es év — Ember Mária definíciójával „jóvátehetetlen év” — krónikájának legsötétebb fejezete ez. Nemzedékem azt az évet még a tudat pislákolása nélkül 'élte meg; ismereteket történelmi tanulmányaiból, filmekből], könyvekből kapott. Nem is igen érti, észszel nem képes felfogni, hogyan 'történhetett ez az égre kiáltó igazság. Legfeljebb érzékelni képes valamelyest egy-egy filmből, dókumen- tumregényből, memoárból. Nekem két 'ilyen közeli emlékem van. Az egyik éppen a napokban a tévében újra látott Oscar-díjas filmremek, Jan Kadar és Elmar Klos Üzlet a korzón-ja, mely nálunk is játszódhatna, ha a Hlinka-gárdistákat nyilasokkal helyettesíthetnénk be. A film pontosan és tökéletesen ábrázolja, hogyan lesz egy átlagpolgárból semmi-érzete, beleszólásképte- liansége következtében vétkes. A „cinkos néma” alaphelyzete ez. A filmbeli asztalost agyonnyomja a lelkiismeret súlya... A filmbelit! A másik — olvasott — emlékem Andrássy Antal rté- hány közlése a somogyi zsidóság deportálásának körülményeiről; évkönyvben, folyóiratban. Milyen sokan lettek öngyilkosok, amikor megkapták a parancsot, mely gettóba kényszerítette volna őket. Tudták, mi vár rájuk! Éppen ezért hihetetlen, hogy szomszédaik ne látták volna előre a Dávid-csiillaggal megbélyegzettek sorsát. Járkáltam a kaposvári temetőben; megrendítően sok az Auschwitzban elpusztított ember. Fényképeztem sírokat, összetört mózesi .táblát, sírcsoport felől az életet jelképező gabonasilótomyokat. Mégsem írtam meg azt a riportot, nem közöltem fényképeket. Féltem felszaggiatni a sebeiket. Ember Mária megteszi ezt. A 100 kép szemlélése, a szöveg olvasása közben éreztem rá: igaza van. Végig kell néznünk, olvasnunk ezt a kiadványt. Látnunk kell az aggastyánarcokat, szelíd értelmiségi nőket, parasztasz- szonyokat, gyári munkásokat, vidéki fűszereseket, gyerekeket, de a kanadás foglyokat, kápókat, SS-eket is. Mert abban már a mi nemzedéke- inknék van felelőssége, hogy ne ismétlődhessen! L. L. Környezetvédelmi alapítvány A Magyar Urbanisztikai Társaság székházában szerdán Osváth Miklós festőművész, valamint Szabó János akadémikus, a társaság elnöke és Barna Gábor, a társaság főtitkára szerződést írt alá a környezetkultúra támogatását szolgáló alapítvány létrehozásáról. Az Urbanisztikai Társaság a festőművésztől kapott 80 akva- reJlt értékesíti, s az ebből így befolyt összegből mintegy 150 ezer forintot utal át a Nemzeti Színház építésének számlájára, s 200 ezer forintot helyez el a környezetkultúra-fejlesztési alapítványban.
